Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2016. január 31. vasárnap, 15:44

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

51. Már mindenki készen van, pedig most jön a java!

2016. január 22.

Hétfő, túl a központin. Ülepedik a dolog, erősödik a kétségbeesés. Nyugtatom őket. Tök mindegy már, változtatni nem lehet. Egy mérés, nem mérés! Pedig, de! Sajnos. A feladatok a hozzáértők szerint is brutálisan nehezek voltak. És sok is, nagyon sok!

Ne keseregjünk, haladjunk tovább! Ez a hét a számonkérések hete, még lehet javítani, remélem, hogy rontani már nem. Más se hiányzik, annyira fáradt mindegyik, hogy az elképesztő! Csak vonszolják magukat. Nem számít! Föciből még a fél brigád beszámol. Persze írásban! Ne izguljunk, csak ismétlés – mondja E. néni. Nem izgulunk, mert ahhoz sincs erő. Csak fásultság.

Kedden megírják a föcit, mert rend a lelke mindennek. És E. néninek tudnia kell, hogy az előzőre általa adott jegyek reálisak-e, tényleges tudást tükröznek vagy puskáztak esetleg? Agyrém!!!!!

Folytatódik a taposómalom. Borzasztó. Rohannak tovább a tananyagban, mert mint tudjuk, a tanmenés az szent. Pedagógusbiblia. Brrrrr!!!

Délután megbeszélik B. nénivel a matek felvételi feladatokat. Ki mit, hogyan és miért úgy csinálta? És hogyan kellett volna? Az elkeseredettségi szintjük folyamatosan emelkedik. Nehéz megmagyarázni, hogy nagyon sok gyerek érez hasonlóan, hogy nem feltétlenül ők tehetnek a kudarcról. Várjuk meg az eredményeket, keressünk országos adatokat, aztán majd vagy kell keseregni vagy nem.

Szerda délután újra az iskolakeresgélés a feladat. A szülők zöme semmit, szó szerint semmit nem tesz ebben az ügyben. Akik próbálnak valamit, azok meg megelégszenek azzal, hogy megtalálták az iskolát, a szakot. De nem olvassák el a tájékoztatót, mert az idő és fáradtság. Így persze óriási meglepetést okoz, amikor tőlem tudják meg, hogy a választott nyelvi előkészítő csoport nem indít kezdőknek képzést. Már tudni kell a nyelvet! Ja, hogy minden infót el kéne olvasni? Nahát! Hosszas keresgélésre nincs idő, mert muszáj tanszobázni, csütörtökön földrajz óra lesz.

Minden elképzelhető szabad időben keresgélünk, magyarázunk, érvelünk. A folyamatos jogszabályi változások megkeserítik a pályaválasztás amúgy is borzasztóan keserves időszakát. Gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző. Vagy szakgimnázium, esetleg szakképző iskola? Szép csendesen megőrülünk. Tudjuk, hogy magunkra hagyatkozhatunk csak, szülői támogatás szinte semmi (egész héten bent a kölyök, oldjuk meg), de erre semmilyen plusz időt nem biztosítanak az intézményben sem. A tanítási óra szent, a tanulószoba szent, a szabadidő jó esetben napi 1-1,5 óra. Elvárás a levegőn tartózkodás, szóval két szabadrúgás között, a partvonal szélén állva, bekiabálhatunk egy iskolát, egy szakot? Mi hiába küldenénk haza a szülőknek szánt nyomtatványt, ami alapján felvihetnénk a jelentkezési szándékot az internetes felületen, ha egyáltalán írnának rá valamit, az is használhatatlan lenne. Nem értik, nem is akarják érteni, nem érdekli őket. Mindegy, ez van, ezt kell szeretni!

Kíváncsi vagyok, hányan lesznek a szülőin. Illúzióim nincsenek.

A teljességhez még annyit:

Szombaton reggel szól a telefon. Kristóf anyu sírva, zokogva. Nem éri utol a gyereket, úgy volt, hogy Marcinál lesz a hétvégén. Mi a baj? Mondja, hajnalban, amikor ment haza a munkából, látta, betörtek a „házukba”. Két férfit látott elmenekülni, mire segítséget hívott, már azt is látta, lángol az épület. Imádkozik, hogy a gyerek tényleg nem ment haza, nincs a házban. Na, ez a hét tényleg így kerek! Vigasztalni próbálom, megbízható a kölyök, a megállapodásokat megtartja, szóval, nyugi, hívom Marcit, ha elértem, visszahívom. Nem merem mondani neki, hogy a tűzoltók szóltak volna, ha bent maradt volna valaki. Egész délelőtt próbálkozom, végül sikerül. Kristóf megvan, aludtak, ki volt kapcsolva a telefon. Hívom anyát, mondom, kisdeddel minden oké, jól van. Anya most örömében sír. Mondták, hogy nem volt bent senki, de amíg nem volt tuti infó a kölyökről, rettegett.

Na, akkor beszéljünk egy-két praktikus dologról is. Lakhatással mi van, mi lesz? Maradt-e valami, bármi? Nem túl bíztató, bár ígértek neki 3 hétre egy szobát. Neki annyi holmija, ami rajta van, a gyereknek 5 napra való cucc, mert az volt vele a koleszban. Minden odaveszett. Iratok, ruhák, berendezés, minden.

Hezitáltam, hogyan lehetne segíteni? Egy nagyon szűk körben kértem segítséget. Már most rengeteg mindent felajánlottak, a szűk kör ellenére, vadidegenek is. Az ismerősök ismerősei. Nem tudok eléggé hálás lenni nekik. Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep