2010. szeptember 25. szombat, 19:31
IKSZ=Iskolai Közösségi Szolgálat
Ma már országszerte legalább 200 iskolában valósul meg olyan program, amelyben a diákok tanórán vagy azon kívül teret és lehetőséget kapnak arra, hogy felelősségteljesen tegyenek valamit a környezetükért, a közösségükért. Közülük sokan nem így hívják, nem is igen tudnak egymásról, de a közös mindegyik kezdeményezésben az, hogy helyzetbe hozzák a diákokat. (Matolcsi Zsuzsa)
Március 15. két évtizede ismét munkaszüneti nap, nemzeti ünnep. Idén sem számíthatunk azonban valódi ünnepi hangulatra. A nemzetet ugyanis erősen megosztja a politika, s még mindig képtelenek vagyunk közösen ünnepelni ezt a valóban szép napot. (SzJ)
A szalagavató bál az első igazi bál egy fiatal életében, ahol megünnepelheti a rokonaival, ismerőseivel, barátaival azt, hogy lassan véget érnek a diákévek, és felnőtté válik. Legalábbis elvileg erről kellene szólnia, de az utóbbi időben már inkább arról szól, hogy mennyire drága estélyit tud egy lány venni (vetetni) magának, és arról, hogy milyen óriási, és milyen gyönyörűen feldíszített teremben tartják meg az ünnepséget. Röviden: a pénzről. (Horváth Andrea)
Nincs biztatóbb üzenet a tanköteles gyerekek és szüleik számára szeptember 1-jén, mint azt hallani a nevelés gurujától, hogy az iskolába járástól a gyerekek megbetegszenek. Miközben Vekerdy a gyerekek esetében fölöttébb ártalmasnak ítéli a szorongást, a szülőket egyáltalán nem próbálja megóvni tőle. (Vajda Zsuzsanna)
Miközben el kell fogadnunk, hogy a mobiltelefon ma már a napi működés alapvető eszköze, olyan tárgy, amelyet mindig magunknál tartunk, mint a zsebkendőt, úgy tűnik, a mobilkommunikáció etikai és viselkedésbeli szabályai, íratlan normarendszere ma még nem gyökeresedett meg a köztudatban. Pedig nagyon ideje lenne. Mit tehet ennek érdekében az iskola?
A mi számunkra azért is különösen érdekes ez a történet, mert egyes mozzanatai emlékeztetnek más, módszeresen tönkre tett tanintézetekben zajló eseményekre. Nem a Szent István az első és egyetlen patinás intézmény, amelyet végül is sikerült megroggyantani. 
Egy diák mobiltelefonra vette, ahogy egy ijedt és csöndes tanártól egy diáklány megpróbálja visszaszerezni a mobiltelefonját. Az archetipikusan lúzer tanárnéni a felvétel egy bizonyos pontján megpróbál kimenekülni a teremből, de a túlerővel szemben nem sikerül neki... (Hanczár Gergely írása)
„Az iskolát a társadalom már jó ideje szólongatja, tegyen valamit, mert baj van a fiatalokkal: nem készülnek fel az »életre«, a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodásra, a kemény problémákkal való szembenézésre, a kitartó munkára, az együttműködésre, a konfliktusok békés, konstruktív megoldására… De hát akkor mire fordították a diákok azt az egyre hosszabb időt, amit az iskola padjaiban töltöttek?” (Klein Sándor)
Miért is kellene különválasztani? Nem ugyanarról a gyerekről beszélünk? Nem. Nem mindig. Az iskolai gyerek viselkedése egészen más is lehet, mint az otthonié. Jobb vagy rosszabb, de más. Erről a kettősségről szól Török Ildikó írása.