Erőszak nélkül – Konstruktív konfliktuskezelés: 14. rész

11. találkozás

A foglalkozás támája: Konstruktív problémamegoldás

Célja: A konstruktív problémamegoldás folyamatának megismertetése és gyakorlása.
Eszközök: Csomagolópapír, filctoll, mágnes, problémamegoldási ábra előre megrajzolva.

1. Gyakorlat: Én-üzenetek kártyákkal

Csoportvezető: (Kártyákat oszt szét a gyerekek között.) Azt szeretném, ha válaszolnátok a kártyákon lévő kérdésekre! Így kezdődnek: „hogy érezted magad?”
Apollónia: Hogy érezted magad tegnap este 9-kor? Aludtam.

Fatime: Hogy érezted magad, mikor legutóbb vitatkoztál a barátnőddel?
Biztos, hogy nem jól.
Gerzson: Hogy érezted magad, mikor valaki azt mondta neked: „de kedves”?
Olyan még sosem volt.
Vivien: De! Két perccel ezelőtt: „finom illatod van”.
Norbert: Hogy érezted magad, mikor legutóbb segítettél valakin?
Apumnak segítettem szerelni. Nagyon jól.
Krisztián: Hogy érezted magad az első iskolanapon? (Nevetés.) Most elsős koromban, vagy 8. o.-ban?
Csoportvezető: Amelyiket szeretnéd.
Krisztián: Biztosan jól.
Kitti: Hogy érezted magad, mikor legutóbb beszélgettél valamelyik szülőddel?
Sehogy.
Csoportvezető: Közömbös volt.
Virág: Hogy érezted magad mikor legutóbb sírtál?
Megbántva, szomorúan.
Vivien: Hogy érezted magad mikor legutóbb tükörbe néztél?
Elég rosszul a látványtól. (hangos nevetés).
Csoportvezető: Hogy érezted magad mikor legutóbb egyedül voltál?
Ez tegnap este volt. Remekül, mert már rendkívül vágytam egy kis magányra.
Gyuri: Hogy érezted magad a legutóbbi születésnapodon?
Jól.

2. Gyakorlat: A konstruktív problémamegoldás lépései

Csoportvezető: Mint tudjátok, ezek a foglalkozások azért zajlanak, hogy ismereteket, módszereket szerezzünk a problémáink eredményes megoldására, ezeket a problémamegoldó módszereket megismerjük, begyakoroljuk. Vissza tudtok-e emlékezni arra, hogyan választottuk ki a ballagási tarisznyát?
Vivien: Olyan zavaros volt minden, azt szerettük volna, ha egyforma lesz, de én azt akartam, hogy mindenki azt válassza, amelyiket én.
Csoportvezető: Nehéz elviselni, ha valakinek más véleménye van. Nos, az első alkalmat én is így éltem meg. Ha visszaemlékeztek, akkor nem is jutottunk eredményre. Kivittem a paksamétát, és kb. két hónap múlva hoztam vissza. Emlékeztek rá? Vissza tudtok arra emlékezni, milyen módon sikerült akkor kiválasztani? Én azt hiszem nagyon simán, nagyon egyszerűen.
Vivien: Akkor nem voltam itt. Azért sikerült kiválasztani. (nevetés).
Fatime: Felírtuk azt, hogy kinek melyik tetszik.
Csoportvezető: Én megmondom őszintén, nagyon nagy sikerélményt jelentett nekem a ballagási tarisznya választása. Éppen ezért fel is írtam sző szerint, hogy mi került fel a táblára.
– Mindenkinek lehet másfajta is, ha nem találunk olyat, ami mindenkinek tetszik.
– Figurás legyen, ne virágos!
– Ne legyen piros az alapszín!
– Papirusztekercs legyen, s azon figura!
Volt még más egyéb is a táblán, aztán az ötletroham után kihúztuk azokat, amelyik valakinek nem felelt meg, és megmaradt ez a négy állításunk, és ezek alapján próbáltunk választani a sok tarisznya közül. A többség a P jelűt választotta. Neked tetszett, Gerzson, a H, és Apollóniának az I jelzésű. Gerzsont nagyon könnyű volt meggyőzni, mert azt mondta: „Nekem tetszik végülis a P is.” Apollónia tett egy kijelentést: nézzétek meg az I-t milyen színes, milyen látványos! Gerzson erre azt mondta: Végül is abban egyeztünk meg, ha nem találunk olyat, ami mindenkinek tetszik akkor lehet mindenkinek másmilyen is. Erre Apollónia azt mondta: Ne! Én is olyat szeretnék, mint a többiek. Meggyőztetek. Szinte pillanatok alatt sikerült a választás és a döntés ezzel a problémamegoldó módszerrel.

Csomagolópapírra felkerül: PROBLÉMAMEGOLDÁS

1. IGÉNYEK, SZÜKSÉGLETEK FELTÉRKÉPEZÉSE
2. MEGOLDÁSI JAVASLATOK KÖZÖSEN
3. VÁLASZTÁS, MEGGYŐZÉS KÖZÖSEN

Csoportvezető: Tudniillik az igényeiteket, szükségleteiteket tisztáztuk először. Ki milyet szeretne, milyet nem szeretne, és az ezzel kapcsolatos érzéseiteket. Szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban egy történetet, hogy miért fontos az igények előzetes tisztázása.
„Van két testvér, egyetlen narancs. Igen ám, de mindkét testvérnek szüksége van a narancsra. Mi a legegyszerűbb megoldás?”
Gerzson: Félbevágni a narancsot. De ha felmérjük az igényeiket, lehet más megoldás is. Az egyik testvérnek a héja kellene, mert süteményt szeretne sütni, és abba a héja kell, a másik pedig a narancs levét szeretné meginni. És akkor máris itt van egy másik megoldás. Felvágják a narancsot, és az egyik megissza a kicsavart levét, a másik a héját. Tehát, ha az igényeket tisztázzuk, akkor máris sokféle megoldási lehetőség tárulhat fel előttünk. Egy ábrát szeretnék nektek mutatni a problémamegoldással kapcsolatban. Ígérem, utána játszani fogunk.

Csoportvezető: (Apollónia végigolvassa a körfolyamatot. A diák olvassa, a csoportvezető mutatja és magyarázza.)

3. Gyakorlat: Az elmaradt kirándulás

A)
Csoportvezető: Számolással 4 csoportot alakítunk. Kérem, hogy a csoportok együtt helyezkedjenek el.
B)
Csoportvezető: Minden csoport kap egy szerepet. Az a kérésem, hogy olvassátok fel hangosan a szerepeket, mert így tudunk együtt dolgozni, ha megismerjük a másik szerepét is.

Osztályfőnök szerepe: Nyolcadikos osztályom van. A gyerekekkel, szülőkkel megállapodtunk abban, hogy a tanév végén kétnapos osztálykirándulásra viszem tanítványaimat. Ez 2000 Ft-ba kerül, a pénzt én szedem be. Nem szívesen bíznám a feladatot a gyerekekre, hiszen tudom, milyen gond a szülők egy részének az összeg biztosítása, nagy baj lenne, ha elveszne a pénz. Az első részlet befizetése simán zajlott, a második alkalommal azonban Kati nem hozta be az esedékes 1000 Ft-ot. Ez még nem lett volna baj, de mikor felszólítottam a hiány pótlására, ő határozottan állította, hogy időben befizette a pénzt. Én a befizetéseket nagyon gondosan két helyen is vezettem: egy külön füzetben, s az osztálynaplóban is, lehetetlen tehát, hogy e kérdésben tévedjek. Katival ugyan eddig nem volt különösebb gond, csendes, visszahúzódó, félénk kislány. Annál váratlanabb volt, hogy most, amikor a pénzt kértem, hevesen és indulatosan bizonygatta, hogy befizette. Az osztály többi tanulója is mellém állt, senki sem látta ugyanis, hogy Kati elhozta és odaadta volna a pénzt. Másnap a kislány az édesanyjával érkezett meg, aki megerősítette, hogy beküldte az 1000 Ft-ot, és kétségbe vonta a szavahihetőségemet.
Kati szerepe: 8. osztályos tanuló vagyok. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a tanév végén kétnapos autóbusz-kirándulásra megyünk. Ráadásul Sopronba, ahol még sosem jártam, s amiről annyi szépet hallottam. A szüleim ugyan töprengtek egy darabig azon, hogy elengedjenek -e, ugyanis a papám munkanélküli, s minden fillérre szükség van otthon, de amikor látták az örömömet, úgy döntöttek, hogy mégis elengednek. Az első 1000 Ft-ot rendben be is fizettem, de a második alkalommal szörnyű dolog történt. A pénzt gondosan eltettem a tolltartómba, de mire a befizetésre került volna a sor, kiderült, hogy sehol sincs az ezres. Talán a rajzórán ránthattam ki, amikor a radíromat kerestem, fogalmam sincsen, hogy miként történhetett, a lényeg, hogy sehol sem találtam. Otthon nem mertem elmondani, hogy mi történt, és tele voltam szorongással, hogy mi lesz, ha kiderül a pénz eltűnése. Amikor olyan nagy dolog volt, hogy a szüleim összehozták azt az ezrest. Amikor az osztályfőnök kérte a pénzt, első ijedtségemben azt mondtam, hogy már befizettem. Aztán már nem volt visszaút. A többi gyerek gyanakodva nézett rám, és megerősítették a tanárnőt: ők sem látták, hogy befizettem volna a pénzt. Nem bírtam elviselni azt a sok vádló tekintetet! Otthon hiába kérdezte az anyukám, hogy mi a bajom, egész este sírtam. Azután anya faggatására csak annyit mondtam, hogy nincs meg a pénz.
Mama szerepe: A családunk nagyon nehéz körülmények között él. A férjem munkanélküli, nehezen jövünk ki az én fizetésemből és a munkanélküli segélyből. Amikor a szülői értekezleten arról volt szó, hogy 2000 Ft-ot kell behozni az osztálykirándulásra, először tiltakozni akartam, de aztán meggondoltam magam. Hiszen szegény Katit már évek óta nyaralni sem tudtuk elvinni anyagi okok miatt, hadd legyen meg az öröme, lehessen két teljes napon át együtt a barátnőivel, és ráadásul Sopronban, ahol még sohasem járt, és amiről annyi szépet lehet hallani. Be is küldtem annak rendje és módja szerint a pénzt abban a két részletben, ahogyan erről a szülői értekezleten. megállapodtunk. Az egyik napon Kati sápadtan és leverten jött haza az iskolából, szavát sem lehetett hallani. Ijedtemben még a lázát is megmértem, nem beteg-e véletlenül, de még hőemelkedése sem volt. Miután egész éjjel nyugtalanul aludtunk mindketten, végül reggel kibökte, hogy nincsen meg az ezres, a tanárnőnél sincsen beírva a befizetés.
Egy osztálytárs: Nagyon örülök a kirándulásnak. Mindenki boldogan készül rá, jó lesz egymással együtt lenni. Biztosan lesz szabad program is, sőt éjszakai bátorságpróba is. És akkor ez a Kati mindent elront! Nem fizeti be a pénzt (pedig 1000 Ft nem is olyan sok!), és azt állítja, hogy befizette. Erre az osztályfőnök dühös lett, és valamennyien megijedtünk, hogy az egész kirándulást lefújja.

C)
Csoportvezető: (Odamegy a táblához, és a problémakörön jelzi a kiindulási pontot: PROBLÉMA.) Ebben a körben tehát itt állunk. Következő lépés az ELEMZÉS. Meg kellene nézni a szükségleteinket, érzelmeinket ezzel kapcsolatban. Azt szeretném, ha felírnátok a szükségleteiteket és a félelmeiteket erre a papírra, mint osztályfőnök, Kati, mama, osztálytárs.
(Kis idő múlva, rövid tanácstalanság után elkezdődik a munka.)

D)
Csoportvezető: Azt gondolom nagyon elgondolkodtatóak mind a szükségletek, mind a félelmek. Most ennek ismeretében gyűjtsük össze, hogy mik a cselekvési lehetőségek, mit tehetünk!
(Csomagolópapírt helyez a táblára.)
Csoportvezető: Ismerős a módszer: az ötletroham. Mi a módszer lényege?
Apollónia: Minden ötletet felírunk, és csak utána húzzuk ki.
Csoportvezető: Minden ötlet felkerül, és nem kritizálunk. Miért van szükség arra, hogy minden ötletet felírjunk, és ne kritizáljunk?
Gerzson: Lehet, hogy az lesz a legjobb.
(A csoportvezető sorban felírja az elhangzó ötleteket.)
Vivien: BESZÉLJÜNK KATIVAL!

Fatime: KEZDJÜNK EL NYOMOZNI!
SEGITSÜNK KERESNI !
KATI DOLGOZZON !

Gerzson: GYŰJTSÜNK PÉNZT !
Kitti: VALLJA BE AMI TÖRTÉNT!
Fatime: ADJUNK NEKI KÖLCSÖN!

MINDENFÉLEKÉPPEN OSZTÁLYKIRÁNDULÁS!
MINDENFÉLEKÉPPEN TALÁLJUNK MEGOLDÁST!
Vivien: SEGITSÜNK A PAPÁNAK ÁLLÁST SZEREZNI!
Gerzson: ADJUNK HALADÉKOT KATINAK!

Fatime: VALAKI KIFIZETI HELYETTE.
Vivien: HAGYJUK MAGÁRA !
Csoportvezető: Ez volt ugye az ötletroham, azt gondolom, egész tisztességesen toleráltuk egymás ötleteit, és nem kritizáltuk egymás gondolatait. Most mindenkinek vétójoga van mint osztálytárs, Kati, osztályfőnök, Mama. Csak az az ötlet maradhat fenn, ami mindenki számára elfogadható.

E)
(A táblára felírt ötleteket sorra veszi a csoportvezető, és csak azokat hagyja meg,
amelyeket senki sem vétóz meg. Van egy pont, amikor úgy érzi, a csoport néhány tagja arra
játszik, hogy ne maradjon egy ötlet sem. Ezt jelzi, és utána eredményesen folytatódik az
ötletek mérlegelése. A vastagon jelöltek maradnak, a vízszintes vonallal jelölteket kihúzzák.)

Csoportvezető: Akkor segítsetek nekem: mi az, ami megoldás lehet?
Apollónia: Beszéljünk Katival! Vallja be azt, hogy mi történt, adjunk neki kölcsönt, vállaljon munkát, mindenképpen találjunk megoldást, hogy ott legyen a kiránduláson, adjunk neki haladékot.
Csoportvezető: Hát mégiscsak találtunk megoldást Kati problémájára!
És akkor most itt tartunk, remélhetőleg minden rendben is lesz.
Használjátok bátran a problémamegoldásnak ezt a folyamatát!

4. Gyakorlat: Értékelő kör

Csoportvezető: Azt szeretném kérni, hogy az ajtón lévő körben jelöljétek be, mennyire találjátok hasznosnak a ma megtanult problémamegoldási módot! Köszönöm az együttműködést.