Neked mindegy? Nekem nem 2.

Családi túlélési stratégiák

A közoktatás válságára – lehetőségeiktől függően – kétféle módon reagálnak a magyar családok. Az egyik stratégia a hagyományos állami rendszerben maradó tömegek esetében működik. Ők ugyanazt csinálják, amit az egészségügyben. Belátják, hogy a rendszer egészét nem tudják megváltoztatni. Mai formájában az valószínűleg már menthetetlen. Ahogy az egészségügyben a nővérekkel és az osztályos főorvossal kell jóban lenni, úgy az iskolákban ennek a pedagógusok megajándékozása, felköszöntése, személyes kapcsolatok kiépítése felel meg. Különösen az anyukák aktívak ezen a téren. Ám ennek nem az iskola vagy valami társadalmi reform támogatása a célja, hanem a kármentés. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy Petikének a tanulási útja legyen minél zökkenőmentesebb. S noha gyötrik a gyerekeket, és értelmetlen dolgokkal is gyötrik bizonyos mértékben, ne legyen nagy akadály és nagy felbukás ezen az úton.

E tömeges gyakorlat mellett egyre hangsúlyosabban van jelen a kimenekülők csoportja, aminek következménye a magán- és alapítványi iskolák virágzása. Ezeket az iskolákat jelentős részben a szülők kontrollálják, és gyermekeik teljesen jól érzik magukat ott.

A másik érdekes kimenekülő csoportot a magántanulói státust szerzett gyerekek és családok alkotják. Öt-hat család összeáll, felfogadnak egy normális, képzett tanító nénit és kifizetik a munkáját. Magyarországon jogszabályi kötelezettség van arra, hogy az ilyen tanulók félévente – évente bejárjanak vizsgázni valahová. A tapasztalatok szerint ezek a középosztálybeli gyerekek kiválóan levizsgáznak úgy, hogy gyakorlatilag kiszállnak a rendszerből. Másképp tanulnak és mást tanulnak. Közben pedig jól érzik magukat, stressz-mentesek, s lényegében boldogok és eredményesek.

Setényi János gondolatait kiemelte és összegezte: Gönczöl Enikő
Forrás: Ezer sebből vérzik a magyar közoktatás, Gazdaság TV, 2017. január 19.
A teljes felvétel itt nézhető meg.