2017. május 3. szerda, 6:54
Hogyan játsszunk? 2. Társasjáték a pénzügyi-gazdasági kompetencia fejlesztésében
A társasjátékok elsősorban a tanulási képességeket, a gondolkodási képességeket fejleszthetik, hiszen a játékok során alkalmazott gondolkodási műveletvégzésben megjelenik az analízis, szintézis, elvonatkoztatás, összefüggés felfogása, rendezés. Nagymértékben fejleszthető a figyelem, a munkavégzés tartóssága, a koncentráló képesség. A társasjáték, a tartalmától függetlenül, egy sor szociális és kognitív kompetencia fejlesztéséhez hozzájárul: ilyen a szabályok betartása, a számolási képesség, az alkalmazkodás a társakhoz és a folyamatosan változó játékmenethez (Leiner Károly).
A Kreatív Partnerség keretében a tanulókat arra ösztönzik, hogy merjék vállalni a kockázatot, legyenek önálló, autonóm személyiségek. Nagyfokú választási szabadsággal határozhatják meg munkájuk tartalmát, a munkamódszereiket és az eredmény bemutatásának formáját is, így a motivációjuk fokozatosan belsővé válik. A program hatására nő az önbizalmuk, fejlődik önirányítási képességük, megerősödik bennük a közösséghez tartozás érzése, és a egyre több jelét mutatják annak, hogy képesek rugalmasan kezelni a felmerülő problémákat (Németh Szilvia).
A magyarországihoz hasonló tanoncrendszerű dán szakképzésből sokkal magasabb szintű írás-olvasási készséggel kerülnek ki a fiatalok. 65%-uk angolul is beszél, míg a magyarok között ez az arány az egy százalékot sem éri el. A hazai szakmunkások jelentős része betanított vagy segédmunkát végez, és magas közöttük a munkanélküliek aránya. A dánok jelentős része viszont termelésirányító vagy vállalkozó lesz. (Varga Júlia gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő.)
Január-február a továbbtanulási, pályaválasztási döntések időszaka az érettségizők számára. Erre reflektálva készítettük összeállításunkat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy azt is bemutassuk: mennyire fontos (lenne), hogy az életpálya-építés a továbbtanuláshoz köthető kampányon túlmenően, folyamatos szemléleti alapként jelen legyen az iskola életében (OFOE). 
A pedagógusok gyakran hivatkoznak arra, hogy azért sem alkalmaznak modern módszereket, mert túl nagy az osztálylétszám. Nem lehet mindenkire odafigyelni, ha egyéni munkát csináltat, vagy nem tud minden csoportnál egyszerre jelen lenni, ha csoportmunkáról van szó. Ez nem helytálló érvelés, ugyanis abból indul ki, hogy a pedagógusnak abszolút módon rajta kéne tartania a kezét a tanulás ütőerein, minden pillanatban mindent kontrollálnia kellene. Pedig ez nincs így. A tanulást sokkal inkább önállóvá, a tanulók, csoportok által irányítottá kéne tenni. (Nahalka István)