Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2013. szeptember 25. szerda, 10:11

42. esélyegyenlőségi napló

Eszköztelenül

Ritkán mondom azt, hogy nincs tovább. Hogy ötletem sincs, mit lehetne tenni. Talán tudomásul kellene vennem, hogy nem lehet mindenkit megváltoztatni. Hogy el kellene engednem a problémát. Mert nincs eszköz, sehol, ami megfelelő megoldást adna.

A családdal évek óta küzdünk. Eredmény minimális és az is csak átmeneti. Már a közösség is kéri, hagyjam őket. Hogy kútba dobott minden, amivel segítjük őket. Semmi változást nem hoz. Törődjek azokkal, akiknél megtérül a befektetett energia.

Szerencsére nincsenek sokan az ilyen típusú családok. És nehéz lemondani róluk, ha gyerekeik vannak. Meg egyébként is ott vannak, a településen, nem lehet levegőnek nézni őket.

Az asszony tizenegyet szült, kettőt elveszítettek, és a kilencből egy sincs, akinek az élete ne teljes csődtömeg lenne. Nincs befejezett iskola egyik felnőttnél sem, még analfabéta is akad köztük, akinek két osztály elvégzése után sem sikerült megtanulnia írni-olvasni, a másik többnyire börtönben van, minket is meglopott már, a harmadik öt osztállyal, tizenhét évesen egy abortusz után teng-leng céltalanul, és a többi sem tanult, a gyerekeivel van mind otthon, szülve újabbakat, sorban, ahogy az évek telnek. A kicsik, akik még általános iskolás korúak, nos, ők sem kecsegtetnek azzal, hogy megtörnék a sort, minden igyekezetünk ellenére.

A legkisebb, az elsős, már az első héten beírást hoz. Nem vagyunk meglepve, próbáltuk mi is fejleszteni, minimális figyelemkoncentrációval, és jó adag magatartászavarral indult neki az iskolának. Szókincse hiányos, ami van, az is bővelkedik olyan kifejezésekben, amelyek nem iskolai közösségbe valók. Persze sokat fejlődött, a hátrányai kompenzálhatók lennének. A következő kétszer járta az elsőt, ennek ellenére még ő működik a legjobban, egyelőre kezelhető konfliktusokkal. Aki korban követi, az a lány, kész veszedelem. Mindenkibe beleköt, a soron, ahol élnek, képes nekimenni a felnőtteknek is. Káromkodásban mindenkin túl tesz, nincs semmi gátlás benne, senki és semmi iránt. Pedig képességei alapján lehetne más is, eszes, ha figyel, szép eredményei vannak, de ezek ritka pillanatok, különös érzékkel bántja, bosszantja a körülötte élőket, a legfájóbb dolgaikat teszi nevetségessé, nem kímélve sem az iskolatársait, sem az anyját.

A sorban következő fiú, sajátos nevelési igényű. Túlmozgásos, képtelen figyelni. Olvasni alig tud. Pedig lassan befejezi az általánost. A magatartása rémes. Sokat hiányzik, szót senkinek nem fogad. Öntörvényű. Kibírhatatlanul.

Már mindannyian voltak kiemelve, állami gondozásba, majd visszahelyezve a családba. Mindkettőt az anyjuk kérésére.

Mindig azt mondom, a gyerek nem tehet róla, hova születik. És olyanná válik, amit az otthon ad neki. Ezekkel a hatásokkal szemben az iskola tehetetlen. Ez itt is nyilvánvaló. Az apa analfabéta, nem dolgozott soha, leginkább gyűjtögetésből, vasazásból szedi össze azt, amiből változó mértékben jut a családnak, többnyire lecsurog a torkán. Nem sok pillanat volt, hogy ne éreztem volna rajta, hogy ivott. Az alkohol mértéke határozza meg a kötözködését. Néha nem lehet megmaradni mellette. Az anya állami gondozott volt, onnan szökött ki a párja mellé, akit azért néha itthon hagy, gyerekestől, mindenestől, és elmegy egy-két hétre máshoz, másfele. Fogalma sincs arról, mi a háztartás,hogy kell azt vezetni. A mosás ritka náluk, leginkább eldobja a ruhát, ha már nagyon piszkos, tudja, úgysem nézzük el a mezítlábas, vagy meztelen gyereket.
Az aprócska házban, amibe beköltöztek, szinte csak a mi felügyeletünk, segítségünk hatására van néha rend. Egyébként leírhatatlan a szemét. Ami vonzza az élősködőket.

A nyárom féregirtást végeztünk, mert a patkányoktól már nem lehetett meglenni. Szinte folyamatosan kell ezzel foglalkoznunk, hiszen ott vannak, a ház körüli kupacok alatt, a szemétben, amit benőtt már a gaz. A házat megjavítottuk, mert már életveszélyes volt. Villanyt kaptak, bútorokat, tűzhelyet, edényeket, ruhákat. Gyakorlatilag mindennel elláttuk őket. De tudom, hamarosan újra lelaknak mindent. És újra kérik majd, hogy segítsünk, mert nem tudják megoldani a gondjaikat.

Közben, amit átadnak, átörökítenek a gyerekeiknek, ugyanaz, ahogy ők élnek. A mocskos beszéd, egymás alázása, bűnözés, kosz, tanulatlanság, hanyagság, munka pedig, vagy erőfeszítés bármiért, az soha.

És a lánc nem szakad meg. Már ott egy lány, a börtönben levő fiú párja, kérdezem, hány éves, mondja, tizenhét, de kétlem, domborodó pocakjára kérdezek, mire mondja, talán négy hónapos, nem tudja, még nem volt orvosnál.

Náluk vagyok. A házfelújítás utáni feltételekről szeretnék beszélni velük. Hogy hátha sikerülne tartóssá tenni az állapotot. Ám nem sikerül. A fiú ugyanis beszól az anyjának: Szo… le, te g… k…va. Nem kapok levegőt… Hogy beszélsz az anyáddal? – kérdezem dühösen. Így.- mondja vigyorogva. Próbálok hatni rá, de közli, hogy nem érdekli amit mondok, nem jön a programjainkra sem, pimaszul aláz mindannyiunkat, és ott vagyok, teljesen eszköztelenül, már csak az anyját fékezem, hiszen már kezdi, hogy te szemétláda, elvitetlek… és akkor rádöbbenek, hogy semmit sem tehetek, nem bírom megállítani, megszakítani ezt az ördögi kört, így nőnek fel, bele ebbe a mocsokba, a bűnbe, átörökítve azt, amit a szüleiktől hoznak, és átadják majd a gyerekeiknek.

És én tehetetlen vagyok.

Ki ad megoldást? Talán ezzel kezd majd valamit a nagy központosítás?

L. Ritók Nóra

5 üzenet

  1. Kiss Anikó szerint:

    a fb-on írtam mellé:
    nem tudom , ki fog végre itt is a dolgok mögé nézni, hol az az élettan területére is beleső tanulmány amely elemzi az éhezés, a vitamin és nyomelemhiányos, alultáplált gyerek nélkülözésének ama szövődményeit, amelyek az agysejtek kifejlődést gátolják, vagy éppen a túlmozgásos, figyelemhiányos állapotig juttatják el. Bizonyára nem volna Nóra se eszköztelen, ha legalább a testi fejlődés, mint alap megvolna és a kondíciók lehetővé tennék a fejlesztést, akár későbbi életszakaszban is. Ez valakinek a felelőssége, hiszen azokban a szegregátumokban, ahol pl. Nóra is működik leírhatatlan a nélkülözés még a "rendes" családokban is, többnyire magzati korban elkezdődik a hátrányok visszafordíthatatlan felhalmozódása.

  2. Makai Éva szerint:

    Eszköztelenül? Nem, nem hiszem, hogy ebben az esetben csupán a pedagógia eszköztelenségéről lenne szó! Mert Te (szerepednél fogva) a pedagógiai eljárások képviselője lennél! De közben óhatatlanul is "belegabalyodtál" a szociális ellátás (ellátatlanság) hálójába, és a szociális segítő szerepében is fellépsz. Persze, hogy van kudarc, mert nem lehetsz Te egy személyben az összes olyan ellátórendszer, amelyik magára hagyta ezeket az embereket! Ebből a nézőpontból tán mégsem csak a Te személyes felelősségedről és a pedagógia kudarcáról van szó, s nem csupán ezeknek az embereknek a megváltoztathatatlanságáról szól a történet…

  3. Dóri szerint:

    Hátrányok felhalmozódása?
    Nemcsak cigányoknál! Pl háromgyerekes, diplomás, magyar értelmiségi családnál is. Ez szégyen De így van. Őrajtuk segít valaki????

  4. Juli szerint:

    Nem, Dóri! Mindenki csak sajátmagán tud segíteni. Sokat lendíthetne az ügyön az egymás iránti szolidaritás meg az összefogás.

    A halmozottan hátrányos helyzetű rétegek viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy önnön érdekeiket képviseljék, érvényesítsék, ráadásul éppen részben az általad is említett ok miatt egyre jobban sújtja őket a diszkrimináció. Pedig ha nem lesz változás, és a leszakadó (nem csupán cigányokból álló) rétegek rászabadulnak a társadalomra, akkor valóban valamennyien teljesen eszköztelenek leszünk.

    Nóriék és mások is óriási erőfeszítéssel, csodálatra méltó módon rengeteget tesznek ezekért az emberekért, de ez így sem elég, a probléma nagyságához mérten kevesen vannak, és hatalmas támogató táboruk ellenére elszigeteltek. Igaza van Makai Évának, hogy az igazgyöngyösök óhatatlanul belegabalyodtak a szociális ellátás feladataiba, mivel ezekre az illetékesek szinte egyáltalán nem vállalkoznak. Ha nem kapjuk magunkat össze, könnyen megvalósulhat Spíró György utópiája. Elolvasásra ajánlom a Feleségverseny című könyvét.

    Abba meg bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha a szélsőséges erők kihasználva az általános elkeseredést a bűnbakká kikiáltott cigányok (hajléktalanok, zsidó bankárok stb.) ellen fordítják az erre fogékony embereket. Ha termékeny talajra találnak a populista, demagóg szólamok. Akkor nem csak hideg polgárháború lesz majd az országban…

  5. xy szerint:

    Tisztelt L. Ritók Nóra!

    Több írását is olvastam már, nagyra értékelem a munkáját. Sok "Nórára" lenne szükség ebben az országban…
    azért írok, mert egy kicsit magamra ismertem a cikkben. Nem részletezem, elég annyi, ha a gyerekkoromra gondolok, örülök, hogy túléltem… borzalmas volt…
    nem vagyok cigány, magyar ötgyermekes család negyedik gyerekeként születtem. (Egyébként tízen lettünk volna testvérek…)
    Szerencsére nem követtem szüleim példáját, ahogyan az írásban olvasható, már gyerekként tudatosan ellenálltam szüleim és gyakran testvéreim nem normális viselkedésének. Gyerekkoromban meg voltam arról győződve, hogy engem vagy elcseréltek születésemkor a kórházban, vagy valahonnan "szereztek" a szüleim, hiszen semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni a viselkedésükben, gondolkodásmódjukban az enyémmel. Szerencsére a gének nem csak a szüleinktől öröklődnek…
    tulajdonképpen szeretném megvédeni a cikkben szereplő gyermekeket. Nagyon rossz, ha egy pedagógus rásüti a bélyeget ilyen kis korban egy gyermekre. Nagyon nehéz tőle megszabadulni. Én kifejezetten utáltam általános iskolába járni, az osztálytársaim büdöskének szólítottak. Szerencsére középiskolában már nem ismerték a családi hátteremet, behoztam a lemaradást. Akkor már anyám sem tudott befolyásolni semmilyen téren.
    Ma már boldog, kiegyensúlyozott felnőttként élek. Nem vagyok szutykos, hiába abban nőttem fel. A férjemet inkább a néha túlzott tisztaságmániám bosszantja. A gyermekem (egy gyermeket terveztem, és így is lett, nem léptem anyám nyomdokaiba…) semmiben nem szenved hiányt, fizikailag, szellemileg, lelkileg sokkal fejlettebb, mint a vele egykorú társai.
    Talán az "eltévedt" gének mellett annak köszönhetem mindezt, hogy láthattam kicsi koromban az ellenpéldát. Ezt köszönhetem a szembe szomszédunknak, a nagyapámnak és a nővéremnek.
    Tudom, hogy vannak menthetetlen gyermekek, a testvéreim között is akad, de azért úgy gondolom nem kellene mindet egy kalap alá venni.
    Munkájához kívánok sok sikert, erőt, kitartást!
    Tisztelettel

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep