Csoportvezető: Az elmúlt foglalkozás végén ígértem Nektek egy társasjátékot, s ma, hogy beleférjen az időnkbe, leegyszerűsítve hoztam el. Kérem, hogy húzzatok egy-egy kártyát, s válaszoljatok a kérdésre. Vivien: (belevág) Tessék lefordítani (a kártyákat), mert látjuk! Kitti: (bizonytalan) A kártyának melyik oldala a lényeges? Csoportvezető: Nyilván a szöveges részt figyeljétek, amin a pontok vannak, az nem lényeges. Most kérem, hogy gondolkodjatok el, mit válaszolnátok a kérdésekre!
Azt fogod elmondani, hogy mit érzel, ha… Mindenki a kártyáján lévő utasítás alapján. Tehát egy üzenetet küldesz nekünk, egy én-üzenetet, amelyet saját magad fogalmazol meg, a saját belső érzéseidről.
Ki kezdi? Fatime: (félreértette a feladatot, játszani kezdi néma játékkal) Csoportvezető: Nem kell eljátszani, mondd! Fatime: (bizonytalan) Csoportvezető: Most azt érzem… Fatime: Most azt érzem, hogy boldog vagyok. Teca: (bizonytalan) Most olvassam föl? Csoportvezető: Mit érzek… Teca: amikor reggel felkelek. Aha, értem. Amikor reggel felkelek, lustaságot érzek. Vivien: Mit érzel, amikor segítesz valakinek? Attól függ, hogyan kéri meg, hogy segítsek neki.
Boldog vagyok, hogy segíthetek neki.
De ha például az apukám megparancsolja, azt nem szeretem.
Például én a szobámban vagyok, ő ott ül a nappaliban, újságot olvas, s beszól, megparancsolja, hogy a fürdőszobából vigyem oda neki a körömcsipeszt.
Ő is föl tudna állni ennyi erővel, s ő is el tudna érte menni, s nem kéne engem tanulás közben kihívnia, megzavarnia.
De ha valaki, akit kedvelek, megkér, hogy segítsek neki, mert nem bírja egyedül, vagy segítsek neki leírni a házi feladatot, ilyenkor szívesen segítek, s örülök, hogy megkért, s hogy engem kért meg! Csoportvezető: Ulrike? Ulrike: Hogyan érzem magam, amikor egyedül vagyok. Olyankor jó, mert át tudom gondolni az egész napomat, hogy mi is történt valójában, majd mit kell jobban csinálnom, végül is el vagyok mélyedve a magam kis világában. Csoportvezető: Minden megszűnik körülötted, s elmélyedsz a saját belső világodban. Kitti: Mit érzek, amikor valaki segít nekem?
Olyankor örülök, s én is szívesen segítek majd, ha szüksége lesz rá. Csoportvezető: Hálás vagy érte. Kitti: Igen. Virág: Mit érzek, amikor valaki nevetségessé tesz?
Még nem volt ilyen, de mérges lennék. Apollónia: Mit érzek, amikor megsérül valaki?
Én sajnálatot. Csoportvezető: Köszönöm szépen. (Összeszedi a kártyákat.) Mit mondtam, hogyan nevezzük
azokat a mondatokat, melyek most elhangzanak? Gyuri: Én-üzenet. Csoportvezető: (táblára teszi a feliratot: ÉN-ÜZENET)
Hogy tudnánk megfogalmazni, mi az én-üzenet? Vivien: Én üzenek valakinek. Csoportvezető: Én üzenem valakinek, igen, hogy éppen most mit érzek, s mi az oka az érzéseimnek, mit gondolok bizonyos dolgokról. Ezt én-üzenetnek nevezzük. Vivien: Tanárnő! Valamit szeretnék mondani. Ugye Kitti mondta, hogy ő szívesen fogadja, ha segítenek neki. Azt nem értem, hogy elvégre tanárnő akkor segíteni próbált, amikor beszélt velük, hogy szokjanak le a dohányzásról, de mégsem fogadták el. Miért? Csoportvezető: Szeretnél erre mondani valamit, Kitti? Kitti: (Váratlanul éri, pár másodpercig csönd, de látszik, hogy keresi a szavakat, fontos neki, hogy őszintén válaszoljon.)
Szerintem .. szerintem… végül is én tudom, hogy a dohányzás káros, de… Csoportvezető: Nem tudtad elfogadni ezt a segítségnyújtást. Kitti: Igen. (Bizonytalan) Csoportvezető: Én azt gondolom, hogy az lehetett ennek a dolognak a problémája, hogy ő s mások sem kérték igazából azt, hogy én segítsek, csak nekem volt fontos, hogy ők tudják az én véleményemet a dohányzásról.
Elég egyoldalú volt. Kitti: Nem. Én már többször is megpróbáltam leszokni (megindul a nyelve, s egyre dinamikusabban szövi a mondatokat), elhatároztam, hogy mától nem gyújtok rá, s mégis, mikor valaki megkínált, újból rágyújtottam. Csoportvezető: Aha. Lehet, hogy akaraterő kérdése, az akaraterődet kellene edzenünk. Kitti: Lehet. Teca: Tanárnőőő! (Szívesen szól hozzá, érdekli a téma.) Ezzel én is így vagyok, hogy mindig elhatározom, de amikor összejövünk a haverokkal, ott mindenki cigizik, megkínálnak, akkor már nem tudok ellenállni. Csoportvezető: Azt akarod mondani, hogy nagy a kísértés, aminek nehéz ellenállni. Teca: Igen.
(Itt romlott el a diktafon, a felvétel visszahallgathatatlan.)
2. Gyakorlat: Az empátia fogalma
Csoportvezető: Ígérem, hogy a dohányzás problémakörére vissza fogunk még térni az elkövetkezendő foglalkozásokon. (Bólogatnak, beleegyeznek.)
Egy idegen szót fogok följegyezni a táblára. Mit jelent?
(Táblán: EMPÁTIA)
(tanácstalanság, betűzgetik a magyarázatát) Apollónia: Be-le-é-lés ké-pes-sé-ge. Csoportvezető: Az a képesség, amellyel beleéljük magunkat a másik ember lelkiállapotába. Miért van erre szükség? Vivien: Mert ha belegondolunk a másik helyzetébe, jobban tudjuk, hogy miért tesz úgy, ahogy. Apollónia: Mert jobban megértjük. Csoportvezető: Így van. Az összetűzéseink eredményes megoldásához szükség van erre a képességre. Fejleszthető! Ezt tesszük ma.
3. Gyakorlat: Csoportalkotás síkidomokkal
Csoportvezető:
3 csoportot alkotunk ezekkel a síkidomokkal. (Fatime Apollóniára néz, a szeme azt kérdezi: „Leszel velem egy csoportban?” Apollónia, igennel válaszol, s Fatime lázasan silabizál, vajon hogyan kell síkidomot választania. Vivien és Gyuri kivételével ráugranak a síkidomokra, de nem durván, s nincs lökdösődés. Vivien a legutolsót veszi el.) Csoportvezető: A színek most nem számítanak. Az azonos méretű és alakú síkidomok tulajdonosai alkotnak egy-egy csoportot. (Fatime arcán enyhe csalódás, nem jól taktikázott.)
A csoporttagok helyezkedjenek el egymás mellett!
4. Gyakorlat: „Gazdagéknál”
Csoportvezető: A következő játékban Gazdagék otthonába látogatunk el, az ő életüket kellene elképzelnünk, helyezkedjünk az ő érzés– és gondolatvilágukba.
Nem kacsalábon forgó, úszómedencés fantáziavillákra gondoltam, hanem igen jómódú emberek otthonára.
A) csop. (Teca, Gyuri)
Mondjátok el, milyen Gazdagék lakása!
(Teca mosolyog, igyekszik nagyon figyelni a feladatra, tetszik neki a feladat.)
B) csop. (Kitti, Fatime, Virág)
A család gyermeke(i) hány évesek, milyen neműek?
Írjátok körül vagy jelképezzétek a teremben (bármely itt lévő eszköz, bútor felhasználható) 2-3 olyan használati tárgyukat, mely gazdagságuk jelképe!
C) csop. (Vivien Ulrike, Apollónia)
Némajátékkal mutassátok be a család egy-két szokását, olyan szokást, melyet csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak!
(A C csoport instrukcióját a többiek már nem hallgatták végig, izgatta őket a feladat. Belefogtak a megoldásba.)
A) Milyen Gazdagék lakása?
Teca: 3 szintes ház Gyuri: 10 szoba, 5 háló, a többi nappali, konyha, fürdőszoba, szív alakú fürdőkád. Teca: Van nekik medencéjük is. Fatime: De tanárnő! Azt tetszett mondani, hogy ne legyen úszómedencés. Csoportvezető: Igen, azt hiszem valójában egy luxusvilla lett Gazdagék háza. Gyuri: (Fokozza, meg sem hallotta szinte az előző párbeszédet.) 10 kocsijuk van a garázsban. Teca: Szaunájuk is van, konditerem az alagsorban.
B) A család gyermekei milyenek?
Viven irányítja a némajátékot, ő a főszereplő. Apollónia készségesen kiszolgálja. Ulrikének néhány epizódszerep jutott. Teljes az összhang.
1. Vivien a boltban vásárol. Előkerül a kabát, a póló, Vivien odaszól Kittinek: Bocs, de kölcsön vesszük a kabátodat! Kitti: Oké!
Vivien vásárol, megnézi, felveszi, fizet. Apollónia és Ulrike az eladók. Már távozni akar Vivien, mikor Apollónia megböki a vállát, jelezve, hogy az utolsó darabért még nem fizetett. Ezen jót derül a csoport.
2. Vivien ül. Apollónia maszírozza a vállát, Ulrike manikűrözi.
Csoportvezető: Mi történt? Fatime: Először mindent megvehetett, mert volt pénze, utána meg kényeztethette magát a masszőrrel, manikűrössel.
C) A család szokásai?
Kitti: Két gyerekük van. Egy 18 éves fiú és egy 16 éves lány. Fatime: A fiúnak maroktelefonja van. Gerzson: Az nem luxus, az nekem is van.
(Eddig tisztességesen jegyzetelt, de most nem tudta megállni, hogy bele ne szóljon.)
Virágra néz Kitti és Fatime, várják, hogy övé legyen a zárszó, hisz így osztották fel a feladatot.
Virág: A lánynak vízágya van a hálószobájában. Csoportvezető: A legtöbb tárgy, szokás a gazdag rétegek tulajdona lehet? Pénz kell hozzá, hogy ilyen életvitelt fenntartsunk?
Többen: Igen. Gerzson: Nem, maroktelefonom nekem is van. Csoportvezető: Szeretném, Gerzson, ha te tartanád magadat a megfigyelő szerepéhez, s nem szólnál bele.
5. Gyakorlat: „Vallomás a kabáthoz”
Csoportvezető: Valami történt Gazdagéknál, ami aláásta a család jólétét, fokozatosan szegényednek el. Képzeld magad Gazdag Gábor a gyerek helyzetébe!
Kabátot helyezek egy szék támlájára. Hogy kit jelez, az a szövegből kiderül, akárcsak a vallomás tartalma:
A táblára: Pista bácsi (ez a kabát megszólítása), én nem jövök többet lovagolni. Az apám… (itt következik, hogy mi történt)… és erre most nincs pénzünk.
A vallomások kidolgozására kaptok egy kis időt, azután szólaljon meg, akinek ötlete, mondanivalója van!
(Teljes csend. Láthatóan gondolkodnak, de nem sokáig. Kitti megemeli a kezét, jelzi, hogy kész.)
Kitti: Pista bácsi, az apám elkártyázta a pénzt a kaszinóban. (Nevetés.) Fatime: Egy új lovat vett. Gyuri: Egy lóra elment az összes pénz? (Hitetlenkedik.) Apollónia: (Fatime védelmére kel.) Hát az attól függ, hogy milyen ló. Egy ló több millióba is kerülhet. Gyuri: A tartalékaink elfogytak, az apámnak elfogytak a futtatott női, s ezért nincs, aki keressen. (Nevetés.)
(Gyuri a csoportvezetőre néz) Nem használtam csúnya szót. Vivien:…az apám annyi új bútort vett, hogy minden pénzünk elfogyott.
„Az elszegényedés jelei”
Csoportvezető: Az elszegényedésnek látható jelei vannak a család tárgyi környezetében. Mi változott? Indokoljatok is!
(A tanulók aktívak, többeknek a levegőben a keze.)
Fatime: El kellett adni a házat, egy kisebbe költöztek. Vivien: El kellett adni a bútorokat, csak a legfontosabbak maradtak meg. Apollónia: El kellett adni a lovat. Virág: El kellett adni a vízágyat is. Kitti: De a maroktelefon megmaradt. (Nevetés.) Gyuri: A 10 kocsiból kilencet eladtak.
„Kedves Gyerekek!”
Csoportvezető: („tanári” szerepbe lép)
Itt ülünk az osztályban, természetesen itt van köztünk Gazdag Gábor is (súgva). Szeretnék nektek bejelenteni egy örömhírt: a tervezett osztálykirándulást sikerült megszervezni, nem két, hanem három napra, ráadásul igen kedvező feltételekkel, mindössze 2000 Ft az ára. Teca: Ez komoly, Tanárnő? Vagy csak vicc? Csoportvezető: (talányosan mosolyog, mindenki tudja, hogy szerepben van.) Egy skálán fogunk elhelyezkedni 1-től 10-ig. A képzelt szerep szerint hová állnál? 10: Gáborék anyagi helyzete.
(Pillanatok alatt felkelnek a székről, s a tábla előtt határozottan elhelyezkednek, kicsit szűk a hely, de rugalmasan megoldják, egymás elé állnak.)
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
Apollónia
Ulrike
Virág
Kitti
Teca
Gyuri
Fatime
Vivien
Csoportvezető: Miért éppen ott helyezkedtél el?
Apollónia: Gáborék nagyon gazdagok voltak, s ahhoz képest mi szegények vagyunk. Vivien: Igaz, hogy nagyon gazdagok voltak, de nekünk is megvan otthon minden, ami kell, csak luxus nincs. Kitti: Nem vagyunk gazdagok, mint Gáborék, de mindenem megvan, amit kérek, mindent megvehetek. Csoportvezető: Itthon kell-e hagynunk valakit az osztálykirándulásról az
anyagi helyzete miatt? Többen: Nem Csoportvezető: Köszönöm, foglaljatok helyett!
„Otthoni helyzet”
(Egy baseballsapkát tesz a fejére, jelezve ezzel, hogy Gábor szerepébe lépett.)
Vivien: De aranyos tanár néni!
Anya! Apa! Egy kicsit félve jöttem haza, s félek elmondani nektek a hírt, mert tudom, hogy a csőd szélén állunk, de mégis olyan jó lenne elmennem az osztállyal kirándulni, s csak 2000 Ft 3 napra.
Vivien: (közbeszól) Elmehetsz, kisfiam!
Csoportvezető: Ti vagytok a szülők. Csak nemleges lehet a válasz, indokoljátok!
Gyuri: Nem mehetsz el, most nem adunk el újabb kocsit! (Derültség, mosoly az arcokon.) Apollónia: Nem mehetsz el, mert nincs pénzünk. Vivien: Nem mehetsz el, mert apád még nem kapott fizetést.
(Tanácstalanság, nincs több ötlet.)
Vivien: Könnyebb lett volna elengedni. (Többen bólogatnak.) Apollónia: De ha nincs pénzük!
„Az osztályban”
Csoportvezető: (ismét Gábor szerepében): Tanárnő, kérem! Sajnos be kell jelentenem, hogy nem mehetek az osztálykirándulásra, mostanában, rosszul mennek a dolgok nálunk, nincs pénzünk rá. (Tanár leveszi a sapkát.)
Ti vagytok Gábor gondolatai, belső hangja. Egy mondattal reagáljatok! Mit érezhet? Mit gondolhat?
(Peregnek a gondolatok, alig várják, hogy válaszolhassanak.)
Gyuri: De jó lenne eladni azt az egy kocsit! Teca: De kár! Apollónia: De jó lenne 2000 Ft!
De ciki, én voltam a leggazdagabb, s most a legszegényebb lettem. Fatime: Hátha mégis, valahogy meg tudom oldani! (Ez a mondat a fordulópont, ez egy reménysugár.) Apollónia: Újságot fogok hordani. Vivien: Dolgozni fogok valahol. Kitti: Kölcsönkérek a haveromtól, majd megadom neki.
„Mit tehetünk Gáborért?”
Csoportvezető: Lépjünk ki Gábor szerepéből, s írjátok le egy-egy lapra, ha ti lennétek Gábor szülei, barátai, rokonai, ismerősei, mit tehetnétek Gáborért!
(Lázas munka.)
Teca: Kettőt írhatok? Csoportvezető: Ha ötleted és időd is van rá, akkor miért ne?
(Körülbelül egyszerre végeznek, a csoportvezető összeszedi a lapokat)
Csoportvezető: Helyezkedj Gábor szerepébe, s hallgasd meg, mit tennének érted társaid, szüleid, barátaid!
(Felolvassa)
Gábor, hallottam, hogy rakodó munkást keresnek a boltnál. Kis füllentéssel téged is biztos felvesznek, a fizetés is kielégítő, csak 4 nap és meglesz a pénz. Ez kicsit hasonlít ahhoz a tanácshoz, amit tavaly én kaptam tőled.
Megkérném, hogy jöjjön el hozzánk dolgozni, pl.: füvet nyírni, és apum adna neki egy kis pénzt!
Összebeszélnénk a többi szülővel, hogy fizessük közösen!
Kedveském!
Adok neked 5000,– Ft-ot, hogy el tudj menni a kirándulásra, és hogy költőpénzed is legyen, de az év folyamán tőlem már ne kérj pénzt, vedd ezt szülinapi, karácsonyi, névnapi, és húsvéti ajándéknak egyaránt.
Bújj be a busz csomagtartójába!
Kinyírnám a pénzes szomszédot.
Tegyük fel, hogy én vagyok Misi, és tegyük fel azt is, hogy nem egy szegény gyerek, hanem csak két fokkal szegényebb, mint Gábor, és az egyik szünetben odamegyek hozzá (mint Misi), mert látom, hogy kesereg, és odaadok neki a kezébe 3000 Ft-ot, hogy költőpénze is legyen. És nem kérem tőle vissza.
Arra valók a barátok, hogy szorult helyzetben segítsenek egymáson.
Megbeszélném az osztállyal, hogy mindenki bedob egy kicsit a zsebpénzéből és kifizetjük neki.
Az osztállyal megbeszélném, hogy dobjuk össze a pénzt és fizessük ki Gábor úti költségét.
6. Zárógyakorlat: Érzés-skála
Csoportvezető: Köszönöm az aktív részvételt, s zárásul helyezkedjetek el a táblai skálánál, hogyan érezted magad a mai foglalkozáson? Remekül: 10, rosszul: 1;
(Mindenki a 10-hez áll, Teca és Kitti egymást előzve futnak. Vivien kinyitja az ajtót, kimegy.)
Vivien: Én kb. a 13-ason állok. Csoportvezető: Magunknak köszönhetjük ezt az izgalmas órát, én is a 10-eshez állok. Köszönöm, s mindenkinek jó hétvégét kívánok.
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
