A hétfői szülői értekezlet a szokásos langyos víz. Csekély személyes jelenlét. Mint mindig. Ahhoz képest, hogy mekkora cirkuszt tudnak rendezni a kedves szülők, ha úgy érzik, sérelem érte a gyereket… A fészen napi kapcsolatban vagyunk, de az, hogy egy évben kétszer se érjenek rá, ha a gyerekeikről van szó, hát az vérlázító! Azon csodálkozom, hogy ilyen szülői érdektelenség mellett is, milyen jól teljesítenek.
És ezek a dolgok azért vissza-visszaköszönnek. Z. besokallt. Minden hétvégén áll a bál otthon. Ha kell, ha nem. Duzzog, megsértődik, lelép. A rendőrség keresi. Aztán persze előkerül. Világgá megy. Mint egy óvodás. A baj csak az, hogy már nem a homokozóban sírja ki magát, hanem masszív drogosok társaságában szomorkodik. Csúszik egyre lejjebb. Mi még tudjuk kezelni, de gyanítom, sok problémát fog még nekünk is okozni. Ha jó passzban van, akkor kenyérre lehet kenni. Segít, szervez, elintéz mindent. Ha begőzöl, akkor tör, zúz. Már egy éve nem fordult elő. Most megint mélyponton van. Remélem, túl lesz rajta, mert érik a családból való kiemelése. Nem miattunk.
A héten kétszer is színházlátogatás volt a program. A Gózon Gyula Színházba mehettünk, jelképes, 100,- Ft-os belépővel. Ez a színház Rákosrettenetesen van, légvonalban 10 perc, tömegközlekedve egy és háromnegyed óra. Uff! És négy jegy, ami mindössze 1 400,- Ft. Szóval, szinte ingyen volt! És mindez kétszer. Kedden és csütörtökön. Az előadások 5 órakor kezdődtek, így háromkor el kellett indulni. Ennek a két délutánnak minden szempontból lőttek, viszont a rákövetkező napok is neccesek voltak. Készülni nem tudtak, amitől persze ők egy csöppet sem voltak megrendülve. Én is csak azért, mert a technika tanár közölte, őt ez pont nem érdekli, a lecke legyen meg! Nem lett meg, nagy cucc! Én próbáltam tiltakozni, mondtam, nekünk egy túlélőtúra elég egy héten egyszer, de hiába! Az igh. olyan szépen kérte. Hát, jó!
Beavató színház, időnként megállnak, magyaráznak, segítenek az események megértésében. Ez tök jó! Schiller: Ármány és szerelem, valamint Moliere: A fösvény című darabja volt terítéken. (A cikk végén látható egy-egy fotó a két előadásról.)
Próbáltam felkészíteni a kis drágákat, de szerintem ezek egyike sem nekik való. Na, mindegy! Megnézték, valamit tán meg is értettek belőle. Majd beépül, amikor kell, előjön. Remélem. 🙂
Amikor éppen nem városnézésen voltak, akkor tanulás gőzerővel, mert sorba érkeztek a fenyegető jelzések: röppentyű ebből is, abból is, földrajzból témazáró már megint. Aki nem tudná, nálunk ez a legfontosabb tárgy. A portaszolgálatos gyerekek kedden és csütörtökön mást sem hallanak a szünetekben: Mit csinálsz? Hol a földrajz felszerelésed? Megtanultad már az országokat/fővárosokat? Esetleg: Megyék, megyeszékhelyek, nemzeti parkok, Magyarország nagy tájai, autópályák, honnan indul, hová vezet, mik a legfontosabb csomópontok, stb. Ez konkrétan egy agyrém! De sebaj! Cserébe szerdánként, amikor a föcitanár igh. délutános, sorba ülnek a kölykök és felelnek. Ha éppen rájuk ér! De ugye, szól a telefon, ügyet intéz, kolléga keresi valami sürgős megoldandó problémával… A szerencsétlen kölkök, meg várják sorsuk jobbra fordulását. Brrrrrrrrrr!!!!!
Ha éppen volt egy szusszanásnyi idő, akkor pedig a farsanggal kapcsolatos dolgainkat próbáltuk intézni. Z. bácsi zseniális ötlete persze már megvan, a kivitelezés még várat magára. De legalább elkezdtük! Egy öltözet már kész, a prototípus működött! Már csak 17 darabot kell csinálni. Mi az nekünk!
Pénteken ebéd után mehettek haza, mert félévi értekezletet tartottunk.
Kíváncsi vagyok, van-e még hétfőn munkahelyem. Mert kiborult a bili! Ez még nem lett volna baj, de ezen az értekezésen a tanker néni is kint volt. Így azért már gáz!
Állandóan kérem, de mindhiába: mindenki úgy és azt tanít, amit akar. Ez nem az én kompetenciám. De a számonkérés! Ha ugyanazt a leckét kapja egy 70-es IQ-val megvert kölyök mint a 100-120-as IQ-jú, akkor szerintem boritékolható, hogy kit fog utálni a gyerek. És az is, hogy miért. Hiába mondom négyszemközt, munkaközösségin, tantestületi értekezleteken. A reakció: Én tudom, hogy majd mit és mennyit kérdezek. De jó neki! És én miért nem tudhatom? Ez valami titkos infó, amit mindenki fővesztés terhe mellett megtart magának?
A másik dolog, ami kiverte a biztosítékot: szintén nem először kérem, hogy szabadidőre ne adjanak feladatot a tisztelt kollégák! Ők is hörögnek, ha ilyen típusú pluszmunka elvégzését kérik. Sőt, ennél kevesebbért is megy a hőbörgés. Mit nem lehet azon érteni, hogy attól, hogy mi munkaidőben vagyunk, attól még a gyereknek lehet szabaideje? És miért kell rendszeresen a szabadidőben felelni földrajzból? Na, jó, nem mindig. Van, hogy a tanulószoba ideje alatt. De akkor hogy készül fel a kisded a másnapi órákra?
Igazgató bácsi szerint a differenciált házi feladat (a szakértői vélemények és a tapasztalatok alapján) evidencia. A szabadidős számonkérés egy lehetőség. Örüljünk neki. Hát én pl. nem örülök, mert rendszeres. És nem lehetőség, hanem elvárás! Ez azért nem ugyanaz!
Tanker néni szerint jó, hogy ilyen őszinte a légkör. És az iskolavezetés szerint? Na, mindegy! Én tojok rá! Ha a gyerekeimet sérelem éri, annak, akitől ezt el kell szenvedni, nekimegyek. Nincs tekintélytisztelet, nincs semmi! Illetve egy dolog van: a gyerekek érdekeinek érvényesítése. Ezért a végsőkig elmegyek. A kollégák persze sutyorogva gratulálnak, megköszönik, sőt! Ötleteket adnak, mit kéne még elintézni. De egy se szólal meg, egy se szavaz „mellettem”, ha úgy alakul! Nem akarom a pedagógusokat dicsérni, de szerintem nincs is miért! (Akinek nem inge…)
Már kialudtam ezt a dolot. Jelenleg Tündér-projekt üzemmódban vagyok. Ez egy nagyon kellemes állapot, hihetelen a rengeteg „jóember”. Vadidegenek, azt se tudják pontosan kik-mik vagyunk, de mert úgy gondolják, önzetlenül segítenek. ÖNZETLENÜL!!! Két nap alatt szinte minden gyerkőcnek lett Tündére. És lehet, mire ezeket a sorokat írom, már mindnek megvan. 🙂
Már azt is tudom, hogyan fogjuk átadni. De ezt még nem mondom el, majd kiderül. A megfelelő helyen és időben elárulom.
Alakulóban a február – de lehet, hogy a tanév – legnagyobb durranása! Már látom az izgalmat, a várakozást, a széles mosolyt a pofikájukon! Ez az, ami mindent megér! Még azt is, hogy valószínűleg újra a szőnyeg szélére állítanak. DZS
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
