Az infokommunikációs kor generációi

9. Poszthumán lények

A digitális és infokommunikációs technika megváltoztatta az emberi agy fejlődését és az emberi kapcsolatokat is, de nem újdonság ez. A társadalmi-kulturális változások és a technika fejlődése egymást erősítő és kergető fejlődésben van, és az ember kognitív működése mindeközben folyton újraformálodik.

A mesterséges intelligencia és a kiborgok világa nem a távoli jövő, hanem realitás. Az emberiség exponenciális gyorsulással alakítja át maga körül a világot, az emberi agy képlékenysége pedig versenyt fut a változással. A biológusok kissé besegítenek, de látszik, hogy kizárólag a szokásos biológiai megoldásokkal nem lesz képes elegendő fejlődésre az emberi agy, és ahogy a fizikai, úgy a szellemi erőnk növelésében is a gépekre tesz az emberiség. Vannak már erre utaló jelek, a folyamat elindult, sőt a problémák is látszanak már.

Miközben a gépek egyre hatékonyabban gondolkodnak, és az első gép már átment a Turing teszten, vagyis el tudta adni magát embernek, a gyerekek harmada kap valamilyen kognitív zavarról diagnózist. Növekszik az általános jólét, ami az IQ pontszámok növekedéséhez vezetett, viszont elbutult az internet, mert az emberiség egyre nagyobb része használja.

Minél többek infokommunikációja jelenik meg az információs hálón, annál jobban zuhan annak szellemi szintje. A korábban inkább az elit által használt eszközt birtokba veszi az emberiség. Ugyanez történt a könyvekkel. Kezdetben a könyvírás csak szűk elit privilégiuma volt, de a 20. század végére már szinte bárki írhatott könyvet, még a nyomtatás sem volt gond. Az internet messze súlytalanabb közeg, mint a könyv, sokkal könnyebben írható, szerkeszthető, elérhető, terjeszthető, ezért jobban leképezi az emberiség szellemi tartalmát. Nem lehetünk igazán büszkék az eredményre.

Eljutottunk oda, hogy a telefonunk az „okos”, és a tudásunkat nem a fejünkben hanem a kezünkben, egy kis emberszerűnek (Androidnak) is nevezett eszközben tartjuk. A következő lépés, hogy a kezünkbe került tudást a géppel együtt, amely hordozza, fokozatosan a fejünkbe helyezzük. Először csak a szemünkre és a bőrünk alá, aztán egyre beljebb.

A fizikai-fiziológiai gyengeségeinken, hiányainkon már nem csupán a testünkön kívüli eszközökkel vagyunk képesek változtatni, hanem bionikus testrészekkel, és már annyi rész összejött, hogy végül kirakhatóvá vált egy ember. Richter Walker és Matthew Godden, az angliai Shadow Robot Co. robotistái vezetésével 2012-ben három hónap alatt készült el az első bionikus ember. Protézisekből és mesterséges szervekből jött össze az emberi test kb. kétharmada, amelyet sikeresen szimulálni képesek. Hiányzik még néhány fő szerv, köztük a máj, a gyomor és a belek, amelyek még mindig bonyolultak ahhoz, hogy a laboratóriumban gyárthatók legyenek, de szépen tud lélegezni, és a szíve a vérkeringését mozgatja. Kapott egy chatbotot is a szerkezet, így egyszerűbb beszélgetésekre is képes. Méghozzá az, az „ukrán fiú személyiség” program lett a kiválasztott, amely a Turing teszt szerint képes az emberi gondolkodást olyan mértékben imitálni, hogy az emberek humán lényként azonosítják.

Az AI annyival több adatot tud feldolgozni, mint az emberi intelligencia, hogy ez minőségi különbséget okoz a problémamegoldásban. Olyasmiket láthat meg, amiket mi nem. Korábban a mikrószkóp és a távcső tett ilyet, és rendkívüli módon megnövesztette a tudásunkat a többlet látás által az 1600-as években. Most a kognitív feldolgozásunk és kreativitásunk kap kiterjesztést.

Kai-Fu Lee, tajvani születésű amerikai számítógépes tudós és üzletember szerint az emberiség legfontosabb technikai fejlesztései a gőzgép, az elektromosság, a számítógép és az AI. Tegyük hozzá, hogy az első kettő az izomerőt váltotta ki, és a fizikai lehetőségeinket terjesztette ki, az emberiség második két fejlesztése az elme működését is kiváltja és kiterjeszti.

A helyzet azon etikai vetületeivel most nem foglalkozva, hogy már csak technikai és financiális kérdés, hogy valaki teljesen új testet és kiterjesztett intelligenciát kapjon, elég komoly filozófiai és pszichológiai problémákkal állunk szemben, amelyek a Homo Sapiens gondolkodása és így oktatása szempontjából is kritikusak. Valahogyan viszonyulni kell az embernek az újféle képességekhez és lényekhez.

Már azt sem könnyű meghatározni, hogy milyen ember-gép arány esetén beszélünk emberi lényről, kiborgról, androidról vagy gépről. Az eredeti meghatározásokból lehet kiindulni:

• Emberi lény: a Homo sapiens biológiai fajba tartozó férfi, nő vagy gyermek
• Robot: minden olyan mesterséges dolog, amelyet feladatvégzés céljából készítettek. Lehet mechanikus vagy virtuális intelligens ágens, amely automatikusan vagy távirányítással hajtja végre a feladatokat.
• Android: emberre hasonlító, embert formázó robot.
• Kiborg: kibernetikus organizmus, biológiai és mesterséges (például elektronikus, mechanikus vagy robotikus) részekkel rendelkező lény.

A „robot” a fő kategória, minden Android és kiborg egyben robot is, de nem minden robot Android vagy kiborg. Viszont az android lehet kiborg, vagy nem kiborg, attól függően, hogy vannak-e biológiai részei. Azt sem könnyű azonban eldönteni, hogy mi a biológiai rész. Például már most bioműanyagot használnak a 3D nyomtatók, viszont megjelent a műanyag hús. A molekuláris biológia és biokémia fejlődésével a határok nagyon haloványok lettek, de a műanyag problémáját másokra hagyjuk, elég kérdés merül fel, ha csak a szellemi oldalt nézzük.

Tehát egy Android kiborgot meddig nevezünk embernek, és mikortól robot? Egyszerű lenne azzal elütni a problémát, amivel a fajok esetében, hogy amennyiben két egyed termékeny utódokat létrehozni képes, akkor egy fajhoz tartozik, de sajnos nem lesz ilyen menekülő utunk. Nem azért, mert lombikban is lehet már utódokat létrehozni, és hogy a lombik hol van, az csak apró technikai kérdés. Attól még nem ad biológiai DNS-t a gép, hogy meg tud szülni egy embergyereket. Az sem perdöntő, hogy a gépek, akár az Androidok is képesek lehetnek önmagukat reprodukálni, és ehhez használhatnak emberi DNS-t, mert ez fizikai/fiziológiai aspektus, és nem a szellemi teljesítmények kérdése. Az már inkább, hogy milyen mértékű mesterséges intellligencia használat jelent már nem emberi intelligenciát? Ha az ember fejébe épül az AI, akkor attól kezdve ez nem különül el. A gépi és humán gondolkodás szintetizációja az első számológéppel is megvalósult már, és azóta a számítógépek által megsokszorozódott ez az együttműködés. Sok esetben már most is legalább szerzőtársnak kellene feltüntetni egy-egy AI-t, olyan mértékű lehet a hozzájárulása egy adott szellemi termékhez.

Minthogy az ember- és társadalomtudományok szinte végzetesen lemaradtak a technika és természettudományok mögött, ezért lekileg és társadalmilag vakrepülésben száguldunk a gép-ember szintézisébe. Tudjuk, hogyan lehet mesterséges humán lényt gyártani, de nem tudjuk, hogy az egyén és a társadalom hogyan viszonyuljon ehhez, és mit kezdjen ezzel a lénnyel, hogy ismét egyensúlyba, harmóniába kerülhessen a fejlődés, és az emberiség egy elfogadható pszichikus egészségszintet érhessen el, amivel képes legalább a túlélésre.

Gyarmathy Éva

Szakirodalom
Derricourt, Robin (2009) "Patenting Hominins—Taxonomies, Fossils and Egos", Critique of Anthropology, Volume 29(2), pp. 195-196, 198.
Harari, Yuval Noah (2014) Sapiens: A Brief History of Humankind. Vintage., London
Kaur, Kalwinder (2013) The World´s First Robot with Functioning Artificial Organs. Saved from URL: https://www.azorobotics.com/Article.aspx?ArticleID=173
Soloveichik, D., Seelig, G. & Winfree, E. (2010) DNA as a universal
substrate for chemical kinetics. Proc. Natl Acad. Sci. USA 107, 5393–5398.
Walker, Richard & Godden, Matthew from Shadow Robot 2012, "The Incredible Bionic Man" – First Bionic Man.