Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. szeptember 23. csütörtök, 8:17

13. esélyegyenlőségi napló

Szabad a buktatás!

Sokat gondolkodom az utóbbi időben ezen. Próbálom megérteni a szándékokat, ami előbb az egyik, aztán a másik irányba mozgatta a közoktatást. Igyekszem mindezt több szemszögből is nézni. A gyerekéből is.


A fiú most negyedikes. Halmozottan hátrányos helyzetű, telepi cigányfiú. Sokat hiányzik, de a mulasztott óraszám eddig még éppen az osztályozhatóság határán belül maradt. Leckét otthon sosem írt, nem is fog. Nem olyanok a körülmények. A kéthelyiséges komfort nélküli pici házban nyolcan élnek. Néha többen is. Van, hogy gond az étel, télen a fűtés, a ruha. Dolgozó, tanuló felnőtt példa nincs. Legfeljebb a bátyját tekintheti példaképnek, aki még mindig az általános iskola második osztályába soroltatott be, magántanulóként. A bátynak egyébként már élettársa is van, ő is velük él.

Játszóházat tartottunk a faluban. Most zenészek, hazai és külföldi művészek jöttek, egy program keretében. A gyerekek azt a feladatot kapták, hogy rajzoljanak le a környezetükből olyan dolgot, ami hangot ad, írják azt a rajz mellé, majd adják is ki ezt a hangot. Nevetve rajzolnak, élvezik a dolgot. A fiú kecskét rajzol, hangoztatja is hosszan: meee. De leírni nem tudja. Az „m” betű még eszébe jut, az „e” már nem. Segítenem kell benne.

Eddig jutott negyedik osztályos korára. Most nyilván megbukik. Gyanítom, nem is egyszer, egészen addig, amíg iskolaköteles korú. Végül a bátyjához hasonlóan majd ő is magántanuló lesz. Akkor, amikor az életkora miatt már nem tartható egy osztályban a nála 2, 3, 4 stb. évvel fiatalabb gyerekekkel.

Az ő szemszögéből a bukással semmi különös nem történik, hiszen a helyzete ettől mit sem változik. Megkapja a méltó büntetést, hiszen felelős oktatáspolitikustól hallhattuk, hogy aki rászolgált, azt büntetni kell. De kinek jelenthet ez valóban büntetést? Nyilván annak a gyereknek, családnak, aki számára némi értéket jelent az iskola, a tanulás. Ahol ez a beállítódás hiányzik, ott a büntetés sem jelent semmit. Talán ezen a semmin kellene változtatni. Mert ha itt nem lesz elmozdulás, akkor sem a jutalom, sem a büntetés nem éri el a célját. A buktatás pedig csak tovább növeli a bajt, gyorsítja a leszakadást, meggátolja, hogy eljussunk a bajok gyökeréig.

A sok hasonló gyerekkel küszködő iskolának előbb-utóbb várhatóan kínos lesz a túl sok buktatás. S ezt a kellemetlenséget feltételezhetően csúsztatással, átsegítéssel igyekeznek majd orvosolni. A minap az egyik iskolaigazgató a fülem hallatára így dorgálta kollégáit: „Hiába mondtam, hogy ne buktassátok meg, engedjük át végre, mielőbb szabaduljunk tőle. Ti ennek dacára megbuktattátok. Akkor most kínlódjatok vele tovább, ti akartátok…”

Tudom: a buktatás visszaállítása mögött is a jobbítás szándéka rejlik. Nem is a szándékkal van bajom. Inkább azzal, hogy nem látom, hogyan fog ez szigorítás segíteni azon rétegen, amelynek az aránya az általános iskolás korosztályban vészesen nő. És ez a réteg a problémát tovább hordozza át a középiskolán, egészen a felnőttkorig. Változatlanul.

L. Ritók Nóra

2 üzenet

  1. csilla szerint:

    Kedves Nóra!
    Nagyon szíven talált ez az új írásod is!
    Nincs olyan nagy tapasztalatom a cigány gyermekek nevelésével mint neked, de:
    a mélyszegény, alulszocializált, aluliskolázott, majdnem, hogy analfabéta szülők gyermekeitől, a fenntartó által megvont napközi,(Ha nem küldi vissza az igénylőt a szülő kitöltve, határidőre, akkor nem igényel napközit, tehát lehet csökkenteni a napköziscsoportok számát, vagyis csak a dolgozó szülők számára nyitunk napköziscsoportot) a családvédelmi törvény 2007-es rendeletmódosítása: gyermeknevelési támogatásban részesülő (MÁK által folyósított ellátás, anyasági köznyelven) szülők gyermekei számára a délutáni óvodai ellátás, iskolai napköziotthonos ellátást törvényesen meg lehetett tagadni. Kicsi településemen, ahol élek és óvodavezetőként dolgoztam, még a MÁK ügyintézője ki is jött (100 km) és ellenőrizte, hogy óvodámban az alvó gyermekek név szerint és a felvételi mulasztási napló szerint nyilván tartott szüleik státuszát, ennek értelmében 1 gyermektől, időarányosan vissza is vonták a gyermeknevelési támogatás időarányos részét. Pánikszerűen vitték el anyukák az óvodából a gyermekeiket a fenntartó pedig egy csoport bezárásáról határozott képviselő testületi ülésen. (vonzata dolgozói létszámban: két óvónő, egy takarító, egy gyógypedagógiai asszisztens elbocsátása) Maradt 4 óvónő, három dajka 70 gyermekre. Egy kis közösség demokratikusan megválasztott képviselő testülete kimondhatta számomra a végítéletet: a gyerek nem fog enni otthon, nem lesz rá meleg télen, nem az a cél, hogy szocializáljuk: tiltottunk, szankcionáltunk, büntettünk: még őket pénzben, szellemi gyarapodásuk lehetőségében pedig konkrétan korlátoztuk, a nagy integráció jegyében.
    Veszekedtem MÁK igazgatóval, aki közölte, hogy nem törvényalkotó, hanem jogalkalmazó a hivatala. Akkoriban úgy éreztem magam, mint egy donkihóte, egy zsandark.
    Ma sem jobb a helyzet családgondozóként. Látom a gyermekvédelmi rendszer elemeinek sablon szerű működését, az adminisztrációnak eleget tevő, helyes iktatószámot használó gyámügyist, gyivist, nevelőszülői tanácsadót. Találkozom és vagy telefonon hallom, hogy megkérdőjelezik szakmai hozzáértésemet az oktatáshoz, gyógypedagógiához. De nem ez a baj! A baj az, hogy általam, rajtam keresztül azokat az embereket, gyermekeiket és azok jogát a tisztességes élethelyzetekhez kérdőjelezik meg, akiknek esélyt kellene adnunk mindannyiunknak és törvény adta kötelességünk lenne nem papíron, hanem emberségből, hivatástudaté. Ez nem emberség, nem pedagógia, nem oktatáspolitika, hanem cinizmus.
    Nem kell ma Magyarországon cigánynak lenni ahhoz, hogy valaki mélyszegény legyen: két hónap jövedelemkiesés, meg nem ítélt közgyógyellátás, lakásbiztosítás nélküli viharkár, árvíz, belvíz. Évek, évtized kell egy családnak mire visszakapaszkodik, ha tud, és addigra felnőtt lesz egy generáció és motiválatlanul, önhibáján kívül benne lesz egy őt nem támogató rendszerben. És újratermeli önmagát a mi segítségünkkel (oktatásirányítók, pedagógusok, szociális, gyógypedagiai ellátást biztosítók).
    Gyönyörűség az életemben: kapcsolattartási ügyeletet tartok, egy családból kiemelt nevelőszülőhöz elhelyezett másfél éves gyermek és apukája számára. Apuka a szomszéd településről (9 km) kerékpárral jön, és hozza 7 éves kislányát, akinek gyámja nagymama, mert a szülők fogyatékosok. Volt óvónőként filctoll, zsírkréta, marokkréta, tükör, rajzlap, ragasztó, olló, festék, játékok szükségességét fontos eszköznek tartom. Több, mint egy éve vagyok kapcsolatban így a "családdal". Apukával és gyermekeivel az ábrázolás a közös hang megindítója.
    mindig van egy közös alaphang, mint a zenében. Miért nem találjuk meg?

  2. L. Ritók Nóra szerint:

    Kedves Csilla, megértelek, jobban, mint hinnéd. Azt hiszem, a legnagyobb problémát nem a cigányok jelentik nekem, hanem az az intézményrendszer, aminek a munkája lenne a problémák megoldása, azok az ügyintézők, akikből kihalt az emberség, csak az aktákig, az ügyekig látnak, és nem a jobbítás szándéka, hanem a határozatok legyártása jelenik meg fontos tevékenységgként. Azt hiszem, órákat tudnánk egymásnak mesélni….és, tudom nem vigasz, de én is voltam már még határozatban is “laikus” magát “segítőnek tartó” valaki, akinek nincs joga beleszólni a nagytudású hivatalok dolgába….De azt hiszem, ha már mi sem szólunk bele, akkor még nagyobb baj lesz….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.12.01.
Rossz álom és józan ész – „A puszta hatalmi őrjöngésen kívül semmilyen alapja nincs a félév érvénytelenítésének”
Az egészségügyi helyzet miatt kihirdetett statárium árnyékában, sunyi módon meghozott \"lex SZFE\" pontosan illeszkedik a hatalom durva és folyamatos támadásainak sorába, 155 éves egyetem...
(Forrás: Népszava)
--
2020.12.01.
“Nem mondjuk ki hangosan: ég a ház!” – egy diák véleménye az oktatásról
A tanár választhat: vagy a kerettantervben foglaltakat tanítja meg, vagy az életre készít fel. Ez a választás, ahogy sok minden más kimeríti őt: amikor a fő tantárgyat tanító pedagógus...
(Forrás: Adom diákmozgalom)
--
2020.12.01.
Az iskolát be kell záratni, annyi fertőzött tanár volt- mutatjuk a tanárszűrés tapaszlatait
A lap megkereste a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ) a tesztelés kapcsán, Gosztonyi Gábor alelnök szerint vegyes a kép: sok helyen akadtak olyan tanárok, akik nem vállalták az önkéntes tesztel...
(Forrás: Hírhugó)
--
2020.12.01.
Hajnal Gabriella: Büszke vagyok a pedagógusaink helytállására
Az utóbbi időben számottevően javult az iskolák informatikai felszereltsége, az eszközpark több tíz milliárd forintos támogatásból bővülhetett – mondta lapunknak Hajnal Gabriella. A Klebelsberg...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.12.01.
Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van”
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.12.01.
\"Miközben ellenállunk, adjunk is valamit\" – az SZFE-sek tévéjével elviselhetőbb a bezártság
Az ellenállás és a sztrájk egyik formája lett az online nézhető Sztrájktévé, amelyen hazai filmes nagyágyúk, esztéták, újságírók szabad egyetemi előadásait nézhetjük meg. Ha már...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep