Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. április 29. csütörtök, 6:07

Esélyegyenlőségi napló, 9. rész

Emberibb kommunikációt!

Sok esetet kap fel a média, melyek a pedagógusok ellen irányuló támadásokról szólnak. Máskor arról olvashatunk, hogy a pedagógusnál szakadt el a cérna. Sokszor a kettő együtt történik.

Az egyik pártfogolt családhoz mentem. Szinte egyszerre értünk a házhoz a szülőkkel, épp akkor gyalogoltak haza a település iskolájából, az igazgatótól. Péntek volt. A gyerekek otthon voltak. Mindannyian.
Nem kellett faggatni őket, hogy elmondják a történetet, ahogy ők látták.

A gyerek nem akart iskolába menni, nagy nehezen kiszedték belőle és az utcában lakó osztálytársaiból, hogy a tanító néni nem szereti, mi több, rendszeresen félreállítja, a kuka mellett kell megennie az uzsonnáját, illette már „büdös” jelzővel is, stb. A szülők felmentek megkérdezni, mi a baj. Tudják, nem angyal a gyerekük, de tisztán járatják, nem értik a megalázása okát.

Csendben kérdezik, nem emelt hangon. A tanító néni viszont emelt hangon válaszol. Mi több, kiabál. Megrángatja a gyereket, közli, elege van az effélékből… A cigányokból. Ekkor már a szülő is kiabál, isteni szerencse, hogy tettlegességre nem kerül sor.

Aztán hazamennek, és megállapodnak, mivel nem az első eset, feljelentik a rendőrségen. Aztán mégis az igazgatóhoz mennek először, aki meghallgatja őket, és ígéri, intézkedik.

De a család már nem akarja ezt a tanító nénit. Nem bíznak abban, hogy úgy bánik majd a gyerekkel, mint a többivel. A nem cigánnyal.

A tanítónőnek nem ez az első esete. Tudom, nemcsak ezzel a gyerekkel, családdal volt már konfliktusa. Megértem, nehéz velük. Nekem is. Aprók a lépések, amiket megteszünk, sok a kudarc, kevés a kézzelfogható eredmény. Könnyen belefásul az ember.

De ordításra ordítás a válasz. Ütésre, rángatásra is ütés, rángatás. Miért várnánk el, hogy a megalázott gyermek szülője udvariasan beszéljen velünk, pedagógusokkal? Főleg, ha a pedagógus kommunikációjából árad a lenézés, az undor, az agresszió.

Senki ne higgye, hogy nekem minden rózsaszín. Hogy velem nem kiabáltak, hogy engem nem loptak meg, nem csaptak még be, hogy nekem nem hazudtak.
De lassan, (igaz, van, ahol évekig is eltart) minden nehéz családnál beérik egy másfajta kommunikáció hatása. Egy emberibb kommunikációé.

L. Ritók Nóra

.

7 üzenet

  1. Zsuzsi szerint:

    "S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
    gyermeki arccal búbánatosat,
    ismerd meg benn' a korán szenvedőt, –
    öleld magadhoz, és csókold meg őt."

    Ezek Gárdonyi szavai, amiket tanítani kellene a tanárképzőkön. Vagy lehet, hogy magunktól kellene tudni?! Aki pedig nem tud emberi hangon kommunikálni a tanítványaival és azok szüleivel, de tovább megyek: az embertársaival, csak azért, mert nem olyanok, mint ő, válasszon más pályát!
    A mi feladatunk ugyanis nem az, hogy eltapossuk a gyereket, mégcsak nem is az, hogy leereszkedjünk hozzá, hanem az, hogy felemeljük magunkhoz. És nem mérlegelhetünk, hogy ki az, aki érdemes rá!!! Ettől lesz a tanári pálya HIVATÁS.

  2. Gábor34 szerint:

    "Zsuzsi" hozzászólása nem életszerű.Eltekint a pedagógus magatartásának állami, önkormányzati befolyási tényezőitől, az alkalmasság, a motiváltság, a szakmai korszerűség és a való élet
    pária-jellegének rövid távon fel nem oldható ellentmondásáról.
    Ezért prédikál "Zsuzsi". A konkrét esetben bemutatott rongyolt idegzetű anti-pedagógus tanítónénit mint alkalmatlant el kell bocsátani.
    Az elvont normák erkölcsi-szakmai-jogi előírássá emelése mint mérlegelési alap pedagógiai történések (pl. esettanulmányok) elemzése során – csupán a gyermekközpontúság pedagógusellenes eltorzítása. Több mint életidegen: álságos. Eltekint számos előfeltétel hiányától – csak moralizál. Hogy mi a feladatunk, azt "Zsuzsi" nélkül is tudjuk és érezzük. Ha valaki pályatársaink közül már idegroncs, akkor – elhiszem róla – hogy el akarja taposni egyes tanítványait: No, de az ilyen nők és férfiak milyen arányban vannak képviselve ezen a pályán? Továbbá mind "leereszkedés", mind a "magunkhoz emelés" kifejezések tartalma ellentmondásos. Itt nincs tér kifejteni, hogy miért. Az viszont szememben kétségbevonhatatlan, hogy igenis mérlegelnünk kell,ki mire érdemes. Ki mikor, mire érdemes. Ez egyfelől pedagógusi alapjog, másfelől a személyre szóló nevelési ráhatás megkerülhetetlen első lépése, minthogy e mérlegelés dinamikus jellegű. A "tanári pálya mint hivatás" – megfosztva a körülmények mérlegelésétől (különösen a tömegoktatás mai viszonyai között) – kiüresített szlogen, egy tehetetlen, saját feladatait színvonaltalanul teljesítő oktatáspolitikától átvett társadalmi bunkó – most például "Zsuzsi" kezében.
    Gárdonyi idecitált négy sora érzelgős ugyan, de őszinte. Szemlélete az elhivatottságig eljutott nevelői kisebbség körében ma is eredményes lehet.
    De semmiképpen sem vezethető le belőle "Zsuzsi" életidegen pedagógiai krédója.

  3. Zsuzsi szerint:

    Kedves Gábor!
    Amit Gárdonyitól elfogad, miért tartja tőlem életszerűtlennek, hiteltelennek? Ismer talán?! Vagy Gárdonyit ismerte?! Miért nem lehet ez – átvitt értelemben – az én pedagógiai hitvallásom is?! Vagy én alapból nem tartozom Ön szerint az "elhivatottságig eljutott nevelői kisebbség" körébe? Miért is nem? És egyáltalán: mi jogon kérdőjelezi meg az őszinteségemet, amikor egyetért velem abban, hogy a fent leírt tanártípus alkalmatlan a pályára? Szerencsére a többség nem ilyen, de sajnos jócskán vannak még hozzá hasonlók! A "rongyolt idegzetű anti-pedagógus"-ok meg keressenek más pályát. Van olyan, hogy "szakmai alkalmasság". (Ugye, ez nem szlogen?) Csak, sajnos, ezt a tanári pályán nem vizsgálják. Tudja-e Ön, hogy a 70-es 80-as években azért végezték el rengetegen a tanárképzőt, mert oda lehetett a legkönnyebben bejutni? Ezért, ha valakit nem vettek fel az óhajtott helyre, vagy egyszerűen csak diplomát akart, tanárnak jelentkezett. Sőt, még rosszabb: tanítónak. És szívből remélem, hogy legalább abban egyetért velem, hogy minél kisebb gyerekekkel foglalkozik egy pedagógus, annál nehezebb a munkája és nagyobb a felelőssége!
    Nem szaporítom tovább a szót, bár folytathatnám a "ki mire érdemes"-gondolat tisztázásával, egyelőre hagyom, hogy mások is szóhoz jussanak.
    Ám ha legközelebb bármihez hozzászól, kérem, úgy kezdje,hogy: "nem értek egyet xy nézeteivel, de tiszteletben tartom…stb. stb. Merthogy megértjük ám ezt is, nem kell ilyen kirohanásokat intézni mások ellen!!! Elfogadom, hogy így, ismeretlenül nem tartja "életszerűnek" az írásomat, de ezt az "Ezért prédikál "Zsuzsi"-t kikérem magamnak!

  4. Zsuzsi szerint:

    Hoppá! A lényeg lemaradt. Mi is a cikk címe?! Na, ezt kérem én is!

  5. Juli szerint:

    Kedves Gábor!

    Nem értem, miért jött ilyen indulatba Zsuzsi kommentjétől. Miért érzi életidegennek azt, hogy valaki havatásszeretettel, őszinte odafordulással végzi a munkáját? Olyan elképzelhetetlen az ilyesmi a mai iskolában?

    Nyilván valami oka van erre a bántó hatású (feltételezem, hogy nem bántó szándékú) kitörésre. Ha megírja, mi az, közösen kibogozhatjuk a mélyebb indokokat, és esetleg segíteni tudunk egymásnak.

  6. L. Ritók Nóra szerint:

    Lehet, hogy most sokan nem értenek velem egyet, de én azt gondolom, nem az a legjobb döntés, amire most készülnek a pedagógusbántalmazások büntetésével kapcsolatban. Ez egy folyamatnak az eredménye, amiben meggyőződésem, hogy az egész rendszer felelőssége tetten érhető. Az okokat kellene megszüntetni, javítani az iskola-szülő kapcsolaton, bevonni az oktatás mellett működő rendszereket, a szociális munkásokat, a rendőrséget. Nem hiszem, hogy normális megoldást szül a büntetés – bár én ennek igazából egyetlen területen sem vagyok híve.
    Igaz, az nem normális helyzet, hogy egy szülő fizikailag nekimegy a tanárnak…. De az sem, hogy a helyzet odáig fajul,és mindenki csak akkor kiált farkast, amikor már megvan a baj…

  7. csilla szerint:

    kedves Nóra!
    én veled értek egyet! A pedagógus tanítani szeretne, nincs is felkészítve arra, hogy ilyen konfliktusokat tudjon kezelni. a garázda szülőnek sem legtöbbször a pedagógus elleni harag indítja ütésre a kezét, hanem az elkeseredettség, a sokszori megaláztatottsága, csak a pedagógust éri el leghamarabb. Biztos, hogy vannak és tudjuk, hogy vannak gyengébb pedagógusok, a kontraszelekció miatt, ezt nem vitatjuk. Akkor sem megoldás az agresszió. De a szankció sem.
    Jó lenne, ha végre megoldáskeresésként olyan modelleket kezdenénk másolni, amelyek már működnek Európában. pl: Dánia: sok pedagógus, sok közalkalmazott. Inkább tartanánk fenn egy olyan rendszert, amely drágább, de hosszabb távon megérné. Mi még mindig az ellátórendszerben dolgozók létszámán és bérén spórolunk és szinte mindenért szankcionálunk.
    Én azt hiszem kezdjünk el mi együtt gondolkodni az együttműködés alapjaiban és formáiban, alulról, településenként, térségenként, mert ezt felülről az utóbbi 20 évben sem sikerült megoldani.
    Kedves Gábor, higyje el a hibákat azért jó megemlíteni, hogy tanuljunk belőle, nem arra kell haragudni aki ezt el meri mondani, hanem arra, és azokra, akik ezt a helyzetet bármiféle társadalmi intézkedésekkel a nyakunkba varrták és bennünket kiáltatnak ki bűnbaknak. Valóban sokszor hibázunk, ezt mondjuk is ki: de próbáljunk egymáson segíteni, ne egyik vagy másik partra állni állásfoglalással. Az általánosságok arra jók, hogy észrevegyük a rendszerek rossz működését. Kezdjünk el gondolkodni azon, amit Nóra mond. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.08.08.
Egész karokat szervezhetnek ki a szegedi egyetemből
2020. július 1-ével hat magyarországi egyetemet adott át az állam egy szándékosan erre a célra létrehozott vagyonkezelő alapnak. A Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem...
(Forrás: szegeder)
--
2020.08.08.
Kréta és gumibot – Stefanik Krisztina pszichológus: Gyermeki agresszióra agresszióval felelni erkölcsi csőd
Gyülekeznek a frissen kiképzett iskolaőrök. Szeptembertől – ha lesz tanévkezdés – több száz iskolában, tanintézetben gumibottal, spray-vel felszerelt „rendügyi szakemberek” vigyáznak...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.08.08.
Száz izgalmas magyar pedagógiai programot gyűjtöttek össze, hogy ne kelljen keresgélned
Második éve gyűjti az Edisonplatform azokat a Magyarországon elérhető innovatív pedagógiai programokat, amelyek elsősorban az általános iskolás korú gyerekeket és szüleiket célozzák meg...
(Forrás: Qubit)
--
2020.08.08.
Sikeres a tíz napja elindított játékos ismeretterjesztő program
Július 28-án indult útjára a #maradjitthon kampányhoz csatlakozva a Vakációzzunk a múzeumokkal! virtuális múzeumpedagógiai mozgalom, mely hazánk négy legnagyobb tavát mutatja be főként...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.08.08.
Óriási nyereményakciót hirdet pedagógusoknak az Emmi: akár elismerő oklevelet is nyerhetnek
A minisztérium pályázatot hirdetett „EMMI tanmenet pályázat 2020” címmel, amire várják a „legeredetibb, a tanulók fejlődését szolgáló” és a központi tartalomszabályozókkal ö...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.08.
Megint új diákhitelt vezetnek be Magyarországon
A felnőttképzés és a szakképzés megújításának újabb lépéseként a Kormány a két évtizedes múltra visszatekintő, nemzetközi szinten is elismert magyar diákhitelezés kibővítésér...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep