Az emberi agy információfeldolgozási módját befolyásolják azok az eszközök, amelyek a mindennapi életben a kommunikáció és a tudás megszerzésében a legjelentősebb szerepet játsszák. Ilyenek a televízió, videó, DVD, számítógép, internet, mobil eszközök, digitális játékok és egyéb kütyük, amelyek a mindennapi élet részévé váltak.
A digitális-információs technika áttörése a 20. század 80-as éveiben indult, de eltérően érte el az emberiség különböző populációit. Magyarországon a kilencvenes évek végére lett általános a digitális-információs kultúra, de még a 21. század elején is nagyon nagy területi különbségek vannak az országon belül is.
A kultúra változásával átalakulnak az emberi képességek. Ez a jelenség nemcsak a digitális korra igaz, hanem egyetemes érvényű. Az emberi kultúra minden jelentős változása az idegrendszer és ezáltal a képességek drasztikus átalakulásával jár, ahogyan az például az írásbeliség esetében pontosan dokumentált. A változás mindig lehetőség és veszély is.
Az információs technológia elterjedésével egyre többen kifejezik aggodalmukat a következő generációkkal kapcsolatban. A képességek változása azonban nemcsak a gyerekeket érinti. Mindenki, aki a digitális korban él, a kultúrának megfelelően átalakul. Még a digitális világot elutasító, leginkább literálisnak megmaradni akaró egyén sem tudja magát kivonni a hatások alól. A televízió, a számológépek, a mobil telefon életkortól függetlenül mindenkit érint. Nem kell és a legtöbb ember már nem is tud fejben számolni, telefonszámokat megjegyezni. A nyomtató, a másológépek, a mobil telefonban is megtalálható fényképezőgépek sok írástól, jegyzeteléstől, másolástól megmentenek, de ezzel az íráskészség jelentősen gyengül.
Amely képességet nem használ az ember, az gyengül, és gyakran el is vész, amelyre viszont rendszeresen szüksége van, és emiatt állandóan gyakorolja, az a képessége fejlődik.
Ezáltal a kultúraváltás a gondolkodásmód váltás mellett a képességszerkezet átalakulásával is jár. Az egymást követő generációk emiatt is egymástól jelentősen különbözően viselkednek.
A generációk
A generáció, nemzedék kifejezés az egyazon időben, egy korban élő, nagyjából azonos életkorú emberek összességét jelenti, az ugyanakkor születettek korcsoportja. Emellett azonban jelenti azt is, hogy emberöltő; vagyis egy-egy emberi korcsoport felnövekedéséhez, kifejlődéséhez szükséges idő, ami 25–30 év.
Howe és Strauss (2000) szerint három jellemzővel lehet azonosítani a generációkat:
az érzékelt odatartozás, tagság,
közös hiedelmek és magatartás formák, mint például a családhoz, karrierhez, valláshoz vagy politikához való hozzáállás,
a történelemben való közös elhelyezkedés, meghatározó történelmi események, csomópontok, amelyek a generáció serdülő és fiatal éveiben következtek be, és jelentős hatást gyakoroltak a tagok további életére.
Ezek, bár nem függetlenek a születési évtől, mégis jobban azonosítják a generációhoz tartozást, mint maga a születési év.
A 20-21. század lényegesen különbözik a korábbiaktól a generációk tekintetében. Egyrészt a gyors változás miatt sokkal jobban különböznek egymástól a generációk, mint a korábbi korszakokban, másrészt az emberi átlag életkor egyre jobban kitolódik, és már 80 év körül jár, így sok generáció, sőt emberöltő élhet együtt. Olyan érdekes helyzet alakult ki, amikor a hosszabb életkor és az exponenciálisan gyorsuló változás következtében jelenleg legalább hat generáció él együtt. Ezt elsősorban az üzleti szféra kutatja, mert a jelentősen eltérő generációk eltérő igényeinek ismerete nagy haszonnal járhat, illetve súlyos károkat okozhat, ha figyelmen kívül hagyják. A gazdasági ismeretek között nagy hangsúllyal szerepel az eltérő generációk jellemzőiről való tudás.
Ezzel szemben az oktatásban egyelőre alig észlelhető ez a szemlélet, miközben az iskolában is jelen van mind a hat generáció. Jellemzően még eltérő szerepben, mert az idősebbek inkább a tanítói, tanári pozícióban, a fiatalabbak pedig a tanulók. Ugyanakkor az élethosszig való tanulás elhozta azt a helyzetet is, hogy aki lépést akar tartani a változásokkal, az egész életében tanul, így könnyen megesik, hogy egy fiatalabb generáció tagja tanít egy idősebbet.
Az egymást követő generációk
Sokféle elnevezésük van, de a születési időszak szerinti felosztásban nagyjából megegyeznek a szakemberek:
a Csöndes vagy Érett generáció, avagy az Építők (1925-1946)
a Baby-boom generáció, a Hippik, az Idealisták (1943-1964)
az X generáció, a Post baby-boomerek, TV-s generáció, a Kulcsos gyerekek (1961-1981)
az Y generáció, az Évezred generációja vagy Milleniumisták (1978-2000)
a Z generáció, Évezred-utániak, Post-Milleniumisták (1995-2010)
az Alfa generáció, az Érintő képernyősök (2010-)
Az évszámok természetesen csak megközelítőek, és inkább a Howe és Strauss (2000) által leírt jellemzők a meghatározók egy adott generációhoz való tartozás tekintetében. Nagyon lényeges egyéb szempont a születési hely, vagyis az is számít, hogy mennyire előrehaladott a digitális, infokommunikációs fejlődés a gyerek születési idejében a születésének és életének, különösen a serdülő és fiatal felnőtt korának helyén. Ezek többé-kevésbé meghatározzák, de nem döntik el, hogy az egyén mely generációval azonosítja magát.
Még ha a fentiek szerint, a generációk legszélesebben vett időintervallumait vesszük, akkor sem érik el az életkori csoportok a 30 éves időtávot, hogy teljes emberöltőről legyen szó. Elég jó közelítés azonban, és elfogadható generációként a nagyjából 20 év is, amely jellemzően a generációs időszakok hossza. Ez kevéssé rövidült, kivéve a legutolsó esetben, amikor az Alfa generációt leírta a szakirodalom, és a Z generációt egy 15 éves időszakra tette.
Várhatóan azonban a környezet változásának gyorsulása miatt a jövőben a nemzedékek ki sem fognak alakulni teljesen, mert mielőtt egy generáció kialakulna, már egy új nemzedék formálódik. Vagyis maga a generáció, mint fogalom egyre kevésbé lesz használható a gyerekek megértésére. Ami nem kell, hogy megrázó élmény legyen, hiszen már most is sokkal inkább az értő figyelem az út a tanulókhoz, és az egyénre valamint a csoportjára jellemző sajátosságok megismerése segít a tanulásuk támogatásában.
A generációk jellemzői
A Csöndes vagy Érett generáció (1925-1946) nem tekinthető digitális generációnak, mert már alkotó korának delén járt, amikor megjelentek a digitális technikák, amelyek megváltoztatták a környezetet. Ők inkább csak csendesen elviselik ezt a „csapást” is, mint a világháborúkat és a gazdasági válságot.
Baby-boom generáció, a Hippik, az Idealisták (1943-1964): Erről a nemzedékről az tartják a szakemberek, hogy „mindent megéltek, mindent megkaptak”. Szüleik megtapasztalták a nagy kataklizmákat, és felépítették a háború utáni időszakban számukra a világot. A baby-boom nemzedékéből sokan részesültek ingyenes felsőoktatásban és a viszonylag alacsony lakásköltségek is kedveztek nekik az életben való elindulásban.
X generáció, a Post baby-boomerek, TV-s generáció, a Kulcsos gyerekek (1961-1981): Gyakran a „laza” generációnak nevezik, akik elkötelezetlenek és céltalanok. A „Miért én?” generáció. Ők az első generáció, akik széles körben tapasztalták meg a válást, és az elsők akik, az életük során elég jó eséllyel többször is karriert váltanak.
Y generáció, az Évezredváltás generációja (1978-2000): A lusta, eladósodott, azonnali kielégülésre irányuló generációként írja le őket a szakirodalom. Karrier törekvéseik során nagy elvárásaik vannak, amelyek gyakran irreálisak, ugyanakkor az élethosszig való tanulás már természetes számukra. Emellett az „internet-függő” és a „magányos” jelzőket is gyakran megtaláljuk a leírásukra készült listákban.
Z generáció, Évezred-utániak, Post-Milleniumisták (1995-2010): Az első digitális bennszülött generáció. Az interneten való kalandozás szabadságába, a végtelen információs tengerbe születtek bele. Minden korábbinál rövidebb ideig tudnak figyelni, szinte állandóan egyszerre több mindent csinálnak. A gyorsaságot többre értékelik, mint a pontosságot. Nem tudnak megtanulni mást, csak azt, amit értenek. Vállalkozó szelleműek, nagyon individualisták. Alig töltenek időt olvasással, viszont sokat játszanak számítógépes játékokkal.
Alfa generáció (2010- ): nekik a görög betűjelen kívül is van nevük, Érintőképernyősök. Még csak most kerülnek az iskolába az első képviselőik. Ezek azok a gyerekek, akik előbb tanulnak meg tabletet használni, mint kés-villát. Innen az Érintőképernyős elnevezés. Egy európai kutatás szerint a 0-2 éves korúak 30%-a használ tabletet, 10%-uk első szava is tablet volt (Mascheroni és Ólafsson, 2014). Jelentősen kevesebbet kommunikálnak offline helyzetben, kevesebb személyes kapcsolatot alakítanak ki. Nagyon sok időt töltenek el a virtuális közegben. A feltevések szerint ők lesznek a legmagányosabb generáció, túltesznek majd a Z generáción is. Minthogy azonban még csak most kerülnek iskolába, egyelőre kevéssé látszik a fejlődésük iránya.
Miben különböznek és miben egyformák a generációk
Az összehasonlításban fontos szempont az offline-online térhez való viszony.
A baby-boomerek és az X generáció jellemzően offline generáció. Bár nagyon különböznek egymástól, de ők még a digitális bevándorlókhoz tartozók, mert a gyermek és fiatal korukban, a szocializációjuk során még nem volt internet, okostelefon, legfeljebb videojáték, de az is alig. Nem chat-elhettek, leveleket írtak és telefonáltak. Még a személyes találkozás volt jellemző rájuk, és személyesen beszélték meg, amit szerettek volna. A telefont inkább csak egyeztetésre, a találkozók megbeszélésére használták. Viszonylag jól ismerik és használják a digitális eszközöket, de nem teljesen érzik otthon magukat ebben a világban.
Az Y generáció átmenetet képez a digitális bennszülöttek felé. Gyerekkorukban még nem volt elterjedt mindaz a technika, amivel viszont tizenévesen már találkoztak. Vagyis a még erőteljes szocializációs korszakukban érte el őket a digitális világ. A technológia fejlődése miatt a serdülő korukban az ismerkedés és a baráti beszélgetések egy nagy része már online is zajlott, de még fontos volt számukra a személyes találkozás. Mindazonáltal ők a „chat generáció” is, mert az Y generáció fiatalkorában indult be a chat aranykora, amikor sorra jelentek meg a különböző chat programok.
A Z generáció és az Alfa generáció a valóban digitális bennszülött nemzedék. Ténylegesen beleszülettek a technika világába, kisgyerekként már életük része volt a digitális eszközök sokasága. Mindennapjaik része a technika, az életükbe szervesen beleépülten használják a digitális eszközöket. Az énjük és önkifejezésük részévé váltak a technikai eszközök. Szabadidejük nagy részében online helyzetben vannak. Kapcsolataik és a világban való tájékozódás természetes terepe az online tér, ami az érzelmi fejlődésben jelentős szerepet játszik. Az online világban a személytelenség, és a könnyű kilépés, illetve azonnali reakciók lehetősége a problémák, konfliktusok kezelését egy sokkal alacsonyabb megküzdési szinten tartja.
Minden kategorizálás akkor segít a megismerésben, ha rugalmasan kezelik. A generációk leírását is így érdemes kezelni. Például a digitális bennszülött vagy bevándorló kategorizálás egyértelműen elnagyolt, és rosszul alkalmazva félrevezető is lehet. Azt a benyomást keltheti, mintha a bennszülött jobban értene ahhoz, amibe beleszületett, mint aki bevándorolt. Ez egyáltalán nem így van. Erre példa a sok gyerek, aki még a billentyűzetet sem tudja használni, elvész a digitális eszközök között, vagy legszívesebben nem is használja ezeket. Ugyanakkor számos, akár a legidősebb generációhoz tartozó kiváló informatikus dolgozik még mindig aktívan. Bármelyik generáció tagjai közül vannak sokan, akik örömmel és nyitottan fordulnak az infokommunikációs technika felé, és vannak, akik tartózkodók, vagy akár ellenségesek a digitális világgal szemben.
Ahogyan egy nyelvet anyanyelvként beszélő egyénekhez képest is messze jobban elsajátíthatja aaz adott nyelvet egy bevándorló, úgy egy digitális bevándorlónak is messze hatékonyabb lehet a digitális világról való tudása és az eszközök használatában való jártassága, mint a digitális korba születettek közül sokaké.
A digitális bennszülött és bevándorló elnevezések sokkal inkább a szocializációról, mint a képességekről vagy tudásról szólnak. Leginkább világnézetben, értékekben, attitűdökben különböznek a generációk egymástól. Mint minden más kategóriának, a nemzedékbe sorolásnak is statisztikai alapja van, de egyénekre nem igazak a megállapítások.
Nem értékítélet a valamely generációhoz sorolás, és a generáció nem minden tagjára és nem minden tekintetben igazak a generációba tartozókról leírt jellemzők. Emellett egyre csökken majd a különbség a generációk között, mert a gyors változáshoz fog igazodni az emberiség, és ez némileg homogenizálja.
Ha elnagyoltan is, de a generációk megkülönböztetése tendenciákat jelez, amelyek olyan fontos kérdésben, mint a tanulás/tanítás módjának, tartalmának és módszertanának megtervezése, nagy jelentőséggel bírnak. A marketing már régóta figyeli az ügyfelei igényeit, és követi a generációk változását, mert a sikere attól függ, hogy el tudja e találni a célközönséget. Az oktatásnak ugyanezt a szemléletet kell követnie.
A generációk a munkahelyeken és az iskolában
A karrier szempontjából a X generáció különbözik az összes többi későbbi generációtól. Tagjai a kemény munka révén képzelik el a karriert, ezzel szemben az Y és Z nemzedékek arra várnak, hogy „a világ meglássa milyen csodálatosak”. Az X generáció fiataljai lassan jutottak előre a szamárlétrán és a csoportnormákhoz való igazodás volt a sikerük záloga. Ezzel szemben az Y és Z generációs fiatalok úgy érzik, minél gyorsabban és minél jobban ki kell tűnniük, hogy még fiatalon eredményt érjenek el (Tari, 2015).
Az iskolában a Z és az Alfa generációk jelennek meg tanulóként a kétezres évek első harminc évében, tehát teljesen a digitális generációhoz kell a tanításnak alkalmazkodnia.
Az X és Y generációk viszont mint pedagógusok, és egyéb szakemberek vesznek részt a tanításban. A fenti elemzés szerint ez a két generáció a digitális bevándorlók közé sorolt, így a diákjaikhoz képest jelentősen eltérő attitűdöket hordoznak. Ugyanakkor ez a két, most fiatal felnőtt és felnőtt, nemzedék egymástól is nagyon különbözik, így az eltérő szemlélet jelen van a tanulás és tanítás minden szegletében.
Ebben a helyzetben különösen fontos megérteni és kezelni a nemzedékek eltérő világlátását, igényeit, érdeklődésének területeit, tevékenységét, miközben persze a generációk egyre kevésbé térnek majd el egymástól, ahogyan egyre inkább mind a változó korszakban szocializálódnak és élnek.
Hivatkozások: Howe, Neil; Strauss, William (2000): Millennials Rising: The Next Great Generation. Knopf Doubleday Publishing Group. Mascheroni, G., Ólafsson, K. (2014): Net Children Go Mobile: risks and opportunities. Second Edition. Milano: Educatt. Tari Annamária (2015): Generációk online. Tericum Kiadó, Budapest
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
