Az infokommunikációs kor generációi

13. A digitális kor gyermeke a 3.0-ás gyerek

Az 1.0-ás verziójú gyerek volt a digitális bevándorló, aki még elviselte az iskola egyirányú információ-áramoltatását, majd 1.0 módra beállt a hierarchikus munkahelyi rendbe.

Most a 2.0-ás generáción van a sor. Ez az Y generáció, amelyet a lusta, azonnali kielégülésre irányuló internet-függő generációként jellemeznek a szakemberek. Az ő esetükben az alacsonyabb verziószámú iskola már nem tudta betölteni a szerepét, és nyilvánvalóvá vált az össze nem illés. Ez egyelőre a tanulókról kiállított rossz bizonyítványok, illetve tanulási és egyéb zavarokat azonosító diagnózisok formájában jelenik meg.

Ezt a léhának tartott generációt fiatal felnőttként a magas igények jellemzik. Az American Express NGen Fellows Program (2009-2010) vezető beosztású fiatalokat hozott össze, és egyebek mellett ennek a 40 év alatti életkorú, magas képzettségű csoportnak a jellemzőit, tanulási és munkavállalási igényeit vizsgálta.

Az eredmények szerint ez a generáció

• hozzászokott a digitális kapcsolatokhoz, az információk azonnali eléréséhez és a mobilitáshoz,
• életre szóló vonzódása van a technikához és az internethez,
• természeténél fogva együttműködő, bízik az online kapcsolatokban,
• a munka és a szabadidő rugalmas egyensúlyát tartja.

A tanulására jellemző:

• Belső igény a fejlődésre
• Élethosszig tanulás
• Hipermédia tanulás
• Információ szerzés tanulása
• Önálló és társas tanulás
• Mint munkavállalónak a következők az igényei:
• Nyitott és teljesen digitális munkahely.
• Rugalmas időbeosztás és helyszínek.
• Kreatív, kihívást jelentő munka.
• Társas, együttműködő munka.
• Tréningek és egyéb fejlődési lehetőségek.

Nem tűnik teljesen használhatatlan generációnak. A 2.0-ás működés egyértelműen tetten érhető az NGen, avagy Y generáció már munkába állott vezető képviselői esetében. A fenti vizsgálati eredmények alapján elég érthető a felnövekvő nemzedékek és a régi generációs iskola összeférhetetlensége, pedig még csak most jön az igazi kihívás, hiszen a gyors környezeti változások gyorsan növelik a gyerekek verziószámát. Itt a gyerek3.0., és az oktatás még a 2.0 szintet sem érte el teljesen.

Harmadik kultúrás gyerekek

A „third culture kids” vagyis „harmadik kultúrás gyerek” kifejezést először Ted Ward szociológus alkalmazta olyan gyerekekre, akik szüleik helyzete miatt életük nagy részét szülőföldjüktől távol élik, attól eltérő kultúrákban fejlődnek (McCaig, 1992). Helyzetükből adódóan szintetizálnak kultúrákat, és nem eresztenek gyökeret, így az infokommunikációjuk nyitott és erőteljes. Mindehhez az infokommunikációs kornak megfelelő szemléletet kell felépíteniük. Nem véletlen, hogy már 1984-ben Ted Ward a „jövő állampolgárainak prototípusaként” írta le ezeket a gyerekeket. Nagyon jól előrevetítik az infokommunikációs kor következő generációinak, a digitális bennszülötteknek a jellemzőit.

A „third culture kids” jellemzői által a digitális bennszülöttek nemzedékeinek, a 3.0-ás gyerekeknek a leírását kapjuk:

• Életük állandó mobilitás
• Több nyelven beszélnek
• Társas készségeik érettek
• Gyakran magányosak, depressziósak
• Több időt töltenek a társaikkal online, mint offline
• Jó megfigyelők
• Befogadók, kevéssé előítéletesek
• Intelligensek, sokat tudnak
• Több egyetemre járnak, mielőtt diplomát szereznek
• Nem érzik magukat otthon sehol
• A pillanatnak élnek
• Függetlenek, célvezéreltek
• Felnőttként valószínűleg nem multiknál vagy kormányzatnál dolgoznak, hanem önálló vállalkozók

A digitális bennszülöttek, a Z és az Alfa generációk már egyértelműen ezeket a jegyeket mutatják. Bíznak a személytelen rendszerekben, jobban, mint a körülöttük lévőkben. A tudás elérhetőségét és a tanulás örömét természetesnek tekintik. Válogathatnak és válogatnak, mert a megnyílt információs és lehetőség térben e nélkül elvesznének.

A gyerekek szeretnének felkészülni a jövőre, nyomogatják a gombokat, használják a technikát, mert érzik, ami játék, az, az igazi tanulás. Ezért rendkívüli szellemi erőfeszítéseket is hajlandók tenni. A technikán keresztül tudják legjobban kifejezni magukat, még a bizonytalanságukat, szorongásaikat is. A technika mediátor – eszköz és nem cél.

Tudásszerzés és tudásszervezés – hálózatos gondolkodás

A leggyakoribb 1.0-ás ellenérv a változásokkal szemben, hogy a 2.0-ás vagy 3.0-ás megoldások a csoportmódszerek, illetve a technika nélkül nem jönnének létre. Ezekkel azonban a minősítő-büntető szemléletű oktatás nem tud mit kezdeni. Azért idegen test az iskolai oktatásban a csoportmunka és a digitális technika, mert a rendszer nem tartja hitelesen minősíthetőnek az egyéni teljesítményt, ha az a társak és a technika segítségével jött létre.

Az alapvető tévedés ebben az, hogy az ember mindig is a társak és a technika segítségét használta, és ez segítette a fejlődést, valamint a teljesítmények elérését. Az utóbbi évszázadokban mindez csak begyorsult. A mindennapi életben családi és munkakapcsolatokban hozunk létre értékeket, nem egyénileg, és már a kőpattintással és a tűz feltalálásával is a technológiai megoldásokra támaszkodott az emberiség.

Az információáramlás korábban nehézkes és lassú volt, ezért a társas tudásalkotás csak kis hatékonysággal működött. Most azonban a hálózat összehozhatja az embereket, és ahogy Z. Karvalics László és Vietorisz Tamás (2007) írja, „milliónyi kis tudáskazán” fűthet.

Az ismeretek és a képességek mind működésüket, mind pedig fejlődésüket tekintve szoros kölcsönhatásban vannak egymással (Csapó, 2003). A megsokszorozódott információtömeg, ismeret kezelésével a gondolkodási képességek is megváltoznak.

A hálózatosodás szükségszerűen több szinten is megtörtént:

• Az internet technikai szinten lehetővé tette az információk gyors terjedését, összekapcsolta az embereket az információval és egymással.
• A közösségi hálózatok a társas szinten az információkat soha nem látott mennyiségben oszthatják meg és formálhatják.
• Lehetővé vált, hogy az egyének gondolkodása elszakadjon a linearitástól, az információk rugalmas hálózatban egymáshoz kapcsolódhatnak szellemi szinten.
• A hálózatos gondolkodás megjelenik a megtapasztalt sokféleség szintetizálása, a kritikai gondolkodás, az egyénre szabott tudásszerzés által.

Szakirodalom
American Express Ngen Fellows – Convened by Independent Sector, 2009-2010. American Express, Final Report
Csapó Benő (2003): A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Gyarmathy Éva (2016): A tudomány és a harmadik kultúra. Fókuszpontok. Úton az ifjúság megismerése felé, pp. 80-97.
Z. Karvalics László, Vietorisz Tamás (2007): „Milliónyi kis tudáskazán”. Az oktatás átalakítása és a fenntartható világba való átmenet. Eszmélet, 75. 5-36.

Gyarmathy Éva