PSZICHOháttér

22. Krízisben

A krízis még nem vészhelyzet, és nem is feltétlenül baj. Lehet akár a természetes fejlődés része is, és mint ilyen, inkább lehetőségként, mint zavarként érdemes azonosítani. Abban a szemléleti keretben azonban, amelyben a problémát is bajnak tekintik, miközben csupán feladatot jelent, a krízisből is jó eséllyel vészhelyzetet lehet generálni. A krízis ugyanis feladatok megoldását kívánja, kihívást jelent, amihez igen komoly lelki és szellemi erőket kell mozgósítani. Éppen ezért nem népszerű műfaj, általában igyekszünk is elkerülni, és ezzel csak még nagyobb válságot, akár komoly bajokat idézhetünk elő.

Itt a krízis, hol a krízis – avagy a múmiák fellépése

Minthogy a válság nem hirtelen csap le, hanem lassan lopódzik be, és szinte észrevétlenül hatalmasodik el, azt sem könnyű eldönteni, hogy valójában krízis van-e, szükség van-e tehát alapvető változtatásra. Egy sereg probléma adódhat a normál működés során is, amiket meg kell oldani. Az még nem krízis, ha a probléma az adott keretek között, az érvényes értékek megőrzésével, az eddig bevált módok szintjén megoldható.

Nem könnyű eldönteni, milyen határig lehet tűrni az adott helyzetet, és mikor kell váltani. Meddig kell kitartani például egy párkapcsolatban, ami már egy ideje sok szenvedést okoz, vagy egy munkahelyen, ahol sokasodnak a problémáink? Mikor váltson iskolát a gyerek, akinek egyre romlik a társas helyzete? Meddig lehet alkalmazni azokat a nevelési módszereket, amelyek korábban beváltak, de most egyre kevésbé hatékonyak? Mikor jött el az idő a költözésre? Mikor jutottam el az életem újabb szakaszához, amikor más viselkedésre és értékrendszerre kell váltanom? Ezekre a kérdésekre nehéz egyértelmű választ adni, és ha sokáig halogatjuk a döntést, elképzelhető, hogy addigra már nagyon nagy a baj. Jobb lenne hamarabb elindítani a változtatást!

A változtatásban azonban nem mindenki egyformán érdekelt, a kríziseknek is vannak haszonélvezői. Ha időben szembenéznénk vele, nem fordulhatna elő, hogy a válság nehezen kezelhető bajjá, vészhelyzetté váljon. A krízisben lévők bizonytalanságát azonban sok esetben igyekeznek kihasználni azok, akik erősebb pozícióban vannak, és a korábbi status quo fenntartásában érdekeltek. A fejlődésnek a tekintély, a minősítés, sőt a segítségnyújtás is gátat vethet.

A múmiák¹ szinte mindig manipulációs folyamatokat indítanak be: a változásra törekvőket bajkeverőknek minősítik, lelkiismeretfurdalást gerjesztenek, lehetetlen elvárásokat támasztanak. Az általuk is előidézett bizonytalan helyzetben megmentőkként lépnek fel, amikor a biztonságos múlt, a korábban bevált módszerek megőrzésére biztatnak. A szülő, aki szeretné, ha gyermeke örökre aranyos kisbaba maradna, annak önállósodási törekvéseit rosszaságnak minősíti. Ha a gyerek megbotlik, hibát követ el, azonnal a segítségére siet, miközben felhívja a figyelmét szófogadatlansága veszélyeire. A munkahelyi vezetés lojalitást vár el, és támadásnak veszi , ha valaki felveti a problémákat. Egy megromlott partnerkapcsolat – hasonló módszerekkel – szintén bármeddig fenntartható.

A krízist fenntartó múmia felismerhető a következő viselkedési formákról:

• a kritikát zavarkeltésnek minősíti,
• az új utak, megoldások és értékek felvetését támadásnak, veszélynek titulálja,
• titoktartásra kötelez a biztonságra való hivatkozással,
• a változtatással járó hibákat felnagyítja, katasztrofizál,
• a béke és nyugalom nevében száll szembe a változtatást követelővel,
• bizonytalan helyzetekben megmentőként lép fel,
• átgondolásra, megfontolásra hivatkozva húzza az időt,
• a megkérdőjelezett megoldásokat hagyománynak nevezve védelmezi,
• a múltat idilli állapotként értelmezi,
• a lojalitás és hűség érzelmeire hivatkozik,
• feltétel nélküli tekintélytiszteletet, engedelmességet vár el.

Mi a krízis, és hogyan lehet megállapítani, hogy valóban krízis van-e?

A betegségről azt mondja a bölcs, hogy egy angyal, aki eljön, hogy jelezze: itt az ideje a változtatásnak. A válság hasonló funkciót lát el, csak itt nagyobb a tét, és jelzésére egy egész angyali kar érkezik, harsonákkal.

A krízis olyan helyzet, amikor fontos életcélok megvalósításának útjába akadály gördül, és ez a problémamegoldás szokásos módszereivel nem szüntethető meg.

Más meghatározás szerint a krízis az egyensúly megbomlása, amikor a korábbi, hagyományos megközelítések kudarcot vallanak, és ennek eredményeképpen szervezetlenség, reménytelenség, szomorúság, zavar és a pánik keletkezhet.

Egyéb megközelítésben krízist akkor észlelünk, amikor egy esemény vagy helyzet tűrhetetlen nehézséget okoz, és felszámolásához nem elegendők a rendelkezésre álló források, hagyományos megküzdési stratégiák.

A krízis meghatározható úgy is, mint egy váratlanul bekövetkező, szokatlan esemény, illetve ilyen események sorozata, amely nagyfokú bizonytalansággal és fenyegetettséggel társul, s komolyan veszélyeztetheti az egyén vagy csoport kiemelt céljainak elérését.

Egy újabb meghatározás szerint a válság átalakulási folyamat, ami azért indul el, mert a régi rendszer már nem tartható fenn.

A krízis tehát akkor következik be, amikor elviselhetetlenné válik a helyzet, amikor betelik a pohár, amikor már nem lehet jól lépni a megadott keretek között, vagyis a kereteket kell megváltoztatni.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a krízis

1. nem várt történéseken alapul,
2. bizonytalanságot teremt,
3. fontos célok és értékek megkérdőjeleződnek általa,
4. a megoldás gyökeres változtatást igényel.

Az eddigiek alapján kijelenthetjük, hogy az oktatás jelenleg éppen krízisben van, de ugyanez elmondható az egész emberiségről is.

A krízisek kezelése

Több szabályrendszert áttekintve a következőket tartom lényegesnek kiemelni:

• A régi megoldásokhoz történő ragaszkodással a krízis elhúzódik, hiszen az egész helyzetet éppen az váltja ki, hogy a korábbi megoldások már nem működnek.
• A mihamarabbi beavatkozás segíthet elkerülni a válság okozta káoszból eredő negatív tendenciák, regressziók kialakulását.
• Megalapozott döntések csak a helyzet és a lehetőségek ismeretében születhetnek. Erre azonban elegendő időt kell hagyni.

Minél hamarabb sikerül azonosítani a krízishelyzetet, annál nagyobb az esély arra, hogy ez nem mélyül el, és nem alakul ki kezelhetetlen zavar. Ami összeomlott, oda nem lehet visszatérni, ezért egy még korábbi szintre kell visszamenekülni, ez pedig regressziót eredményez, és hosszabb távon megakasztja a fejlődést.

A krízisek kezelésének menetét sokféle módon írták le. A lényeget kiemelve és a rendelkezésre álló kezelési javaslatokat szintetizálva a következő krízis-kezelési stratégiát vázolhatjuk fel:

1. A helyzet megértése

• A krízis azonosítása, a helyzet többoldalú és alapos értékelése, az azonnali veszélyek felmérése
• A fő problémák azonosítása, beleértve a válság okozta problémákat is

A válságban a tiszta fej és bátor szív segít leginkább. Amikor azonban minden összedőlni látszik, éppen ezek állnak legkevésbé rendelkezésre. A krízisben bárminek megsokszorozódhat a jelentősége, ezért is különösen veszélyeztetettek vagyunk, ha válságba kerülünk. Előfordulhat például, hogy olyasmihez ragaszkodunk, ami nem segít a megoldásban, hiszen a bizonytalanságban bárki vagy bármi, aki vagy ami egy kis biztonságot ígér, aránytalanul fontossá válik. A krízishelyzet ismerete segíthet abban, hogy szembe tudjunk nézni vele. Fel tudjuk mérni, és helyükön kezelni az esetleges veszteségeket, felkészülhetünk a potenciális veszélyekre, amelyek az ilyen helyzet elkerülhetetlen velejárói.

2. Lelki támasz biztosítása

• Adaptív kapcsolatok kialakítása, az együttműködés biztosítása
• Érzések és érzelmek azonosítása, megértése

A megoldáskeresésben az emberi kapcsolatok jelentik a legbiztosabb kapaszkodókat. A közösségek erejére lehet támaszkodni. Nem az az erős ember, aki nem kér segítséget, hanem az, aki képes belátni, hogy nem tud mindent egymaga megoldani. A mély gödörből nem látszanak a megoldási lehetőségek, ezért van szükség a kívülálló segítségére, s erre az a legalkalmasabb, aki tudja, hogy mit jelent a mélyben lenni. A bizonytalan helyzet által kiváltott érzések és érzelmek felismerése és megértése is könnyebb, ha többféle tükör áll rendelkezésre, több irányból van mód a rálátásra.

3. A tudatosítás

• Az érzelmek felől a kognitív utak irányába terelés
• Alternatívák és új megküzdési stratégiák feltárása

A tudatosított érzelmekből könnyebb továbblépni a problémamegoldás felé. Az alternatívák segítenek megtalálni azt az irányt, amely felé a krízis nyitotta meg az utat. A válságot éppen az váltja ki, hogy a régi út elzáródott, és zsákutca, szakadék és sötét verem érzés marad a helyén. Ebből segít ki a lehetőségek felmérése. Minden krízis új helyzetet teremt, és a továbblépés érdekében célszerű módszeresen számba venni a lehetőségeket, ezek előnyeit és hátrányait. A krízisből így megoldandó feladat lesz.

4. Az alapokra építés

• A nem változtatandó alapműködés azonosítása
• Az alapműködés helyreállítása

Mindenkinek megvannak az erősségei, amelyekre építeni tud, ezeket kell mihamarabb mozgósítani. Az erősségek segíthetnek a napi életet újraindítani. Ezekre épülhetnek majd az új viselkedési formák. A fizikai és szellemi létfenntartásra addig is szükség van, amíg az új megoldások kialakulnak. Az alapműködések segítenek a biztonság visszanyerésében.

5. Döntés

• Új megoldások kiválasztása, tervezés
• Az új megoldásokra való felkészülés

A döntés elkerülhetetlen, hiszen a krízis éppen e döntés szükségességét jelzi, arra figyelmeztet, hogy új szakasz következik. Az érzelmek tudatosítása, a lehetőségek átgondolása és az alapműködések helyreállítása után már jó esély van a hatékony, nem érzelemvezérelt döntésre, a döntés elfogadására, sőt, – jó esetben – üdvözlésére.

6. Operatív szakasz

• A lépések megtervezése
• Az új megoldások bevezetése

Ettől kezdve a módszeres tevékenység segít elkerülni a visszaesést. A tervezés-kivitelezés új viselkedések bevezetésével jár, és ebben számos hibalehetőség rejlik. A tanulási, fejlődési szakaszban elkerülhetetlenek a tévedések, ügyetlen megoldások. Ezt el kell tudni viselni, ezért fontos, hogy a válságfolyamatnak csak azon a pontján szülessen döntés, amikor már egy bizonyos biztonságérzet kialakult, és a hibákra képesek vagyunk nem csak érzelmi reakciók formájában reagálni. Amikor képesek vagyunk tudatosan kialakítani a probléma megoldás lépéseit.

7. Stabilizáció

• Nyomon követés
• Szükség esetén korrekció

A folyamat addig tart, amíg az új utak beépülnek a normális működésbe. Tudatában kell lennünk annak, hogy bármikor megtörténhet a visszaesés, a regresszió. A belső kontroll és az emberi kapcsolatok révén létrejövő külső tükör biztosíthatják azt, hogy a folyamatot a megkezdett irányban tartjuk.

Szakirodalom
Caplan, G. (1961) Prevention of Mental Disorders in Children. New York: Basic Books.
James, K. J., & Gilliland, B. E. (2001) Crisis Intervention Strategies. Pacific Grove, PA: Brook/Cole.
Lillibridge, E. M., & Klukken, P. G. (1978) Crisis Intervention Training. Tulsa, OK: Affective House.
Németh Margit, Virág György (2015) Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben. http://eszteralapitvany.hu/wp-content/uploads/2015/04/Kr%C3%ADzisprotokoll-v%C3%A9gleges.pdf
Seeger, M. W.; Sellnow, T. L.; Ulmer, R. R. (1998) ”Communication, organization, and crisis”. Communication Yearbook. 21: 231–275.
Venette, S. J. (2003). Risk communication in a High Reliability Organization: APHIS PPQ`s inclusion of risk in decision making. Ann Arbor, MI: UMI Proquest Information and Learning.

¹Múmiáknak nevezem azokat, akik valamikor lehet, hogy értékesek és tiszteletre méltóak voltak, de már bemerevedtek, és ami értékes volt bennük, az nincsen meg. Viszont itt maradtak, és útját állják az élőknek, akik változni és változtatni tudnak.