Ha valakinek az a gyanúja támad, hogy rosszindulatú daganata van, akkor ma átlagosan 42 napba telik, hogy megtudja, valójában mekkora a baj. Ha egy kamerát szerelnénk a vállára és végignéznénk, miért tart ez ilyen hosszú ideig, azt látnánk, hogy sok helyen megfordul, és sokat várakozik. Ha ugyanezt a filmet az orvosok szemszögéből néznénk végig – az ő vállukra szerelt kamerákkal –, akkor viszont úgy éreznénk, az egészségügy nagyon is hatékonyan működik. Az orvosok folyamatosan tevékenyek. Látszik, hogy a rendszer úgy van összerakva, hogy az ő idejük jól ki legyen használva. Ha az orvosoknak kellene várni, az nagyfokú pazarlás lenne. A rendszer szempontjából jobb, ha a beteg vár. Pedig ki lehetne alakítani olyan gyakorlatot is, amelyben a beteg egy napon belül megkaphatja a diagnózist. Csak arra lenne szükség, hogy a különféle szakorvosok egyszerre legyenek ott, ahová a beteg bemegy.
Ehhez hasonlóan, a világ nagy részén az oktatási rendszerek arra vannak optimalizálva, hogy a tanárnak ne legyen elpazarolt ideje. Ezért vannak specializált oktatóink, akik csak arról beszélnek, ami a szakterületük. A tanulók bemennek hozzájuk, ők elmondják nekik, amit tudnak, majd a tanulók továbbmennek a következő tanárhoz. (De az el akkor is ez, amikor a tanárok járnak osztályról osztályra.)
Ám ha arról beszélünk, hogy az oktatás legyen gyerekközpontú és személyre szabott, akkor az egész rendszert arra kellene optimalizálni, hogy a gyerek azonnal hozzáférjen ahhoz, ami felkeltette az érdeklődését, amit meg szeretne tanulni. És ma ezt meg lehet csinálni. Hiszen a specializált tudások általában fent vannak az interneten. De ott lehetnek ezek a tudások különféle tanulási központokban is, ahová a gyerekek be tudnak menni és kérdéseket tudnak feltenni. A Budapest School alapítói meg vannak győződve róla, hogy a technika ma már tényleg lehetővé teszi az olyan, személyre szabott oktatást, ahol mindenki a saját ritmusában, a maga egyéni fejlődési terve alapján tanulhat. A tanárok pedig egymással is együttműködve segíthetik őket ebben.
Halácsy Péter gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő
A San Franciscóból 2016 februárjában közvetített webinárium felvétele itt érhető el.
Hogyan lehet gyerekközpontú?
Mik a jelei annak, ha egy iskola gyerekközpontú, vagyis azt a célt szolgálja, hogy minden egyes gyerek a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztassa a képességeit?
Mennyire reális gondolat, hogy minden gyerek a maga ritmusában tanuljon, saját egyéni fejlődési terve alapján? Mi minden szükséges ehhez egy iskolában?
Megoldható, hogy egy iskola tanárai összehangolják a munkájukat a gyerekek személyre szabott fejlesztése érdekében? Hogyan tud ehhez hozzájárulni az iskola szervezete?
