Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

37. Akkor tehát: útjára indul a gyönyör

2015. október 2.

Hétfőn megtudom, hogy M. laktóz érzékeny. És, ahogy ő fogalmaz, savas is. Diétáznia kell, ha nem akarjuk, hogy folyamatosan hasmenése legyen, esetleg hányjon. Hát, ez óriási! Nem elég, hogy nem ehet tejes kajákat, ne egyen olyat sem, ami savat csinál. És bent van a suliban, oldjuk meg! Hívom anyát, mondom neki, oké, a hetet megoldom, de azért tűnődjön már egy cseppet: hogyan tovább addig, míg az orvosi szakvélemény elkészül? (Orvosi javaslatra lesz diétás kajája.) Mit adunk enni a gyereknek, aki egész héten, 24 órában van nálunk? Jobb híján ajánlom fel, hogy ezt a hetet megoldom, de a jövő hét már anyáé. Kíváncsi vagyok…

Jön O. anyu, kérdezem tőle, mit adjak a kölyöknek enni. Szakácsként nyilván van ötlete. Persze. Érkeztet párolt húst, annyit, amennyi ebédre és vacsira is elég lesz. Másnaptól pedig névre szólóan hozza a diétás menüt. Lövésem sincs, hogyan köszönjem ezt meg neki?
Az étlapunk amúgy egyszerűen zseniális. Pl.: hétfőn bolognai (ez ugye paradicsomos, tehát savas, a sajtot sem adhatom, mert laktózt tartalmaz). Ezért cserébe a vacsi paradicsomos húsgombóc. Yeeeeeessssssssss!!!! Felsorolni nem fogom a többit, de persze mindenben van laktóz. És gyümölcsöt sem kap, mert narancs és alma a felhozatal. Veszem neki a banánt. Mondjuk, az orvost sem akarom dicsérni, de nincs is miért. Útnak enged egy kollégista kölyköt úgy, hogy szakmai tanácsként annyit bír mondani: ne egyen semmit, ami laktózt tartalmaz. És persze semmi olyat, ami „savas”. Ügyes!

Kedden újabb olyan magyar házi jön, amitől muszáj ismételten kalapot emelni a friss diplomás B. bácsi előtt. Suli újság, próbaszám. ☺ Címlap tervezés, október 23-i előzetes, Mi leszek, ha nagy leszek? Két interjú, 10 tipp, sport, humor. Kreatívak a kis drágák! Címlap: Becsöngő, utolsó oldal: Kicsöngő. Az már csak az én szimpla gonoszságom, hogy látom magam előtt a kész művet és a nyolcadikat: becsöngetéskor elkezdik olvasni, kicsöngetésre pont végeznek. És persze a kollégák fejét is. ☺ ☺ ☺ Ha megjelent nyomtatásban, megmutatom. ☺

Föci órán mondja E. néni, aki hiányzott a múlt héten, az szerdán szabadidőben(?) pótolhat. Ebben az esetben lehet térképet használni. Aki nem ezt választja, az csütörtökön órán. Térkép nélkül.

A matek előkészítő a tervek szerint halad. Dolgoznak buzgón. Barátosném elégedettnek tűnik. A tündérkéim is pozitívan nyilatkoznak. Ez jóóóóóóóóóóóóó!!!!!

Persze, szorít az idő, muszáj próbálni az ünnepi műsort is. Csalunk kicsit, a magyar leckét megbeszéljük, csak úgy mint a többit, de a gyakorlati megvalósítás estére marad. Z. bácsit a zsenialitása szerencsére most sem hagyta cserben, szóval szuper lesz ez, tuti!

Szerdán K-nak biosz-kémia előkészítője van. Az első, izgatottan várom, hogy meséljen. Kár a gőzért! Továbbra sem szószátyár a kis drága, de azért annyit elmond, hogy jó volt. És persze lesznek kérdései majd a korrepetáláson, mert vannak homályos foltok. De mosolyog. És ez a fontos! A próbák is mindennaposak, pihenésre nincs idő!

Csütörtökön elkérem őket a hetedik óráról, mert egy „merényletet” terveztünk ellenük. A műsorban két dal is lesz, a záró dal refrénjét az egész csapat énekli. Ha rá tudjuk őket dumálni. Zs. néni másodpercek alatt veszi rá őket! És éneklik! De édesek! És ahhoz képest, hogy első próba, milyen jól nyomják! Hihetetlenek, nna! ☺ Egyik ámulatból a másikba esem.

Ketten elmennek a külsős matek előkészítőre. Kivételes alkalom, mert egyébként kedden lesz. Csak kettőt engedek el, mert reggel 8-tól este 6-ig folyamatosan „tanításon” részt venni – embert próbáló kihívás. Ők talán elbírják. Majd meglátjuk. Élvezték nagyon. Mondják, hogy emilben fognak feladatot kapni, a megoldást emilben kell küldeni. Csak hát ők nem használják, mert a fészbukon élnek. Kizárólag a fészbukon. ☹ Számítástechnika óra 20 perc „tanítás”, 30 perc szabad fészbukolás. Dolgozatot megbeszélik(!!!), megkapják, a válaszokat benyalják. Ennyi. Nyolcadikosok és még egy sort se írtak sem wordben, sem excelben. Akkor tehát új feladatom van: belekényszeríteni őket abba, hogy használják a különböző alkalmazásokat. Innentől kezdve minden nap küldök nekik egy emilt, amire nekik válaszolni kell! Mert meg kell tanulniuk, hogy a postájukat minden nap legalább egyszer megnézzék! De miért én tanítsam őket erre? Be se engednek a terembe, ahol a gépek vannak. Pedig úgy kéne, hogy mindenki ül egy gép előtt és dolgozik. Nem, nem fészbukol. Levelet ír, fájlokat csatol, elküld, megnyit. Wordbe kéne írni a magyar leckék egy részét. Akkor talán képesek lennének alapszinten használni. Tévedek???

K. tartja magát. Különösebb panasz továbbra sincs, így ő is kap feladatot éneklés-ügyileg is. Ettől most szárnyal! Maradjon így!!!!

Csak a német szakos panaszkodik, hogy időnként(!!!) közbeszól. Mondom neki, K. az elmúlt két évben (állítólag) feküdt a padon, nem csinált semmit. Örüljön, hogy felébredt és kinyitotta a szemét! ☺

Mondom a kislánynak, hogy adnék neki egy személyre szabott, baromi bonyolult feladatot. Leszögezem, hogy örülök, hogy végre nyitva van a szeme óra alatt is. Most azt kéne csinálni, hogy nyitva a szeme, csukva a szája. És mindezt egy időben. Veszi az adást, érti, mosolyog. Megegyeztünk. ☺ Emlékeztetem, hogy ez a jó irány, nekem tecc, csak így tovább! Mosolyog újra, ígéri nagyon, hogy ez így lesz.

Én nem tudom, hogy mit képzelnek a kollégák? Felveszünk egy gyereket, akiről pontosan tudjuk, hogy kezelhetetlen, nem együttműködő, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan és agresszív. Ehhez képest a harmadik héten már egészen jól működik. Mégis, mit várunk tőle? És tőlem? Mit gondolnak? 30 nap alatt kell megjavítani? És ha nem sikerül? Cseregyereket ültetünk a helyére? Kidobjuk? Ha ez a kislány ezen a ponton megáll, ha semmi más fejlődést nem mutat, akkor is nagyot lépett előre. Én azért még nem elégednék meg ennyivel, de a „múltja” alapján ez is igen komoly teljesítmény. Tőle. Én ezt próbálom értékelni, erősíteni, hogy haladjon tovább. Remélem, hogy szinte töretlen lesz a javulás. És ha lesznek hullámvölgyek (és tudom, hogy lesznek), hát az is belefér. Asszem.

A péntek, szokásosan dögunalom. Tanszoba helyett próba, próba és még egy kevéske próba. Utána hét gyereknek kéne külsős előkészítőre menni. Magyar nyelv és irodalom. A kolléganő kicsi fiacskája jelzi, neki sürgős találkozója van a haverokkal, szóval rögtön az első alkalmat kihagyná. Megegyezünk, hogy erről szó sem lehet. Anyukája szerint sem.

Fél négykor útnak indítom a kis csapatot. Adok füzetet, tollat, ölelést. Uzsonnát mégsem kapnak, mert nem fér bele a keretbe. Miért nem vagyok meglepve? ☹

Szombaton rájuk írok, na, mi volt?

Semmi extra, jó volt. K. szerint kevésbé feszült a hangulat, mint a biosz-kémia előkészítőn. Hát persze! Ide eljött egy csomó gyerek, nem feltétlenül konkurenciái egymásnak. A másik helyen már most öldöklő harc folyik. Aki ott ül, az oda akar menni. Biológia-kémia szakra. Mindent be kell vetniük, mert a szóbelin azok a tanárok ülnek majd, akik itt az előkészítő foglalkozásokat tartják. Én egy csöppet sem csodálkozom. K. igen, de ő most ismerkedik a nagybetűs élettel.

Érkezik egy privát üzi is. M-től. Neki nagyon fontos és halaszthatatlan programja volt, mégse ment el. Brávó! Írtam neki, ha fontosabbak a haverok, akkor ezt én hajlandó vagyok tudomásul venni. És ennek megfelelően fogom az ügyeit is intézni. Őt jövő héten nem engedem el. Keressen fizetőst, boxolja le az anyukájával. Nem az én feladatom lenne, hogy előkészítőt intézzek, de szívesen megteszem. Cserébe annyit kértem, hogy aki jelentkezik, az vegye komolyan.

Elküldtem az első emileket. Csöpögnek a válaszok. ☺ R-nek állítólag nem volt emilje, mert egy éve, hogy az anyukája törölte a gyerek fészbuk profilját, így megszüntették a postafiókot is. Kértem a címet tőle is. Anyuka írta meg. Szerintem anya válaszolt a levelemre is, mert pont ugyanazokat a paneleket olvastam, amiket akkor szoktam, ha vele levelezek. ☹ Ezzel most mit csináljak? Ha rákérdezek, megsértődik, kikéri magának. Ha a gyereket kérdezem, gondolkodás nélkül fogja azt mondani, hogy ő írta. Vagy igen, vagy nem. Majd egyszer, évek múlva kiderül.

DZS