Fenyő D. György: Egy különleges könyv a középkori Koreából
Linda Sue Park: Min mester inasa
Fenyő D. György, Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának magyartanára.
Miért gondolom „különlegesnek” a könyvet, és mitől „gyönyörűnek”? A történet a késő középkori Koreában játszódik, egy olyan faluban, amelynek legkomolyabb hagyománya, az emberek fő megélhetési forrása a fazekasmesterség. Országszerte híresek az itt készülő kerámiaedények és -vázák, és a falu életét, szokásait, munkarendjét az agyaggal való foglalkozás, a közös égetés, a vásárok irányítják.
A történet főszereplője egy árva és hajléktalan kisfiú, aki apai barátjával, nevelőjével, egy sánta hajléktalan felnőttel él szeretetteljes harmóniában. A fiú elhatározza, hogy mindenáron fazekas lesz belőle. Meglesi a falu leghíresebb mesterét, Min mestert, aki azonban zárkózott, mogorva, barátságtalan ember. Hetekig dolgozik nála ingyen, majd hónapokig ebédért. A legnehezebb és legmegalázóbb munkákat kell elvégeznie, fát vágni a kemencéhez, agyagot bányászni, az agyagot szűrni, tisztítani, a műhelyt takarítani. Szó sincs semmiféle emelkedett, művészi munkáról, amiről a gyerek álmodott, hanem kőkemény, fáradságos, izzadságos munkát kell végeznie napra nap. Ám a fiú ezáltal nevelőapjának és önmagának is fenntartójává válik, másrészt olyan alázatra tesz szert, ami azt ígéri: belőle is nagy mester, igazi művész lesz majd. Megtanulja az alázatot az anyagok iránt, a nehéz munka tiszteletét, azt az igényességet, amivel Min mester nem enged ki a kezéből nem egészen tökéletes munkát.
A falu fazekasai különleges, az életben egyetlenegyszer adódó lehetőséghez jutnak: a császári udvar elküldi megbízottját, hogy kiválasszák az udvari megbízást elnyerő, legkiválóbb mestert. A Min mesterrel vetélkedő Kang mester nyeri el a megbízatást, de a különleges szépérzékkel, igényességgel és ismeretekkel rendelkező császári megbízott megkéri Min mestert is, hogy küldjön mutatóba néhány mesterművet a fővárosba számára, hogy neki ítélhesse a megbízatást. Az öreg Min már nem vállalkozik az útra, de a fiú, Kóró, aki addig soha nem lépte át faluja határát, megígéri, hogy elviszi a műveket a fővárosba. Hosszú utat kell megtennie, és már majdnem sikerrel jár, amikor rablók széttörik a nála lévő különlegesen gyönyörű edényeket. Kóró ekkor úgy dönt, hogy küldetését a kudarc ellenére teljesíti, és elvisz a császári udvarba egyetlen nagyobb cserépdarabot, amely jól mutatja a széttört eredeti szépségét. A császári megbízott a szépséges munka láttán Min mesternek ítéli oda az udvari szállítás lehetőségét.
Mikor Kóró boldogan hazatér falujába, kiderül, hogy nevelőapja és barátja, a legfontosabb ember az életében időközben meghalt, belezuhant egy hídról a patakba. Az emberkerülő és soha egy jó szót nem mondó Min mester és jóságos felesége azonban fiukká fogadják Kórót, és a regény utolsó gesztusaként elkészítik neki első saját agyagozókorongját.
