PSZICHOháttér

35. A félelem több álmot öl meg, mint a kudarc

Félelem nélkül nem élhetünk, mert a félelem a túlélés eszköze. Mint minden fontos és hatalmas erő, a félelem is megvédhet minket, de el is pusztíthat. És olyan sincsen, hogy kockázatmentes övezet. Ha megszülettél már Tied a kockázat. Meg lehet próbálni kockázat nélkül élni, de nem fog sikerülni. Ha pedig mégis, akkor minek élni?

Abban is különbözünk egymástól, hogy van, aki a félelemmel tud jobban együtt élni, mások a kockázatot viselik jobban. De itt is a korai tapasztalatok meghatározók. A félelemmel szocializált gyerekből félelemmel irányítható felnőtt lesz, akik megtanult félni, szót fogadni, és ha teheti, másokat is félelemben tartani. El sem tudja képzelni, hogy valaki önszántából, és nem félelemből teszi meg azt, amit a közösség megkíván.

A biztonságra való hivatkozással lehet a szabadságot ellopni

Képzeld el egy képben a biztonságot, majd egy másik képben pedig a szabadságot. Aki nem elég vizuális, rákereshet ilyen képekre az interneten. Kiderül, hogy a biztonságot zártsággal, a szabadságot nyitottsággal ábrázolják. Úgy tűnik, hogy ez a két fogalom kizárja egymást. Ahol biztonság van, ott nincsen szabadság, ahol szabadság van ott nincsen biztonság. Vagyis mindenkinek választania kell, hogy mekkora kockázatot vállal a szabadságáért. Ezt fejezi ki Petőfi Sándor verspárosa: A kutyák dala és A farkasok dala.

Természetes igényünk a biztonság. Az Abraham Maslow által leírt szükséglethierarchiában ez a létfenntartási szükségletek egyike. A piramisban megjelenített modell nem fedi elég pontosan Maslow szemléletét. Az üzleti képzésekhez alakított piramis-interpretáció leegyszerűsítés, és némileg torzítja az elméletet. Talán három egymásba folyó, többrétegű örvény jobban jelzi a szükségletek egymás mellettiségét és különállását. Én ezt az összefüggést így tudom elképzelni:

Tapasztalatból is tudjuk, hogy sokan képesek feladni alapvetőbbnek számító szükségleteiket magasabb rendű igények érdekében. Így például akad olyan ember, aki céljai elérésért, kognitív szükségletei kielégítéséért kockázatot, akár fizikai nélkülözést is vállal. Ezt Maslow is tudta, és azóta több kutatás is bizonyította, hogy a szükségletek sorrendje egyszerre egyéni és helyzethez kötött. Nagyon személyes, hogy ki miről és minek érdekében képes lemondani.

A szükségleteink által jól megfoghatók vagyunk, és a pedagógia is él ezzel az eszközzel. Hagyományosan létezik, s ma is előfordul a fiziológiai szükségletek illetve a szeretet megvonásával való fenyegetés, izolációval történő büntetés. Ritkábban alkalmazzák szankcióként a szellemi deprivációt. A szükségletekre építve jutalmazhat is a nevelés, a leggyakrabban jutalomfalattal, védelemmel, elismeréssel, szeretettel . Lényegesen ritkább a szellemi jutalmazás: új kihívást, gyönyörködésre vagy önmegvalósításra való lehetőséget kínáljon pozitív megerősítésként. Pedig az életben léteznek, nem is ritkán ilyenfajta megerősítések, csak a nevelésben nem élünk velük eléggé.

Minthogy a szükségleteket a külső helyzet is befolyásolja, ennek formálásával befolyásolhatók az egyén igényei. Triviális példa éhségérzet növelése finom falatokkal, illatokkal, de ilyen a fenyegetettség-érzés keltése is. Lehetne persze a szellemi igények növelésére is törekedni, például megismertethetnénk a gyerekekkel az erőfeszítéssel elért siker örömét, az áramlatot. Olyan igényeket is fel lehet kelteni, amelyek korábban nem voltak, illetve a meglévő szükségleteket is lehet erősíteni. Mindennek értelmében a szükséglettárunk hatékony célpontja lehet a befolyásolásnak.

A szabadság korlátozására persze a félelemkeltés, a biztonság iránti szükséglet mozgósítása a legbiztosabb megoldás. A biztonság felülír sok mindent, mert mégis csak van egyfajta hierarchia, és „hüllőagy”, meg minden. Félelmében az ember zárak, kerítések és ketrecek után kiált, és miközben úgy érzi, hogy kizárta a veszélyt, nem veszi észre, hogy bezárta önmagát, és oda a szabadság.

A szabadság elvesztése feletti bánkódás nem csupán liberális maszlag. Maslow azt írta, hogy az alapvető szükségletek kielégítéséhez bizonyos feltételeknek kell teljesülniük. Szerinte például a szólásszabadság, az önkifejezés és az új információ keresésének szabadsága ilyen előfeltétel, és ezeknek a szabadságoknak a korlátozása megakadályozhatja az alapvető szükségletek kielégítését. Szabad mozgási lehetőség esetén nagyobb esély van megoldások megtalálására, a helyzetek feletti kontrollra. Hosszútávon tehát a biztonság ellenében is a szabadság választása jelent nagyobb túlélési lehetőséget. Nem véletlen, hogy az emberiség régóta küzd a szabadságért, ami végső soron az alapszükségletek biztosításának kulcsa.

Akkor már inkább a dicső kudarc!

Félelemből végtelen sok lehetőséget elszalaszt az ember. A kudarc elővételezése, a balsikertől, illetve a tett következményeitől való félelem akadályozza az aktivitást. Ez gyakran nem is baj, hiszen nem mindent kell megtennünk, amire képesek vagyunk, de különbséget kell tennünk az értelmes mérlegelés és az állandó rettegés között. Egy tett előzetes átgondolása kognitív folyamat, a félelem érzelmi, sőt, elemi érzelmi reakció, és minimális a kognitív tartalma. Épp csak annyira elég, hogy bevezessen egy szűk sikátorba, ahol már megfordulni sem lehet.

A kudarctól való félelemnek van tehát adaptivitása, de a félelem többnyire megakadályozza a cselekvést, és így a fejlődés gátjává válhat. A kudarctól való félelem is lehet abnormális szintű, fóbiává hatalmasodhat. Az atychiphobia indokolatlan és tartós rettegés a kudarctól. Pusztító hatással van az egyén kezdeményező képességére, és mint számos más fóbia, ez is beszűkült életmódhoz vezet. A fóbiás egyén tudatában van, hogy a valósághoz képest aránytalan és irracionális a félelme, de ez olyan mértékű, hogy a legkisebb kockázatvállalást sem engedi meg. Sőt, tudat alatt gátolja az erőfeszítéseket, hogy ne is kelljen próbálkoznia.

Gyakran nem ilyen szintű a kudarctól való félelem, de a mechanizmusok hasonlóan működnek, a félelem enyhébb esetekben is jelentősen akadályozza a képességek teljesítménybe fordulását.

Jelentősen növekedhetne a gyerekek teljesítménye már azzal is, ha sikerülne a pedagógiában, és általában a nevelésben meggyökereztetni azt a szemléletet, hogy a hibázás, a kudarc nem csupán bénító negatív élmény. Hiszen ez egyben azt is jelenti, hogy akár a félelmet is legyőzve megpróbáltunk cselekedni. Ha kevesebbet büntetnénk a hibázást, sokkal többen mernék megkockáztatni az esetleges kudarcot, s így nagyobb esélyük lenne álmaik megvalósítására.

A félelem és kockázat – tudományos kavicsok

A korai tapasztalatokat a külvilág erősen meghatározza, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne másmilyen világot építeni, mint amit korábban kaptunk. Nyilván nehezebb, de nem megoldhatatlan. A félelem-kockázatvállalás sokdimenziós feladvány, és mind az önnevelés, mind a nevelés szempontjából is lényeges kérdés, hogy mit tud a tudomány erről a témáról.

A nemzetközi kutatásokból a következők derülnek ki:

Bizalom

Minél jobban bízunk, annál kevésbé félünk. Nő azonban a félelmünk, ha nem bízhatunk azokban, akiknek meg kellene minket védeniük, ha nem bízunk szüleinkben, tanárainkban, a fennálló intézményekben, a kormányban ha ezek kiszámíthatatlanok, átláthatatlanok.

Kontroll érzése

A legtöbb ember úgy nyilatkozik, hogy biztonságban érzi magát, amikor autót vezet, pedig például Magyarországon naponta ketten meghalnak közúti balesetben. Azzal azonban, hogy a kormánykerék a kezedben van, úgy gondolod, hogy ellenőrizheted, mi történik. Ez általában is igaz: ha úgy érezzük, hogy bizonyos szintű ellenőrzést gyakorolunk a kockázatot jelentő folyamat felett, a kockázat nem tűnik annyira fenyegetőnek, mint amikor nem érezzük a kontroll biztonságát.

Rettenetesség

Az a kockázat, amely rettenetes módon öl, több félelmet kelt, mint az, amely kevésbé szörnyű. Cápatámadás áldozatává válni félelmetesebb, mint a szívroham, pedigkicsi az esélyünk arra, hogy cápaeledellé válunk. A rosszindulatú daganatos betegség több félelmet kelt, mint a szívbetegség, pedig a szívbetegség évente 25%-kal több embert öl meg, mint a rosszindulatú daganatok. Minél rettenetesebb vagy rettenetesebbnek leírt egy veszély, annál jobban félünk tőle, még akkor is, ha kicsi az esélye, hogy találkozzunk vele.

Választási lehetőség

Az általunk választott kockázat kevésbé tűnik veszélyesnek, mint az, amit ránk erőltetnek. Ezért nem gond a gyártóknak ráírni a dohánytermékre, hogy ártalmas az egészségre, illetve adott élelmiszerre, hogy a géntechnológiával módosított összetevőket tartalmaz. Az információ egyfajta választási lehetőséget biztosít, bár semmit sem változtat a tényleges kockázaton. Ezzel szemben ha valaki tudja, hogy egy veszélyt ráerőltetnek, például génmódosított ételt kell fogyasztania, akkor nagyobbnak látja a veszélyt.

Gyerekek érintettsége

A fajok túlélése az utódaik túlélésétől függ. Nem meglepők tehát azok a kutatási eredmények, amelyek szerint az indokoltnál nagyobb félelmet kelt az emberekben az, ha a kockázat gyermekeket érint, mint amennyit egyébként indokolna.

Az információk bizonytalansága

Minél bizonytalanabb valaki, annál jobban retteg, és annál több óvintézkedésekkel védi magát. Ha a tudományos válaszok ellentmondásosak, az aggodalom szintje magasabb lesz. Ha a válaszok rendelkezésre állnak, de nehéz megérteni őket, mint például a géntechnológia vagy a nukleáris sugárzás esetén, a bizonytalanság megnő, és a helyzet nagyobb félelmet gerjeszt. A fél-információk erősítik a rettegést.

Újdonság

Az új kockázatok, vagy az új technológiák és termékek sokkal félelmetesebbnek tűnnek, mint azok, amelyekkel már együtt élünk. Például számtalan vírus veszélyeztet minket, de egy új vírus megjelenése nagyobb félelmet kelt, mint a már megszokottak.

Személyes érintettség

Minden kockázat nagyobbnak tűnik, ha úgy gondoljuk, hogy mi vagy a hozzánk közelállók érintettek lehetnek. Ezért akármilyen kicsi a statisztikai valószínűségt, ha a személyes érintettség növeli a félelmet. Veled is megtörténhet!

Katasztrófahelyzet

Azok a veszélyek, amelyek egyszerre egy helyen sokakat ölnek meg (például a repülőgép szerencsétlenség), nagyobb félelmet keltenek, mint a térben és időben jobban eloszlók (például a szívbetegség). A repüléstől többen félnek, mint az autóban utazástól, pedig a repülőgépszerencsétlenség nagyon ritka, és lényegesen kevesebben halnak meg így, mint autóbalesetben.

Szembenézni a veszéllyel – és egyéb kulturális eszközök

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a tartós félelem olyan sokat árt az egyén testi-lelki egészségének, hogy megéri levetkőzni ezt. A fenti ismeretek segítenek mások befolyásolásában és a személyes félelmeinkkel történő szembenézésben is.

A befolyásolás manipuláció, ha rejtetten, másoknak ártó szándékkal cselekszik valaki, de a rejtett befolyásolás lehet ártó szándék nélküli is. A pedagógia sok esetben próbálkozik ezzel, mert számos szakember úgy gondolja , hogy a gyerekek nem értik meg a felnőttek célkitűzéseit. Ez olykor akár igaz is lehet, de általában a gyerek is sokkal hatékonyabban tud megküzdeni a problémákkal, ha világos célok és tiszta eljárások segítik. A pszichoterápia egyre gyakrabban mond le már a rejtett eszközökről, partnernek tekinti még a kiskorú klienst is, és nyílt lapokkal igyekszik támogatni, hogy képes legyen önmagát befolyásolni.

Az ember akkor tud igazán szembenézni a félelmeivel, ha képes ehhez belső erőt gyűjteni, ezt viszont akadályozza a kiszolgáltatottság. A megbízható, kiszámítható környezet, amelyre az egyénnek is hatása van, segíti a félelmekkel való szembenézést. A félelem kialakulásának, fennmaradása okainak ismerete fontos szerepet játszik az önnevelésben, mivel a helyzet fölötti kontroll érzését nyújtja.

A folyamatot támogathatják alapvető kulturális megküzdési eszközeink, amelyek fiziológiai szinten és azonnal hatnak: zene, ének, jókedv, humor. Éneklés közben például nem tudunk félni. (Persze a katonadalok is azt a célt szolgálták, hogy bátran menjen a halálba a katona.) A zene hallgatása, különösen a barokk zene nagyban csökkenti a feszültséget.

A jókedv, nevetés és humor jelentősen csökkenti a feszültséget, és ezzel a félelmet is. Ha stresszes helyzetekben humormódra vált az ember, a pulzusszáma, a vérnyomása és az izomfeszültsége, valamint a vészhormonok (adrenalin, kortizol) szintje csökken. A nevetés növeli az immunrendszer aktivitását, amit a stressz csökkent. Emellett a humor új dimenzióba helyezi a feszültségkeltő ágenst, és ezzel új megoldásokat hozhat. Kreatív megnyilvánulás, vagyis sikerül egy magasabb szintű kognitív működést elérni.

„A laktanyába új parancsnok érkezik. Összehívja az ezredet és ezt mondja:
– Katonák! Az én szótáramból hiányzik az a szó, hogy félelem…
Mire egy hang hátulról:
– A majrénál tetszett nézni?”

Források:
Maslow, A. H. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50(4), 370-396.
McGregor, I., Zanna, M. P., Holmes, J. G., Spencer, S. J. (2001) Compensatory conviction in the face of personal uncertainty: Going to extremes and being oneself. Journal of Personality and Social Psychology, 80, 472-488.
Ropeik, D. (2004) The consequences of fear. Science and Society. EMBO Rep. Oct; 5 (1) S56–S60. doi:  10.1038/sj.embor.7400228