2018. május 13. vasárnap, 19:11
Együtt egymásért (Egy ny. iskolapszichológus jegyzeteiből)
15 éven át működtem iskolapszichológusként egy 12 évfolyamos iskolában. Ez idő alatt egy pár hónapos csapatfejlesztő program keretében foglalkoztam az egyes osztályokkal. Olyan tapasztalatokat szeretnék itt közre adni, melyek megmutatják, mi mindent tehetnek egy-egy osztály tagjai egymásért és önmagukért. Mire van szükség ahhoz, hogy jól érezzék magukat együtt, hogy barátokra, társaságra leljenek és senkinek ne kelljen megaláztatástól, bántástól, kiközösítéstől tartania? Hogyan érhető el, hogy olyan színes diákéletben legyen részük, amelyben az egyes tanulóknak lehetőségük van személyes képességeik kibontakoztatására is? (Járó Katalin)
Folytatódik honlapunkon egy korábbi sikeres sorozat, amelyben Vinczellér Katalin új ifjúsági regényeket ajánl osztálytermi feldolgozásra. Goldberg Emília Vácz Irénnek vége! című könyve egy peremhelyzetben lévő 12 éves kislánynak az osztályfőnökével kialakult konfliktusáról szól, amelyben az osztálytársak cserben hagyják. 
A műhely foglalkozásait, foglalkozásvezetőit azzal a célkitűzéssel gyűjtöttük egy csokorba, hogy többféle lehetőséget mutassunk a (saját) élmény iskolai környezetben való megjelenítésére, iskolai életbe történő integrálására. A négy workshopból álló programot maguk a résztvevők foglalták keretbe, lévén hogy valamennyien élménypedagógiai szakemberek, így a program gazdájának csak annyi volt a dolga, hogy figyeljen (Földes Petra).
A DST folyamatát nem tantárgyhoz kötötten, hanem szabadidős keretek között próbáltuk ki, a farsangi témához kapcsolva. A DÖK munkatervében átdolgoztuk a farsanghoz kapcsolódó programokat, beillesztettük a frissen alakult DST csoport tevékenységét. A csoportba nyolcadikos, önként jelentkező tanulókat kerestünk, akik emelt óraszámban tanulták az informatikát, tehát a technikai kivitelezés nem okozott problémát számukra Csoportokban és párban dolgoztak, a farsanggal kapcsolatban három témához készültek filmek (Péter Ágota Marianna).
Egy német filozófus mondta egy európa-méretű tragédiát követően, hogy eme emberiség trauma után már nem lehet verset írni. Nos, ez jár az eszemben (már bocsánat a profán egybevetésért): a skandináv írónő, Jane Teller világhírű, nálunk is olvasott, látott, kitárgyalt regénye, a Semmi után lehet-e még ifjúsági regényt írni. A gyerekvilág kimondott-ki nem mondott rejtélyei, filozófiai, metafizikai drámái, megannyi gyerekhős tragikusabbnál tragikusabb sorsa után tudunk-e még valamit mondani? Nekik. Róluk. Ebben a műfajban (Trencsényi László).
A szabályszegést elnéző közegben megnő a csalók száma, s ez jelentősen megkönnyíti a szabályszegők dolgát, hiszen közösen könnyebb mentséget találni. A szabályszegők csoportja önerősítő közeg. A kutatási eredmények szerint a többek által elkövetett szabálysértő tettek megerősítő ereje sokszoros, mivel ezek szabályszegésre irányuló értékrendszert közvetítenek. Erre példa lehet a diákok puskázása vagy a kalóz zene- vagy filmletöltések, de ide sorolhatók egy-egy cégnek, politikai pártnak vagy egyéb csoportnak önnön érdekérvényesítése céljából alkalmazott tisztességtelen eljárása is (Gyarmathy Éva).
A program hivatalosan 2015-ben indult a Budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban, kinőve magát az osztályfőnöki órákon megvalósuló, kisebb csapatépítő tevékenységekből. A diákok pozitívan fogadták, hogy egy olyan foglalkozáson vesznek részt, ami nagyban eltér egy hagyományos tanórától, ahol saját magukkal, az osztályukkal foglalkozunk és "játszunk". Az igény nem csak a diákok, de a pedagógusok oldaláról is megjelent, így a vezetés támogatásával kialakulhatott egy rendszeres program, ami a diákok közösséggé kovácsolását célozza (Lencse-Csík Orsolya).
Az OFOE Filmklub december 6-i vetítésénTrencsényi Klára dokumentumfilmjét nézzük meg. A főszereplők olyan kiskamaszok, akik szerint a legjobb dolog a világon a Gyermekvasúton szolgálni. A film arra keresi a választ, hogy anyagi és érzelmi nehézségekkel küzdő mai kamaszok miért találnak menedéket ebben a múlt történelmét hordozó, ám hiánypótlóan szeretetteljes és biztonságot adó intézményben. A vetítést követő beszélgetésen vendégünk a film alkotója és a szereplő gyerekek.