PSZICHOháttér

25. A szerelem és a párkapcsolat fejlődése

A szerelem különös és csodás érzés. A művészettől a biokémiáig minden oldalról leírt és elemzett jelenség. Ugyanakkor olyan rendkívüli érzésről beszélünk, amit igazán csak az ismer, aki megélte. A kapcsolódás egészen mély formája, ami nem is maradhat fenn hosszasan, mert felemészti a lelket. Ezért jó esetben mély szerető kapcsolattá alakul, amely viszont rendkívül tartós lehet.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat tartóssá váljon, igen sok feltételt kell teljesíteni, és sok akadályt leküzdeni. A párkapcsolat is természetes kríziseken keresztül fejlődik, és ha sikerül a hétfejű sárkány mindegyik fejét levágni, igazi királyfi/királylány a jutalom. Az éltető kapcsolatokért azonban meg kell dolgozni.

Szerelmes lélek és szerelmes agy

A szerelem annak adatik meg, akiben megvan az önfeladásra, a feltétel nélküli elfogadásra való képesség, a teljes odaadásra képessé tevő mély bizalom. Olyan észlelés ez, amely nem a felszínt, a gyarlóságokat láttatja, hanem a másik ember lényegét.

Akarat által nem irányítható a folyamat, de például az intenzív együttlét, akár testi, akár szellemi összhang elősegíti a kialakulását. Emiatt lesz gyakran szerelem az együttélésből, az intenzív szexuális kapcsolatból vagy a közös munkából.

A szerelmet, ezt a teljes lelket elöntő érzést első lépésben a dopamin nevű idegi átvivő anyag termelés támogatja, ami által rózsaszínben látjuk a világot, és így a szerelmünk tárgyát is. A dopamin felerősíti az érzelmeket, így a vonzódást is.

Ha a rózsaszín ködöt nem stabilizálja a feltétlen elfogadás, akkor azonban minden a visszájára fordulhat. Ha a bizalom helyett a bizalmatlanság, az odaadás helyett a birtoklás vezérli az érzéseket, akkor a szerelem helyét felválthatja a gyűlölet is, amelyet ugyanaz a dopamin erősít fel, amely a szerelem felé nyitott utat. Ezért válhat a nagy szerelem érzés gyűlöletté, és nem múló fájdalommá. Aki nem kapta meg sem gyermekkorában sem később az odaadó szeretetet, annak számára ez az állapot nem elérhető, és csupán a heves érzelmek megéléséig jut el. Ez biztosan nem szerelem.

A szerelem azért tud gyógyító hatású lenni, mert a feltétlen elfogadás által a lélek megnyílhat a bizalom irányába. A feltétlen elfogadás terjeszthető, és megváltoztatja az embert.

A bizalom csodálatos érzését a biokémia az oxitocin nevű agyi hormonhoz köti. Ez a hormon növeli a bizalmat, csökkenti a fájdalomérzetet. A szerelméért mindent el tud viselni az ember, ha valóban szerelemről van szó.

A szerelem nem a birtoklásról szól, és nem szorítható szabályok közé. Mindent elöntő érzés, egyszerűen eluralja a létezést. A dopamin mindenki számára adott, az oxitocin csak annak, aki képes a feltétlen elfogadásra.

A „kamasz szerelmek” a kapcsolatnak a kezdeti szakaszát próbálgatják, ritkán jutnak el a stabilitásig, de rendkívül mélyek lehetnek a mindent elsöprő szeretet, a teljes odaadás érzése miatt, nem is beszélve a hormonok tombolásáról.

A szerelem vak. Legalább is egy ideig. Ahogy már tisztul a kép, a szerelemből kialakulhat a tartósabb párkapcsolat, amihez azonban nem elegendő a feltétlen elfogadás.

A párkapcsolattá fejlődő szerelem

A szerelem csupán a kezdet. Ahhoz, hogy a szerelem kölcsönös szereteten alapuló párkapcsolattá váljon, a feltétlen elfogadás mellett szükség van egymás igényeinek és érdekeinek a figyelembevételére is. Ebben a szakaszban dől el, hogy egymás hibáinak ismeretében is képesek vagyunk-e együtt maradni.

Össze kell egyeztetni például olyan apróságokat, hogy kinek mennyire fontos a pontosság, vagy hogy otthon vagy étteremben jobb-e enni. Számos szerelmi kapcsolat éppen azért romlik el, vagy szakad meg, mert elmarad egymás igényeinek és érdekeinek összeegyeztetése.

A párkapcsolat alapja a feltétlen elfogadás, amikor szinte teljesen mindegy, hogy milyen, és mit tesz a másik, úgy szeretjük, ahogy van. A párkapcsolat stabilitását viszont a keretek, a szabályozás, a „mi” létrehozása adja. A hasonló értékrend megkönnyíti a kapcsolat elmélyítését. Ezért is lesz könnyebben harmonikus a hasonló gondolkodású partnerek viszonya.

Mégis, mi lehet az oka annak, hogy „az ellentétek vonzzák egymást”? A kihívás. Ha harmóniát keresel, válaszd a hasonlót, ha fejlődni akarsz, akkor olyasmit keress, ami belőled hiányzik, de be szeretnéd építeni magadba. Ez a fejlődési vágy ösztönös vonzódást jelent a másság felé, de nem mindenki tud és akar megküzdeni a feladattal. Hiszen annyi egyéb kihívást lehet felvállalni!

Tehát: amikor a partnerek szembesülnek egymás hibáival, a közös szabályok segíthetik őket abban, hogy ezek ne zavarják, hanem építsék a kapcsolatot. Képzeljük el például, hogy az egyik fél kutyabarát, a másik viszont nem annyira. Ez az ellentét feloldható úgy, hogy a kutya bejöhet ugyan a lakásba, de nem mehet be a hálószobába. Más a helyzet persze, ha mindkét fél kutyabolond, hiszen ilyenkor nincs korlátozás, a kis kedvenc még a kanapéra is felugorhat.

A „
A „mi ilyenek vagyunk, és így élünk” érzése erőt ad, egy lépést jelent a párkapcsolat identitásának megteremtéséhez. A hosszabb távú párkapcsolathoz azonban elengedhetetlen a kapcsolat gazdagítása. Ehhez új ötletekre, új programokra van szükség, különben könnyen beszűkül és elszürkült a viszony.

A szerelmesek kezdetben kizárják a barátokat, állandóan csak kettesben lennének. A kapcsolat fejlődését jelzi, amikor képesek nyitni, és erre megadják a partnerüknek a szabadságot. Ha megvan a bizalom, és működnek a szabályok, akkor lehet szabadon szárnyalni, és a külső élményekkel gazdagítani a kapcsolatot.

A közös tevékenységek során alakul ki a közös „munkaforma”. A feladatok tartalommal töltik meg a kapcsolatot. Ekkor már a közös felelősség irányába halad a pár. Ha megragadnak a szabad kalandozás, a szórakozás a „könnyű élet” szintjén, akkor az együttlét céltalan, felelőtlen. Ez az éretlen kapcsolat is sokáig fenntartható, de a kiüresedés egyre extrémebb élmények keresésére ösztönöz. Vagy sikerül ezekkel kitölteni a valódi tartalom helyét, vagy vége lesz a kapcsolatnak.

Megeshet az is, hogy éppen ezek az extrém élménykeresések vezetnek valódi feladatokhoz. Például a pár elmegy barlangászni, és a barlangászat válik közös céllá. Vagy ellátogatnak egy ír táncházba és végül az ír tánc lesz a közös hobbijuk, sőt megszállottságuk tárgya. Az új célok által a kapcsolat új tartalmat nyerhet, viszont közben alaposan át is alakul.

A párkapcsolatok általában a családalapítás felé haladnak, de nem csupán ez lehet az egyetlen cél. Sokféle módon lehet együtt élni, és sokféle cél megvalósítása adhat tartalmat az együttlétnek. A párkapcsolat azonban csak akkor fejlődik, ha a tevékenységek során kialakul az egymásért vállalt felelősség.

Ha mindkét fél számára optimális feladatokat, tevékenységeket, közös célt és kihívásokat találnak az együttlétben, és megtanulnak egymásért felelősséget vállalni, van esély arra, hogy a kapcsolat egyedi formát öltsön. Kialakulhat a „mi” érzése, az identitás. Jó esetben ez egyedi kapcsolat, és a pár nem a konvencionális elvárásoknak akar megfelelni.

A pár identitásának kialakítása is veszélyes időszak. Egy éretlen partner nem meri felvállalni az egységet, fél önmaga identitásának elvesztésétől, félti saját függetlenségét. Esetenként nem hagyja, hogy a partnere megőrizze önnön identitását, teljes feloldódást vár el tőle a „mi” szintjén. A kapcsolatok igen nagy része ezen a ponton akad el, és ha nem szakad meg időben, hosszú távú pokollá válik.

Az érett párkapcsolat

A valódi érett párkapcsolat az intimitás kialakításával indul. Az intimitás nem egyenlő a szexualitással. Annál sokkal nagyobb nyitást jelent a partner felé, sokkal mélyebb közös élmény. A szexualitás sok esetben az intimitást helyettesíti, és lelki intimitás nélkül fizikai kapcsolattá fokozza le a párkapcsolatot.

Az intimitás nem elsősorban testi, inkább lelki „sminknélküliség”. A kölcsönös nyitottság teszi lehetővé, hogy rezdüljünk egymás érzéseire. Ez az az állapot, amikor már fél szavakból is megértjük egymást. Az intimitás azt jelenti, hogy akkor is ott a rezonancia, amikor nem vagyunk együtt, a közös gondolatok akkor is ott visszhangoznak a fejünkben. Ez az együttes gondolkodás segít bennünket a közös célok kijelölésében és az akadályokkal való megküzdésben.

A sikeres kapcsolat leghosszabb időszaka az alkotó időszak: a pár céljainak megvalósítása. Ez pedig lehet bármi, illetve bárminek az ötvözete: három gyerek és négy kerék, tíz gyerek és nagy család, a világ bejárása, megismerése, közös kutatói élet, iskolaalapítás, jótékonykodás stb.

Mostanában új fogalomként jelent meg az „életszakasz partner”, ami arra utal, hogy a sikeres párkapcsolatot nem feltétlenül a holtodiglan-holtomiglan jellemzi. Ahogyan a munkakapcsolatok is egyre inkább egy-egy feladat, projekt megoldása irányába tartanak az egész életen át tartó munkaviszony helyett, a párkapcsolatok is változnak.

Ha a pár új célokat tűz ki, akkor az identitása is átalakul. Ez természetes, ahogy az ember egyedi identitásfejlődése is ciklikus lehet. A kapcsolat sikeresen zárul, ha közös megegyezéssel véget ér, és ez sok esetben akkor következik be, amikor a közös feladat lezárul. A továbbiakban vagy közösen indulunk az új célok felé, esetleg más partnerrel fogjuk megvalósítani azt.

A párkapcsolat megújítása: adj tartalmat a kapcsolatnak

A családot felnevelő párkapcsolat számára jelentős váltás, amikor a gyerekek kirepülnek a fészekből, és így a gyereknevelés intenzív feladata befejeződik. Gyakran krízis ez nem csupán az egyén, de a párkapcsolat számára is. Ha nincsen más valós tartalom, a kapcsolat szétesik, szükség van tehát más közös tevékenységre. Új célt, új tartalmat kell találni, más identitást kialakítani, és ehhez meg kell ismerni egymás új oldalait, ami által az intimitás új terei nyílhatnak meg.

Ha a családba gyorsan érkeznek unokák, akkor adott az újabb feladat. Persze kérdés, hogy ezt választja-e a pár, vagy a nagyszülői szerep helyett más elköteleződést talál. A kapcsolatépítés folyamatos közös feladat, és addig tartja össze a partnereket, amíg ugyanazon az úton akarnak járni. Ha nincs közös tartalom, szerencsésebb a kapcsolatot teljesen megszűntetni. De akkor is szükséges lezárni a korábbi szakaszt ha a pár új tartalommal akarja feltölteni a kapcsolatát.

Az eriksoni rendszerben ez az integritás, a bölcsesség, versus hanyatlás, elkeseredés szakasza. Egy eddig jól működő párkapcsolat esetében van esély arra, hogy a partnerek képesek az összegzésre, és távlatból tudnak visszatekinteni a kapcsolatukra.

Az egész életen át tartó örömteli párkapcsolat során a partnerek újra és újra építik azt, megújítják identitását, célját és tartalmát.

A hosszan együtt élő párok egy idő után kezdenek hasonlítani egymásra. A gesztusaik, a szófordulataik, ízlésük közelít egymáshoz. A hosszú együttlét alatt a mozdulatok, a beszéd bevésődnek az idegszálakba, észrevétlenül hasonulhatunk a párunkhoz. Így könnyebb megérteni egymást, könnyebb közös célokat találni, és együtt megújulni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a folyamat nem kíván erőfeszítést.

A sikeres befejezést hátráltatja az a szemlélet, amely a kapcsolatot az együtt eltöltött évek számában és nem a kapcsolat minőségében, gazdagságában méri. Ha a partnerek valóban partnerek, és a kapcsolat fejlődésének minden szakaszát viszonylag sikeresen vették, akkor egy rövidebb, bölcsen lekerekített párkapcsolat is sokkal gazdagítóbb lehet, mint egy élethossznyi üresség és hamisság.

Nem az együtt töltött idő hossza, hanem a ráfordított lelki energia határozza meg egy-egy párkapcsolat minőségét. A bizalomnak, a szabályoknak, a szabadságnak és a feladatoknak állandóan ott kell lenniük, mert ezek adnak erőt a párkapcsolatnak, amely természetes kríziseken át fejlődik. Ha valóban erős, akkor minden válságot túlél, sőt a bajokból képes erőt is meríteni.

Gyarmathy Éva