Soha és semmilyen körülmények között

Walton Viktória

Magyar nyelv és irodalom szakos tanár. Tanított a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban és a Kalmár László Szakközépiskolában. Immár hat éve csak otthon mesél, három kislányát dédelgeti.

Boyne ifjúsági regénye a II. világháború idején játszódik, és egy kisfiú nézőpontjából mutatja be az eseményeket. A holokauszt rémségeivel való szembesítés a történelmi ismeretek elmélyítésén túl a toleranciára nevelés eszköze lehet. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a gyerekeket az irodalomórán is minden lehetséges módon egymás megbecsülésére és tiszteletére neveljük. A regény 2006-ban „az év gyerekkönyve” díjat kapott, s amellett, hogy letehetetlenül izgalmas olvasmány – ami bizony fontos szempont a kamaszoknak szóló olvasmányok megválasztásában –, egymás iránti türelemre és elfogadásra tanít.

A mű egy kilencéves kisfiúról, Brunóról szól. Bruno édesapja katona, igen magas rangú náci tiszt, akit a Führer az auschwitzi haláltábor vezetésével bízott meg. A család így elhagyni kényszerül kényelmes berlini otthonát, és a kisfiú számára kimondhatatlan nevű, riasztóan sivár helyre költözik, közvetlenül a tábor mellé.

Brunónak fogalma sincs, mi történik körülötte. Új lakhelyén mérhetetlenül magányosnak érzi magát, és irigykedik a szobájából látható tanyán élő emberekre, s köztük a sok gyerekre, akik furcsa módon valamennyien csíkos pizsamát viselnek, de – Bruno legalábbis úgy véli – egész nap játszanak. A tábor közelébe mennie „soha és semmilyen körülmények között” nem szabad, így sokáig csak messziről figyeli őket. Egy nap azonban – nem engedetlenségből, hanem játék közben, hiszen gyakran játszik felfedezősdit – mégis a kerítés közelébe megy. Így ismerkedik meg egy csíkos pizsamás fiúval, Smuellel. Beszélgetni kezdenek, és kiderül, hogy egy napon születtek.

A folytatás a Meseutca portálján található.