PSZICHOháttér

26. Bizalom 1.

A bizalom értéke

A feltétlen elfogadás a legnagyobb ajándék, amit megkaphat és megadhat az ember, mert a bizalom és az önbizalom forrása, és ezek azok az érzések, amelyekkel hegyeket lehet megmozgatni. A bizalom bármilyen megsértése viszont csökkenti a feltétlen elfogadást, és ezzel ördögi kör veheti kezdetét. A bizalmatlanság ugyanolyan erővel pusztít, mint ahogy a bizalom épít.

Mint minden különösen nagy emberi értéket jelző szó, a „bizalom” is „divatszó” lett, és nagy a veszély, hogy elhasználódik, ezért állandóan tudatosítani kell a jelentőségét. A bizalom maga pedig könnyen kikezdhető, és ki is kezdi az, aki csak a hasznát látja, és nem az értékét.

A bizalom mérhetetlenül nagy erőt ad

A bizalom azt közvetíti, hogy megfelelő és elfogadható vagyok, képes vagyok elérni valamit. Ha a környezet visszajelzi, akkor könnyebb elhinnem magamról mindezt, és a testem-lelkem nagyobb energiákat mer megmozgatni. Amennyiben folyamatos a bizalom, akkor az önbizalom megerősödik, és nagyobb akadályok is legyőzhetőkké válnak.

A hitünk, hogy hatékony lények vagyunk, erőt ad ahhoz, hogy befektessünk másokba vagy egy fontosnak tartott ügybe és persze legfőként önmagunkba.

A bizalom a fejlődés motorja, mert a sikert elővételezi. A teljesítményekhez vezető angyali kör a bizalommal és önbizalommal indul, a siker elővételezése és megtapasztalása alapozza meg. Ezzel szemben a bizalmatlanság és a kudarc leállítja a fejlődést.

„Mindegy, mit gondolsz, meg tudod-e tenni vagy sem, mindenképpen igazad van.”

A bizalom első menetben a feltétlen elfogadáson alapul, ami a fejlődés, a teljesítmények, a siker minden mérlegelés nélküli elővételezése. A feltétlen elfogadás azonban korlátozott, hiszen a tapasztalatok befolyásolják a megítéléseinket. Emiatt a bizalom a korábbi történések, ismeretek függvényében változik, és tudatos méricskéléssé torzulhat. Ekkor azonban kezdi elveszíteni a bizalom jellegét, és kognitív értékeléssé alakul.

A bizalom ugyanis inkább érzelmen, és kevésbé tudáson alapszik. A tapasztalat befolyásolja, mint általában az érzelmeket, de addig bizalom a bizalom, amíg nem biztos ismereteken múlik, vagyis keskeny a kognitív sávja.

Bizalom és hit

Bizalomról beszélünk, ha egy lehetőség nem nyilvánvaló, mégis elővételezzük. Ez kapcsolódhat a tanulás és a tanuló fejlődéséhez is. Nem tudhatjuk biztosan, hogy képes lesz-e adott teljesítményre a diák, de ha bízunk benne, akkor erőt adunk neki saját erőforrásai mozgósítására, és nagyobb eséllyel lesz sikeres.

A tanulás tevékenységgel kezdődik, és hibázással folytatódik. Ha nem így van, akkor nem is igazi tanulás. Semmit nem tudunk megtanulni, ha nem foglalkozunk vele, de minden tevékenységből tanulunk. Hogy jót-e vagy pedig rosszat, az már más kérdés.

Ha valamit azonnal jól tudunk, akkor nincs fejlődés, hiszen nincs min javítani. Vagyis a tanulás jele és része is a hibázás. Aki a hibában a tanulás hiányát látja, az nincs tisztában a tanulás fogalmával. Ha a nevelési-oktatási gyakorlatban a sokat hibázókat mint alkalmatlanokat hamar leírjuk, bizalmatlanságunkkal a legjelentősebb tanulási potenciált gyengítjük.

Ezért sem mindegy, hogy mit tudunk és gondolunk a tanulóról, a tanulásról és a hibákról, hiszen ez határozza meg, hogy mennyire bízunk a tanulás sikerében. Ráadásul a viszonyulásunkat óhatatlanul átadjuk a diákjainknak, így gyorsan terjedhet a bizalom és bizalmatlanság is. A nehézségeket növeli, hogy a bizalmatlanság tartósabb, mint a bizalom, mert lebénít, így kicsi az esély új tapasztalat szerzésére, és a bizalom felépülésére.

A bizalmat a mögötte meghúzódó kognitív, tudatos réteg különbözteti meg a hittől. A hit minden alap nélkül is fennmaradhat, a bizalom azonban nem. Emiatt a hit általában sokkal nagyobb lelki erőt képes adni, mint a bizalom. Attól függően azonban, hogy mire irányul és mi a kimenetele nagyon különböző lehet. A hit, azaz a gondolkodás kontrollja nélküli meggyőződés olykor rendkívül erős, jót és-rosszat egyaránt hozhat, és egyúttal alkalmas arra, hogy másokat is belerángasson jóba-rosszba.

A hitre épülő önbeteljesítő jóslat fogalmát Robert Merton (1948) írta le. Ennek három fázisa van:

1. erős hit abban, hogy valami történni fog,
2. ez a hit megváltoztatja a személy viselkedését,
3. a megjósolt esemény valóban bekövetkezik.

Merton egy korábban stabil bank összeomlásának példájával szemléltette az elméletét. Elterjedt ugyanis az a téves hír, hogy az érintett bank csődbe fog menni, erre az emberek kivették onnan a pénzüket, és így a pénzintézet valóban csődbe ment.

Ugyanerre a sémára épül a jól ismert Pygmalion-effektus, amely a pedagógiában nagy karriert futott be. Ennek alapján erősen befolyásolhatja a bekövetkező eseményeket, folyamatokat a róluk alkotott előzetes hit.

A bizalom erőssé és sérülékennyé tesz

Az erő, amelyet a bizalom és önbizalom ad, több oldalról jön. A legfontosabbak a következők:

• támaszkodhatok másokra, támaszkodhatok saját erőimre,
• bízhatok jövőbeni eseményekben,
• tisztességes cserékre számíthatok,
• hiteles kapcsolatokra építhetek.
• a nyitottságom által újabb és újabb lehetőségekhez jutok.

A bizalom a feltétlen elfogadáson alapszik, ezáltal termeli és újratermeli önmagát. A bizalom és a feltétlen elfogadás átadható, és megváltoztathat bennünket. Pszichoterápiában, szerelemben, bármikor. Az, aki rendelkezik ezzel a hatalmas erővel, egészen más személyiség, mint a bizalmatlan, akiből hiányzik az elfogadás, aki mindent szorongva méricskél, mindent ellenőrizni akar, és kizárja a világot. Azért kell rejtőzködnie, sőt manipulálnia, hogy megtévesszen másokat, így reméli ugyanis megtartani a veszélyesnek ítélt külvilág feletti kontrollt.

Különösen kiélezett helyzetekben, amikor nyitottabb a lélek, a feltétlen elfogadással rendkívüli bizalmat lehet ébreszteni, ami akár hitté is válhat, ha valaki feladja a kognitív kontrollt.

A csalók mindig a bizalomra építenek. Csak azt lehet becsapni, aki bízik. A bizalom fennmaradásában nagy jelentősége van a szavak és a tettek közötti kongruenciának, , ami ellenőrizhető. A háttérben meglévő kognitív kontroll az, ami hosszabb távon megvédhet a csalóktól. Különben a bizalom kiszolgáltatottá tehet, ahogyan a kisgyerekek ebben a tekintetben valóban teljesen kiszolgáltatottak a felnőtteknek.

Teljes bizalommal születünk, és a tapasztalataink alakítják (erősítik vagy gyengítik) az ősbizalmat. Ha csecsemőként, kisgyerekként éljük meg, hogy nem számíthatunk a környezetünkre, akkor ez mélyen beépül a személyiségünkbe. A csalódások, a becsapás minden módja egy-egy kis rongálódás az energiát adó bizalom-akkumulátoron.

A bizalom ára dollárban

A bizalom rombolásával a csalárdság súlyosabb károkat okoz, mint az ezáltal szerezhető esetleges haszon. Gyakran elhangzó tanács: „Ne bízz senkiben!” Ennek azonban nagy ára van.

Ha a lelki, szellemi hatások meghatározó voltát nem is akarja valaki elfogadni, legalább az anyagi jólét miatt érdemes elgondolkodnia a bizalmatlanság által okozható alábbi hatásokon. Nézzük tehát a piszkos anyagiakat.

A pénzben is kifejezhető károk:

• Elszalasztott lehetőségek: a bizalmatlanság miatt elszalasztott új kapcsolatok, elutasított ajánlatok, elmaradt felfedezések, újítások, hiányzó együttműködés anyagi kárt okoz.
• A védekezés ára: bonyolult szerződések, jogi költségek, az ellenőrzésre fordított idő, erőfeszítés és költségek – a védekezés sokba kerül.
• Gyanú: a kétség, szorongás, bizonytalanság felemészti az alkotásra fordítható lelki energiákat, és emiatt nem jönnek létre értékek.
• Biztonsági rendszerek: az őrök, a fémdetektorok, a megfigyelő rendszerek, zárak, széfek, biztonsági szoftverek állandó költséget jelentenek.
• Bonyolultság: szakértői vizsgálatok, jóváhagyások, a kettős ellenőrzés, audit, felügyelet, a megnövekedett bürokrácia elveszi a hasznos időt és energiát, ráadásul rengeteg pénzbe kerül.
• Manipuláció: az indítékok eltitkolása, a hamis kommunikáció, a fedőjátszmák, a ködösítés, a rejtett szándékok, spekulációk, titkos műveletek amellett, hogy sok energiát emésztenek fel, tovább gerjesztik a bizalmatlanságot, és a költségek akár a végtelenség nőhetnek.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon erős összefüggés van egy ország gazdasági fejlődése és az emberek egymásba vetett bizalma között. Nyilván a gazdasági mutatókat nagyon sok minden befolyásolja, de a bizalom, mint társadalmi tőke, igen előkelő helyen áll a jólét felé vezető úton.

Mindez számokban megjelenik az egyes népek alkotta országok gazdasági sikerességében. A kutatások nagyon egyértelmű összefüggést tártak fel a bizalom és a gazdasági sikeresség között. Azok az országok, ahol az emberek bizalmatlanok, rengeteg kárt szenvednek el.

Adam Smith már 1766-ban felfigyelt a nemzetek közötti különbségekre a „feddhetetlenség és pontosság” tekintetében. Azt tapasztalta például, hogy a hollandok állják leginkább a szavukat. John Stuart Mill is észlelte, hogy hatalmas különbség van a bizalom tekintetében az egyes országok között. Ő a skandináv országokat hozta pozitív példáknak.

Mindez azért tanulságos, mert éppen ezek az országok azok most is, amelyek a legmagasabb szintet érik el a bizalom terén, és amelyeknek a gazdasága is a leghatékonyabban fejlődik.

Ahogy egyetlen rothadó alma is tönkre tehet egy egész kosár gyümölcsöt, a megbízhatatlanság, a pávatánc, a szavak és tettek különbözősége, a csalás élősködik a bizalmon, és lassanként felemészti azt. A kialakuló bizalmatlanság pedig hosszútávon komoly hátrányokat okoz. Számokban is kimutatható, hogy ha egy nép nem építhet a bizalomra, az az egész országot a lejtőre taszítja (ld. a cikk végén található ábrát).

Létrejön egy ördögi kör, amibe gyorsan beleszaladhatunk, viszont nehezen jövünk ki belőle. Ahogy (talán nem véletlenül) éppen a hollandok mondják: a bizalom gyalog jön, és lovon távozik.

Szakirodalmi források:
Grampp, W. (1948) Adam Smith and the Economic Man. Journal of Political Economy. 56:4, 315–36.
Merton, R. K. (1948) The self-fulfilling prophecy. Antioch Review, 193-210.
Ortiz-Ospina, E., Roser, M. (2016) ‘Trust’. Published online at OurWorldInData.org. Retrieved from: https://ourworldindata.org/trust
Zak, P. J., Knack, S. (2001) Trust and growth. The Economic Journal, 111, (April), 295-321.

Gyarmathy Éva