Az infokommunikációs kor generációi 23. – Autonóm tanulók, autonóm tanulás
Fogcsikorgató küzdelem
A jólét elkényelmesít. „Minek szenvedni, ha könnyen is elérhető valami?” kérdezik a digitális kor gyermekei. Igazat is kell ebben adni nekik, de sokan attól tartanak, hogy nem tanulnak meg a gyerekek erőfeszítéseket tenni, ha soha nem kell megküzdeniük semmiért. Ezért egyre inkább keményebb világot, és küzdésre tanítást javasol sok szakember, és előkerült egy új fogalom a „grit”, ami a hosszú távú cél elérésére irányuló szenvedélyesen nagy motiváció.
Kitartó erőfeszítéssel az akadályok leküzdhetők, és extrém kihívásoknak is meg lehet felelni. A „grit”elmélete szerint a cél érdekében érdemes akár fogcsikorgatva (grit=csikorog) is küzdeni. Angela Duckworth, a „grit” fogalmának megalkotója szerint ez a személyiség vonás jobban korrelál a későbbi pénzkeresettel és a boldogsággal, mint akár az intelligencia, akár a tehetség (Duckworth, 2016). Bármit is gondol arról, hogy ezek pontosan mik, nem mindenki ért egyet azzal a szemlélettel, hogy a gyerekeket keménységre kell nevelni, és sokan nem tartják jó ötletnek, hogy olyan oktatási modelleket vezessenek be, amelyek arra nevelnek, hogy akár fogcsikorgatva is, de a kijelölt célt érje el a gyerek. Szakértők szerint katasztrofális következményekkel járhat, ha az iskola bünteti és kiveti azokat, akik nem akarnak vagy nem tudnak engedelmesen megfeszülni. A „grit” ellenzői féltik az álmodozó, feltaláló, lázadó, kalandozó típusú gyerekeket (Tampio, 2016).
A szívósság persze fontos, és nagyon jó dolog, ha megvan, de mint minden fontos területen, ezen a téren is csak bölcsen szabad eljárni. Mint mindig, a „hogyan?” kérdés a lényeg, nem a „mit?”. Az erővel, nyomással való beavatkozás néha szükséges lehet, de csak rendkívüli szakértelemmel és odafigyeléssel alkalmazható eszköz.
Többféle módon, több kiemelkedő szakember is megfogalmazta már a tanulás alaptételei közé tartozó zónákat, amelyek ismerete és tiszteletben tartása nélkül a tanítás sok bajt okozhat.
A zónák lényege a közlekedésben bevált piros/sárga/zöld rendszer. A zöld terület a komfortzóna, ahol stresszmentesen, önállóan lehet tanulni, haladni, ahogy a zöld jelzésnél. Ebben a zónában nincs nagyobb kihívás a képességek számára, csak annyi, ami saját erőből könnyen elérhető. Vannak olyan pedagógiák (Waldorf, Summerhill), amelyek ezt a területet célozzák be, biztonságban tartva a tanulót, és nem kényszerítik tanulásra, csak lehetőséget adnak a fejlődésre. A komfortzónájában saját maga is képes haladni a tanuló, sőt örömmel veszi a tevékenységeket, hogy ne unatkozzon.
A könnyű préda azonban kevés a jelentős fejlődés eléréséhez. A továbblépés, a tanulás és fejlődés viszont komoly feszültséggel jár, mert már a bizonytalan területre ér a tanuló, ahol a siker nem garantált, de megfelelő körülmények között elérhető. Ez a terület az optimális, vagy legközelebbi fejlődési zóna (Vigotszkij, 1967), amikor a feladat meghaladja az egyén aktuális belső lehetőségeit. Csak optimális külső támogatással szabad belevinni a tanulót ebbe a zónába. A fejlesztések ezen a területen zajlanak, és a fejlesztés módszertanának a lényege a személyre szabott támogatás. Ilyen rendkívül hatékony módszer a mediált tanulás, amely a mediációval maximalizálja a fejlődést.
A közoktatás felvállalhatná ezt a zónát, de ehhez személyre szabható tananyag kell. Súlyos szakmai hiba ezek nélkül átrángatni a diákokat az iskolai tanulás során a sárga, sőt néha a piros zónába.
A piros zónába ugyanis senkit nem szabad belevinni. Azért piros, mert veszélyes. Mintha arra kényszerítenénk valakit, hogy a piros jelzés ellenére menjen át az úton. Vagy sikerül, vagy nem. A sárga terület is kockázatokkal jár, de hozzáértéssel kissé megfeszíthetők a képességek, és jelentős fejlődés érhető el. Odafigyelés és hozzáértés nélkül azonban éppen fordított eredményt ér el a nyomás, és a tanulásra született gyerekek hamar a tanulást és kihívásokat kerülő diákokká válnak függetlenül attól, milyen generációhoz tartoznak.
Erőltetéssel gyorsan elérhető, hogy a gyerekek visszahúzódjanak a komfort zónájukba, ahonnan aztán ki sem akarnak jönni többé. A fejlődéshez azonban szükséges az optimális kihívások mezején kalandozni. Sőt, vannak, akik minden egyéb tapasztalat ellenére önként is szívesen kalandoznak a sárgában. Ők azok, akikben ott van a belső hajtóerő, amely nem engedi, hogy beérje a könnyedén elérhető teljesítményekkel. Ezt a belső hajtóerőt az táplálja, hogy hisz önmagában, és mer kockáztatni a tanuló. A pedagógiának az a feladata, hogy ezt a belső erőt fenntartsa, növelje, vagy ha hiányzik, kifejlessze.
A piros, vagyis veszélyzónába még a legjobb módszerekkel sem szabad senkit belevinni, és még a tehetségek, akiket hatalmas belső hajtóerejük visz előre, is csupán a sárga mezőt maximalizálják. Ebben a kiemelkedő képességeik segítik őket, amelyek által megtapasztalják a hatékonyságot, sőt ennek örömét is. A „flow”, az áramlat elérése a sárga mező kihasználása. Ez adja meg a teljesség élményt, amikor éppen csak annyira haladja meg a kihívás a képességeket, hogy kitartó tevékenységgel lehetséges felnőni a feladathoz, és ez rendkívül örömteli állapothoz vezet (Csikszentmihályi, 1991). Ezt az örömöt bárki megtapasztalhatja, ha bevállal kihívásokat, amelyekről legfeljebb érzi, de nem tudja, hogy képes megfelelni.
Senki nem sütkérezhet folyton a komfortzónájában. Sokszor kihívásokkal kell megküzdeni, vagy van, aki maga kimozdul a kellemes, feszültségmentes, megszokott létből. Nem kell burokban tartani a gyerekeket sem, de nem szabad nap, mint nap a mélyvízbe dobni őket. A tanulóhoz igazított tanítás a mediált tanuláshoz hasonló lehetőség a siker felé.
A digitális generációk legfontosabb jellemzője a sokféleség. Ahogy a természetben is egyre több és nagyobb az extrémitás, így a gyerekek is a jelenleginél még szélsőségesebb fejlődést mutatnak majd a következő évtizedben.
Nincs az a pedagógus, aki képes lenne követni az egyéni eltérések akkora spektrumát, ami már most is megnehezíti a tanítást. A személyre szabott tanulás biztosítása nem kegy vagy lehetőség, hanem szükségszerűség, ha az iskola nem akarja elveszíteni a gyerekeket.
Az öndifferenciálás során nem a pedagógus tesz különbséget a tanulók között, és ad eltérő feladatokat, hanem az eltérő feladatok közül a tanulók választanak, akár egyénileg, akár csoportosan végzendők a feladatok.
Az öndifferenciáló módszerek a diákok számára sokféle
modalitásban,
információfeldolgozásban
képesség- és készségterületen, illetve színvonalon
nyújtott tanítást, tananyagot adnak. A diákok választhatnak a lehetőségekből. A tanár megfigyeli, és visszajelzéseivel irányítja a diákok választását, vagyis a háttérből irányítja a tanulási folyamatot, miközben a választással a kontrollt megosztja a diákkal.
Az öndifferenciáló tanítás előnyei:
a tanuló sokféle módon kipróbálhatja magát, önreflexiója erősödik,
a tanár megismeri a diákjainak az erős és gyenge oldalait, mert a választások mutatják ezeket a legbiztosabban,
a tanuló sikereket ér el, és így aktív marad, mert a hozzáértés érzését fenn akarja tartani.
Az önként vállalt erőfeszítés a biztonságos út. Ha a diák kontrollt érez a tanulásán, akkor nagyobb kockázatokra is vállalkozik, és a tanulása, fejlődése optimalizálható.
A pedagógiában sokszor hangoztatott „differenciálás” lehetőséget ad az egyénre szabottabb tanításra, de két jelentős hátránya van:
Nem egyszerű azonosítani egy tanulónál, hogy milyen feladatok optimálisak számára. A zónahatárok nem objektívek, hanem az egyén érzésén alapulnak. Tehát nem csupán az a gond, hogy mondjuk harminc gyereknél kellene tudni egyenként, hogy hol az optimumuk, hanem hogy ez az optimum belső érzés, ami kívülről nem feltétlenül látszik.
A differenciálással a pedagógus továbbra is megtartja a kontrollt, és így a tanuló helyett vállalja a felelősséget a döntésekért, és így a tanuló tanulásáért.
A diákok nagyon sok tekintetben különböznek egymástól, és mostanában az eltérések még sokkal nagyobb amplitúdóval és dimenzióban jelentkeznek. Eltérő érdeklődés, eltérő lehetőségek, eltérő haladás, mint ahogyan ez mindig is volt, de a 21. században mindez hatványozott. Emberfeletti feladat ekkora sokféleséghez alkalmazkodni és kitalálni, hogy kinek mi a megfelelő a fejlődési zóna teljes kihasználásához. Ezért sokkal biztosabb út a diákok választására építeni.
A differenciálásra kidolgozott anyagok jól használhatók, ha nem a tanár, hanem a tanuló választ magának feladatot, dolgozatot, kihívást, vagyis öndifferenciálásra épül a tanulás.
Az önként választott munka nagyobb elköteleződést jelent, mint a kötelező. Különösen fontos kérdés az elköteleződés egy olyan helyzetben, ahol kockázatot kell vállalni. A pedagógia nagy feladata, hogy megbízzon a tanulókban, és elfogadja, hogy a pedagógus a tanulás támogatója és nem létrehozója. A tanulók nagy feladata, hogy a tanulás és saját fejlődésükért a felelősséget vállalják.
A tapasztalatok azt igazolják, hogy a gyerekek szívesen tanulnak, ha nagyobb szabadságot kapnak, mert
jó körülmények veszik körül őket,
nincsenek túlhajszolva,
az egyéni tanulási útjaikon haladhatnak,
elegendő információ birtokában hozhatnak döntéseket a saját tanulásukkal kapcsolatban.
A 21. században az iskolán kívül a gyerekek már ezen a módon tanulhatnak. A tanulók szabadsága nem azonos a lazasággal, lényege a felelősség megosztása tanár és diák között mind a tanítás, mind pedig a tanulás terén. Az autonómia = szabadság + felelősség.
A tanulás/tanítás során szinte mindenhol választási lehetőséget lehet adni a diákoknak:
Projektben a feladat megválasztása: A projektmódszer, amellett, hogy önállóságot és átlátást is tanít, abban is nagy segítség, hogy a diákok egymástól tanuljanak. Ha mindenki választhat magának feladatot, akkor ott megfelelő tudása lehet, szívesen tevékenykedik. A csoport többi tagja így bevezetést nyer kívülállóként olyan feladatmegoldásba, ami számára még nem elérhető.
Házi feladat megválasztása: A tanár felad x számú feladatot, abból y számú feladatot kell a diákoknak megoldani. Természetesen x nagyobb, mint y. Hogy mikor mennyi az x és az y, az a tananyagtól és a tanulók terhelhetőségétől is függ. A házi feladat kiválasztásával a tanulónak extra munkája van, mert nyilván szeretné megtalálni a legegyszerűbb feladatokat. Tehát így többet foglalkozik a témával, mint ha csak a kötelezőt kapja.
Dolgozat feladatainak megválasztása: A házi feladathoz hasonlóan több feladat közül a diák maga választhatja ki, hogy melyikeket oldja meg. Például a szódolgozat esetén a húsz szóból válasszon ki tízet, amit tud. Ugyanígy bármely tantárgyból el lehet járni. A módszer előnye, hogy a választásból megtudja a tanár, hogy mit tudnak a diákok, de közben jó jegyeket kapnak, sikert érnek el. Amely feladatokat kerülték a diákok, azt a területet újra kell venni, mert ott hiányosságok vannak.
Ez a módszer nagyon jól használható egy új osztály megismerésére. Például a matematika ismereteket lépésről lépésre lehet venni, és ahol hiányt talál a tanár, ott dolgozni kell, amíg megfelelő tudást érnek el a diákok.
A feladatválasztásnál nagyon lényeges, hogy ne jelölje semmi, hogy mi a nehezebb és könnyebb feladat, mert ez már eltéríti a szabad választást. Egyébként is, van, akinek az egyik, van akinek a másik feladat az egyszerűbb.
Összefoglaló
Az autonómia a szabadság mellett felelősségvállalást is jelent. Minél többször a tanuló dönthet a tanulásában, annál nagyobb a felelőssége. Ráadásul jó eséllyel optimálissá válhat a tanulása, hiszen nem kell szorongania és megfeszülnie. Elég annyit vállalnia, amit teljesíteni tud. A pedagógus feladata, hogy a diák önbizalmát erősítse, hogy az merjen a komfort zónájából kilépve kockázatokat vállalni és a lehető legnagyobb fejlődést elérni.
Gyarmathy Éva
Hivatkozás
Duckworth, A. (2016) Grit: The Power of Passion and Perseverance. Ebury Publishing, London
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
