2005. július 31. vasárnap, 23:59
„Szerinted rendjén való-e lenézni a négereket és a többi népet, akik különböznek tőlünk?”
„A kisdiák nem gondolkodik. A kisdiák vélekedik, összefoglal, értelmez, gondolatai támadnak, eldönti, helyes-e ez vagy az. Ezek az Örök Tanító szavai, kérdései. A kérdéseket D'Orta tanító úr közvetíti.” – olvasható az egyik gyerekdolgozat-gyűjtemény fülszövegében. A szöveg alkalmas a különböző népekkel, országokkal, kultúrákkal kapcsolatos sztereotípiákról, előítéletekről történő beszélgetésre – 10–12 éves gyerekek számára.
A szerző főiskolai hallgató. Tanulmányában az irodalmi művek erkölcsi nevelő hatására alapozva arra tesz javaslatot, miként dolgozható fel a Quo Vadis című regény etikai problémák osztályközösségben való megvitatására. Mert, mint írja, „ez a regény a maga nagyon is »multikulturális« történelmi és társadalmi közegével a posztmodern kor betegségeinek szinte valamennyi tünetét felmutatja”.
A szerző különösen izgalmas feladatra vállalkozik: Kőszegi Imre A diákszázad becsülete című, talán kevéssé ismert regényének elemzése kapcsán többek között arra keresi a választ, hogy meddig terjed a tanár felelőssége diákjai értékrendjének formálásában; joga van-e a pedagógusnak úgymond ráerőltetni nézeteit tanítványaira, s milyen következményekkel járhat, ha ezt megteszi.
Salamon király híres volt bölcsességéről, igazságos ítéleteiről. Egy napon két asszony jelent meg előtte. Az egyikük a következőket mondta: „Uram, én és ez az asszony ugyanabban a házban lakunk. Nemrégen a világra hoztam egy fiút. Három nappal később neki is fia született. Az elmúlt éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia. Erre míg én aludtam, elvette a mellemről a fiamat, és a halott gyermeket fektette oda helyette.” A másik asszony azonban ellene szólt: „Hazudsz!...” A történet feldolgozását tíz éven felüli tanulóknak ajánljuk.
„Thetisz istennő és Peleusz király lakodalmára hivatalos volt valamennyi isten, egyedül Eriszt, a viszály istennőjét szerették volna távol tartani a menyegzőtől. Erisz nagyon megharagudott ezért, és a maga módján állt bosszút. Egy aranyalmát dobott az isteni násznép közé ezzel a felírással: A legszebbnek...” A mitológiai történet feldolgozását tíz éven felüli tanulóknak ajánljuk.
„Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bánts másokat! Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!...” Robert Fulghum gondolatát tízéves kortól ajánljuk.
„Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretet regnál...” Esterházy Péter írását a középiskolás korosztálynak ajánljuk beszélgetésre, közös gondolkodásra.
„Á, te vagy az”, mondta Lena, elém jött, átkarolta a vállam, és a titkairól sugdosott. „Á, te vagy az”, mondta Lena, sarkon fordult és ment... Siv Widerberg versét 10–12 évesekkel történő beszélgetéshez ajánljuk.
A tehetség fogalmának értelmezéséről, fejlesztésének iskolai és iskolán kívüli lehetőségeiről, a tehetség és az életben való boldogulás viszonyáról időről időre fellángolnak a viták. Milyen életkorban választhatók ki jó eséllyel a valamilyen területen kiemelkedő képességűek? Milyen életkorban kell és lehet fejleszteni bizonyos speciális képességeket? Mi történik azokkal a gyerekekkel és fiatalokkal, akik valami okból nem kapnak esélyt a speciális fejlesztésre? Ki és hogyan támogassa azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik kiemelkedő képességűnek, tehetségesnek bizonyulnak? Elképzelhető-e egyáltalán esélyegyenlőség ezen a területen?