2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – AZ ISKOLA VAJON MI? (Kis Sándor)

Vajon akkor, amikor a magyar oktatásról és ezen belül az iskoláról beszélünk, mindannyian ugyanazt értjük alatta? A jogszabályok (az Alaptörvény, a Köznevelési törvény) és a szakirodalom persze definiálják, de a közbeszédben mit jelent?

Mindannyian a saját iskolaképünkhöz képest fogalmazunk meg problémákat és esetleges megoldásokat, de ha az alapvetések különböznek, akkor a ráépülő gondolatok sem összevethetők. 

mm

Vegyünk néhány értelmezést!

Az iskola gyerekmegőrző 
Ezt gyakran lekicsinylően állapítjuk meg, de a pandémia és a pedagógussztrájk kérdése rávilágított, hogy ebből a szempontból milyen fontos szerepet játszik a társadalomban az iskola. Játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem is lenne más funkciója, mint hogy az a hely legyen, ahol a gyerekek tartózkodnak, amíg a szüleik dolgoznak. Megfelelnek ennek az iskoláink? A bútorok, a termek, a tornaterem és az öltözők, a vizes helyiségek, az ebédlő, az ablakok, a világítás stb.? Megfelelő környezet az iskola arra, hogy egy gyerek a testi és lelki egészségét megőrizve eltöltsön itt napi 7-8 órát?

Intellektuális fitneszközpont 
Azt már nem is említem, hogy „Tudásgyár”, hiszen erről már nem csak az oktatáskutatók (Kozma, Csapó, Knausz), de a közvélemény is megállapította, hogy az iskola ilyen módon nem működik. De talán még érvényes lehet az a magyarázat, hogy azzal a sok értelmetlen tananyaggal „megedzik” a gyerekek elméjét, amivel alkalmassá teszik őket arra, hogy bármit meg tudjanak tanulni. Kérdés, hogy a jelenlegi szaktárgyi-szaktanári rendszer, a 45 perces „órák”, a NAT és a kerettantervek alkalmasak-e még erre a bármire is.

Társadalomátalakító üzem
Gyakran idézik Szent-Györgyi Alberttől az „Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája” mondatot, amivel én egyáltalán nem értek egyet. A neveléstörténet, de a tapasztalat is azt mutatja, hogy „az” iskola az adott kort képezi le, és akkor és úgy változik, amikor és ahogy a körülötte lévő világ változik. És ehhez kapcsolódik az a szomorú és igazságtalan tény, hogy a mai magyar iskola inkább konzerválja a társadalmi különbségeket, mint ahogy a mai magyar társadalom is ilyen.

Akadálypálya
A szülőknek és a gyerekeknek jogosan lehet az a benyomásuk, hogy iskolai életútjuk tele van különböző szintű akadályokkal, csapdákkal, az út végén pedig az egyetlen jutalom, hogy soha többé nem kell foglalkozni hasonló dolgokkal (kivéve ha tanár lesz valakiből). Igen, a társadalom szempontjából rideg szelekció, de talán egy mélyebb szerepe is van, egyfajta hosszú beavatási aktus, amelynek során a tanuló teljes jogú részévé válik a társadalomnak.

Munkahely
Igen, az iskola a pedagógusok munkahelye, és ez a munkahely és munkakör rendkívül részletesen szabályozott jogszabályok, hagyományok és társadalmi elvárások által. Beke Kata ismert könyve óta szinte axiómaszerűen ismételgetik, hogy a pedagógusok kontraszelektált és – egyre inkább – tehetségtelen emberek gyülekezete, akik csak ezen a pályán tudtak elhelyezkedni. Csakhogy ezek a munkavállalók legalább egy, de inkább több, államilag elismert diplomával rendelkeznek, és egyvalamit bebizonyítottak: tudnak alkalmazkodni és tanulni. Biztos vagyok abban, hogy ha megváltozik az iskolai környezet és az elvárások velük szemben, a többség minden nehézség nélkül meg fog felelni azoknak. De kik és mire fogják az elvárásokat megváltoztatni? Mert ezt a szerepet a tanárokon számonkérni nem lehet.

Hivatal 
Az iskola nagyon sok szempontból bürokratikus intézmény és mint ilyen, a véleményem szerint, viszonylag jól működik. Adminisztrál, jelent, hivatalos papírokat állít ki. Ami az ügymenetben problémát szokott jelenteni: a szülők, tanárok és diákok egyedisége.

A béke szigete
Ez az értelmezés az én személyes reményem és utópisztikus jövőképem. A kultúraváltással nem csak előnyök, de számos negatív hatás is jelentkezik. Ezek ellensúlyozására az iskola már most alkalmas lehet. Úgy, hogy színteret ad a valódi emberi kapcsolatok megélésének, a kreativitásnak, a demokráciának, az egészséges életmód elsajátításának, a tanulás tanulásának, a tehetség kibontakozásának, az egyéni utak megtalálásának. Ehhez nem kell különösebb anyagi ráfordítás, nagy innováció, csak a cél kijelölése. És az, hogy hagyják az iskolákat békén.

Bizonyosan lehetne még számtalan értelmezést találni, de ami nagyon fontos lenne: egy valódi konszenzus kialakítása az alapokról és az ezekre épülő cselekvésről. Víziót alkotni nem nehéz (tele van vele a neveléstörténet padlása), a közös álláspontot kialakítani komoly munka, de hitem szerint csak ez vezet igazi eredményre.

Sok szerencsét nekünk!

Kis Sándor történelemtanár, fejlesztőpedagógus

hozzászólása a kongresszus beharangozójához