Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

28. Az utolsókat rúgjuk. Még nem egymásba.

2015. május 29.

Hihetetlenül jól érezték magukat Ópusztaszeren. Meséltek is volna, ha… Ha nem kellene gőzerővel a tanév végére koncentrálni. Jobb helyeken ilyenkor már „tematikus” heteket tartanak vagy valami olyan programsorozat van, ami nem nyomja agyon a gyerekeket ebben a hőségben. Mi, a magunk részéről a kémia témazáróra készülünk, mert a tanerő gyakori betegeskedése miatt nincs jegyük. Persze biológiából sincs, tehát felköthetjük a gatyát. Igaz, biológiából „csak” feleltetés várható. (A kémiát múlt héten kellett volna megírni, de a hét elején megint nem volt a tanár néni, a hét végén pedig a kisdedek léptek olajra. Igazoltan, jutalomból. ☺) Aki irodalomból gondolná a javítást, annak egy vagy két vers megtanulása a feladat. Ott figyel a fizika tz. is, valamint a töri. És persze, el ne felejtsük a köznevelés kiemelt tantárgyát, a földrajzot. Nem mellesleg vadul hajtogatnak. Már nem liliomot, hanem valami mást. Ez utóbbiból mindössze 500 darab kell, mert 600 liliom feje kész. Tehát akkor még 500 „más” + 1100 szár. Erre még két(???) hetünk van. A Diákdáridóra is el kellene kezdeni a gyakorlást. Már tudjuk, hogy mit akarunk, nagy kérdés, hogy működik-e?

Kedden elmaradt a föci óra, mert nem volt bent E. néni. Csütörtökön meg mi nem leszünk, mert agyarászhoz megy a csoport. Három napos gyász elrendelve! 😀 Nos, akkor tehát a 16 kérdés kémiából. 10 lesz a dolgozatban. Szerdára végeznünk kell, mert megírjuk, nem lehet megúszni.

És akkor kipróbáljuk a Diákdáridóra szánt produkciót is. Első olvasat. Az elképzelés szerint minden baba fején lesz egy doboz, amin valamelyik kolléga arcképe díszeleg. A „Fáj a fejem” című PaDödő nótára táncolnak. Nincs kötött koreográfia, (időhiány!) mindenki úgy és azt nyomja, amit érez. (Engedélyek a kollégáktól begyűjtve. Jellemző, hogy mindenki kapásból igent mond, kivéve E. nénit, aki arról érdeklődik, hogy „de ugye, nem köpköditek meg?” Mégis mit gondol? Nem megalázni akarunk, hanem valami vicceset csinálni, hogy hadd röhögjenek mások is. Nem rajtunk, velünk. Igazgató bácsi is, Z. bácsival mi is része vagyunk ennek.) Még nincs meg a legfontosabb kellék, még nem tudjuk, hogy ki kinek a fején regnál, de az első kísérlet nagyon bíztató. Lazításként ennyi, a főcsapás iránya a kémia! Gyűrjük, ismételjük, nekem már tele a virágoskert, de R. kivételével hősiesen tűrik! Ő már rég elvesztett minden fonalat, nem csak a kémiát. Ezt még tudnánk is tolerálni, de megint előjön a szakértői vélemény általa értelmezett módon: úgysem bukik. Tán még ezt is benyelnénk (én nem szívesen), de nem hagyja, hogy legalább a többiek haladjanak. Kiküldöm, garázdálkodjon a folyosón, ha van kivel. De kettesben marad a kémia könyvével. Ül üveges szemekkel a könyv fölött, de a csoport érdeke mindent visz. A többiekkel a végére érünk, most mindenki annyit tud, amennyire csak képes. Nem lehet baj! Nem is lesz!

Megírták a kémiát, jól sikerült! A fizika tz. rajtaütés szerűen érkezett, péntekre várták! Van ilyen, ezt bizony be kell nyelni! P. bácsi nem szokott buktatni, ha a kölök valami nagyon halvány érdeklődést mutat, ha nem zavarja a többieket. Nincs nagy dráma fizika-ügyileg. Közben megdumálom O. bácsit, hogy ajánlja meg a kis drágáknak: mindenki megírja a záró dogát, de csak annak írja be a jegyet, aki kéri. Így is vadul tanulunk, de kevésbé stresszes. Összefoglalás, feszült figyelem, majd óra végén érkezik O. bácsi ajánlata. Hatalmas detonációval esik le a kő a kis szívecskéjükről. Fellélegeznek. Ráérünk, jövő héten csütörtökön lesz a nagy nap. 😀 Azért a verstanulás sem felejtődik el, mindenki küzd.

Rövid próba, egyre szórakoztatóbb a látvány. Z. bácsi mint ötletgazda elégedetten mosolyog, én fetrengek a röhögéstől.

Csütörtök délelőtt fogászat. Lelkiismeretes a fogorvos, amit azonnal meg tud csinálni, megcsinálja. Az utolsó órára érkeznek vissza, a kolléga nem szekálja őket.

Újabb próba, de most már úgy, hogy mindenki kiválasztja, kinek a fejét szeretné viselni. Egy kérésünk van: Igazgató bácsi feje P. feje helyén legyen, mert ő az egésznek a lelke, motorja, hihetetlen, ahogy tolja. Fuldokolva röhögök. Ha nem betegszik meg mint farsangkor, ha nem rúgják le a tanár-diák meccsen, ha nem sérül meg a rugby edzésen, ha jó kedve lesz, akkor tarolunk!

Pénteken „Tóték”. Dobozolunk. Fotók kinyomtatva, méretre készülnek a doboz-fejek. És a virág fejek is.

Ukázba adom, hogy a hét végén mindenki óvja egészségét, testi épségét, mert minden „fejre” szükségünk van. Viszlát puszik, ölelések kiosztva, begyűjtve, mehetnek haza.

Szombaton öten Esztergomban mennek a rugby egyesülettel. Meccsek is lesznek, retteghetek, hogy ne háborús sebesültek, hanem hetedikes kisdedek érkezzenek hétfőn.

U.i. Mindenki él, mindenki jól van. Besöpörtek egy első és egy negyedik helyezést. Ez jóóóóóóóóóóóó!!!!!

DZS