Írásnak nevezik a kézírástól kezdve a fogalmazásig az írást, ami nagyon pontatlan kifejezése annak a sokféle eltérő képességnek és készségnek, amit így egy kalap alá vesz. A szakemberek sem tesznek elég határozott különbséget az írászavarok között. Diszgráfiának nevezik a kézírás, vagyis a motoros vagy alaki diszgráfiát, és a helyesírás gyengeségét, a tartalmi diszgráfiának nevezett jelenséget. A nemzetközi szakirodalomban a kézírás motoros zavara a diszgráfia, és a helyesírás zavara a diszortográfia. Ideje külön kezelni a bár sokszor egymásra épülő, de egyébként egymástól független képességeket és képességzavarokat.
A kézírás zavara elsősorban a finommotoros működés, a szem-kéz koordináció zavara. Emellett azonban még számos, az egyéb tanulási zavarokat érintő eltérés is lehet a háttérben. Így sokszor nem egy, hanem több zavar is megjelenhet egyszerre. Van, hogy a szem-kéz koordináció jól működik, és szépen tud a tanuló rajzolni, de mégis olvashatatlan az írása. Ennek oka az idegrendszeri automatizmusok kialakulásának gyengesége. Ez a probléma azonosítható a legtöbb tanulási zavar hátterében.
A szenzomotoros érés megkésése olyan mértékű, hogy sok esetben nem is jutnak el a gyerekek a részképességekig, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még iskolás korra, vagy legalább is az első években beértek. Ilyen például a hangok megkülönböztetése és a kontroll funkciók. Ezek a problémák egyértelműen a digitális kor számlájára írhatók. Az írás és helyesírás zavarai emiatt a többi tanulási zavar formával együtt egyre gyakoribbakká váltak.
Az írás fejlesztése is a részképességek fejlesztésén alapszik. Az idegrendszer precíziós információ feldolgozása és az automatizmusok erősítése az ember egész életében lehetséges, például a kézműves tevékenységek, az origami, zsonglőrködés által. Minthogy nagyobb eséllyel foglalkoznak ezekkel a tevékenységekkel a tanulók, mint az unalmas gyakorlással, az eredmény is esélyesebb, hogy megjelenik.
Az írás terén is általános probléma a készség kialakulásának elmaradása. Minden részképesség zavar nélkül is sok gyereknek nehézséget jelent az írás, mert hiába van meg a képesség, de nem válik készséggé a folyamat, ezért sok mentális energiát kíván. Emiatt például olyan, jól bevált tanulás módszertani eljárások, mint a jegyzetelés, a legtöbb diáknál nem működik. Vagy ír, vagy figyel. Ha nem tud figyelni, nincsen mit írni, tehát inkább próbál figyelni, és megjegyezni mindent, amit meg tud jegyezni.
A gyerekek igen nagy része szinte csak az iskolában ír kézzel. Régen az első osztályosok már a nyári táborból kézzel írták a képeslapot, sőt, az osztályban is kézzel írták egymásnak az üzeneteket. Most, már a bitek megoldják az írásos kommunikációt.
Ha már készségről van szó, a 21. századi diákoknak a billentyűzet készség szintű használatát lehetne elősegíteni. A tízujjas gépelés az idegrendszer számára is jelentős harmonizációt jelent, vagyis az érésben elmaradt területeket erősítheti. A gyerekek többsége szívesen is használja a gépet, és eléggé motivált, hogy gyakoroljon. Így legalább valamilyen készség kialakulhat.
Ha a kézírást erőlteti az iskola még a tizenéveseknél is, az negatívan hat az egyéb teljesítményekre. Sokszor még a nyomtatott betűs írást is büntetik a tanárok, pedig így legalább (megkerülve az automatizmusok és irányítófunkciók gyengeségét) olvashatóan és akár készség szinten is sok diák megtanul kézzel írni.
A sokféleség az írásmódokban is megjelenik. A tanulók egy igen nagy része nem tudja a billentyűzetet használni, legfeljebb a két ujjával, de vannak, akiknek ez is nehéz, viszont szépen tudnak kézzel írni. Van, aki nyomtatott betűvel, van, aki géppel sikeres. Ha a saját legjobb készségeit használhatja a diák az írás során, akkor más területekre fordíthatja a mentális energiáit.
A probléma hasonló a helyesírás és az olvasás esetén. Éretlen idegrendszerrel, fel nem épült információfeldolgozási módokat kellene használnia a gyerekeknek, és ahelyett, hogy ebből biztos tudás lenne, kavarodás lesz a fejükben. Ami egyszer összekeveredett, azt nehéz rendbe rakni, de nem lehetetlen.
A legfontosabb, hogy a még bizonytalan helyesírással ne kelljen a tanulóknak diktálás után írni. Csak amikor már elegendő olvasás és másolás után a szavak biztosan és helyesen megvannak a tanuló fejében, akkor szabad önállóan leírnia, akár diktálásra.
A helyesírást emellett lehet segíteni még néhány módszerrel:
Álszavak írása.
Szótagolás, szótagra tapsolás, számolás.
Szabályok alkalmazása. Ezek lehetnek informálisak, mint például, hogy „áll” – két lábon.
Csak jó szavakat lásson a tanuló, hogy pontos kép alakuljon ki a fejében a szóról.
Javítást teljes szavakkal érdemes tenni, szintén a helyes szókép miatt.
A leírandó szó hangos kimondása.
Szógyűjtés – hasonló szavak csoportban könnyebben megjegyezhetők.
A digitális technika sokat segíthet. A helyesírás ellenőrző programok biztosítják, hogy ne maradjon helyesírási hiba a szövegben, ezzel segítik azt is, hogy mindig helyesen lássa a tanuló a szavakat. Persze itt is igaz, hogy „ha nagyot akarsz tévedni, használj gépet.” A helyesírást ellenőrző programok nem tesznek különbséget két értelmes szó között, tehát például a „bal” a „bál” helyett ott maradhat a szövegben. Erre fel kell hívni a tanulók figyelmét.
A felolvasó programok viszont azt olvassák fel, amit leírt a tanuló, így jó módszer az is, ha a géppel kiolvastatja a leírt szöveget a diák, és figyeli, hogy valóban azt hallja-e, amit írni akart.
Nem minden tanuló esetében válik be ugyanaz a módszer. A legjobb, ha a tanár felajánl módszereket, és a tanuló kipróbálja azokat. Ki fog derülni, hogy mi segíti őt a legjobban a helyesírásban.
Az írással és helyesírással vívott küzdelem miatt sok diák nem szeret és nem tud fogalmazni, még ha lenne is hozzá érzéke. Számos területen hátrányt okoz egy-egy terület lemaradása. A Máté-effektus teszi a dolgát, és rontja az esélyét a diáknak, akinek valamilyen téren nincsen meg a kellő tudása. Ez pedig, a digitális generációk esetében igen gyakori, mert az oktatás nem tudott megfelelően válaszolni a 21. század kihívásaira.
A diákok gyenge tanulása mellett a gyenge írás is hátráltatja a sikerességet. A tanuló elfelejti, mit akart írni, kiesnek információk, amiket tudott volna használni, mert már az is erőfeszítés számára, hogy egy valamire koncentráljon, és emellett kellene még írnia, ráadásul helyesen írnia. Ha nem tudja egy-egy szó helyesírását, akkor inkább le sem írja. Amúgy is kevesebbet ír le abból, amit tud, mert így kevesebbet hibázik. A végeredmény: rossz fogalmazás, gyenge esszé. A tanár azonban sokat tehet a jövő nemzedékeiért tanítási módszereinek változtatásával. Például a fogalmazás javulhat, ha a színvonal- és gondolatvédelemmel segíti a mentális leterheltség miatt hátrányba került generációt.
Szókincsvédelem szógyűjtéssel
Lehet osztály szinten, csoportosan vagy párokban alkalmazni a módszert
Ezekkel a módszerekkel az írás színes maradhat, mert a képzeletben megjelenő sokszínűség nem vész el az írott nyelvre szűkítve.
A fogalmazást könnyebbé és élvezetesebbé teszi, ha közös gyűjtés előzi meg az írást. A csoport vagy osztály együtt is összeállíthatja a gondolatok ábráját, gyűjthet szavakat, kifejezéseket. Utána mindenki maga írja meg a saját változatát.
A technika itt is segít, és van lehetőség diktafon használatára is. Először elmondhatja a diák mindazt, amit le szeretne írni, majd ha lassan, és fáradtságosan is, de leírja. másik megoldás, hogy valaki segít leírni a tanuló által diktált szöveget.
Idegen nyelv
Az idegen nyelv tanulásával ugyanaz a gond, mint az anyanyelv tanulásával: az iskolai tanítás zavarokat okoz. Nem kellene nehéz szenvedéssel tanulni idegen nyelvet, ha a természetes nyelvelsajátítás útján tanulhatnának a gyerekek.
A kisgyerekek természetes módon tanulják a nyelvet a kommunikáció során. A szavakat, kifejezéseket helyzetekben, gesztusokhoz kötve jegyzik meg. Azokat a kifejezéseket tanulják meg, amelyekre szükségük van, amit használni szeretnének, illetve amit a környezetük használ. Énekelnek, verselnek, játszanak. Mire nyelvtant tanulnak, már teljesen birtokában vannak a nyelvnek.
Az iskolai nyelvtanulás is így lehet hatékony. A tanulók mindennapihelyzetekben tudják legjobban megtanulni a nyelvet. Az idegen nyelv tanulása nem fordítás, hanem kommunikáció. Nem lehet úgy beszélgetni, ha közben a nyelvtani helyességen jár az esze a beszélőnek.
A gyerekek nagyon gyorsan ráállnak az idegen nyelv használatára. Az idegen nyelv tanítása a kommunikációra kell, hogy épüljön. Érdemes mindennapi nyelvi helyzetekbe hozni a diákokat azzal, hogy például az ebédidőt és a játékidő egy részét egy a tanult idegen nyelvet anyanyelvként beszélő személlyel töltik a gyerekek. Lehet művészeti vagy sport szakkör idegen nyelven. Nemzetközi kapcsolatokon keresztül a digitális technikát használva gyakorolható a kommunikáció.
Nemcsak beszélni, de olvasni és írni is meg kell tanuljanak a gyermekek idegen nyelven is. Ha már beszélnek és értenek egy nyelvet, akkor az írásbeliség elsajátítása lényegében nem különbözik az anyanyelven való írás-olvasás tanulástól.
A digitális technika végtelen lehetőséget ad a természetes nyelvtanulásra: letölthető zenék, filmek, játékok, oktatóprogramok sora áll rendelkezésre. Csak a tankönyveket kell félretenni, és a tanult idegen nyelven kommunikálni. Nem kell fáradtságosan keresgélni a szótárakban, számtalan program adja ki azonnal, akár szinkron módon is a fordítást.
A múltból megmaradt csökevény a nyelvvizsga bizonyítvány. A munkaadókat már régen nem érdekli, kinek van papírja valamilyen nyelvről. Csak az érdekli őket, hogy az illető tudja-e használni a nyelvet. Hamarosan pedig szinkron tolmács gépek jelennek meg a mindennapi kommunikációban, ami áthidalja a nyelvi gátakat. Ennek ellenére érdemes több nyelvet is ismerni, mert a nyelvtanulás egyrészt kiváló agytorna, másrészt minden nyelv egy kicsit eltérő rendszer, és egy nyelv újfajta gondolkodásmódja új világot nyithat meg.
A nyelvvizsga, különösen az írásbeli része nagy akadály sok, az idegen nyelvet már beszélni tudó fiatal előtt. Könnyítések és felmentések ezrei, és az egyetemeken nyelvvizsga bizonyítvány hiányában bennragadt diplomák tízezrei jelzik, hogy valami nagyon nincsen rendben a nyelvtanítás, illetve a nyelvvizsga területén. Jelenleg sajnos mindkettő problémákat okoz.
A szóbeli nyelvvizsgára fel lehet készülni, a fontos témakörökben megfelelő anyagokat, témákat begyakorolva. Az írásbeli teszt a nagyobb probléma. Ott rendkívül sok gyakorlásra van szükség, és a diszlexiás diákok sajnos ezzel sem jutnak át, számukra leküzdhetetlen az akadály. Például egy Angliában felnőtt diszlexiás fiatalember sem tudott írásbeli nyelvvizsga bizonyítványt szerezni. Elég egyértelmű, hogy nem a nyelvtudásával volt a baj.
A nyelvtudás fontos, a nyelvvizsgának a mai formájában viszont már semmi értelme nincsen. Valószínűleg változni is fog a rendszer. Már most van olyan nyelvvizsga hely, ahol nincsen nyelvtani teszt. Remélhetőleg egyszer már nyelvvizsga sem lesz.
Összefoglaló
Nem csupán az idegrendszerileg tanulási zavarokra hajlamos gyerekeknek van már gondja a tanulás és kultúra olyan fontos területeivel, mint az írás, helyesírás, fogalmazás, idegen nyelv. A digitális kultúra rendkívüli mértékben érinti a verbális képességeket, és a tanításnak megfelelő választ kell adni a kultúra változásaira ezeken a területeken is. A kézírás és helyesírás támogatására számos digitális technika áll rendelkezésre. A fogalmazás és idegen nyelv tanulása pedig új, a korábbiaknál hatékonyabb módszereket kíván, amelyek a digitális generációk számára elérhetővé teszik ezeket a fontos készségeket.
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
