Erőszak nélkül – Konstruktív konfliktuskezelés: 5. rész

2. találkozás

A foglalkozás témája: Pozitív énkép kialakítása, megerősítése

Célja: Az énkép viselkedésre gyakorolt hatásának szemléltetése. Én-azonosság erősítése. Egymás megismerése, elfogadása.

Eszközök:Zene: Szt. Martin, Lázár Ervin: Nagyravágyó feketerigó című meséje, magnó, kazetta madárcsicsergéssel, gombostű, tollak, papírlapok.

A foglalkozás lágy zenével indul.

1. Gyakorlat: Küldjünk pozitív üzenetet

Csoportvezető: Az a kérésem, hogy erre a kellemes, lágy zenére menjünk oda egyik csoporttársunkhoz, fogjuk meg a kezét, és valami kedveset, kellemeset mondjunk neki, valami pozitív tulajdonságát hangsúlyozzuk. Kezdődhet úgy a mondat: „Én nagyon szeretem benned azt, hogy…”, én nagyon tisztellek azért mert…”. Örülnék, ha komolyan vennénk ezt a játékot, hogy minél több pozitív tulajdonsággal szembesüljünk. Kezdhetjük.

(A megkeresésekre az a jellemző, hogy a fiúk fiúkat keresnek meg. A lányok pedig lányoknak mondanak „pozitív üzeneteket.” A csoportvezető ügyel, hogy minden gyerekkel kezet fogjon, mindenkinek mondjon valamit. A csoporttagok közül egy gyerek (Kitti) teszi ugyanezt. Jó hangulatban zajlik a gyakorlat.)

Csoportvezető: Szeretném, ha a nagykörben egy-két olyan tulajdonságot, olyan üzenetet mondanátok el, ami igazán hízelgő volt.

Gerzson: Szép „tehén” vagyok. Komolyan, ami a drámán szokott lenni.
Csoportvezető: Ez jó humor volt?
Gerzson: Én ehhez már hozzászoktam. Ló is voltam már.
Csoportvezető: Örülsz is neki, megelégedettséggel tölt el ha ezt mondják neked. Én arra kértelek benneteket, hogy próbáljuk komolyan venni a feladatot. Merre mehetünk tovább?
Gyuri: Semmi különös.
Csoportvezető: Nem kaptál pozitív üzenetet.
Gyuri: Kaptam, de hát semmi különös.
Csoportvezető: Nem szívesen mondanád el.
Csoportvezető: Én egyetlen pozitív üzenetet kaptam. Teca örült annak, hogy vele együtt szeretem az édességet.
Apollónia: Nekem az tetszett a legjobban, amikor Kitti azt mondta, hogy örül neki, ha a kérdéseire tudok válaszolni.
Csoportvezető: Ezek tantárgyi kérdések?
Kitti: Nem, nemcsak.
Teca: Nem volt. Ja, de a Kittié. Örül, hogy ami a szívemen, az a számon is.
Csoportvezető: Erre büszke vagy. Mered vállalni a véleményedet.
Virág: Kitti azt mondta, hogy igaz barát vagyok. Apollónia azt, hogy nagyon kedves, Teca pedig azt, hogy harcias.
Csoportvezető: Egyet is értesz ezekkel, és ezek hízelgőek voltak számodra.
Kitti: Nekem az tetszett, amit az Apollónia mondott, hogy tőlem mindig újat tanul.
Teca: Nem volt semmi olyan különös.
Krisztián: Nekem Gyuri azt mondta, hogy („Mévisz?”) Ez egy filmben két hülye gyerek.
Csoportvezető: Számodra hízelgő volt, hogy ezzel a szereplővel jellemzett téged a társad. Mert te is humoros vagy.
Milyen érzés volt a pozitívumaitokkal szembesülni? Milyen érzés volt kimondani ezeket a pozitívumokat?
Kitti: Jó volt.

Mások nem nagyon szólnak.

Csoportvezető: Elképzelhető, hogy azért ez a nagy hallgatás, mert voltak olyanok, akik nem is kaptak igazán pozitív üzenetet?
Nekem egy kicsit hiányérzetem van. Szerettem volna, ha többet kaptam volna.
Gerzson: Drámán többet szoktunk kapni.
Csoportvezető: Mert, hogy ott többen is vagyunk, mintha nagyobb lenne a nyüzsgés, ott mindenki megy és keresi, kinek nem mondtam még el az üzenetet.

2. Gyakorlat: Vállald önmagad!

Csoportvezető: Helyezkedjetek el kényelmesen. Hamarosan a természetbe szeretnélek kalauzolni benneteket.(Magnetofon bekapcsolása, erdei zajok: patakcsobogás, madárcsicsergés.) Egy történetet szeretnék elmondani egy nagyravágyó feketerigóról. Az a kérésem, hogy figyeljétek meg, mi a feketerigó problémája.

Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó című művének felolvasása.

Csoportvezető: Mi volt a fekete rigó problémája?
Csoporttag: – Nem tetszett a színe
Csoporttag: – Olyan szép színes szeretett volna lenni, mint a többi állat
Csoporttag: – Nem barátkoztak vele
Csoporttag: – Elégedetlen volt magával
Csoportvezető: Hogyan reagált a környezete arra, hogy kipingálta magát?
Kitti: – Kinevették, kigúnyolták.

Csoportvezető: Érezte-e már magát valaki úgy, mint a feketerigó? Másnak akartatok látszani, lehet, hogy azért, hogy barátot szerezzetek.

Teca: Fogyókúrával. Vékonyabb szerettem volna lenni.
Gerzson: Minden nap.
Csoportvezető: Elmondanád miért, hogyan?
Gerzson: Nem szeretném.
Norbert: Amikor eltört a kezem, akkor szívesebben lettem volna valaki más. Amin átmentem, az nem volt kis dolog.
Csoportvezető: Sokat szenvedtél, fájt a kezed.
Norbert: Nem is az. Amikor eltört, fájt, de utána már nem, megszoktam, de nagyon csúnyán nézett ki a kezem.
Csoportvezető: Ez egy sajnálatos eset volt. A hétköznapi életben is úgy érzed, szeretnél más lenni?
Norbert: Nem.
Csoportvezető: Úgy érzed, annak mutatod magad, aki vagy.
Van-e még valaki, aki másnak akar mutatkozni? Álarc mögé bújik?

(A csoport tagjai rázzák a fejüket, hogy ez nem jellemző rájuk.)

Csoportvezető: Aki próbálta már, hogy másnak mutatkozzon kifelé, mint amilyen valójában, az valószínűleg tudja, hogy miért nehéz.
Miért nehéz? Miért nehéz a fogyókúra például?
Teca: Mert nem tudom megállni, hogy ne egyek.
Csoportvezető: Nagy akaraterő kell hozzá, nagy feszültséget kelt bennünk.
Érdemes másnak mutatkozni, mint amilyenek valójában vagyunk?
Teca: Nem. Jobb, ha saját magunkat adjuk.
Vivien: Nem biztos, hogy másoknak úgy fog jobban tetszeni.
Csoportvezető: Lehet, hogy félreismernek bennünket. Sokkal könnyebben tudunk élni, ahogy ti fogalmaztatok korábban, ha annak mutatkozunk, akik valójában vagyunk. Pozitív tulajdonságaink miatt szeressenek bennünket a tanáraink, barátaink, szüleink. Akkor az a kérdés, hogy mindenkinek vannak-e pozitív tulajdonságai.
Vivien: Biztos.
Csoportvezető: Jó, hát akkor keressük meg, hogy nekünk melyek a pozitív tulajdonságaink!

3. Gyakorlat: Pozitív tulajdonságok gyűjtése

Csoportvezető: Kaptok egy-egy lapot és egy-egy gombostűt. Mielőtt a zene megszólal, tűzzétek fel egymás hátára a lapot! Bízom benne, hogy olyan tulajdonságok kerülnek a lapra, amiket majd szívesen olvastok.

A csoport tagjai a hátukon lévő lapra írják a pozitív tulajdonságokat. Miután úgy tűnik mindenki írt mindegyikre, leülnek, leveszik a lapokat, és izgalommal olvassák.

Csoportvezető: Miután elolvastátok, az a kérésem, válasszatok ki hármat, amelyik számotokra a leghízelgőbb volt!
Csoportvezető: Van-e ezek között a tulajdonságok között olyan, ami meglepett benneteket?
Gerzson: Jó tehén vagy.
Csoportvezető: Mi a véleményed arról, ami odakerült a papírra?
Apollónia: Jók a házi feladataid. Mert nem mindig jók.
Norbert: Csendes vagyok.
Csoportvezető: Meglepett, hogy jókedvű, vidám vagyok. Általában komolynak mondanak az emberek. Jólesett, hogy ti ilyennek láttok.

4. Gyakorlat: Pozitív tulajdonság metakommunikációval

Csoportvezető: Az a kérésem, hogy egy általad fontosnak vélt pozitív tulajdonságodat válassz ki gondolatban. Játszd el ezt a tulajdonságot, és mi találjuk ki. Némajátékkal.

A csoporttagok eljátsszák pozitív tulajdonságaikat, a többiek kitalálják.

A bemutatott tulajdonságok:

• kedves, aranyos, barátságos
• gyerekszerető
• segítőkész
• becsületes
• állatszerető, vidám, barátságos

5. Gyakorlat: Mondjuk ki a pozitívumokat!

Csoportvezető: Mondjuk ki a pozitív tulajdonságokat.
Gerzson: Nekem nincs.
Csoportvezető: Komolyan így gondoltad, hogy nincs pozitív tulajdonságod?

Az elhangzó tulajdonságok a következők:
Segítőkész, vidám, barátságos, jószívű, becsületes, állatszerető, jól lehet velem beszélgetni, jó barát, megértő.

Csoportvezető: Ha most azt mondanám nektek, szedjetek össze 3 negatív tulajdonságot, menne?

Csoporttagok: Igen, persze, többet is.
Csoportvezető: Kicsi gondolkodás után menne.

Milyen tulajdonságainkat ismerjük jobban?

Közbeszólások:
– Negatív.

– Egyforma.

– Negatív.

Csoportvezető: Úgy látom, a negatív javára dőlt el a mérleg. Mit gondoltok, vajon miért?
Fatime: Mert a negatív tulajdonságokat jobban észre lehet venni. Jobban lehet rá emlékezni.
Norbert: A negatív tulajdonságokat könnyebben el lehet követni.
Csoportvezető: Való igaz, a negatív tulajdonságokat sokkal könnyebben tudjuk felidézni, míg a pozitív nehezebben megy. Valahogy úgy vagyunk beállítódva. A tanáraink, a szüleink is, a barátaink is könnyebben emlékeztetnek a negatív tulajdonságainkra.
Mit gondoltok, miért fontos, hogy tisztában legyünk a saját jó tulajdonságainkkal?
Gyuri: Tudjuk, hogy milyenek vagyunk.
Apollónia: Jól ismerjük magunkat.
Csoportvezető: Amikor pályát választunk, vagy barátot, akkor is a pozitív tulajdonságainkat kell megismerni. Ha tudom, mi bennem a pozitívum, akkor elégedettebb vagyok magammal. Ez azért a boldogság felé is egy lépés. Arról nem beszélve, hogy bizonyára hallottátok, milyen nagy az öngyilkosok aránya Magyarországon. Nyilván nem a pozitívumot látja magában, aki öngyilkos lesz.
Apollónia: Nem biztos, hogy azért lesz öngyilkos, mert a negatívumokat látja magában.
Lehet, hogy olyan trauma éri.
Kitti: De a tudatalattijában felülkerekedik a negatív tulajdonság.
Csoportvezető: A látásmódja negatív. Feketének látja a világot, és már nem tud belőle máshogy kilépni. Semmi jó nincs benne.
Azt szeretném mondani, mielőtt a zárójátékra kerülne sor, hogy nagyon készültem erre a foglalkozásra, és úgy gondoltam, kicsit aktívabb lesz, mint a múltkori. Azt gondoltam, hogy sok játékot hoztam, változatosak is voltak, mert egyikben írni kellett, a másikban játszani. Azt szeretném, ha egy kicsit megpróbálnánk úgy beállítani az agyunkat, hogy akkor lesz „mulatságos és meglepő”, ha mindannyian teszünk valamit érte, és aktívan részt veszünk a játékokban. Ez is ott van a szabályok között.
Kitti: Én úgy éreztem, hogy most mindenki valahogy feszültebb volt, mint az előző foglalkozáson.
Nem is beszéltünk olyan felszabadultan, mint az előzőn.
Csoportvezető: Van ennek valami oka? Ki-ki saját magába nézne, mi lehet ennek az oka?
Krisztián: Nem szeretek ilyen sokáig egy helyben ülni. A tulajdonság keresése unalmas volt.
Norbert: Ez is jó volt, mint az előző. Talán egy kicsit lassabban mentek az események.
Fatime: Volt olyan, hogy egy régi rossz emléket idézett fel ez a téma.
Virág: Rossz passzban vagyok.
Apollónia: Szomorú voltam.
Csoportvezető: Kicsit csalódott vagyok. Elég sokat készülök ezekre az órákra. Válogatom a játékokat, a történeteket. Mégis úgy érzem, erőtlen a foglalkozás. Többször kellett szólnom, hogy jó lenne, ha figyelnénk egymásra, nem vágnánk egymás szavába. Görcsösen kezdtem arra törekedni, hogy véget vessek ennek. Emiatt aztán én is feszültebb lettem. Jól éreztétek.

6. Zárógyakorlat: Értékelő kör

Csoportvezető: Ki-ki egyetlen mondattal mondja el, hogy „akkor éreztem jól magam a foglalkozáson, amikor…”; „az tetszett a foglalkozáson…” (A gyakorlatot halk zene kíséri.)
Csoporttagok: – Az tetszett, hogy jobban megismertük egymást és önmagunkat.
– Jó volt.
– Feszült figyelemmel hallgattátok Lázár Ervin történetét.
– Amikor egymás hátára írtunk.