2016. augusztus 29. hétfő, 8:37
Remény az életre – 6. Az utolsó állomás 2
Egyszer például egy vacsora alkalmával arról volt szó, hogy mi lesz velünk, ha kikerülünk innen. Mindenki elmondta, mik a tervei, mitől fél, mitől nem stb. Akadt közöttünk olyan is, aki nagy mellénnyel állította, hogy kőgazdag lesz, senki nem fog az útjában állni, kemény lesz, mint a kád széle. Utáltam az ilyen brutál beszédet. Volt, aki innen ment katonának, de mentálisan nem bírta, és megszökött. Én baromira féltem: mi lesz, ha kikerülök innen (H.R.).
Folytatódik honlapunkon egy korábbi sikeres sorozat, amelyben Vinczellér Katalin új ifjúsági regényeket ajánl osztálytermi feldolgozásra. Goldberg Emília Vácz Irénnek vége! című könyve egy peremhelyzetben lévő 12 éves kislánynak az osztályfőnökével kialakult konfliktusáról szól, amelyben az osztálytársak cserben hagyják. 
Rám zúdítják minden vélt vagy jogos sérelmüket. A hangnem alpári. Nincs mese, végig kell hallgatnom őket, képtelenség így órát tartani.Eddig a történet szokványos. Innen viszont váratlan fordulat következik. Leányka vádolni kezdi osztályfőnökét azzal, hogy őt az osztályfőnök könnyű erkölcsűnek nevezte (virágnyelven fogalmazva), az ő szexuális életéről valótlanságokat állított a szülőknek. Konkrét neveket mond, ami az osztály többi tagját is érinti. Az osztály fölhördül. Ez már nem vicc (Pfeifer Erzsébet).
Mindvégig érződik, hogy a szerző, Dr. Németh Zsolt játékosként, tanárként, edzőként, sőt szülőként is gazdag és sokrétű gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik, és ezek tanulságait értően hasznosítja a kötetben. A könyvet nem csupán a testnevelő tanároknak, illetve edzőknek, hanem valamennyi pedagógusnak a figyelmébe ajánlom. (Szekszárdi Júlia)
Ebédnél ketten is felvetették a hírportálokat uraló témát, a menekültekkel kapcsolatos kérdéseket. Itt volt a nagy alkalom, hogy helyre tegyük ezt a dolgot. Hosszú monológ volt, döbbent csendet idézett elő. A szemükben nem csak a megértés csillogását, de a döbbenetet is láttam. Nem volt kérdésük, emésztgetik. Fogunk még erről beszélni. (DZS)
A mese a legjobb műfaji közeg arra, hogy az egzisztenciális problémákat szimbolikus formában közölje, hogy nyíltan szóljon a gyermekhez, hogy megoldásokat kínáljon a problémáikra. Mély, merész és a gyermekirodalomban szokatlan témákat választ: élet és elmúlás, gyász, duciság, kiközösítés, szerelemben való visszautasítottság, emberi és kulturális különbözőségek, genetikai rendellenességek. (Kőrössy Erika)