Ez is tehetséggondozás!

„Egy vérből valók vagyunk!”

A Maugli egy budapesti alapítványi középiskola, a Zöld Kakas Líceum programja azok számára, akik helyzete hasonló a mesebeli kisfiúéhoz. Maugli volt az, aki ember volt a farkasok között, és farkas az emberek között, valahogyan egyetlen közösség keretei közé sem sikerült beilleszkednie, mégis olyan kiemelkedő képességekkel bírt, ami vezető egyéniséggé tette. A programban részt vevő gyerekek is hasonlóak – sehol sem találják a helyüket, de mindenhol felfigyelnek rájuk.

A csoporton belül korántsem a farkastörvények az irányadók. Az alatt az idő alatt, amit együtt töltünk/töltenek minden nap, sok minden történik. Elsősorban persze tantárgyi ismeretek átadása, de ez teljesen személyre szabottan zajlik. Nem ritka, hogy a csoport minden tagja mással foglalkozik – egyszerre, egy légtérben van angolóra, történelemóra, informatika és földrajz, ha éppen úgy adódik. Vagy ha egy bizonyos tantárgy szaktanára tart órát, akkor egyféle tantárgy több szinten való szimultán ismeretátadása zajlik. Kicsit olyan ez, mint a régi falusi iskolákban, mikor a különböző osztályokba járó gyerekekkel egy tanító foglalkozott. Ez a helyzet sok olyan lehetőséget rejt magában, amit egy egész osztályos tanóra nem: több egyéni figyelem jut egy-egy diákra, a tanár végigkövetheti, hogyan halad a gyerek végig egy adott munkafolyamaton. Mindenkivel ott van, mindenkinek segít, ugyanakkor mindenki megélheti az önálló munka örömét és kihívásait is. Emellett a diákok egymással is folyamatos interakcióban vannak, így tudnak segíteni a másiknak, kapcsolódni ahhoz, amit éppen ő csinál. Talán van, aki azt gondolja, hogy ez a biztos káosz – de nem így van. Éppen az ingergazdagság miatt a diákokat így teljesen lekötik az órai események, koncentráltabban dolgoznak. A közvetlen munkakapcsolat a közvetlen visszajelzésre is módot ad: ha valaki jól old meg egy feladatot, az azonnali elismerést kap, és nem csak a tanártól, de a csoport többi tagjától is.

Ez a típusú pedagógiai munka gondos felkészülést és nem kevés rugalmasságot kíván a pedagógustól is. Jellemzően úgy készülünk, hogy mindig van nálunk tartalék téma, ami bevethető attól függően, hogyan alakulnak az órai események. Emellett minden diáknak egyéni programja van, ami alapján lehet, hogy bizonyos tárgyakat nem tanul, másokból intenzívebb felkészítést, fejlesztést igényel. És olyan is van, hogy valami teljesen más történik, mint amit elterveztünk – váratlan feladatmegoldási stratégiák, személyes problémák, amik felülírnak minden iskolai dolgot. Mivel a csoport nagyon intenzíven van együtt, ez lehetőséget ad arra, hogy a diákok egymás problémáit megismerjék, így valahogy senki sem marad egyedül a gondjaival, számíthat a többiek figyelmére.

A csoporton belül tudatosan alkalmazunk néhány resztoratív elemet. A hetet mindig nyitókörrel kezdjük, ahol lehetőség van a hétvége után újra összehangolódni, illetve mindenki hozhat otthoni élményeket, amiket szívesen megoszt másokkal. Ha a csoporton belül konfliktus adódik, azonnal megáll minden egyéb tevékenység, és addig nem lépünk tovább, amíg azt nem sikerül tisztázni. A gyerekek alapvetően valamiféle bajtársiassággal fordulnak egymás felé, hiszen mindenkinek megvan a maga története, ami miatt ebbe a csoportba került. Így sokkal könnyebben adják fel előítéleteiket és félelmeiket, és nyitnak mások felé.

A műhelyfoglalkozás során azt szerettük volna, ha nem csak beszélünk a gyerekekről, hanem valamilyen módon ők maguk is hallathatják a hangjukat. Ezért a foglalkozás vezetője, Kerényi Kata a Maugliba járó diákokkal készült interjúkból hozott idézeteket, melyeket a jelenlévők olvastak fel – így mindenkiből megszólalhatott kicsit az a gyerek, akinek kreativitása, egyéni világlátása több kellemetlenséget, mint örömet hoz. Az ezt követő beszélgetés során kiderült: mindenkinek volt már dolga "mauglikkal" tanári vagy segítői pályafutása során. Ezekben a gyerekben olyan hajtóerők dolgoznak, amelyeket kár kihasználatlanul hagyni – csak meg kell találni a megfelelő módot, hogyan fordíthatóak át alkotó energiává.

Kerényi Kata