Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

53. Az őrület határán

2016. március 4.

Négy hete nem írtam semmit. Mármint, ide. Mert mást sem teszek, mint írok, telefonálok, ügyeket intézek.

Voltunk mozizni. Szerdai gyerek, a szokott helyen, a Kino Cafeban. Hű, ez is mekkorát ütött! Láthatták magukat, a jövőjüket, azt, hogy nem biztos, hogy ez a követendő példa. A főszereplő fiúban Zalánt véltük felfedezni, nem túl szívderítő ez a lehetőség. A lányban Elvirát. Reméljük, hogy időben észhez tér. Vele lehetett erről beszélni, Zalánnal ellenben meg sem próbáltuk, mert ő az, aki semmilyen kritikát nem visel el. Ha nem ő a főnök, ha nem az történik, amit ő akar, ha bárki ellentmond neki, akkor áll a bál. Egy dologban bízhatunk: majd egyszer, valamikor rájön, hogy a világ nem körülötte forog. És abban, hogy amikor ez számára is kiderül, még nem történt semmi megváltoztathatatlan, visszavonhatatlan, súlyos következményekkel járó dolog. A többieket mélyen megérintette a film. Valami dereng nekik, lehet, hogy másképp kéne a saját életüket rendezni. Nem lesz könnyű! Sem a csalási háttér, sem a jelenlegi köznevelési(!!!) rendszer nem alkalmas arra, hogy kitörési lehetőséget nyújtson, mintát, követendő példát mutasson.

Iskolakeresgélés továbbra is kedvelt időtöltés. Z. bácsi babája beteg, ő is otthon van, próbál segíteni. Így nekem marad a beiskolázási hajrá, a hezitálók győzködése, terelgetése a valószínűsíthető helyes irányba, ennek megfelelő jelentkezések jelölése, az összes jelentkezés ellenőrzése, iskolánkénti szétválogatása, aláírások, pecsét begyűjtése. Ez utóbbiakra rábírhatnám az iskolatitkárt is, de ő is el van havazva, gondoskodik a KLIK arról, hogy egy percet se unatkozzon. Határidőre minden kész, lehet postázni.

És éljen, kezdődik egy új hét, eljőve az új őrület: iskolánként kibogarászni az esedékes szóbelik helyét, idejét, időpontját, a kötelező eszközök listáját, és minden olyat, amit a hőn áhított iskola megkövetel.

Igen szórakoztató a dolog. Van olyan intézmény, amelyik kifejezetten figyelemkoncentrációs gyakorlatnak tekinti a dolgot. Különböző helyekre dugdossa az információt, így pl. máshol lelem a dátumot, megint máshol a kötelező eszközök listáját. Már, ha egyáltalán megtalálja az ember a felvételikkel kapcsolatos infókat. Mert olyan iskola is van, ahol erre közvetlen elérés nincs. Valahol, a menüben, valamelyik link alatt egyszer csak ott figyel valami szöveg, ami arra utal, hogy ott elrejthettek valami fontosat, ami érdekelheti a nyájas olvasót. Nálunk a 17 kisded 33 iskolát és megszámlálhatatlan mennyiségű tagozatot jelölt. El lehet képzelni! Kifejezetten üde színfolt, amikor a kezdőlapon rögtön a felvételikkel kapcsolatos információkra mutató linket lehet találni.

Nagy kedvencem, amikor azt írják: nincs szóbeli felvételi. Hátradőlök, de jó! Majd eszembe jut, hátha alkalmassági vizsga néven, illegalitásban van. És ja! Megvan a kis gonosz! De nincs vége! Szóbeli nincs, csak felvételi beszélgetés. Haha. Többen azt is írják, ne számítsunk külön értesítésre, Olvasgassunk! Olvasgatok, immár második hete. És még ez sem elég! Van suli, amelyik egy hét alatt, csöpögtetve adja a felvételi beszélgetéssel/alkalmassági vizsgával kapcsolatos infókat. És még mindig nincs Z. bácsi! Sebaj! Valamivel több, mint két hét alatt begyűjtöttem mindent, ami nekünk fontos volt.

Közben azért nem mellesleg, tanítás van, tanulni valókkal, dolgozatokkal. Most sincs fontosabb, mint a régiók, megyék, megyeszékhelyek. Lassanként szivárognak a kis drágáim a felelésre. Szigorúan szabadidőben, esetleg tanszobán. Már, ha épp jelen vannak. Mert az eleje már szóbelizik. Szervezem az időbeosztásukat: ki, mikor, hova, milyen felszereléssel indul. Hogyan jut el oda? Szombaton pl. ötüket viszem szóbelizni. Öt tündérke, öt, teljesen különböző időpont. Reggel 9-kor indulok, felszedem a korai kezdőt, együtt megyünk. Délután 3-ra már végez az utolsó is. Mehetek haza. Már csak két hét a szóbeli időszak, azt már igazán ki lehet bírni. A megbízhatóbbak egyedül mennek, a rosszul tájékozódókat viszem. Odett művészeti szakközepeket jelölt, ipari mennyiségű felszerelés kell. Persze mindent mi adunk. Rajztábla, rajzlap, ceruza, színes ceruza, ecset, festék, amit éppen vinni kell. Plusz a saját művek, bemutatásra. Ez Z. bácsi bulija. És öt van belőle. Nem számít, neki se legyen jobb! 

Amire van idő: Soma kérdi, mi is „tüntetünk”? Lesz kockásinges fotó? Ha megszervezi, lesz. Ígérem, segítek. Megszervezte. Büszke vagyok rá, mert neki jutott eszébe, ő olvasta, hogy új akció van készülőben.

Péntek helyett nálunk kedd lett a nagy nap. Eredetileg hétfőre terveztük, de a Jobbik is hétfőre tette a parlamenti kockásinges tiltakozását. Mi még ilyen módon sem vállaltuk velük a közösséget, szóval, mi kedden tiltakoztunk. Sajnos a teljes létszám sansztalan, a felvételizők igazoltan maradtak távol.

És akkor még mindig felvételik. Már lassan én sem tudom követni, hogy ki, merre jár. A bogarászásának nincs vége, mert még mindig töltögetik az új időpontokat az intézmények.

Hogy bele ne unjunk az örökös felvételikbe, hírét vesszük a „Nem leszek suliban” kezdeményezésnek. Beszélünk a dologról, tájékoztatom a szülőket is.

Megegyezünk, hogy a felvételizőknek sem kell bejönniük a felvételi után, mehetnek haza.

Az eredmény, ahogy azt már itt-ott jeleztem:

Jelentem: 17-ből 1 fő. K, aki nem áll szóba senkivel, így lemaradt az infóról.

Őrjöngött egy jó kövéret, de a kollégák lelkesen tartottak neki órát.” Haha. 

Míg egyesek még mindig nyögik a felvételit, addig másoknak már csurran-cseppen egy-egy eredmény. Vannak jó hírek, és vannak nagyon furcsák. Pl. ez, amitől reggel óta magamon kívül vagyok: Kitette egy iskola az ideiglenes felvételi jegyzéket. A kis drágám, Kristóf az első kieső, tehát joggal gondolhattam, ha valaki, aki előtte végzett úgy dönt, nem ezt a képzést választja, ő jön. Hívom a sulit, mert én egy óvatos duhaj vagyok. Kérdezem, jól értem-e. Válasz: nem, mert a matek központija nagyon gyengén sikerült. Az érettségi tárgy, tehát ők ezt nem vállalják be. A pontjai elegendőek lennének, de mivel a matek… Mi vaaaaaaaaan????? A kölyök telenégyes ötödik óta matekból, nem volt jó napja, ez csak egy mérés. A hozott pontjai is jók. A szóbelije 60%-os lett. Nem, nem! Az igazgató döntött. Akinek nem sikerült (az általuk megfelelőnek tartottan) a matek, azt nem veszik fel, elutasítják. A felvételi tájékoztatóban egy szó sincs arról, hogy a matek súlyozottan szerepel az elbírálásnál. Az ének tagozatra jelentkezők között találtam olyan felvételre javasolt gyereket, akinek fogalmam sincs, hogy sikerülhetett a központija, mert 94 pontot ért el. A számolás a következő: 100 pont a központi, 50 pont a hozott (osztályzatok), 50 pont a szóbeli/ének vizsga. Ez összesen 200 pont. Felteszem, maximális a kölyök zenei meghallgatása, mert különben… Tehát a központin és a hozott pontokból (max. 150) neki maximum 44(!!!) pontja van. Őt felvételre javasolták, Kristófot, aki 113 pontot ért el, véglegesen elutasították. Akármi is történik, nem vehető fel.

Erre a hétre több, megrendítő erejű ütés nem várható. Eltették a jövő hétre, kilencedikéig még vannak lehetőségeink.

Azért történt más is.

Kristófot sikerült tartózkodási helyként bejelenteni a koleszba, így a kerületi GYÁO tudja fogadni, ezért anya kész bemenni a felajánlott női szállóra. Nem lehetett rávenni arra, hogy mozduljon, amíg a gyereknek nem volt megnyugtató a helyzete. Ez, azt hiszem, érthető. Szóval, Kristóf pénteken már a GYÁO-ba megy „haza”, az anya intézi a kötelező orvosi papírokat. Alakul, alakul… Boldogság a köbön. Anyának is, nekem is. Kristófnak nem annyira, de értelmes, okos kölyök, megértette, hogy most ez van.