PSZICHOháttér

29. Korlátok, uralkodók és az öntudatos személyiség

A könnyűséget a bizalom, a stabilitást a szabályok biztosítják. Ez a két első és legfontosabb elem, amit A nevelés során meg kell adni minden gyerekeknek. A gyerekek azonban nem egyformák abban a tekintetben sem, hogy mire mennyire fogékonyak. A szabályok befogadására sem egyformán képesek. A nevelést, és általában a környezet viszonyulását az egyén viselkedéséhez érdemes igazítani. Nem minden szabály érvényes mindenkire egyformán, de vannak olyanok, amelyek mindenki számára kötelezők.

Belülről szabályozott személyiség kialakítása

A nevelés a lehetőségek megnyitása. Ahhoz, hogy az egyén hozzáférjen saját belső erőihez, önismeretre és önfegyelemre van szüksége. Mindezek fejlődését az egyén és a környezet interakciója alakítja, az a visszacsatolásos rendszer, amelyben a tetteknek következményük van. A korai időszakban főleg a család, majd az egyre szélesebb társadalom szolgál szocializációs terepként.

A gyerekek utánzással tanulnak, és a környezet visszajelzései alapján értékelik önmagukat. Így érthető, hogy az gyakorolja a legnagyobb hatást a gyerek fejlődésére, akivel a legtöbb időt tölti.

A szabályokat nem verbálisan, hanem zsigeri módon, mozdulatokon, tetteken keresztül tanuljuk meg. Ahogyan minden tanulás, a viselkedés tanulása is három lépésben történik:

1. Szabad kalandozás – ezen a szinten a viselkedési mintákból lehet válogatni, kipróbálni a lehetőségeket, feszegetni a határokat. A legerősebben itt a modellkövetés érvényesül, ezért fontos, hogy legyenek elérhető, választható viselkedésminták. A vegyes csoportok nagyon sokat segítenek abban, hogy a közösségbe kerülők megfelelő mintákat láthassanak viselkedésük kialakításához. A vegyes életkorú óvodás csoportokban például a kisgyerekeknek a nagyobbak példája megkönnyítheti a beilleszkedést.

2. Módszeres viselkedés tanulás – a viselkedési szabályok tudatosításának szintje. A szabályok betartásának gyakorlását segíti a szabályok egyértelműsége, a tettek azonnali következménye, vagyis a megerősítés. A szabályok betartását is gyakorolni kell. A vegyes csoportokban a szabályokat már ismerő csoporttagok modellként jelenhetnek meg, és nekik is segíthet a szabályok tudatosításában és gyakorlásában, a viselkedés tanulásában a korábbi viselkedésszinten lévőkkel megvalósuló közös tevékenység.

3. Értő viselkedés tanulás – a viselkedés internalizációja, amikor már nem a konkrét szabályokat követjük, hanem egy meghatározott értékrendet. A szabályszerűségek ennek megfelelően egy átfogóbb rendszert alkotnak, és így a szabályok betartását nem a konkrét előírások, hanem a mögöttes értékek határozzák meg. Ekkor már nem pusztán követjük a szabályt, hanem a kialakult belső irányításunk alapján kötelezzük el magunkat valamely viselkedés mellett.

A viselkedés tanulásának magasabb szintjein a belső fegyelem, majd a belső irányítás kialakulását követően az önálló akaratunk fejlődik. Tehát nem a helyzetek és a késztetések kiszámíthatatlan játékaként alakul a viselkedésünk, hanem azt a belső kontrollt megszerezve tudatosan alakíthatjuk.

A kemény dió

A hiperaktívnak nevezett gyerekek esetében nem a hiperaktivitás, hanem késztetéseik kontrolljának elégtelensége okozza az igazi zavarokat. A hiperaktivitás ugyanis mindössze azt jelenti, hogy az ingerek nem hatnak elég erősen az agyra, ezért sokkal több inger kell ahhoz, hogy az egyén az ingerkörnyezetet optimálisnak érezze. Az ilyen agy a szokásosnál jelentősen több aktivitást igényelhet. Ha ez nem jár együtt a fékrendszer gyengeségével, akkor egy túl energikus, zizegő egyént látunk. Az igazán nagy problémát az jelenti, ha valakit az impulzusai vezetnek: előbb cselekszik, azután gondolkodik. Ha egyáltalán eljut odáig.

A késztetések kontrolljának gyengesége veszélyes zavar, mert aki a tetteit nem uralja, könnyen kárt tehet másokban és önmagában. Ezért különösen fontos ezeknél a gyerekeknél az önszabályozás fejlődésének támogatása. Mivel nincs érzékük a szabályokhoz, nagyon egyértelmű modellekre és az átlagosnál sokkal több gyakorlásra van szükségük, hogy képesek legyenek internalizálni a viselkedési szabályokat.

Hogy megvalósulhasson a szokásosnál nagyobb odafigyelés, a környezetnek három területen kell megerősítenie magát: 1. kemény korlátok biztosítása, 2. sok türelem, 3. értelmes tevékenységek lehetősége.

1. Impulzív egyének esetében a szokásosnál sokkal keményebben betartott, következetes szabályok kellenek. Majdnem az idomítás szintjén kell történnie a szabályok tanításának. Világosan megfogalmazott, kőbe vésett előírások és azonnali megerősítő visszajelzések nélkül könnyen félrecsúszik a viselkedés tanulása.

2. A türelem nem a szabályok, hanem a fejlődés szempontjából lényeges. Egyszerre ugyanis nem tud több szabályt megtanulni az, akinek ehhez nincs érzéke. Csak akkor lehet újabb szabályt bevezetni, ha az előzők már megragadtak. A korábbi szabályok gyakorlásáról sem szabad lemondani, hiszen a lazulással a nehezen megszerzett kontroll könnyen meggyengülhet.

3. A viselkedés alakítása leghatékonyabban tevékenységek során történhet. A tevékenység leköti a hiperaktivitást, így csökkenhet a feszültség, s erősödik a szabályok tanulásának valószínűsége. Amíg van lehetőség értelmes tevékenységre, addig a hiperaktív egyén nem fog más, esetleg elfogadhatatlan aktivitást keresni.

Kisgyerekek esetében szóban, nagyobbaknál már írásos szerződésben is lefektethetők a viselkedés szabályozását meghatározó keretek. Az elvárások (szabályok) és a következmények (megerősítések) így nyíltak, könnyen tudatosíthatók és jól követhetők, így megfelelően támogatják a fejlődést.

Állíts magadnak korlátokat!

Az önuralom tesz uralkodóvá. Ha tehát uralkodók, vagy legalábbis önmagunk szeretnénk lenni, akkor belső erőinket kell edzeni. Akár megvannak bennünk a belső korlátok, akár sem, akár túl lazák akár túl szorosak, mindenképpen optimális belső szabályozásra van szükségünk. Ezt a szabályozást magunk is kialakíthatjuk. A napi ritmus, a feladatok kijelölése, és az ezek elvégzéséhez tartozó megerősítés a leghatékonyabb terep, hiszen mindez amúgyis nélkülözhetetlen, ha sikeresek akarunk lenni.

Fejleszthető az önuralom ez egyszerű kontrolépítéssel: rövidtávú, konkrét célok tűzhetünk ki, például kijelöljük feladatok határidejét, és ezeket feljegyezzük a naptárunkba. Nagyon sokat segítenek a rendszeresen végzett tevékenységek, például a napi testmozgás, a munkaidő utáni lazítás.

Ugyanis a lazítás jutalom értékű, és pozitív érzéssel társul, ha elért teljesítményt követ. Ezt a megerősítő érzést sokan keresik a befektetett munka nélkül is. Könnyű megmagyarázni magunknak, hogy „megérdemeljük”. Mivel azonban a jutalom értéke nem érezhető eléggé az előzetes munka nélkül, végtelen jutalom kereséssé válhat a lazítás.A túlszabályozottságot jelezheti az agyonhajszoltság, amikor a kötelezettségek átveszik a hatalmat felettünk. Ilyenkor legalább annyira fontos a korlátok felállítása, mint akkor, ha a léhaságunk miatt rendszeresen elhanyagoljuk a kötelezettségeinket.

A tudatos kontrollépítést hasznos gyakorlatokkal lehet kezdeni: diéta, dohányzásról leszokás, rendszeres esti séta (ehhez nagy segítség lehet egy kutya), nyelvtanulás, vagy egyéb hobbi, aminek a napi- vagy hetirendünkben meghatározott ideje lehet. Erősítheti a szabályozást, illetve a szabályok következetes betartását, ha sikerül ezekhez a tevékenységekhez társakat találni.

A korlátlan hatalom elbutít

A külső kontroll nem csupán a kisgyereknél szükséges a belső fegyelem kialakulásához, hanem egész életünkben sokat segít az önszabályozás fenntartásában. A társas együttélés szabályai a társadalom és az egyén számára egyaránt megerősítést jelentenek. Ha ezek a szabályok nem tiszták, vagy a betartásukat a környezet nem várja el, az egyének késztetéseik szerint viselkedhetnek, és ez olykor több veszélyt hordoz, mint egy csapat impulzív kisgyerek. Egyénenként változó mértékben, de a belső kontroll nagyon könnyen korrumpálódik. Ha a rászorulók segítése nem elvárás, sokan nem adják át a helyüket a rászorulónak. Ahol a szemetelés nem szabályszegés, ott többen szemetelnek. Ha a tanulás nem érték, kevesebben tanulnak.

Az optimális korlátokat tehát nem csupán magunk, hanem a környezetünk számára is fel kell állítani, ezzel biztosítva az egyensúlyt, az együttéléshez szükséges rendszert és a társadalmi közeg fejlődését.

Mind önmagunk, mind a környezet felé is az aktuálisan szükséges korlátok, szabályok a legműködőképesebbek. Ezek akkor hatékonyak, ha – ahogyan a kisgyerekek esetében is – egyértelműek, mindenkire érvényesek, és következetesen betartják őket.

Hogyan előzheted meg, hogy elbutuljon főnököd/professzorod/vezetőd?

Azoknál az embereknél következhet be leginkább a személyiség bemerevedése és az elbutulás, akik valamilyen pozíciót szereztek, és így nagy kontrolljuk van mások felett, miközben őket (látszólag) senki sem ellenőrzi. Ha hiányzik a stabil énkép és belső értékrendszer, a hatalmi pozíció nem tesz jót a személyiségnek.

A hatalom még akkor is nehezen kezelhető, ha az érintett erős belső szabályrendszerrel és ennek alapján megfelelő önkontrollal rendelkezik. A nagyobb belső kontroll, az önuralom jelenthet némi védelmet. A gyakorlatban azonban nem csupán a belső szabályozás erőssége, hanem – igen gyakran – külső erők hatására is kerülhet valaki pozícióba olyan esetben is, amikor az illetőből hiányzik az önkontroll képessége.

Valamennyiünk feladata és felelőssége, hogy a mások felett hatalmat, kontrollt nyert embereknek segítsünk. Ezt – többek között – az alábbi módokon lehet megtenni:

• Jelezd vissza, ha hibát találsz abban, amit ír vagy mond! – Ha nem is feltétlenül örül ennek, jót teszel vele.
• Emlékeztesd a határidőkre, aktuális feladataira! Neki is használsz ezzel.
• Ha elfelejt valamit, udvariasan jelezd ezt neki! – Lehet, hogy még hálás is lesz ezért.
• Ha valamit másképpen látsz, mondd el nyíltan az övétől eltérő véleményedet! – Jó lehetőséget adsz így neki a gondolkodásra.
• Kérdezz rá, és ha szükségesnek tartod, kérdőjelezd meg azt, ami szavaiban és cselekedeteiben nem érthető vagy nem elfogadható! – Ha nem válaszol, vagy kitérő választ ad, akkor nem hajlandó átgondolni a kérdést. Ez azt is jelezheti, hogy rugalmassága, gondolkodása gyengül.

Ha bármelyik fenti lépésed miatt bántódás ér, akkor feltételezhetően nagy baj van a főnököd/professzorod/vezetőd személyiségével.

Mindez természetesen a Te esetedben is igaz, ezért üdvözöljed, ha bárki a fentieket teszi Veled. Szóvá teszi tehát a hibáidat, emlékeztet a feladataidra, jelzi, ha elfelejtettél valamit, nyíltan elmondja a Tiedétől eltérő véleményét, ha nem ért valamit, esetleg nem ért egyet Veled, kérdez és megkérdőjelez. Ezek a kívülről érkezett jelzések segítenek abban, hogy megőrződjön, sőt megszilárduljon a belső szabályozásod.

Gyarmathy Éva

További olvasmányok:
Gyarmathy Éva (2002): A hiperaktivitás kezelése. Új Pedagógiai Szemle, LII. Évfolyam, november. 84-89.
Gyarmathy Éva (2003): A hiperaktív felnőtt (pdf).
Gyarmathy Éva (2013): Atipikus hiperaktívak és a tipikus tehetségesek mítosza. Tehetség, XXI/1 11-12.

Atipikus hiperaktívak és a tipikus tehetségesek mítosza. Dr. habil. Gyarmathy Éva