Most furcsa tapasztalatom volt. Nemrég megtudtam, hogy a kistérségben az elmúlt tanévben egy 40 milliós uniós pályázat zajlott le, amiben szinte minden közoktatási intézmény szerepelt (szigorúan az önkormányzati fenntartásúak), hátrányos helyzetűek tehetséggondozása témában. Ami persze nagyon jó. Ami viszont elgondolkoztatott, hogy nem vettem észre. Pedig jó a kapcsolatunk az intézményekkel. De egyetlen hátrányos helyzetű tanítványunk nem mondta, hogy most nem tud jönni művészetibe, mert azokon a rendszeres tehetséggondozó foglakozásokon vesz részt…pedig nagyon sok iskolával kapcsolatban vagyunk….és a tanítványaink zöme hátrányos helyzetű. Jó, azt most megtudtam, hogy egy hihetetlen eredményeket felmutató sportkör is ennek keretében működött, de azt nem tudom ennek az eredményeként értelmezni, mert évtizedekkel ezelőtt kezdődő tehetséggondozásról van szó.
Persze nem azt akarom mondani, hogy nem bonyolították le az előírások szerint. De mégis elgondolkoztam rajta. Aztán kaptam egy pályázati monitoringot. Ez csak növelte bennem a zavaros érzést. Rövid idővel előtte jelentkeztek be, nagyon gyorsan kellett lebonyolítani, igazodtunk, jöjjenek hát, megértjük, persze. Mindent előkészítettünk a nemrég lezárt pályázattal kapcsolatban, bár még az utolsó elszámolást nem kaptuk meg.
Két ellenőr jött, felkészültek és pozitív hozzáállásúak voltak. Aztán a számukra is előírt ellenőrzési menet megint ellentmondásos érzést keltett bennem. Az adminisztratív megfelelés mindenek felettiségének érzését.
És mindenben úgy, ahogy azt a pályázatban vállaltuk. Furcsa kérdéseket is hozott az ellenőrzés.
– Mivel tudja igazolni, hogy Vekerdy Tamás előadása tudásmegosztás volt a pedagógusok számára? –kérdezte. Hm. Fogas kérdés. Vekerdy nyilván nem a gulyásleves főzés tapasztalatait osztotta meg velünk. Próbálom óvatosan, nyilván tudja, ki Vekerdy. Persze, tudja, de neki igazolás kell. Szerencsére van egy emailes levelezés, elfogadja.
Hosszasan keresünk az útmutatóban egy másik szempontot, a hiányzásokra vonatkozóan. Mert ellenőrzési szempont, de nem szerepelt a pályázatban. Végül ezt szabályozás hiányában feladjuk.
Az indikátortáblázat vállalásainál megint megakadunk. Igazoljam, hogy a bevont gyerekek romák voltak. Mondom, ezt ma nem tarthatja nyilván senki az iskolákban (sem). Ezt elfogadja. Csak nem értem, akkor minek kell ennek szerepelnie az indikátorok között. Aki összeállította, az nem tudta ezt?
Végére érünk, rendben találnak mindent. Visszapakoljuk a több kg iratot. Megfeleltünk az általunk felállított indikátortáblázat számainak. Elértük a célértékeket. Az adminisztráció ezt igazolta. Furcsa lett volna, ha nem. Hiszen mi mondtuk meg, mit fogunk elérni.
Ahogy visszagondolok, tulajdonképpen nem is fontos senkinek a lebonyolítás tartalma, szakmai haszna. A pénzügyi szempontok igen, maximálisan, a sorokat, százalékokat tartani kell, az eljárásrendnek megfelelően kérelmezni, indokolva az eltérést, még ha az a benzinár növekedésből fakad is. Kiemelt szempont még a sajtónyilvánosság biztosítása, és az arculati kézikönyv szerinti megjelentetés.
Társadalmi hasznosulás? Beépülés az iskola rendszerébe? A folytatás lehetősége? A programok összefüggése, egymást erősítő hatása? Nem érdekes. Rakjuk, egymás mellé, mozaikszerűen a projekteket, remélve, hogy ebben a puzleban majd összeáll egyszer egy kép, amit úgy hívunk, magyar közoktatás-fejlesztés.
Úgy kellene hívni, hogy magyar társadalom! Minen társadalom rétegek mentén tagolódik. amikor réteget mutatunk be, filmben, dolgozatban, bármiben, aki borász, jogász, mezőgazdász, orvos, kutató, pedagógus, egyetemi oktató, eszünkbe kellene jutnia származása, felekezete, identitása, etnikuma: de, amikor dicsőséget halmozunk akkor magyar származását találjuk meg: de csak akkor. Határon belül alig firtatjuk hovatartozását, de határon kívül valamiért az egekbe magasztaljuk, mert sajnáljuk? biztos, hogy szakmailag mindenki a toppon van? lemértük? mivel?
Akkor, amikor eu-s pénzre pályázunk tehetséggondozunk, utófinanszírozólag a fenntartóval, elméletben, nagy szavakban, projektben, papíron, közösségtől függetlenül, térségtől függetlenül: nekem, nekünk legyen belőle pénzünk!: a lényeg a fájin dokumentáció. Intézmények, településrészek, régiók és térségek, szakmailag és térségi koordináció, cél és prioritás központúság szerint sem érnek össze: mint a puzzle darabjaiból mindig egy kép áll össze: keressük a darabjait, pedig általunk érnének össze, de nem is kérdezzük meg egymást: te mit szeretnél pályázni? a cél a több forint és magunk tehetségének bizonyítása a többiek kárán, én kapjam a forintot a fönn említett szociális magyarázatok mentén. én már itt egyszer már ezt visítottam: önös érdek, és mögötte mindig a pénz és soha nem a közösség, pedig akik ezeket a pályázatokat írják vagy másokkal íratják: elég értelmesnek vélt értelmiségiek: a hiba bennünk van: lássuk be végre: haszon elvűek vagyunk: mi is szociális szempontból pedig nehezen értünk meg más szociális érdekből meghatározott, alattunk lévőnek érző rétegeket. legyen bátorságunk kimondani, de nincs. ettől használjuk ki mások becsületességét, hogy cinkosként hallgatunk, nem szólunk és nem fáj a fejünk, én és mi dolgozom és dolgozunk, meghalunk a munkától, én és mi tiszta lelkiismeretű vagyok és vagyunk, nekem és nekünk el kell tartanom, tartanunk a családomat, családunkat, meg kell élnem,meg kell élnünk, soha nem adtam le túlórát, beteg édesanyámat gondozom, egyetemista gyerekem van: sorolhatnám a valósnak tűnő okokat. az okok és magyarázatok mögött megmagyarázzuk kicsinyességünket is.
És valósak is, a politika tudja ezt és a világirodalom ismeretében oszt meg bennünket, azokat, másoktól sokkal jobban ismerjük a világirodalmat és fejet hajtunk ezen mentén: velünk is megtörténik, … és értelmiségiként … egyszerűen várunk vagyis hagyjuk, mert azt hisszük, hogy mások megoldják helyettünk, mert fogják érezni a mi hiányunkat: hát nem! Ébresztő!!!
Kiabáljunk és ne várjunk? Mire megyünk vele? Tegnap valaki azt mondta nekem, nem lesz jó ez a nagy kiabálás. Csak haragot, sértődöttséget, bosszúállást váltok ki. A konferenciákról szóló blogom meg is sértett valakit. Vagyis azt találta meg, aki nem tehet róla. Mert nem neki szántam. És ez az írás is bizonyára sért majd valakit, valakiket. Akik haragudni fognak. Rám. Nem néznek magukba, hanem haragszanak majd. Sértődötten. Valaki azt mondta nekem, lassabban, pozitívabban, türelmesebben kellene nekem is. De nekem már nincs. Sem időm, sem türelmem. Nem olyan terepen dolgozom, ahol megengedett a csúsztatás. Persze nem akarok mindenkinek megfelelni. És szeretném, ha tudnák, ez nem rólam szól. Ez nem az én személyes történetem. A Valaki azt mondta, éppen ezért kellene óvatosabbnak lennem….Mert lehet, az ügynek ártok így…
Most ezen tipródom. Hogy jól csinálom e.
Megyeszékhely közeli település iskolájának pedagógusa szerint: milyen igazságtalan a pályázati rendszer: már be kell hazudnunk a hátrányos helyzetűt, hogy indulhassunk pályázatokon: csinálhatunk-junk útravaló programot:
ki ellenőrzi ezt ,összevetve a szociális foglalkoztatási regiszterrel?: jelentem!:) senki, Nahát: milyen iskolai végzettséggel rendelkezik: utca seprő lesz 8 általánossal vagy ároktisztító 8 általános nélkül vagy pedagógiai asszisztens érettségivel: útra való pr-(o)g-rom-ram)-ba) nem okoz humánerőforrás konfliktust és bérfeszültséget sem: te is pisze, én is pisze?. minimálbér vagy garantált minimál-bérilletmény? Jövedelemszint vagy jövedelemteszt alapján mérem a szegénységet: hátrányos helyzetet? az intézmény környezetének lakosság jövedelemtesztje a minimál nyugdíj alatt van, vagy a garantált minimál bérilletmény alatt van, ami vagy a közszféra és a verseny szféra alatt, mellett, ,mögött van: mert nem mindegy, hogy a szóródásban hol tartunk!, szülői munkaközösség által támogatott, önkéntes munkával segített intézményi szervezések?. szerintem. sőt: a társadalom intellektusa, az iskolázottsági szint meghatározottsága, amely fordítottan arányos lesz a jelenlegi jövedelem viszonyokkal. vagyis úgy tűnik, akinek nem ez a magán, vagy alapítványi jut az eszembe, méginkább a semmiből kezd el sakkozni lóugrásban a lehetőségekért vagy sasszézunk jobbra vagy balra a futár szerepében: előre is hátra is.? a munka hasznos, a szerep kell, a társadalom több általa, a fogyó lakosságszámban egyre meghatározóbb jelentőséget kapó kisebbség? aha
Belátom olvasva az előző hozzászólásomat, kicsit kesze-kusza, vagy annak tűník, ha nem akarjuk látni a mögötte lévőt.
Különbség van ma MO-n a minimál bér, a garantált minimálbér és a szakmunkás minimálbér között aszerint hogy a foglalkoztatási program mely szegmensében vagy a NAV által ellenőrzött és nála bejelentett minimálbéri kötelezettség és közterhei által foglalkoztatunk személyeket.
Drága Nóra! a nyomor széle blog legutóbbi jegyzetedhez csak annyit szólnék, hogy a foglalkoztatók fokozatosan adják meg a foglalkoztatottak számára a munkaruhát és a munkaeszközt a csatornák oldalaira. a gondozott családjaim apukái és anyukái eddig kénytelenek voltak az ötvenezer havi bérükből, és annak heti lebontásából megélni és gyereket nevelni: kirándulást fizetni, osztálypénzt fizetni, bérletet fizetni, mint természetbeni juttatást felhasználták azt az összeget, amit én az igazolatlan hiányzások miatt elvett iskoláztatási támogatásból, természetben folyósított családi pótlékból vásároltam: dzsekik és cipők a gyermekeknek. Ősz van és jön a tél. a foglalkoztatottaknak nincs munkaruhájuk, nincs melegedő, WV,…Fa, bokor kivágásra folyamatosan január óta kapják a szerszámokat. a munkára ösztönzés megkezdődött és mi az életcél? Ez? 16 év után?
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
2023.07.09. Kiválóan fejlesztő általános iskolák. Asztalos György írása
Egy intézmény akkor kerül fel a kiválóan teljesítők listájára, ha az elmúlt öt kompetenciamérésen legalább egyszer a „sárga pont” felette van a „kék vonalnak”. Vagyis a gyerekek... (Forrás: tani-tani online)
Úgy kellene hívni, hogy magyar társadalom! Minen társadalom rétegek mentén tagolódik. amikor réteget mutatunk be, filmben, dolgozatban, bármiben, aki borász, jogász, mezőgazdász, orvos, kutató, pedagógus, egyetemi oktató, eszünkbe kellene jutnia származása, felekezete, identitása, etnikuma: de, amikor dicsőséget halmozunk akkor magyar származását találjuk meg: de csak akkor. Határon belül alig firtatjuk hovatartozását, de határon kívül valamiért az egekbe magasztaljuk, mert sajnáljuk? biztos, hogy szakmailag mindenki a toppon van? lemértük? mivel?
Akkor, amikor eu-s pénzre pályázunk tehetséggondozunk, utófinanszírozólag a fenntartóval, elméletben, nagy szavakban, projektben, papíron, közösségtől függetlenül, térségtől függetlenül: nekem, nekünk legyen belőle pénzünk!: a lényeg a fájin dokumentáció. Intézmények, településrészek, régiók és térségek, szakmailag és térségi koordináció, cél és prioritás központúság szerint sem érnek össze: mint a puzzle darabjaiból mindig egy kép áll össze: keressük a darabjait, pedig általunk érnének össze, de nem is kérdezzük meg egymást: te mit szeretnél pályázni? a cél a több forint és magunk tehetségének bizonyítása a többiek kárán, én kapjam a forintot a fönn említett szociális magyarázatok mentén. én már itt egyszer már ezt visítottam: önös érdek, és mögötte mindig a pénz és soha nem a közösség, pedig akik ezeket a pályázatokat írják vagy másokkal íratják: elég értelmesnek vélt értelmiségiek: a hiba bennünk van: lássuk be végre: haszon elvűek vagyunk: mi is szociális szempontból pedig nehezen értünk meg más szociális érdekből meghatározott, alattunk lévőnek érző rétegeket. legyen bátorságunk kimondani, de nincs. ettől használjuk ki mások becsületességét, hogy cinkosként hallgatunk, nem szólunk és nem fáj a fejünk, én és mi dolgozom és dolgozunk, meghalunk a munkától, én és mi tiszta lelkiismeretű vagyok és vagyunk, nekem és nekünk el kell tartanom, tartanunk a családomat, családunkat, meg kell élnem,meg kell élnünk, soha nem adtam le túlórát, beteg édesanyámat gondozom, egyetemista gyerekem van: sorolhatnám a valósnak tűnő okokat. az okok és magyarázatok mögött megmagyarázzuk kicsinyességünket is.
És valósak is, a politika tudja ezt és a világirodalom ismeretében oszt meg bennünket, azokat, másoktól sokkal jobban ismerjük a világirodalmat és fejet hajtunk ezen mentén: velünk is megtörténik, … és értelmiségiként … egyszerűen várunk vagyis hagyjuk, mert azt hisszük, hogy mások megoldják helyettünk, mert fogják érezni a mi hiányunkat: hát nem! Ébresztő!!!
Kiabáljunk és ne várjunk? Mire megyünk vele? Tegnap valaki azt mondta nekem, nem lesz jó ez a nagy kiabálás. Csak haragot, sértődöttséget, bosszúállást váltok ki. A konferenciákról szóló blogom meg is sértett valakit. Vagyis azt találta meg, aki nem tehet róla. Mert nem neki szántam. És ez az írás is bizonyára sért majd valakit, valakiket. Akik haragudni fognak. Rám. Nem néznek magukba, hanem haragszanak majd. Sértődötten. Valaki azt mondta nekem, lassabban, pozitívabban, türelmesebben kellene nekem is. De nekem már nincs. Sem időm, sem türelmem. Nem olyan terepen dolgozom, ahol megengedett a csúsztatás. Persze nem akarok mindenkinek megfelelni. És szeretném, ha tudnák, ez nem rólam szól. Ez nem az én személyes történetem. A Valaki azt mondta, éppen ezért kellene óvatosabbnak lennem….Mert lehet, az ügynek ártok így…
Most ezen tipródom. Hogy jól csinálom e.
Jól és hitelesen csinálod. Ezen ne tipródj!
Megyeszékhely közeli település iskolájának pedagógusa szerint: milyen igazságtalan a pályázati rendszer: már be kell hazudnunk a hátrányos helyzetűt, hogy indulhassunk pályázatokon: csinálhatunk-junk útravaló programot:
ki ellenőrzi ezt ,összevetve a szociális foglalkoztatási regiszterrel?: jelentem!:) senki, Nahát: milyen iskolai végzettséggel rendelkezik: utca seprő lesz 8 általánossal vagy ároktisztító 8 általános nélkül vagy pedagógiai asszisztens érettségivel: útra való pr-(o)g-rom-ram)-ba) nem okoz humánerőforrás konfliktust és bérfeszültséget sem: te is pisze, én is pisze?. minimálbér vagy garantált minimál-bérilletmény? Jövedelemszint vagy jövedelemteszt alapján mérem a szegénységet: hátrányos helyzetet? az intézmény környezetének lakosság jövedelemtesztje a minimál nyugdíj alatt van, vagy a garantált minimál bérilletmény alatt van, ami vagy a közszféra és a verseny szféra alatt, mellett, ,mögött van: mert nem mindegy, hogy a szóródásban hol tartunk!, szülői munkaközösség által támogatott, önkéntes munkával segített intézményi szervezések?. szerintem. sőt: a társadalom intellektusa, az iskolázottsági szint meghatározottsága, amely fordítottan arányos lesz a jelenlegi jövedelem viszonyokkal. vagyis úgy tűnik, akinek nem ez a magán, vagy alapítványi jut az eszembe, méginkább a semmiből kezd el sakkozni lóugrásban a lehetőségekért vagy sasszézunk jobbra vagy balra a futár szerepében: előre is hátra is.? a munka hasznos, a szerep kell, a társadalom több általa, a fogyó lakosságszámban egyre meghatározóbb jelentőséget kapó kisebbség? aha
Belátom olvasva az előző hozzászólásomat, kicsit kesze-kusza, vagy annak tűník, ha nem akarjuk látni a mögötte lévőt.
Különbség van ma MO-n a minimál bér, a garantált minimálbér és a szakmunkás minimálbér között aszerint hogy a foglalkoztatási program mely szegmensében vagy a NAV által ellenőrzött és nála bejelentett minimálbéri kötelezettség és közterhei által foglalkoztatunk személyeket.
Drága Nóra! a nyomor széle blog legutóbbi jegyzetedhez csak annyit szólnék, hogy a foglalkoztatók fokozatosan adják meg a foglalkoztatottak számára a munkaruhát és a munkaeszközt a csatornák oldalaira. a gondozott családjaim apukái és anyukái eddig kénytelenek voltak az ötvenezer havi bérükből, és annak heti lebontásából megélni és gyereket nevelni: kirándulást fizetni, osztálypénzt fizetni, bérletet fizetni, mint természetbeni juttatást felhasználták azt az összeget, amit én az igazolatlan hiányzások miatt elvett iskoláztatási támogatásból, természetben folyósított családi pótlékból vásároltam: dzsekik és cipők a gyermekeknek. Ősz van és jön a tél. a foglalkoztatottaknak nincs munkaruhájuk, nincs melegedő, WV,…Fa, bokor kivágásra folyamatosan január óta kapják a szerszámokat. a munkára ösztönzés megkezdődött és mi az életcél? Ez? 16 év után?