A hagyományos oktatás egyik legnagyobb bűne annak sugalmazása, hogy a kérdésekre és a problémákra egy és csakis egy helyes válasz létezik: a tanáré – állítja A. J. Hoge az angol nyelvtanulás megújítását célzó, de egyben az iskolarendszer egészét is bíráló Effortless English című könyvében. Szerinte ez az üzenet, amely számos rejtett tanterv részét képezi, a tankönyvek és tesztek használatának a következménye. Ehhez egy másik súlyos probléma is társul: a félelem a hibázástól. Talán ebből ered az a leginkább negatív és traumatizáló hatás, ami az iskolák sokaságának felróható.
A tanár felteszi a kérdéseket, a diákoknak pedig meg kell adniuk a „helyes” válaszokat. A nem az elvárásnak megfelelő feleletet a rendszer rossz osztályzattal bünteti. De a diákok nem ostobák. Hamar felfogják, hogy az iskolában hibázni rossz dolog, amit lehetőség szerint el kell kerülni. Azt is könnyen belátják, hogy az igazság nem feltétlenül fontos. Az iskolai sikerhez vezető legbiztosabb út: azt a választ adni a kérdésre, amit a tanár elvár.
A hibázás büntetésével az iskola lényegében a kockázatvállalást bünteti. Az oktatásban töltött évek alatt az emberek többsége megtanulja, hogy az élete legtöbb területén kerülje a kockázatot. Az iskola megtanítja őket arra, hogy passzívak, rugalmatlanok, félénkek és engedelmesek legyenek – s ez korlátozza a későbbi sikerességüket. Mert az életben azok érik el a legnagyobb eredményeket, akik aktívak, rugalmasak és szenvedélyesek. A passzívak és engedelmesek ritkán valósítják meg az álmaikat.
A. J. Hoge gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő
Az idézett könyv The problem with the schools című fejezete itt olvasható el.
Mire ösztönöz az iskola?
Mely viselkedési formákat bátorítják, és melyeket blokkolják az iskoláink?
Vannak-e olyan tanulási helyzetek, amelyekben a pedagógusok büntetlenül engedik tévedni a diákokat?
Milyen szerepet játszhatnak az elkövetett hibák, kudarcok a személyes tudás alakulásában?
Milyen felkészültségre van szüksége egy pedagógusnak ahhoz, hogy bátorítani merje és tudja is tanítványai szellemi útkeresését a tanulás folyamatában?
Szerinted is szükség van a mai világban az egyéni kockázatvállalásra ahhoz, hogy valóban eredményesek legyünk ? Vagy inkább más feltételei vannak a sikeres pályafutásnak?
