Erőszak nélkül – Konstruktív konfliktuskezelés: 11. rész

8. találkozás

A foglalkozás témája: Az értő figyelem

Célja: Mit jelent az értő figyelem?
(A fogalom tisztázása)
Bemutatása konkrét példán.
Az egymásra figyelés gyakorlása.

Eszközök: Magnetofonfelvétel, Tomi gondolatai kártyára írva, glória.

1. Gyakorlat: „Család, keveredj!”

Csoportvezető: Alex, Tomi, Mama szerepekkel helyfoglalós játék. „Család, keveredj!” kiáltásra valamennyi játékos helyet cserél.
A játék feszültségoldó, hangulatkeltő hatású.

Csoportvezető: Ki az, aki úgy érezte jót tett a vérkeringésének ez a játék?
(Többen jelzik, hogy így van.)

Gerzson: Belőlem indulatot váltott ki, mondtam volna olyat, ami nem tűri a nyomdapapírt, amikor lelöktek a székről.

Csoportvezető: Ha egy kicsit lassítottunk volna a tempón, akkor ezt elkerülhettük volna.
Csoportvezető: Képzeljük most magunkat Alex és Tomi családjába, ahová véletlenül csöppentünk. Meghallgatunk egy magnófelvételt, hogy ez sikerülhessen.

(A felvétel az iskolában készült egy másik osztály tanulóinak közreműködésével. Tomi az igazgatóhoz megy panaszra az egyik tanárral kapcsolatban, aki elszakította az inge ujját. Az igazgató értő figyelemmel hallgatja a fiút, akinek elbeszéléséből inkább az derül ki, hogy az otthoni problémák nyomasztják a legjobban, amit nem tud kivel megbeszélni. Attól is tart, hogy a fivére drogozik. A meghallgatás során a kisfiú maga értékeli úgy, hogy véletlen volt az ing elszakadása, melyért valójában nem is volt felelős a bepanaszolt tanár. Az igazgatóval történt beszélgetés nagyon megnyugtatóan hatott rá.)

Csoportvezető: Mi derült ki a felvételből?

Ulrike: Azzal az ürüggyel ment az igazgatóhoz, hogy az egyik tanár elszakította az inge ujját, de végül is segítséget szeretett volna kérni.

Csoportvezető: Hogyan érte el az igazgató azt, hogy Tomi kiöntse a szívét?

Ulrike: Bizalmasan viselkedett.
Fatime: Barátságos hangulat volt. Nyugodt volt.

Csoportvezető: Nem adott tanácsot, nem mondta, hogy mit tegyen, csak visszatükrözte Tomi gondolatait, érzéseit.
Ezt a fajta „beszélgetést”, ill. „meghallgatást” úgy hívjuk, hogy: ÉRTŐ FIGYELEM.
Amikor a hallgató ugyan figyel, de a beszélő gondolatait átfogalmazva tükrözi vissza. Ez segít abban, hogy a beszélő megnyíljon, kiöntse a szívét.
Ezt fogjuk gyakorolni a mai foglalkozáson.

2. Gyakorlat: Értőfigyelem-gyakorlat (1)

A csoportvezető kártyákat ad a gyerekeknek, melyen Tomi gondolatai vannak. A fejére egy „glóriát” tesz, mellyel a jóságos meghallgató „angyal” szerepébe bújik.

Csoportvezető: Ti vagytok Tomi, én pedig meghallgatlak benneteket.
„Tomi, hallasz engem. Én az őrangyalod vagyok. Tudod, eddig is jól megértettük egymást. Öntsd ki a szíved!”

Apollónia: Nagyon megértő volt az igazgató, de mi lesz, ha elmondja valakinek a problémámat.
„Őrangyal”: Aggódsz amiatt, hogy a családi problémáról mások is tudomást szereznek.
Norbert: Nem tudom, mit tegyek, valakinek csak beszélnem kell erről a dologról.
„Őrangyal”: Bizonytalan vagy a tekintetben, hogy szóljál-e valakinek arról, amit megsejtettél Alexről.
Fatime: A mamám a múltkor kérdezte, hogy hová tettem a pénzt, amit a biciklire gyűjtöttem.
„Őrangyal”: Lelkiismeret-furdalásod van, hogy hazudtál a mamádnak.
Gyuri: Pedig tudom, hogy Alex lopta el, mikor egyszer beléptem a szobámba, ő matatott a holmim között. Elég zaklatottan viselkedett. Ezután nem találtam a pénzt.
„Őrangyal”: Bizonyítékod van arra, hogy Alex volt a tettes.
Norbert: Azt is megfigyeltem, hogy miután pénzhez jut, olyan elvarázsoltak lesznek a szemei, feloldott jó kedve van.
„Őrangyal” Attól tartasz, hogy narkózik, ezek a jelek arra utalnak.
Kitti: Mostanában olyan furcsa barátai vannak. Ápolatlanok, isznak, cigarettáznak, biztosan kábítószereznek is.
„Őrangyal”: Aggódsz a barátai miatt. Nem tetszenek neked.
Teca: Egyszer kihallgattam őket, amikor beszélgettek. Egyik barátja rablásért, garázdaságért ült is.
„Őrangyal”: Félted Alexet, hogy bajba sodorják a barátai.
Gerzson: Vajon a mama tud ezekről a dolgokról?
„Őrangyal”: Nem tudod, hogy tud-e a mamád erről a dologról.
Vivien: S ha megtudja, mi lesz? Amúgy is rossz a szíve.
„Őrangyal”: Félted az egészségét.
Virág: Mégis beszélnem kell a mamával. Majd óvatos leszek, hiszen a helyzet egyre kilátástalanabb.
„Őrangyal”: Arra az elhatározásra jutottál, hogy megbeszéled ezt az ügyet a mamáddal.
Ulrike: Beszélnem kell a mamával erről.
„Őrangyal”: Biztos vagy benne, hogy beszélned kell erről a mamáddal.

Csoportvezető: Milyen megoldásra jutott Tomi?

Vivien: Hogy meg kell beszélnie a mamájával.
Csoportvezető: Mi segítette őt ebben?
Virág: Az őrangyala.
Csoportvezető: Miért segítette az őrangyala, mivel?
Fatime: Hogy válaszolt a kérdéseire.
Csoportvezető: Válaszolt a kérdéseire?
Fatime: Nem. Nem kérdezett, hanem mindig, amit mondott, arra mondott valamit az őrangyala. Visszatükrözte, amiket mondott. Biztosabbá tette a gondolatait.
Csoportvezető: Biztatta?
Apollónia: Nem, segített neki a gondolkodásban.

3. Gyakorlat: Értőfigyelem-gyakorlat (2)

Csoportvezető: Csoportokban fogunk dolgozni. (Csoportképzés színes kártyákkal, két csoport kialakítása.)

Odáig jutottunk, hogy Tomi biztos benne, hogy beszélnie kell a mamájával.
Csak az beszél, akinél a száj van. (Piros szájakat ad a csoportoknak.)
Tomi mond valamit, a Mama visszatükrözi, ha Tomi azt mondja, hogy igen, így van, akkor átadja a szájat, és a Mama tovább fűzheti a beszélgetést. A megfigyelők pedig azt nézik, hogy ez valóban így történik-e, és hogyan segíti a beszélgetést ez a fajta kommunikáció. Nem vágunk egymás szavába, és csak az beszél akinél a száj van. Szeretném, ha a szerepeket kiosztanátok és elkezdhetnénk a beszélgetést.

(Lázasan folyik a szereposztás és a feladat végrehajtása. Az egyik csoportban nagyon jó visszajelzések vannak. Láthatóan teljesen beleélték magukat a szerepekbe és a szabályoknak megfelelően hajtják végre a feladatot. A csoportvezető a másik csoportnak próbál segítséget nyújtani.)

Részlet az egyik csoportban folyó beszélgetésből:

(…)

– Féltél hogy valami rossz történik.
– Igen ettől féltem, mi lesz ha elmondom neked.
– Szerinted most mit csináljunk, hogy segítsünk neki?
– Közösen kellene segíteni. Beszélni kellene vele.
– Szerintem is igazad van. Látom azt is hogy rossz társaságba
keveredett.
– Elkértem a telefonszámot az igazgató úrtól. Ez egy segélytelefon.
– Mi lesz ha túladagolja magát?
– Aggódsz miatta.
– Igen, olyan furcsán viselkedik mostanában.
– Te is észrevetted…

Csoportvezető: Azt kérdem a megfigyelőktől, hogy betartották-e a szabályt a tagok, és mi lett a megoldása a dolognak.
Apollónia: Betartották a szabályt. Csak akkor beszéltek, ha náluk volt a száj.
Norbert: Az lett a vége, hogy megpróbálnak beszélni Alexszel, és próbálnak segíteni.
Csoportvezető: Amikor átvetted a szájat mama, akkor le tudtad-e fordítani Tomi gondolatait?
Vivien: Igen, olyan volt a beszélgetés, mint mikor tanár néni volt az angyalka.
Csoportvezető: A másik csoportnál hogy alakult ugyanez?
Gerzson: Először nem tudtuk eldönteni, kik legyenek a szereplők. Azután nem nagyon ment, majd szerepet váltottunk, de úgy sem sikerült dűlőre jutni.
Csoportvezető: A másik csoport demonstrálná-e a beszélgetés egy részletét?
Vivien: Igen.

– Úgy látom, hogy gondod van.
– Mama szeretnék neked valamit mondani, nem is tudom, hogy kezdjem. Ráérsz
egy percre?
– Persze.
– Alexszel van baj, azt hiszem.
– Valamit észrevettél. Én is érzem, hogy nincs rendben körülötte valami.
– Te is észrevetted? Az az igazság, hogy becsaptalak Téged is, mert a pénzemet
nem adtam neki kölcsön, hanem elvette. Félek, hogy valami rosszra kell neki.
– Nekem nem merted elmondani, féltél, hogy baj lesz belőle.
– Beszéltem az igazgatóval, és ennek hatására úgy gondoltam, mégis elmondom
az igazat. Szerinted hogyan segítsünk rajta?
– Közösen fogjunk hozzá.
– Remélem, sikerülni fog.
– Tudjunk meg több mindent ezekről a kábítószerekről!
– Szerintem is ezt kellene, de sietnünk kell, nehogy későn legyen.
– Lehet, hogy el kellene menni olyan helyre, ahol értenek ehhez, és tudnak
segíteni?
– Igen, az jó lenne, nekem is van egy telefonszámom, legjobb lesz ha felhívjuk.

Csoportvezető: Köszönjük szépen. Szeretnétek-e valamit hozzáfűzni?

Ulrike: Szerintem jó volt, hogy az anya megértően viselkedett, nem szidta le.

4. Gyakorlat: Értőfigyelem-gyakorlat (3)

Csoportvezető: Lépjünk eggyel tovább. Itt ülünk a csoportban a drogambulancián, ahová eljöttek Tomiék. Az a kérésem, válasszatok magatoknak párt. A párok álljanak egymással szemben, de úgy, hogy ezáltal kettős gyűrűt alkotnak. Amikor a cintányér megszólal, a külső kör kezébe fogja a szájat és eggyel tovább lép jobbra. Máris új párok lesznek.
Én mondom a témát, amiről az előbbi szabályoknak megfelelően kell beszélni.

1. téma: A dohányzás (nem megy könnyen a beszélgetés)

2. téma: Alkoholizmus (a lányok között élénk beszélgetés bontakozik ki, igyekeznek a szabályokhoz is ragaszkodni)

3. téma: A kábítószer. Ismersz kábítószereseket, milyennek látod őket? (A téma nagy érdeklődésre tartott számot, a csoportvezető itt-ott segít a visszajelzések megfogalmazásában.)

Csoportvezető: Köszönöm szépen, üljetek a helyetekre! Beszélni vagy hallgatni volt könnyebb?
Apollónia: Hallgatni azért, mert úgy megismerhettük, hogy másoknak mi a véleménye. Én jobban szeretek hallgatni, mint a problémáimról beszélni.
Fatime: Az volt a legjobb, mikor kölcsönös volt a hallgatás és a beszéd is. Éreztem, hogy odafigyel rám, és én is kíváncsi voltam az ő véleményére.
Csoportvezető: Melyik téma volt, ami nehézséget okozott?

Csoporttagok: – Drog.
– Alkohol.
– Dohányzás.

Csoportvezető: Úgy látom, nagyon változó.

Csoporttagok: A drogról kevés az ismeretünk.

Csoportvezető: Szükségünk lenne újabb ismeretekre.
Vivien: De nem úgy, hogy azt is kipróbáljuk.
Csoportvezető: Elméleti ismeretekre lenne szükség.
Fatime: Ezzel nem értek egyet, mert elméleteket lehet felállítani, de ha nem voltunk benne, akkor nem érthetjük meg.
Vivien: Ha a drogosok elkezdik a szert használni, mintha egy légy beleszállna a fejükbe, irányítja őket, és soha többé nem tudnak leszokni róla.
Ulrike: Ismerek egy srácot, ő kemény drogos. Iskolába jár, de mintha máshol lenne. Van, amikor normális, de ha rájön a drogozás, akkor nem.
Csoportvezető: Látom, érdekel benneteket ez a téma, szeretnétek többet tudni róla.
Teca: Szerintem, aki drogozik, azért szokik rá, mert nincsen senki, aki szereti őt, akit érdekel. Ismerek több drogost, de a szülők nem törődnek vele, hagyják, hogy csavarogjanak. Rászoknak, és akkor nem tudnak leszokni róla. Le tudnának szokni, ha tudnák, hogy szeretik őket.
Vivien: Szerintem ez is igaz, amit a Teca is mondott, de akkor ez igaz lenne a dohányzásra és az alkoholra is. Elég sokan vannak, akik isszák az alkoholt.
Csoportvezető: Elítéled azokat, akik ezekkel a szenvedélyekkel élnek.
Vivien: Igen.
Fatime: Azt ítélik el, aki drogozik, pedig lehet, hogy nemcsak az ő hibája, hanem a társadalomé, a családé.
Ulrike: Az előzőekhez visszatérve. Van egy másik haverom, aki mindent megkapott, szeretetben nőtt fel, mégis rászokott. A dohányzásról könnyebben le lehet szokni, de a drogozás végzetes lehet. Szerintem egy kicsit elkapatták, és ezért is próbálta ki.
Csoportvezető: Nem szeretném tovább szaporítani a szót. Ígérem, hogy beszélünk még erről a témáról, de most szeretném, ha kicsit visszatérnénk az értő figyelemhez. Minden elismerésem a tiétek, mert ez nagyon nehéz helyzetgyakorlat volt, de én azt hiszem, a linzergyakorlat végére már mindenki kommunikált a társával. Kíváncsi lennék, mennyire sikerült az értő figyelmet gyakorolnotok. Mennyire tudtad a társad érzéseit visszajelezni, megérteni.
Ulrike: Szerintem ez jó volt, hogy lefordítottuk, könnyebben megértettük, amit a másik gondolt.
Csoportvezető: Volt olyan visszajelzés, hogy nem, nem erre gondoltam?
Gerzson: Igen, nálunk volt.
Csoportvezető: Hogy is volt? Teca azt kérdezte: Úgy gondolod, hogy egyedül is le tudnak szokni a drogról? Gerzson azt mondta: Az a véleményed, hogy egyedül is le tudnak szokni a drogról. Erre Teca azt mondta: Nem ez a véleményem, hanem az a véleményem, ha van akaratuk, akkor le tudnak szokni a drogról. Tehát akaraterő kérdése. Ebben segített az értő figyelem titeket, hogy ki tudtátok nyitogatni a kiskapukat, s mögüle előtűnt a lényeg.
Vivien: Csak azt szeretném mondani, ha van elég akaratunk, akkor rá sem kellene szokni. Lehet, hogy mások befolyásolják, vagy nem törődnek eléggé vele, de ha nem gyenge jellemű, akkor feltalálja magát és keres más barátokat.
Csoportvezető: Azt gondolod az elindulás is akaraterő kérdése. Visszafogunk térni a témára.
Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy egy kicsit már kimerültünk.

5. Zárógyakorlat: Ezen a foglalkozáson az volt a leghasznosabb, hogy…

Csoportvezető: Szeretném, ha fölállnátok. A szellemi erőfeszítés után egy kis lazításra van szükségünk.
Álljunk körbe! (Zene.)
Szeretném, ha befejeznénk a mondatot:
Ezen a foglalkozáson az volt a leghasznosabb, hogy…

– megtanultunk egymásra odafigyelni.
– megtanultam, hogy a drog és az egyéb ilyen pusztítószerek
ölnek, és nem érdemes őket kipróbálni.
– megtanultam, hogyan lehet megérteni a másikat.
– kölcsönösen oda kell figyelni a másikra, mert ha én ilyen szituációba kerülök, nekem is jólesik, ha odafigyelnek rám.
– rájöttem arra, hogy hatalmas szellemi erőfeszítésre is képesek vagytok, és ezt eddig nem használtam ki.
– én arra jöttem rá, hogy segíteni kell ezeknek a drogosoknak, nem szabad őket cserbenhagyni.

Csoportvezető: Lépjünk még egy kicsit beljebb!
Adjuk tovább a jelet és tartsuk addig, míg újat nem kapunk. (Halk zene szól a gyakorlat alatt. A csoport nagy figyelemmel, de a jól végzett munka örömével ellazultan dolgozik. Zene szól, egymás vállát maszírozzák.)
Mielőtt kimennétek, az ajtón lévő körbe helyezzetek egy piros pöttyöt aszerint, hogy éreztétek magatokat a mai foglalkozáson.
Ha nagyon jól, akkor középre, ha kevésbé, akkor a széle felé.