Az infokommunikációs kor generációi 20. – Olvasás a 21. században

Tanítással gerjesztett tanulási zavarok

Az idegrendszer fejlődése 8-9 éves korig rendkívül erőteljes, és ekkor fejleszthető a legjobban, de nem ekkor tanítható a legjobban. Tanulásra készen majd ezután lesz, vagyis nagyjából a 3. osztályban lehet először a módszeres tanulásra számítani. Minden szisztematikus tanulás, amit ennél korábban akar az oktatás rányomni a gyerekekre, sokszorosan visszaüt. Éretlen idegrendszerrel nem szabad megkezdeni az olvasás, írás és számolás tanítását, viszont az ezekre való felkészítésre nagy szükség van.

A tanulási zavarok arányának növekedését az okozza, hogy a gyerekeknek a fejükben még nem létező idegrendszeri funkciókat kell megmozgatniuk azoknak a bonyolult készségeknek az elsajátításhoz, amelyet az iskola elvár.

Mindig voltak olyan gyerekek, akik függetlenül értelmi képességeiktől, a részképességek terén lassan fejlődtek. Az idegrendszeri érés módja és sebessége jelentős egyéni eltéréseket mutat. Még a maximálisan ingerben gazdag környezet sem segít, ha ez az érés nagyon eltér a szokásostól. Ilyen esetben akár egész életen át megmaradnak a részképességbeli gyengeségek. Az ilyen atipikus fejlődés ritka probléma, és a korai fejlesztés és utána a megfelelő tanítási módszerek jelentősen csökkentik a zavarok súlyosságát, de a környezeti hatások megnövelték az atipikus fejlődést mutató gyerekek arányát.

A digitális korszakban az egyéni eltérések a korábbiaknál nagyobb spektrumon mozognak, és most a szenzomotorosan hiányos környezetben lassabban fejlődnek azok, akiknek az idegrendszere az átlagosnál kicsit is több megerősítő ingert kíván.

Míg korábban a gyerekek nagyobb része érett idegrendszerrel került iskolába, most ez már nem így van, és ezt figyelembe kell venni a tanítás megtervezésénél. Ha a szenzomotoros tevékenységekkel fejlesztené a szükséges részképességeket az iskola, akkor nem termelne neurológiai alapú teljesítményzavarokat.

Ha hiányoznak a szükséges idegrendszeri működések az iskolai készségek tanulásához, a kisgyerek agya más területekkel oldja meg a feladatot. Ezáltal nem a megfelelő idegrendszeri folyamatok erősödnek meg, és mire megérnének a szükséges területek, már jelentős pusztítást okozott az agyban a korai kezdés. Ezzel máris megalapozta a tanítás a tanulási zavarokat.

Átmeneti megoldások

Létkérdés, hogy mihamarabb megszűnjenek a tantárgyak, és aktív tevékenységek során szerzett tapasztalatokkal fejleszthessék a tanulók a kompetenciáikat. Mégsem valószínű, hogy ez az átalakulás hirtelen bekövetkezne, ezért átmeneti megoldásokra van szükség a digitális bennszülöttek és pedagógusaik megmentéséhez.

A realitás az, hogy minél több időt tölt egy gyerek az oktatásban, annál nehezebb rávenni, hogy tanuljon. A tizenévesek amúgy sem arról híresek, hogy szeretnek a felnőtteknek megfelelni, de ha eleve kudarcra ítélt az iskolai karrierjük, akkor végképp esélytelen diák és tanár, mire a középiskolában összetalálkoznak.

Minden, a korábbiakban bemutatott módszer sikeresen alkalmazható. Emellett azonban olyan mentő megoldásokra is szükség van, amelyek a már kialakult zavarok, hiányok és motiválatlanság esetében is eredményes lehet.

Olvasási zavarok – diszlexia

Az olvasási zavar súlyossága attól függ, melyik szinten történt elakadás.

Logografikus szinten akad el a fejlődés, amikor az agy nem tudja összekötni a beszédhangot a be­tűvel, és lényegében képként kezeli a szavakat. Aki ezen a szinten olvas, nem tud értelmetlen szövegeket kiolvasni, csak azokat a szavakat ismeri, amelyeket képszerűen meg tudott ragadni. Ez a mély diszlexia, vagy fonológiai diszlexia. Sok szakember csak ezt a fajta olvasási zavart tekinti diszlexiának.

Felszíni diszlexia esetén a betű-hang megfeleltetésre képes az agy, de a szavak nem tárolódnak el stabilan a mentális lexikonban. Emiatt betűzésre kényszerül az olvasó. A zavart sokféle tényező okozhatja. Az auditív vagy vizuális részletek megkülönböztetésének zavara, a szekvenciák, az irányok, viszonyok észlelésének gyengesége miatt a szavak képe nem lesz állandó. Folyton mást észlel az agy, ha a betűket, szótagokat felcseréli, ha nem egyértelmű, hogy mikor melyik hang, melyik betű, és hogy egy betű melyik hang.

A felszíni diszlexia aránya nőtt meg a digitális bennszülöttek generációjában. A 20. század vége felé 7-10%, mostanra 15-20% körüli a zavar előfordulása a populációban. Ennek oka nem csupán a digitális világ, hanem az oktatás rossz alkalmazkodás: a korábbiaknál több gyereknél késik meg az idegrendszeri érés, de ennek ellenére mindenkinek ugyanakkor, ugyanazokkal a módszerekkel kell kezdeni olvasni. A nem létező idegi kapcsolatokra építő tanulás a későbbi tanulást megakadályozza. Ez mindig is így volt, csak kevesebb gyereket érintett a probléma.

A túl korai, erőltetett olvasástanítás az idegrendszeri érési folyamatokat megzavarja, és ez az egész életre kiható diszlexiához vezethet. Ha a gyerekeknek nem kellene olvasniuk, de minden fejlesztést megkapnának az idegrendszeri éréshez, és érdeklődésüknek megfelelő olvasnivalóval venné őket körül a környezet, nyolc éves korukra maguktól megtanulnának olvasni.

Csak nagyon kevés, a populáció 3-4%-a esetében van szó mély diszlexiáról, amely nem vagy alig megelőzhető idegrendszeri eltérésen alapul. A felszíni diszlexia intenzív szenzomotoros fejlesztéssel, és az olvasásra tanítás késleltetésével megelőzhető. Amíg azonban ezek nem segítik a gyerekeket, addig tovább fog nőni ennek az olvasási zavarnak az aránya.

Gyenge olvasási képesség és készség

Az olvasási képesség gyengesége nem feltétlenül diszlexia. A kevés olvasási tapasztalat miatt a szó olvasási sebesség, a szavak előhívása lassabb, emiatt az olvasás nem lesz folyamatos. A szókincs hiány is gyenge olvasáshoz vezet, mert a nem ismert szavakat betűznie kell az olvasónak, mintha idegen nyelven olvasna.

A gyenge olvasási készség is egyre gyakoribb. Ennek oka a kevés olvasás. Az információk egyre nagyobb részét képeken, sőt mozgó képeken keresztül szerezheti meg az ember, ezért jelentősen csökkent az olvasással töltött idő. Ez pedig a gyakorlási idő jelentős csökkenéséhez vezet. A mindennapokban nem használt képességekből nem lesz készség, nem válik automatikus folyamattá az olvasás.

Ha nem diszlexia okozza az olvasási problémát, akkor a gyenge olvasáson rövid, érdekes olvasnivalók rendszeres olvasása segíthet.

Szövegértési nehézség

A szövegértési nehézség a képzetalkotás gyengesége, ami azt jelenti, hogy az olvasó a nyelvi szekvenciából nem tud értelmes fogalmat, képzetet alkotni. A szavak olvasása folyékony és gyors lehet, mégsem állnak össze értelmes szöveggé. Ennek a problémának a gyakorisága is megnőtt, mert a korábbinál sokkal kevesebb a verbális és főleg a literális anyag, amely a mindennapi gyakorlattal fejlesztené ezt a képességet. A kész képekben kapott információ sokkal gazdagabb, de felületesebb feldolgozást kíván. A szövegértéshez a módszeres, logikai, elemző feldolgozás gyakorlása is szükséges. Ezért fejleszti is ezeket a területeket az olvasás.

A szövegértési nehézség nem diszlexia, de gyakran a diszlexiás tanulónak is gond a szövegértés. Minthogy sok mentális energiát veszít magával az olvasással, és a szekvenciákkal, viszonyokkal is gondja lehet, érthető, hogy a szövegértésben is zavarokat fog mutatni.

A szövegértés gyakorlással, rövid szövegek feldolgozásával, képi megsegítéssel valamint jól szegmentált szövegek olvasásával fejleszthető.

Olvasás 21. századi módon

Már nem lehet mindent elolvasni, olyan mennyiségű szöveget termelt az emberiség. A fiatalok olvasásával több szinten is súlyos gondok vannak, és mégsem változott még meg az iskolai olvasástanítási eljárás és az olvasási mód tanítása.

Tizenéves korra gyakran már olyan olvasási zavar alakul ki a gyerekeknél, hogy nem is érdemes erőltetni a szokásos értő olvasással történő tananyag olvasást. A szöveg végére jutva úgysem emlékszik semmire a diák. Ideje a változtatásnak, amit a mindennapokban már automatikusan meg is tett a legtöbb ember az átfutó és pásztázó olvasás használatával. Anélkül, hogy tudatában lennének, az emberek többféleképpen olvasnak:

• Átfutó olvasás – nagy vonalakban felméri a szöveg tartalmát. A részletekben lehet hiány és tévedés, de elég jól ki lehet következtetni csupán néhány szó elolvasásával is, hogy miről szól a szöveg. Így olvassa a legtöbb ember például a híreket. A böngészés olvasási módja ez.
• Pásztázó olvasás – konkrét információ keresése. Nem kell mindent elolvasni, elég, ha a szemével keres az ember a szavak között. Ezt is rendszeresen használja, aki például étlapot olvas, vagy adott filmcímet keres, amikor moziba akar menni.
• Értő olvasás – lépésről-lépésre értelmezi a szöveget. Erre is szükség van, de a digitális korban nem lehet az egyetlen olvasási mód, egy a diákok műveltségét emelni akaró iskolában.

Vizsgálatok jelzik, hogy a kiemelkedő diszlexiás tudósok elsősorban az átfutó, illetve ha kell a pásztázó olvasást használják. Az átfutó olvasással helyettesíthető az értő olvasás. Így még azok a diszlexiások is tudnak olvasni, akiknek a betű-hang megfeleltetés gyengesége miatt mély diszlexia okoz zavarokat. Ráadásul az átfutó olvasás igen hatékony, gyors olvasást tesz lehetővé. A digitális bennszülöttek kiváló holisztikus-vizuális feldolgozási rendszerére építve elég jó eséllyel hatékonyak lesznek a „nem olvasó olvasásban”.

A tizenéves korban még olvasási zavarokkal küzdő tanulóknak nem az elérhetetlen kibetűzést és lépésről-lépésre haladó olvasást, hanem a holisztikus olvasási módokat érdemes megtanítani. Ezzel könnyebben olvasható számukra a tananyag is, és nem olyasmit kell nap, mint nap tenniük, amiben esélyük sincsen a sikerre.

Érdemes próbát tenni, és azzal kezdeni, hogy a diáknak nem szabad az elejétől a végéig elolvasni a szöveget. Ez van, akinek azonnal öröm, mások, akik nagyon belekapaszkodnak az egymás után jövő mondatokba, és nem bíznak magukban, eleinte visszaállnak a szekvenciális olvasásra. A „vajon miről szól…” játékban mindkét fajta olvasás gyakorolható. Vagy a szöveg egészének tartalmát lehet kérdezni, vagy egy adott szövegrészt megtalálni.

Az olvasás tanítása során a legfontosabb, hogy a diák eljusson a szövegértéshez, még akkor is, ha az értő olvasása gyenge. Az átfutó és pásztázó olvasás gyakorlásával az értő olvasást is gyakorolja a diák, miközben megtanulja a szöveg tartalmát értelmezni.

Összefoglaló

A folyékony olvasáshoz vezető út hosszú, összetett és sok a buktató. Sok diák még az olvasási képesség elsajátításához, mások az olvasási készség eléréshez nem jutnak el. Az iskola feladata megkönnyíteni az olvasáshoz és az olvasottak feldolgozásához vezető utat. Ez bármikor lehetséges, még akkor is, amikor már az értő olvasás képessége végképp elveszni látszik. A legfontosabb a szövegértés, és ehhez a sokféle olvasási mód ismerete vezethet.

Gyarmathy Éva