2016. november 19. szombat, 18:15
PSZICHOháttér 18. – Ki kit vezet
Egy csoport vezetője soha nem a csoport legkiválóbb tagja. Sokkal inkább a csoport legátlagosabb tagja: a prototípus. Ő az, aki a leginkább megszemélyesíti a csoportot, mert a gondolkodásmódja, értékei és céljai a legtöbb csoporttag számára vonzónak és elérhetőnek látszanak. Egy csoport választott vezetője tehát az lesz, aki rendelkezik olyan személyes jellemzőkkel, amelyek a csoportot is jellemzik, és így a csoport céljainak megfelel. Egy csoport választott vezetője leképezi a csoportot. Igaz ez akkor is, ha egy informális gyerekcsoportról, és akkor is, ha egy nép vezetőjéről van szó. (Gyarmathy Éva).
Az oktatás bármelyik nap ismét a tantermekből az otthonokba költözhet, ezzel még több időt biztosítva a gyerekeknek a világhálón. A megnövekedett és sokkal fókuszáltabb online jelenlét hatására a gyerekek digitális készségei gyorsabban fejlődnek, ami a lehetőségeken túl számtalan veszélyt is rejt magában. Az online tudatosság és biztonság kérdése így most az egyik legfontosabb, véli Koren Balázs, a Telenor digitális oktatási programja, a HiperSuli szakmai vezetője.
Eszter a tinédzserkor megpróbáltatásait a mangák világában igyekszik átvészelni. Kívülállóként szemléli kortársait, náluk sokkal többet jelent neki, hogy angoltanára külön figyelmet fordít rá. Amikor egy nap a tanár váratlanul elmegy a gimnáziumból, Eszter lába alól kicsúszik a talaj. Muszáj szembenéznie tinédzser korosztályával, azok hiúságával és saját csapongó érzelmeivel. Schwechtje Mihály filmje az első magyar tini thriller, egy online zaklatásba forduló szerelem, pattanásig feszült története (port.hu).
Szülőnek lenni életre szóló kaland, hirdeti egy plakátkampány, pedig az életre szóló munka ugyanennyire igaz, csak az nem való a plakátra, de az elsőfilmes Szilágyi Zsófia munkája hajszálpontosan megmutatja, hogy működik ez. A fimnek Cannes-ban volt a premierje, ahol az alkotás a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját nyerte el, de esélyes az Európa Filmdíjra is, ami nem rossz ajánlólevél, de nem gondoltam, hogy egy ennyire egyszerű történettel egy ennyire fontos mű kerül elénk (Vízer Balázs).
Az évad utolsó vetítésén, május 16-án egy 2015-ben készült skandináv (svéd-dán-norvég) filmet vetítünk. Egy svéd család néhány napot a francia Alpokban tölt. Minden tökéletes egészen addig, amíg egy hatalmas lavina el nem söpri a síparadicsom nagy részét. A család túléli a tragédiát, de az igazi dráma csak ekkor kezdődik. Östlund luxuskörnyezetben játszódó filmje nagy erővel mesél a "komfortos élet törékenységéről, a makulátlan felszín alatt tátongó űrről, a nagypolgári díszletekkel eltakart bizonytalanságról".
A hatékonyság e szembeszökő hiányának nyilván nagyon sok oka van. Egyet emelnék ki, mert kulcsfontosságúnak tartom: a fiatalok nem szeretnek az iskolában lenni, túlélésre játszanak, életük súlypontja az iskolán kívül található. Ezt közönségesen a motiváció hiányaként szoktuk emlegetni. Az iskola kényszer, kellemetlen kényszer, márpedig a kényszer nem kedvez a tanulásnak. Az iskola nem jó hely. És megfordítva: azzal tehetnénk a legtöbbet az iskoláért, ha jobb hellyé tudnánk tenni, ha a gyerekek ott jobban éreznék magukat. Többet érne ez minden módszertani megújulásnál (Knausz Imre).
Az új kapcsolatom is tele volt problémákkal. Az anyós jelöltemtől többször a szememre vetette, hogy a lánya számára én nagyon "rossz parti" vagyok. Hát igen. Nem volt megfelelő családi hátterem, ami segíthetett volna abban, hogy lakásunk, kocsink, jó megélhetésünk legyen. Utáltam magam. Úgy éreztem, hogy az életem nem is valódi élet, hogy a nevelőotthonos múltam meghatározza a jelenemet és a jövőmet. Fogalmam sem volt arról, mit hogyan kellene csinálnom (H.R.).
Az Értsünk szót létrehozói, dr. Skita Erika és Turáni Szabolcs az elmúlt években több, mint 500 szülővel és 250 pedagógussal találkoztak előadások, tanfolyamok során, határon innen és túl. Mindeközben kiemelkedően sok kérdést kaptak a büntetéssel kapcsolatban, és a tanfolyamaik résztvevői is általában ezzel a területtel boldogultak nehezebben, ezért az elmúlt évek tapasztalatai alapján konferenciát szerveztek.
A tehetségek, még a zsenik sem feltétlenül a kicsi gyerekkorban mutatkoznak meg. Ugyanakkor néhány kisgyerek átütő fejlődése előre sejteti a későbbi kiemelkedő teljesítményeket. A szokásostól nagyon eltérő, átütő fejlődésük miatt ezeknek a gyereknek a tehetséggondozása nem oldható meg az oktatási rendszerben. Ezért más megoldásokat is alkalmazunk a Tehetségműhely Alapítvány munkájában. (Gyarmathy Éva)