A történet múlt heti. De ismerős, ezelőtt tíz évvel is lejátszódhatott volna. És attól tartok tíz év múlva is megtörténhet még. Valahogy hozzuk, cipeljük, változás nélkül, egyre rosszabb állapotokat gerjesztve magunkban is, és bennük is.
Egy kísérleti programban hatvan gyerek számára készítünk részletes fejlesztési tervet a művészeti iskolában. Ennek része az is, hogy meginterjúvoljuk az általános iskolai tanítójukat, mi a véleményük a gyerekekről.
Az időpont délután négy óra, a napközi vége. A két fiú, akikről információt szeretnénk, kilenc évesek, mélyszegénységben, nagycsaládban élők, romák. Tudom, nem könnyű velük. Nekem sem, de működnek az alkotás által, egyre jobban, egyre sikeresebben.
Az érdeklődésre a tanító néniből folyik a panasz: agresszívak, állandóan kötözködnek, Nem figyelnek, nem lehet tőlük órát tartani. Sosem csinálnak hétvégén otthon házi feladatot, nem gyakorolnak semmit. Sosem hozzák be az osztálypénzt, még 100 Ft-ot sem lehet tőlük kicsikarni. Mindig füstszagúak. Sokszor piszkosak. A szüleik meg isznak. Hallja a többitől, hogy állandóan veszekednek másokkal. Hogy meg kellett volna buktatni őket. Hisz semmit se tudnak. Ezek miatt viszik el innen a gyerekeket. Azokat, akik normálisan élnek, tanulnak. Mert ezektől nem lehet tanulni, dolgozni, stb…
Igen, sok dolog igaz. Sok meg nem. Sok az előítéletekkel terhelt sztereotípia, ami sikeres védekezés az információszerzés helyett.
De mit lehet elvárni attól a gyerektől, aki ilyenkor telente nyolcadmagával osztozik egy szobán? Ebben a szobában csak az ágyak férnek el, abból se sok, itt még alszanak „lábtól” és „fejtől” is. Néha egész éjjel rettegésben. Mert az uzsora miatt állandó a fenyegetettség. És füstszagú. Hát persze. A rossz kályhákra állandóan rakni kell, hogy reggelre ne hűljön ki teljesen a szoba. Az egy napra elég famennyiséggel egész nap bajlódik a családfő. És a vizes, fagyott ágak sokszor füstölnek. De itt ez van. Itt nincs központi fűtés. És nincs fürdőszoba sem. A hat-hét gyereket az utcai kútról hozott vízzel kellene esténként megfürdetni, persze előtte megmelegíteni a vizet, azon a bizonyos füstölő kályhán. Ha csak fél órát szánunk egy gyerekre, az is három és fél óra esténként. És akkor még nem beszéltünk a hajmosásról. És igen, nehezen szárad a ruha is. Hat gyerekre kézzel kimosni, kicsavarni, megszárítani… Nem egyszerű.
Innen tényleg nem megy osztálypénz. A jövedelmek a hónap feléig tartanak ki. Utána már az élelem is gond. Mindenhol hatalmas az áramtartozás. Van, ahol ki is kapcsolják, és sötétben telnek az esték. Itt csakugyan nehéz olvasást gyakorolni.
És az említett két gyerek szüleit még sosem láttam részegen. Hogy veszekednek? Ki nem veszekszik a nyomorban a másikkal? Igen, veszekszenek, képesek ordibálni egyetlen karnyi vastag akácnövésen is. Mert e tehetetlenség, és a „nincs” ezt szüli. A túlélés törvényeibe szocializálódó gyerekek agresszívak lesznek.
De ez a tanító nénit nem érdekli. Nem nézi meg, nem megy utána, nem gondol bele. Ez nem dolga. Az iskola falain belül pedig ennyit tapasztal.
Így nem is csodálkozom túlságosan, mikor a kérdésre, hogy milyen jó tulajdonságokat tudni mondani a gyerekekről, kikel magából: ezeknek nincs! Ezeknek nincs jó tulajdonságuk!
Nem jól van így. Így csak asszisztálunk mindannyian a nyomor újratermeléséhez. Miközben megnyugtatjuk a lelkiismeretünket, hogy mi pedagógusok mindent megtettünk.
szerintem tegeződhetnénk-mondja jenő, nekem- hisz oly rég ismerjük egymást- mégis más a szó, na! nincs jelentősége a nagybetűnek a mondat elejének, hisz az élet egy folyamat, nem is tudjuk, honnan nézzük az elejét. Egy kávé? – kérdi, már gőzölög az arcom előtt. visszautasítani illetlenség, gondolom magamban végig. Befogadtak, ismét. 2004 óta fogott magánnyugdíj-pénztári egyenleg értesítő, hozam szociális segélyből, közfoglalkoztatott bérből, stb.- mi jár? Bankos, családgondozó, szociális munkás, közfoglalkoztatatottak jogsegélye, már minden vagyok. egyszerre, a másodperc töredéke alatt tudj válaszolni életet, mindennapi életet meghatározó, pénzbeli portfóliókra. Kommunikálok, alapértelmezetten, alfában. Próbálom omegáig eljuttatni. Olyan ez, mint a logika diszjunktív szillogizmusa. gondolkodási műveletek nyüvése általános szinten. Kis magyar-mélyszegény-halmozottan hátrányos helyzetű rapszódia.
Igen, Csilla, próbálunk mindent, a helyzet pedig napról napra érzékelhetően romlik. Tegnap a villanykikapcsolások, majd a víz, ma a behajtócégek kérlelhetetlen saját szabályai. Keresem a logikát, az emberséget, a kiszámíthatóságot, de nincs, csak a bizonytalanságot, és az elkeseredettséget tapasztalom. Tapintható feszültséget a patikában, ahol nem tudják kiváltani a gyerekek gyógyszerét.
Már mindenkiben ellenséget látnak, az orvosban, ha nem gyógyul a gyerek, de legfőképp ma a polgármesterekben, akik nem adnak elég embernek közmunkát…Annyit érzékelnek a dolgokból, amennyit a bőrükön tapasztalnak. Közben pedig a döntéshozók a saját, mondjuk 10 évvel ezelőtti tapasztalatukból és sztereotípiáikból kreálnak szabályokat, ami szerintük majd utat mutat…de lesz e aki végigmegy ezen az úton?
A "legviccesebb" behajtás a csatorna hozzájárulási díj, környezetkárosítás címén, ott ahol vezetékes víz sincs csak közkút, sőt a kukadíj, lakossági hulladék szállítás a térségi hulladék lerakóba. Szerződés szerint a ház kapujából elszállítandó. Ám nem hogy út, járda sincs a kanyargós, sártengerben. Szerződés szerint a cég alkalmazottja viszi a kapu elől. melyik jogcímen támadjam meg a végrehajtást, az inkasszót a lakossági folyószámlára: mélyszegénység miatt negyedévente nem tud 5200 Ft-ot fizetni a szemétért, vagy hogy a szolgáltató cég alkalmazottja nem megy be egy kétéltű járművel (pszh) a kapuig, az önkormányzat által pályáztathatott útalap rekonstrukció stb.stb. Itt nincs közmű, csak kötelezettség és inkasszó, háztartásonként, pályázat szerint lakásonként.
Betegség, bizalom, tudom miről beszélsz, amikor a mélyszegénynek az orvos odavágja: azt akarja, hogy meghaljon a gyereke? Nem!!! Csak nincs pénze antibiotikumra. Mennyibe is kerül 2000-3000 Ft. Generációk vélt vétkét miért kell a mai 3-10 éves korosztályon büntetni? Ingyenes vakcinák? Mennyi? Ki mérte fel? Hogyan fertőződik újra meg újra egy óvoda? Miért nincs meg a kihasználtsága, Normatíva visszavonás: hiányzás miatt? óvodáztatási támogatás hiányzás miatti igényelhetetlensége? (oktatási törvény szerint óvodásra, ha a szülő azt mondja, hogy beteg volt, nem tanköteles: akkor igazolható a hiányzás, így a szégyen miatt, hogy nem tudok gyógyszert kiváltani, nem is viszem el orvoshoz, hanem a reklámok után veszek, még mindig olcsóbb gyógyszernek nem minősülő készítményeket a saját diagnózisom mellé. Bizalom?
Közvetítenék: kirándulási pénz, csoportpénz , osztálypénz, fényképezés, foglalkoztató füzetek ára: mind elérhetetlen luxus. Felvetem esetkonferencián: újra kellene gondolni az alapítvány alapító okiratát: pénzt az kapjon, aki a pedagógus excel-táblája szerint javít 2-4 tizedet, ne csak a kitűnő, jeles, tudjuk mindannyian mely körből kerülnek ki többségében ezen településekről. siketség!!!
Részletezhetném a való élet valamennyi mindennapi megélt, minőségileg máshogy megélt, anyagiakban megélt,alacsony szociokulturális szinvonalon megélt, mélyszegénységben fogant, éhező terhes anya, mélyszegénységben született, mélyszegénységben cseperedett, mélyszegénységben óvodás, kisiskolás élet mindennapjait az oktatási intézmények utáni élet mindennapjait(nincs iskolaotthon mert drága a fenntartónak, nincs felsős napközi, mert drága a fenntartónak) áram nélkül, víz nélkül és következményeit, sehová sem kapcsolódik számomra, a nagy gondolkodó elméleti pedagógusok dilemmája mellé.
Van 12 éves unokaöcsém, aki négy nyelven beszél, hasonló gond a tehetségének gondozása is. A középszintet tudjuk, vagy ezt akarjuk: probléma mentességet.
Innen békából így látszik!
És ma reggel hallom a Kossuthon Balog Zoltán úrtól, hogy nem felzárkóztatni kell, hanem felzárkózni…fontos az önerő, az akarat….igen..fontos…..szívesen beültetném egy hétre abba a családba, amivel épp most foglakozom. Hogy érezze kicsit, milyen fontos az akarat, és mennyi (!) lehetőség lenne, ha akarnák…..
Kedves L. Ritók Nóra! Én is hallgattam ma reggel a rádiót. Úgy gondolom, talán mégsem azt kellene éllel bírálni, aki végre megpróbál tenni valamit az ügyben. Ha elfogulaltanul állunk a kérdéshez, senki nem gondolhatja komolyan, hogy nem épp a felzárkózás elősegítése az egyetlen helyes megközelítés – olyan, amely hosszú távon jelenthet megoldást.
Kedves Kinga, talán részletesebben kellett volna kifejtenem, igaza van, így félreérthető.Nem mentség, csak ok, hogy Csillával már félszavakból megértjük egymást.
Természetesen nem az a bajom, hogy a felzárkózás segítését támogatja, hanem az, hogy ennek a túlhangsúlyozása a feltételek biztosítása nélkül nem lesz célravezető. És sajnos, türelmetlen is vagyok: nem látom a stratégiát, a konkrét lépéseket, az idő pedig telik, és gyerekek élnek és nőnek fel a nyomor újratermelésében, méltatlan körülmények között. Már régen azt gondolom, hogy nem az akarattal van baj, hanem a lehetőségek, elsősorban a munkalehetőségek hiányával. A szakképzetlenséggel, a hasznosulás nélküli képzések sorával,az analfabetizmussal, a munka világába visszavezető álprojektekkel, melyeknek a társadalmi hasznosulása semmi, vagy minimális. Hogy egy társadalmi réteg él ma a szociális megélhetés béklyójában, amiben persze az ő felelősségük is benne van, de sokkal nagyobb részben felelős a generációk óta a realitással szembe néző, álsikerekben tetszelgő politika (pártmeghatározástól függetlenül). Én, aki napi szinten dolgozom ebben az iszonyú problémahalmazban, más túl sok frázishalmazt próbáltam értelmezni. És mindig csodáltam az éppen aktuális döntéshozók magabiztosságát. És a riporttal csak annyi bajom volt, ami az államtitkár úr összes eddigi, általam ismert megnyilatkozásával: felszínesnek érzem, frázisnak, amiben nem látom a konkrét problémákra reagáló elgondolást, a konkrét feladatokat, megoldási módokat. És sajna nem tudok túllépni azon a nyilatkozatán sem,amikor a cigányságról ő a zenész cigányokra asszociál, és a megoldást a szórakózóhelyek cigányzenészekkel való ellátásában véli megtalálni…..Biztosan nincs könnyű helyzetben. Én is a magamét szajkózom, Csilla is, még sokan, és ő is. Biztos, hogy mindannyian megoldást szeretnénk. Én már nagyon. És az egyet nem értés nálam nem rágalmazás, vagy vádaskodás. Sosem.
Csak a dolgok jobb megértése iránti vágy.
De abban teljesen igaza van, hogy ez félmondatokkal félreérthető. Máskor részletesebb megközelítésekkel fogalmazok.de a véleményem vállalom.A jobbítás reményében.
Álprojektekhez:
az eddig ÚMFT: Új Magyarország Fejlesztési Terv, az unióhoz való csatlakozásunk után lehívható pályázati források és lehívásához szükséges projektek összeérése, találkozása, koordinációja, gyakorlatilag a szakterületi pályázati koordinátor intuitív, szakmaközi képzettségének determinációjaként volt sikeres. Ha csak szakterületeként volt meghatározott, akkor 6 önkormányzat, 6 pályázat eredményhirdetéseként volt nyertes, de nem értek össze: oktatás, teleprekonstrukció,(ROp) közösségfejlesztő, családsegítő csoport fejlesztő projektje, tartós munkanélküliek csoport fejlesztése, baba mama klub, szülők iskolája, kompetencia program, mentor program, vállalkozás fejlesztési programok: TÁMOP, de sehol egy koordinációs központban sem ért össze.
Leegyszerűsítve: egy telep rekontstrukciója: (Nyíregyháza, Huszártelep), infrastrukturálisan fejlődött a felhasznált pénzeszközök felhasználása tekintetében, de az ingatlan fenntartása érdekében nem ment párhuzamosan vele a foglalkoztatási program, : azok vakolják a házat, akik lakják, munkabérért, akik ott laknak, és nyertes pályázó foglalkoztatottjai ott dolgznak. A közösségek a foglalkoztatott apukák feleségének csoportja, akik személyesen is érdekeltek az alapítvány, szülői érdek képviseletek oktatási intézmények fejlesztéséért, kénytelenek voltak megismerni az integrációs programot, amely nem csak az iskolavezetés hanem a pedagógus attitűdjén keresztül minősíttetett meg a többi hozzáadott értéke alapján.
Egy villanyrezsón főz a fél utca, mert huszonnyolcadika van és nem telik már gázpalackra, a lakásfenntartási támogatás előlegét meg csak egy egy család kapta meg hivataltól. Van akinek kávéja van, van akinek cukorja, szóval tizenkét szempár mered rám, hogy kérek-e kávét, ha nemmel válaszolok szemrehányást kapok, hogy ciánynál nem iszok. már leoltottak hepa b-vel, tehát bólintok. porcelán csészében kapok, kanállal, a többiek kikeverve, kanál nélkül. az ülőgarnitúrán hátradőlni nem merek, közben macska ugrik az ölembe, amit megsimogatva magam mellé tessékelek, és hallgatok. Záporoznak rám a társadalom és szociálpolitikai kérdések és épp elúsznék, csak közben hazajön a túlkoros hetedikes és kéri az összes létező testvérére az osztálypénzt. Most kell visszavinni, különben igazolatlan óra. Hat gyereknek, huszonnyolcadikán ugyanolyan lehetetlenség, mint elsején. Nincs miből. és hogy ne maradjanak szégyenben, sőt a családi miatt, mindenki elkezd kotorászni a zsebében. ezer van. De túlkoros már ezzel elindul.
hivatástudat, alulfizetettség, motiválatlanság, kontraszelekció. Közöttük és velük. kell, hogy ők is akarják, de ne így motiváljuk őket. Üljön oda más is velem együtt, válaszoljon kérdésekre, és érezze a milliőt. nem rosszabbak senkitől, elkeseredettek és megkeseredettek, szegények és motiválatlanok, általunk motiváltathatatlanok. Emberek az embertelenségben. Lopnak , csalnak, hazudnak a mélyszegénységben. Ügyeskednek, kiutakat keresnek, elkeserednek, veszekednek, szeretnek, élnek és meghalnak. Farkasok a farkasok között. Kell, hogy szeretve neveljük őket. én ezt hiszem, akarom hinni. aki nem, azt várom és nézze meg azt, amit nap mint nap látok.
2021.07.21. Covid-örökség: hogyan tovább, felsőoktatás?
Mindenki máshogy könyvelte el tapasztalatait, a hallgatók Facebook csoportokban és memeoldalakon adtak hangot véleményüknek. A felsőoktatási intézmények belső üléseken vitatták meg a sz... (Forrás: Magyar Nemzet)
szerintem tegeződhetnénk-mondja jenő, nekem- hisz oly rég ismerjük egymást- mégis más a szó, na! nincs jelentősége a nagybetűnek a mondat elejének, hisz az élet egy folyamat, nem is tudjuk, honnan nézzük az elejét. Egy kávé? – kérdi, már gőzölög az arcom előtt. visszautasítani illetlenség, gondolom magamban végig. Befogadtak, ismét. 2004 óta fogott magánnyugdíj-pénztári egyenleg értesítő, hozam szociális segélyből, közfoglalkoztatott bérből, stb.- mi jár? Bankos, családgondozó, szociális munkás, közfoglalkoztatatottak jogsegélye, már minden vagyok. egyszerre, a másodperc töredéke alatt tudj válaszolni életet, mindennapi életet meghatározó, pénzbeli portfóliókra. Kommunikálok, alapértelmezetten, alfában. Próbálom omegáig eljuttatni. Olyan ez, mint a logika diszjunktív szillogizmusa. gondolkodási műveletek nyüvése általános szinten. Kis magyar-mélyszegény-halmozottan hátrányos helyzetű rapszódia.
Igen, Csilla, próbálunk mindent, a helyzet pedig napról napra érzékelhetően romlik. Tegnap a villanykikapcsolások, majd a víz, ma a behajtócégek kérlelhetetlen saját szabályai. Keresem a logikát, az emberséget, a kiszámíthatóságot, de nincs, csak a bizonytalanságot, és az elkeseredettséget tapasztalom. Tapintható feszültséget a patikában, ahol nem tudják kiváltani a gyerekek gyógyszerét.
Már mindenkiben ellenséget látnak, az orvosban, ha nem gyógyul a gyerek, de legfőképp ma a polgármesterekben, akik nem adnak elég embernek közmunkát…Annyit érzékelnek a dolgokból, amennyit a bőrükön tapasztalnak. Közben pedig a döntéshozók a saját, mondjuk 10 évvel ezelőtti tapasztalatukból és sztereotípiáikból kreálnak szabályokat, ami szerintük majd utat mutat…de lesz e aki végigmegy ezen az úton?
A "legviccesebb" behajtás a csatorna hozzájárulási díj, környezetkárosítás címén, ott ahol vezetékes víz sincs csak közkút, sőt a kukadíj, lakossági hulladék szállítás a térségi hulladék lerakóba. Szerződés szerint a ház kapujából elszállítandó. Ám nem hogy út, járda sincs a kanyargós, sártengerben. Szerződés szerint a cég alkalmazottja viszi a kapu elől. melyik jogcímen támadjam meg a végrehajtást, az inkasszót a lakossági folyószámlára: mélyszegénység miatt negyedévente nem tud 5200 Ft-ot fizetni a szemétért, vagy hogy a szolgáltató cég alkalmazottja nem megy be egy kétéltű járművel (pszh) a kapuig, az önkormányzat által pályáztathatott útalap rekonstrukció stb.stb. Itt nincs közmű, csak kötelezettség és inkasszó, háztartásonként, pályázat szerint lakásonként.
Betegség, bizalom, tudom miről beszélsz, amikor a mélyszegénynek az orvos odavágja: azt akarja, hogy meghaljon a gyereke? Nem!!! Csak nincs pénze antibiotikumra. Mennyibe is kerül 2000-3000 Ft. Generációk vélt vétkét miért kell a mai 3-10 éves korosztályon büntetni? Ingyenes vakcinák? Mennyi? Ki mérte fel? Hogyan fertőződik újra meg újra egy óvoda? Miért nincs meg a kihasználtsága, Normatíva visszavonás: hiányzás miatt? óvodáztatási támogatás hiányzás miatti igényelhetetlensége? (oktatási törvény szerint óvodásra, ha a szülő azt mondja, hogy beteg volt, nem tanköteles: akkor igazolható a hiányzás, így a szégyen miatt, hogy nem tudok gyógyszert kiváltani, nem is viszem el orvoshoz, hanem a reklámok után veszek, még mindig olcsóbb gyógyszernek nem minősülő készítményeket a saját diagnózisom mellé. Bizalom?
Közvetítenék: kirándulási pénz, csoportpénz , osztálypénz, fényképezés, foglalkoztató füzetek ára: mind elérhetetlen luxus. Felvetem esetkonferencián: újra kellene gondolni az alapítvány alapító okiratát: pénzt az kapjon, aki a pedagógus excel-táblája szerint javít 2-4 tizedet, ne csak a kitűnő, jeles, tudjuk mindannyian mely körből kerülnek ki többségében ezen településekről. siketség!!!
Részletezhetném a való élet valamennyi mindennapi megélt, minőségileg máshogy megélt, anyagiakban megélt,alacsony szociokulturális szinvonalon megélt, mélyszegénységben fogant, éhező terhes anya, mélyszegénységben született, mélyszegénységben cseperedett, mélyszegénységben óvodás, kisiskolás élet mindennapjait az oktatási intézmények utáni élet mindennapjait(nincs iskolaotthon mert drága a fenntartónak, nincs felsős napközi, mert drága a fenntartónak) áram nélkül, víz nélkül és következményeit, sehová sem kapcsolódik számomra, a nagy gondolkodó elméleti pedagógusok dilemmája mellé.
Van 12 éves unokaöcsém, aki négy nyelven beszél, hasonló gond a tehetségének gondozása is. A középszintet tudjuk, vagy ezt akarjuk: probléma mentességet.
Innen békából így látszik!
És ma reggel hallom a Kossuthon Balog Zoltán úrtól, hogy nem felzárkóztatni kell, hanem felzárkózni…fontos az önerő, az akarat….igen..fontos…..szívesen beültetném egy hétre abba a családba, amivel épp most foglakozom. Hogy érezze kicsit, milyen fontos az akarat, és mennyi (!) lehetőség lenne, ha akarnák…..
Kedves L. Ritók Nóra! Én is hallgattam ma reggel a rádiót. Úgy gondolom, talán mégsem azt kellene éllel bírálni, aki végre megpróbál tenni valamit az ügyben. Ha elfogulaltanul állunk a kérdéshez, senki nem gondolhatja komolyan, hogy nem épp a felzárkózás elősegítése az egyetlen helyes megközelítés – olyan, amely hosszú távon jelenthet megoldást.
Kedves Kinga, talán részletesebben kellett volna kifejtenem, igaza van, így félreérthető.Nem mentség, csak ok, hogy Csillával már félszavakból megértjük egymást.
Természetesen nem az a bajom, hogy a felzárkózás segítését támogatja, hanem az, hogy ennek a túlhangsúlyozása a feltételek biztosítása nélkül nem lesz célravezető. És sajnos, türelmetlen is vagyok: nem látom a stratégiát, a konkrét lépéseket, az idő pedig telik, és gyerekek élnek és nőnek fel a nyomor újratermelésében, méltatlan körülmények között. Már régen azt gondolom, hogy nem az akarattal van baj, hanem a lehetőségek, elsősorban a munkalehetőségek hiányával. A szakképzetlenséggel, a hasznosulás nélküli képzések sorával,az analfabetizmussal, a munka világába visszavezető álprojektekkel, melyeknek a társadalmi hasznosulása semmi, vagy minimális. Hogy egy társadalmi réteg él ma a szociális megélhetés béklyójában, amiben persze az ő felelősségük is benne van, de sokkal nagyobb részben felelős a generációk óta a realitással szembe néző, álsikerekben tetszelgő politika (pártmeghatározástól függetlenül). Én, aki napi szinten dolgozom ebben az iszonyú problémahalmazban, más túl sok frázishalmazt próbáltam értelmezni. És mindig csodáltam az éppen aktuális döntéshozók magabiztosságát. És a riporttal csak annyi bajom volt, ami az államtitkár úr összes eddigi, általam ismert megnyilatkozásával: felszínesnek érzem, frázisnak, amiben nem látom a konkrét problémákra reagáló elgondolást, a konkrét feladatokat, megoldási módokat. És sajna nem tudok túllépni azon a nyilatkozatán sem,amikor a cigányságról ő a zenész cigányokra asszociál, és a megoldást a szórakózóhelyek cigányzenészekkel való ellátásában véli megtalálni…..Biztosan nincs könnyű helyzetben. Én is a magamét szajkózom, Csilla is, még sokan, és ő is. Biztos, hogy mindannyian megoldást szeretnénk. Én már nagyon. És az egyet nem értés nálam nem rágalmazás, vagy vádaskodás. Sosem.
Csak a dolgok jobb megértése iránti vágy.
De abban teljesen igaza van, hogy ez félmondatokkal félreérthető. Máskor részletesebb megközelítésekkel fogalmazok.de a véleményem vállalom.A jobbítás reményében.
Álprojektekhez:
az eddig ÚMFT: Új Magyarország Fejlesztési Terv, az unióhoz való csatlakozásunk után lehívható pályázati források és lehívásához szükséges projektek összeérése, találkozása, koordinációja, gyakorlatilag a szakterületi pályázati koordinátor intuitív, szakmaközi képzettségének determinációjaként volt sikeres. Ha csak szakterületeként volt meghatározott, akkor 6 önkormányzat, 6 pályázat eredményhirdetéseként volt nyertes, de nem értek össze: oktatás, teleprekonstrukció,(ROp) közösségfejlesztő, családsegítő csoport fejlesztő projektje, tartós munkanélküliek csoport fejlesztése, baba mama klub, szülők iskolája, kompetencia program, mentor program, vállalkozás fejlesztési programok: TÁMOP, de sehol egy koordinációs központban sem ért össze.
Leegyszerűsítve: egy telep rekontstrukciója: (Nyíregyháza, Huszártelep), infrastrukturálisan fejlődött a felhasznált pénzeszközök felhasználása tekintetében, de az ingatlan fenntartása érdekében nem ment párhuzamosan vele a foglalkoztatási program, : azok vakolják a házat, akik lakják, munkabérért, akik ott laknak, és nyertes pályázó foglalkoztatottjai ott dolgznak. A közösségek a foglalkoztatott apukák feleségének csoportja, akik személyesen is érdekeltek az alapítvány, szülői érdek képviseletek oktatási intézmények fejlesztéséért, kénytelenek voltak megismerni az integrációs programot, amely nem csak az iskolavezetés hanem a pedagógus attitűdjén keresztül minősíttetett meg a többi hozzáadott értéke alapján.
Egy villanyrezsón főz a fél utca, mert huszonnyolcadika van és nem telik már gázpalackra, a lakásfenntartási támogatás előlegét meg csak egy egy család kapta meg hivataltól. Van akinek kávéja van, van akinek cukorja, szóval tizenkét szempár mered rám, hogy kérek-e kávét, ha nemmel válaszolok szemrehányást kapok, hogy ciánynál nem iszok. már leoltottak hepa b-vel, tehát bólintok. porcelán csészében kapok, kanállal, a többiek kikeverve, kanál nélkül. az ülőgarnitúrán hátradőlni nem merek, közben macska ugrik az ölembe, amit megsimogatva magam mellé tessékelek, és hallgatok. Záporoznak rám a társadalom és szociálpolitikai kérdések és épp elúsznék, csak közben hazajön a túlkoros hetedikes és kéri az összes létező testvérére az osztálypénzt. Most kell visszavinni, különben igazolatlan óra. Hat gyereknek, huszonnyolcadikán ugyanolyan lehetetlenség, mint elsején. Nincs miből. és hogy ne maradjanak szégyenben, sőt a családi miatt, mindenki elkezd kotorászni a zsebében. ezer van. De túlkoros már ezzel elindul.
hivatástudat, alulfizetettség, motiválatlanság, kontraszelekció. Közöttük és velük. kell, hogy ők is akarják, de ne így motiváljuk őket. Üljön oda más is velem együtt, válaszoljon kérdésekre, és érezze a milliőt. nem rosszabbak senkitől, elkeseredettek és megkeseredettek, szegények és motiválatlanok, általunk motiváltathatatlanok. Emberek az embertelenségben. Lopnak , csalnak, hazudnak a mélyszegénységben. Ügyeskednek, kiutakat keresnek, elkeserednek, veszekednek, szeretnek, élnek és meghalnak. Farkasok a farkasok között. Kell, hogy szeretve neveljük őket. én ezt hiszem, akarom hinni. aki nem, azt várom és nézze meg azt, amit nap mint nap látok.