2017. április 4. kedd, 21:23
Kerényi Kata: Nem tudom, hogyan kell másnak lenni (Könyvajánló – Avagy a nyugalom megzavarása)
Fájdalmas, de ha igazán azt akarod, hogy fájjon, nézzél a számok mögé. Sőt, a külső mögé, a "lemorzsolódás" szó mögé. Kevés ennél cinikusabb szót ismerek. Mint valami törmelékről, úgy szól a gyerekekről, fiatalokról, akiknek már kezdetben is alig van esélyük a méltó életre, akik sokszor már semmi mást nem akarnak, csak hogy hagyják őket végre békén, és csak élni akarnak. Nem, ez nem igaz, mert nem mindegyikük akar már élni sem (Gyarmathy Éva).
Minden gyerek képes magasszintű tudást elérni, ha differenciált és komplex rendszerben kap támogatást. Ez különösképp igaz a hátrányokból induló gyerekekre, akik számára a Van helyed Rendszer (VHR) nem csupán a jó iskolába jutás lehetőségét biztosítja, hanem a családot és közösséget is bevonó sokszínű támogatások rendszerét is.A VHR lokális bázisok inkubátorok. Működésünk távlati célja, hogy egy jövőben kiépíthető állami szociális és oktatási rendszer összekapcsolva, egyenlő tudásátadás fókusszal, az emancipációt és inklúziót tegye lehetővé. (Bódis Kriszta)
A Magyar Nemzeti Bank (MNB), az MKB Bank Nyrt. (MKB), a Waberer's International Nyrt. és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat országos ösztöndíjpályázatot hirdet a 2020/2021-es tanévre az általános iskola 2-3. osztályos tanulói részére. A pályázat célja rossz anyagi körülmények között élő, szociálisan hátrányos helyzetű, de kiemelkedő képességű, tehetséges és kitűnő tanulmányi eredményű tanulók támogatása.
Talán azt hiszik, hogy nem lehet együtt értelmezni a tehetséggondozást és a felzárkóztatást? Dehogynem…. Csak tudomásul kellene venni, hogy van, ahol a tehetségcsírák felfedezéséhez is hátránykompenzáló munka szükséges. És látni azt, amit a szakemberek tudnak, micsoda elképesztő hatással van egy tehetségterület a személyiségre, a motivációra, mindenre. Meg persze az is lényeges lenne, hogy a tehetséggondozást ne korlátozzuk csupán a "fontos" tantárgyakra (L. Ritók Nóra).
Paul Tough oktatási témákban publikáló újságíró Adjunk esélyt a gyerekeinknek! című könyvében azt vizsgálja, hogy melyek azok a család- és gyermeksegítő módszerek, illetve oktatási, támogatási formák, amelyekkel valóban segíteni lehet ezeket a gyerekeket a lépéshátrány leküzdésében a csecsemőkortól az egyetemig. Ebben a naplórészletben L. Ritók Nóra magyar kiadáshoz írt utószavát adjuk közre.
Sokan csak azt látják, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek deficitekkel érkeznek az iskolába. Csomó mindent rosszabbul tudnak, mint szerencsésebb kortársaik. A valóságban azonban inkább arról van szó, hogy olyan tudásokkal rendelkeznek, amikre az iskola nem tart igényt. Nem kevesebbet tudnak a világról, csak mást. Ám ezek között is meg lehet találni azokat a mozzanatokat, amikre építve iskolai tanulásuk sikeressé válhat – állították oktatási szakemberek Baló György televíziós műsorában. (Gondolataikat kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő)
Szegregált osztály. Másodikosok. Mesélek nekik. Rostás Farkas György, A Nap gyermekei című meséjét. Ami arról szól, hogy a cigányok bőre azért sötétebb, mert a Nap gyermekeivé fogadta őket, és kíséri, vigyázza, óvja azóta is. Szeretem ezt a mesét. Persze integrált osztályban mesélni az igazi, ott össze lehet hasonlítani a kis kezeken a bőr színét, és lehet olyan helyzetet teremteni, amiben érzi az ember, hogy átmegy valami abból: a bőrszín nem jelent semmit. Nem attól függ, milyenek vagyunk (L. Ritók Nóra). 
Tegnap tapasztaltam meg éppen, hogy diákjaink ismerik híres elődeink neveit, de arról már fogalmuk nincs, ki mit követett el azért, hogy a neve fennmaradjon az utókor számára. Kölcsey, Széchenyi, Petőfi, Ady, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth... Csak egy halmaz részei, akiknek a nevét illik hibátlanul leírni. Szóval József Attila. Kedvenc költőm. Mit mondjak róla, hogy a név mögött meglássák az embert is? (Pfeifer Erzsébet)