Az infokommunikációs kor generációi

16. A fejlesztő tanítás területei

A kognitív hármas

Az ember szellemi teljesítményének hátterében számos tényező azonosítható. Ebből a három nagy, fő kognitív rendszer

1. az idegrendszeri harmónia,
2. az intelligencia,
3. a képességek.

Ezek a kognitív rendszerek egymástól függetlenek, tehát az egyikben mutatott erősség vagy gyengeség nem mond semmit a másik területről. Minden tevékenységben és teljesítményben szükséges a teljes kognitív rendszer, vagyis ezek mindig interakcióban vannak. Az elkülönítésük csupán elméleti, és még a vizsgálatuk esetén is nehéz azonosítani, mely terület milyen mértékben vesz részt adott tevékenységben. A három kognitív rendszer egymást erősítheti és gyengítheti, a kompenzációs technikák éppen azt jelentik, hogy mindenki a rendelkezésre álló idegrendszeri forrásokat mozgósítja egy-egy feladat elvégzéséhez.

Idegrendszer érése, a neurológiai rendszer sajátosságai: Általános idegrendszeri jellemző a kognitív működés hátterében. Lehet tipikus vagy atipikus. A szokásostól eltérő idegrendszeri kapcsolatok a szokásostól eltérő ingerkezelési és információfeldolgozási sajátosságokhoz vezetnek. Ilyen atipikus fejlődés a tanulási, figyelem, hiperaktivitás és autizmus spektrum zavar.

A különleges fejlődésnek az ember egész életében előnyei és hátrányai vannak. Számos tehetség mutat atipikus fejlődést, mert a különleges látás- és reakciómód lehetőség a szokásostól eltérő teljesítmények elérésére.

Intelligencia: Idegrendszeri szinaptikus átviteli hatékonyság, általános háttér sajátosság. Veleszületett adottság, amely általános értelmi képességként meghatározza a gondolkodási- és tanulási hatékonyságot. Mint minden idegrendszeri sajátosság, nagy mértékben függ az egyén tevékenységétől és a környezeti hatásoktól. Így fejleszthető, de kihívások nélkül el is gyengülhet.

Az értelmesség része az elvonatkoztatás, logika, a felfogás, megértés, a döntéshozatal, a problémamegoldás, a tanulás és az emlékezet. Mindegyik sokféle lehet. A környezeti ingerek, az egyén tevékenysége és az egyéb képességrendszerek nagyon meghatározzák, hogy miképpen működik az értelmesség.

Képességterületek: A főbb emberi tevékenységterületekhez tartoznak a képességterületek, így elkülöníthető a mozgásos, zenei, téri-vizuális, logikai-matematikai, nyelvi, társas, spirituális képességek. A képességterületek különállóak és függetlenek, az egyikben mutatott szint nem mond semmit a másikról.

Egy-egy területre jellemző, és a többitől elkülönítő a terület fejlődésének folyamata, agyi lokalizációs és működési sajátosságai, evolúciós története, valamint jól azonosítható alulműködése és túlműködése az adott területen. A kompetenciák kialakításához a teljes kognitív rendszer fejlesztésére szükség van.

A 21. századi gyerekek kognitív rendszere

A környezet meghatározza az idegrendszeri működések fejlődését és így a kognitív működést. A digitális korba született gyerekek agya nem különbözik lényegesen a korábbi generációkétól, de az agyi működést erősen megváltoztatta az intenzív infokommunikációs környezet.

A valódi mozgásos-észleléses tapasztalatok csökkenése miatt az idegrendszer érése jelentősen lelassult, és sokaknál a felnőtt korra sem alakul ki teljesen a neurológiai harmónia. Az idegrendszeri kapcsolatok atipikus fejlődése, az irányító, kontroll működések problémája miatt növekszik a tanulási, figyelem, hiperaktivitás és autizmus zavar aránya. Sok gyerek és fiatal nem kap diagnózist, de az idegrendszeri éretlenség miatt az iskolai készségekben lemaradnak, ami életre szóló hátrányt jelenthet. Ugyanakkor, ahogy erről fentebb volt szó, az idegrendszer atipikus fejlődése előnyökkel is járhat.

Intellektuálisan is kissé eltérnek az újabb generációk a korábbiaktól. Nem a gondolkodás és tanulás szintjében, hanem módjában mások. Jellemzőik:

• gyors felfogás, gyors döntéshozatal
• erősebb rövidtávú, gyengébb hosszú távú emlékezet
• gyengébb logikai, erősebb asszociációs működés

A képességterületek közül úgy tűnik, hogy a zenei, a téri-vizuális és társas terület erősebb, míg a mozgásos, nyelvi és matematikai terület gyengült. Nem lehet azonban egy-egy képességterületre vonatkozóan egyértelműen kijelentéseket tenni, mert maguk a képességterületek sem homogének. Így például a mozgás terén a kivitelezésben gyengülés, de a mozgásos ingerek felfogásában erősödés tapasztalható.

Az idegrendszeri érésbeli elmaradás hatással van a legtöbb képességterületre. Emiatt bár a téri-vizuális képességek erősödtek, de a vizuális részletek, és téri viszonyok észlelése gyengült. Az auditív-zenei területek egy része erősödött, de a beszédhangok kitisztulása nagyon megkésik.

A fő képességterületek

A kognitív rendszer fejlesztése tevékenységek során történik. Az aktivitás erősíti meg az agyi működéseket. A fejlesztő tevékenységeknek kell, hogy legyen tartalma, mindenképpen valamely képességterülethez kapcsolódik a fejlesztés, tanítás.

A fejlesztésben, tanításban azok a képességterületek kerülnek előtérbe, amelyekkel az iskola eddig nem akart foglalkozni.

A képességterületek leírásához Gardner (1983) „többszörös intelligenciák” elméletében leírt területek jól használhatók azzal a kitétellel, hogy nem intelligenciákról, hanem képességekről van szó. Gardner elmélete igen széles körben vitatott, és az általa felállított bizonyítóerejűnek szánt kritériumok ellenére inkább spekulatívnak, mint tudományosan megalapozottnak számít. Különösen lényeges tévedése, hogy az általános gondolkodási képességet igyekszik behelyettesíteni a képességterületekkel.

Mindazonáltal Gardner elméletét szemlélete és gyakorlatban való használhatósága népszerűvé tette, számos vizsgálati eljárás alapjául szolgál (Armstrong, 1994; Gyarmathy, Herskovits, 1999).

Pókábrán, és nem lineárisan érdemes felrajzolni a képességterületeket, hogy a kognitív fejlődésben játszott szerepük tekintetében egyenrangúságuk egyértelmű legyen. Nagyon különböző módon, de mind jelentősen hozzájárulnak a hatékony mentális működéshez.

Az óramutató járásának megfelelően a nyelvi képességtől indulóan követhető a sorrend az ábrán, abban a sorrendben, ahogy Howard Gardner írta le a területeket. Az iskolában és a közgondolkodásban is többé-kevésbé ez a fontossági sorrend, és ennek megfelelően kap fejlesztést adott terület, illetve ennek megfelelően kap elismerést az egyén adott képességterületeken mutatott teljesítményeiért.

A képességterületeket azonban nem szerencsés rangsorolni. Mindegyik terület hozzájárul a tanuláshoz és a gondolkodás fejlődéséhez és hatékonyságához. Mindegyik jelentős a maga helyén.

Modalitások a tanulásban

Az iskolának nem az a feladata, hogy ismeretekkel tömje tele a gyerekek fejét. A tananyag csupán eszköz. A cél a gondolkodás fejlesztése. Nem azért fontos matematikát tanulni, mert szükség lesz arra, hogy felnőtt korában jól tudjon számolni és matematikai feladatokat megoldani az ember. A digitális korban már akár számolni sem kell tudni ahhoz, hogy például magas szintű statisztikai vizsgálatokat végezzen valaki. Ezzel szemben nagyon lényeges, hogy legyen szám gondolkodása és matematikai-logikai gondolkodása.

Miért kell matematikát tanulni? Azért, mert a matematikai gondolkodás az ember szellemi működésének alapja, a mintázatok átlátása, az összefüggések felfogása. Miért kell irodalmat és nyelvtant tanulni? Azért, mert az emberi lélek és elme a nyelven keresztül erősödik, és a társas működésünk alapja a kommunikáció, a nyelv használata. Miért kellenek a művészeti tárgyak, zene, képzőművészet, színjátszás? Azért, mert a művészet az idegrendszeri harmónia, a szellemi megküzdés és a tanulás agyi hátterét biztosítja.

A képességek alapja az észlelés, amely a külvilággal való aktív kapcsolat során fejlődik. A különböző csatornák rendelkezésre állása a kognitív folyamatok nagyobb hatékonyságát biztosítja. Minél több modalitás vesz részt az észlelésben, annál finomabb a környezeti információk feldolgozása.

Egy-egy képességterület bizonyos észlelési csatornák köré szerveződő tevékenységek csoportja. A gondolkodás fejlődését és minőségét meghatározza, mennyire sikerül az egyéni adottságoknak megfelelő területeket használni a tanulásban, a kognitív működések kialakításában.

Jelentős egyéni különbségek vannak a kognitív fejlődést támogató modalitások tekintetében. Van, aki mozgásosan, van, aki vizuálisan, van aki szavak által fejlődik. A tanulásban/tanításban sok észlelési csatorna használatának kell helyet adni, és lehetővé tenni, hogy más-más hangsúllyal használhassák a tanulók ezeket. A különböző észlelési csatornákat használva a diákok rájönnek, hogyan tudnak a legjobban tanulni. Sokféle lehetőség közül választhat a pedagógus az egyes modalitásokon belül is.

A főbb képességterületek a fejlődés sorrendjébe rendezhetők:

Az alapvető modalitások területei: testi kinesztetikus, zenei, téri-vizuális. Az alapvető modalitásokhoz tartozó területek kulcsszerepet játszanak a kognitív fejlődésben az idegrendszer érését támogató tevékenységeken keresztül. A digitális korban az alap modalitások tudatos fejlesztése és tanulásba építése szükséges.

A verbális, elemző, logikai területek: nyelvi, logikai-matematikai. A verbális, elemző logikai működés az, amely egyre kevésbé tűnik működőképesnek a mai tanulóknál. A feladat ennek a gondolkodásmódnak a megtartása, annak ellenére, hogy a kultúra kevésbé támogatja, mint korábban. A gondolkodás, a tudatos értelem és tudás nélkül homályos, esetleges és irányítatlan az emberi elme minden teljesítménye.

A személyes képességek: társas és önreflektív, spirituális. A személyes képességek kultúráktól függetlenül a fejlődés és a sikeres teljesítmények meghatározói. A digitális korban felértékelődik ezek tudatos használata.

Összefoglaló

A 21. századi tanulók sokfélesége miatt a tanításnak a korábbiaknál sokkal tudatosabban kell a tanulók teljes kognitív rendszerének figyelembe vételével felépülnie. A tantárgyak, tudományterületek a kognitív rendszer egészét érintik, de különböző szinten és módon. A megfelelően felépített tanulás a főbb képességterületek mindegyikére épít.

Gyarmathy Éva

Szakirodalom
Armstrong, T. 1994. Multiple Intelligences in the Classroom. Alexandria, Virginia, ASCD
Gardner, H. (1983) Frames of mind: The theory of multiple intelligences. Basic Books, New York.
Gyarmathy Éva, Herskovits Mária (1999): Képességek vizsgálata az érdeklődés térképének segítségével. Egy új eljárás kidolgozása és az első gyakorlati tapasztalatok tehetséges gyerekekkel végzett vizsgálatokban. Pszichológia. (19) 4, 437–458. p.