Az infokommunikációs kor generációi

8. Araszolás a fejlődés létráján

Több szegmense van az életünknek, amelyek fejlődése jelentős változásokat katalizál az emberiség történelmében. Ilyen a technológia, az információterjesztés, és az iskola. A technológia elsősorban ökológiai szinten, az információk terjesztése pedig szellemi szinten hatott az emberiség fejlődésére.

Az iskola feladata az adott kultúrában legfontosabb képességek és tudások átadása, és akkor tölti be a funkcióját, ha az adott kultúra technológiai és információközvetítési szintjén keletkező kihívásokra megfelel. Nem a kultúra adta eszközökre, hanem a kultúra adta problémákra kell választ adnunk.

Amikor a változások forradalmiak, a szintváltásokkal hirtelen jelentősen megváltozik a társadalmi-kulturális közeg, így nem nehéz azonosítani ezeket a korszakváltásokat.

A 20. század végi információs robbanásnak az eszköze az internet. Nagyon rövid időn belül és jól követhetően fejlődött a szemünk előtt, és a web1.0-től már a web4.0 verzió felé halad.

Az internet minden újabb fejlődési foka nagyot változtatott az emberi kommunikáción, ami már önmagában is a vizsgálatok fontos tárgyává teszi. Itt azonban nem csupán az internet fejlődésének hatása lesz a vizsgálat célja, hanem ezt a gyorsan fejlődő eszközt arra használom, hogy a fejlődés fokozatait bemutassam az internet verzióin keresztül, átvéve az 1.0-4.0 verzió megjelöléseket is.

Az internet története röviden, fokozatokban:

Web0.0 – 1969 – ARPANET és további belső információhálók az előfutárok.

Web1.0 – 1991 – World Wide Web az információk hálózata nyilvánossá lett, az információk elérhetővé válnak.

Web 2.0 – 2003-tól – Társas hálózat, interaktív, az emberi kapcsolatok tömegessé válnak, a felhasználók generálnak adatot.

Web 3.0 – 2006-tól – Értelmes hálózat, a felhasználóktól bejövő adatokat a felhasználói igényekhez igazítja, a tartalom személyessé válik.

Web 4.0 – 2012-től – A mesterséges intelligencia is része a hálózatnak, a gépek és az ember együttműködése, kialakul az mindent átfogó szervező erő.

Az internet fejlődésének lépései:

0. előfutár, kezdemény
1. megjelenik, elérhetővé válik
2. terjed, tömegessé válik
3. differenciálódik, személyessé válik
4. szintetizálódik, mindent átfogóvá válik

Miközben az iskola és az egyéb hozzákapcsolódó intézmény, így a tudomány világa, a jelentős változásoknak ellenállva alig mutatja az emberi kultúra átalakulását, a technikára épülő információkezelés gyorsan fejlődött, és bár első körben leképezte az 1.0-ás, egyirányú információ áramlási működést, mára már a 4.0-ás megoldások terjednek, és új világokat nyitnak meg. Egyelőre azonban csak a 3.0 verzióig érdemes az elemzést elvégezni, mert a következő verzió még elméletileg is elérhetetlen az oktatás számára.

A web1.0, az információs hálózat, egyirányúan, de rengeteg információt közvetít. Lényegében megszünteti a tudás szűk birtoklását. Az 1.0 verziós iskola ugyanerre kiváló, és a 1.0 verziójú gyerekeknek, a technikai robbanás előtti kor generációinak többé-kevésbé meg is felelt.

A web2.0 továbbfejleszti a demokráciát, és a szabad tudásszerzés mellett az információcserével a tudás formálásában is végtelen lehetőségeket ad. A közösségi tudásalkotás hatékonyságát bizonyítja, hogy a sokáig megvetett Wikipédia ma már sokszor tudományos cikkekben is referencia, és vizsgálat bizonyítja megbízhatóságát (Giles, 2005). Az Encyclopedia Britannica tiltakozása sem változtatott a tényeken, hogy a Wikipédia oldalain sincsen több téves információ, mint az Encyclopedia Britannica oldalain. A 2.0 verzió felé mutat az iskolákban a kooperációs technikák terjedése, amelyek elkerülhetetlenek a 2.0-ás, vagyis a digitális kultúrába már erősen belenőtt generációk tanulásában.

A web3.0 a tanulásban és fejlődésben, az egyéni utak kiszolgálásában, vagyis a személyre szabottságban már most megelőzi a legjobb iskolákat is, mert erre még kevéssé készült fel az oktatási rendszer, pedig a 3.0-ás verziójú gyerekeknek, a Z és Alfa generációknak erre van szüksége.

A web3.0-ás működés

Minthogy már az Alfa generáció is megjelent az iskolában, fontos, hogy a 3.0-ás működést megértsük. Erre a legalkalmasabb a fentiekben párhuzamba állított, és mindenki számára valamelyest már ismert internet:

Amit a web3.0 kínál:

• Rendezett információk
• Értelmes kereső programok
• Személyre szabott információk
• Hipermédia
• Mobileszköz rendszerek

A web3.0 lehetővé teszi, amit az iskolának kell biztosítania:

• egyéni érdeklődés szerinti választás,
• egyéni lehetőségek kihasználása,
• egyéni haladási tempó,
• egyéni tartalmak kialakítása.

Ráadásul

• mindenhol elérhető,
• mindig elérhető,
• minden elérhető.

A tanulás ilyen teljes körű kiszolgálása a következő generációk fejlődése tekintetében a mostaninál sokkal pozitívabb irányokba vezethet. A 3.0 verziójú iskola programja adott, a web3.0 működésmódjának megfelelően lehet fejleszteni.

Az iskola 1.0-as verziója

A szabadidő görög szóval „scholea”, amiből az iskola szó is származik. A görögök ugyanis a legjobb kikapcsolódásnak tartották a tanulást. Az ember akkor figyelhet igazán saját képességeire, amikor nem kell teljesítenie. Igazán önmagává szabadidejében válik az ember, amikor saját maga fejlesztésére fordíthatja energiáit (Csikszentmihályi, 1998).

Az ókori görögökkel együtt az igazi iskola is elbukott, még mielőtt elterjedt volna, illetve a spártai tanítási módszerek kerültek előtérbe. Ezzel sokkal inkább a kiképzés, mint a tanulás irányába fordult az oktatás. Még ma is, amikor iskoláról van szó, inkább képzésről és nem tanulásról gondolkodunk, és végképp nem játékról, kikapcsolódásról. A szó megmaradt, a tartalom átalakult.

A mai iskola prototípusa (0.0) a 14. századi kolostorokban formálódott, és erre épült fel a 19. század végétől a spártai hagyományok méltó utódja, a porosz szemléletű általános iskoláztatási rendszer (1.0). A lényege, hogy az információ egy irányban, a tudás forrásától a „tudatlan, megregulázandó kis fejek” felé halad.

Ezt a rendszert nem ingatta meg, hogy közben eltelt néhány évszázad, a technika és vele a kultúra egyre gyorsuló fejlődésbe, változásba kezdett. A rendszer egyelőre azzal oldja meg a problémát, hogy a gyerekeket betöri a régi gondolkodásmódba, vagy ha ez nem lehetséges, akkor „hibásnak” minősíti. A tanulók egyre nagyobb százaléka tudományos alapokon kiállított papírt (diagnózist) kap arról, hogy nem tud megfelelni a rendszernek. Szerencsére közben itt van már a mesterséges intelligencia, és jobb eredménnyel érettségizik le, mint a diákok többsége. Van, „aki” még megfelel az iskolai elvárásoknak.

Az 1.0-as iskola addig nem dől össze, akármennyire is inog, amíg a formális intézmények egész rendszere épül ugyanerre az egyirányú, hierarchikus működésre. Amikor a fiataloknak, mint munkavállalóknak nem ugyanebben a szemléletben működő munkahelyen kell helytállni, illetve egyre inkább önálló és társas működésben vállalkozni, akkor súlyos problémává válik, hogy egy elmaradott iskolai rendszer nem készítette fel őket a valódi sikerességre.

Az 1.0-as működésmódban egyirányúan meghatározott a sikeresség is. A sztenderd kiválóság nem nélkülözi akár a kiemelkedő tudást és a divergens gondolkodást sem, de adott keretek között marad, így egyszerűen minősíthető, betagolható. Sőt, a szabályai olyan egyszerűek, hogy programozhatók is az így létrejövő teljesítmények. Ezt bizonyítja, hogy nem csak az érettségi feladatokat oldják meg ügyes gépi programok, hanem tudományos cikkek is generálhatók. A publikáció generátor SCIgen bizonyítja, hogy mennyire egysíkúvá és kreativitás mentessé vált a tudomány is. A „felkentek” nyelvezete egyszerűen megtanulható, és nem függ össze a valódi tartalmi minőséggel. A program készítői a gép generálta cikkeiket el tudták fogadtatni szakmai folyóiratokban és konferenciákon (Madarász, 2015).

Az iskola elmaradása az emberiség számos fontos területének tehetetlensége miatt általánosan jellemző probléma még a 21. század elején is.

Az iskola 2.0 és 3.0 verziója

A 2.0-ás iskolában az információ sokféle irányban halad. A tanulók egymást is tanítják, sőt, a digitális kornak megfelelően, adott esetben még a tanítást vezető személy is tanulói helyzetbe kerülhet. A közös és közösségi tanulás mindig is létezett, de csupán a fő tanulási mód, a frontális elrendezés mellett. A 3.0-as iskolában a közösségi tanulás során a feladatok egyénre szabottak, a fejlődés és tanulás sokféleképpen történhet, ahogyan lényegében a web3.0 rendszer is mutatja ezt.

Amiben a 2.0-ás és a 3.0-ás működés tehát eltér az eddigi verziótól, hogy nem a sztenderd kiválóság, hanem társas és az egyéni utak felé nyit. Ezzel megszűnik az egyirányúság, viszont belép a bizonytalanság.

Olyan problémákkal kell megküzdeni, mint a sokféle nézőpont, a helyzetek újra értelmezése vagy átértékelése. Az egyéni utak végtelen lehetőséget jelentenek, növekszik az entrópia. Mindez a kreatív működéshez tartozik, aminek a jellegzetessége, hogy nincsen biztos megoldás, vagy több is van, és ezek összeegyeztetése a problémamegoldás maga. A sztenderd kiválóság szempontjából ez értelmezhetetlen képlet, és nem támogatott viselkedés. A kreatív személyiség viszont elviseli vagy akár még keresi is a bizonytalan, a kétértelműség keltette feszültséget. A következő generációk számára a bizonytalanság sokkal természetesebb érzés lehet, ha az iskola lépést tart a fejlődésükkel.

Gyarmathy Éva

Szakirodalom
Gyarmathy Éva (2016) A tudomány és a harmadik kultúra. Fókuszpontok. Úton az ifjúság megismerése felé, pp. 80-97.
Gyarmathy Éva (2019) Információ és bizonytalanság. Avagy az iskola küzdelme a 2.0-ás szinten. Új Pedagógiai Szemle, 5-6, 22-39.