Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. november 8. kedd, 9:44

26. Esélyegyenlőségi napló

Őszi szünet

Az őszi szünet remek napsütése engem is kirándulni csalogatott. A szállodában többnyire családok voltak. Két, néhol három gyerekkel is. Figyeltem a gyerekeket. Jó volt őket nézni. Szépek, jól öltözöttek, boldogak voltak. Rutinosan mozogtak a svédasztal körül, ha kellett valami, önállóan odamentek a pincérhez, és udvariasan kértek, és nem okozott gondot nekik a jakuzzi és a különféle szaunatípusok váltogatása sem.

Napközben kirándultak a szüleikkel, játszottak az erdei játszótereken, kipróbálták a bobot, a lovaglást. Látható öröm lengte körül a családokat. Ahogy ez ma egy 21.századi családtól elvárható.

Ők minden alapot megkapnak otthon ahhoz, hogy megfelelően fejlődjenek. Szüleik mintáját leképezve viselkednek a különféle szituációkban. Figyeltem a beszélgetéseiket is. Tájékozottak, természetesen használják a korszerű kommunikációs nyelvezetet. Nem káromkodnak. Nem verekednek. Nincs miért. Két család gyermekei mellettem arról beszélgettek, ki merre járt már, és hova szeretne elutazni. Magabiztosak. Tudják, pár év, és ők is kipróbálhatják majd a fallabdát a hotelben.

Így van rendjén. Szüleik odafigyelése és anyagi biztonsága egyengeti fejlődésüket. Itt nincsen munkanélküli, az iskolai végzettségek is borítékolhatók.

Ez is Magyarország. És azt hiszem, közelebb van Európához, mint a másik, amit a faluban találok.

A napsütés itt is remek. Micsoda szerencse! Még mindig van két ház, ahová csak a szünet után tudunk kályhát szerezni. A nappali meleg kicsalja a hideg házból a gyerekeket.

Ők is boldognak tűnnek. Mert nekik itt kell a boldogságot megkeresni. És megtalálják. Nekik nincs fogalmuk jakuzziról, svédasztalról, vagy szaunáról. Legfeljebb a tv-ben látnak ilyesmit. Az meg olyan távoli, hogy eszükbe sem jut azt gondolni, ilyen van a valóságban is.

Napközben elvannak az utcán. Játék nem sok van, inkább bandáznak, cukkolják egymást. Páran kutyákat húzgálnak fel, s alá az utcán. Jó játék. Aztán kerül egy labda. Pillanatok alatt összeverekszenek rajta. Csúnyán káromkodnak. Az erősebb győz. Magabiztosan feszít. A többi visszavonul, bemegy, panaszkodni a házba. Van kinek, a szülők otthon vannak, itt mindenki munkanélküli. A konfliktusba ők is beszállnak. Ordibálás.

Egy különösen problémás családnál pénz áll a házhoz. Berúgnak. Először a házban verekszenek össze, aztán folytatják az utcán. Mindenki kint van, nézik őket. Végül az asszony fogja az egyik gyereket és szitkozódva elmegy. A másik faluba. A többi gyerek marad. Az apjukkal. Meg a kutyával. Fűtés, villany, ebéd nincs.

Ők is leképezik a szüleiket. Mert előttük ilyen minta van. Magabiztosak ők is. Tudják, pár év, és nekik is lesz családjuk, ők is így tesznek majd, mint az erősek, a nagyhangúak. Addig meg tanulják a szavakat. A metakommunikációt. A konfliktusok elrendezésének módját. Az egyik napról a másik napra élést. Tanulják tűrni a hideget, és kibírják, ha nem rendszeres az étkezésük. És megtanulják megszerezni azt, ami nincs.

Persze, tudom, egy társadalomban mindig lesznek gazdagok, és szegények. És mindkét csoportban lesznek gyerekek. Értem én.

És egyáltalán milyen az a tudás, amivel mindenkinek rendelkeznie kell? Csak a társadalom felsőbb rétegéé? Amihez emezek közel sem érhetnek?

A léc magas. Aki gyakorlással át bírja ugrani, mert van jó cipője is hozzá, és akinek ott drukkol az egész család, annak ez jó.

De vannak, akik már olyan mélyen vannak, hogy esélyük sincs elérni azt.

A közoktatásba be kellene férnie, hogy lépcsőfokokat építsen nekik. De most a létrát is kirúgni készülnek alóluk.

L. Ritók Nóra

3 üzenet

  1. zöldbéka szerint:

    Jó pár éve összehozott a sors bizonyos emberekkel (nem milliomosokkal, csak az erős középréteg egyszerű tagjaival), akik egyszerűen nem hitték, hogy úgy is lehet élni (és vannak sokan, egyre többen, akik úgy élnek), mint én. Számukra annyira idegen volt – hát még az általad és általam is ismert gyerekek – pedig (még) messze állok most is tőlük. Azt hiszem, hogy az átlagemberek többsége sem, de a döntéshozók sem ismerik valójában a helyzetet. Ezért van nagy szükség ezekre a híradásokra, kétségbeesett jelentésekre. Abban nem vagyok biztos, hogy eljutnak-e valaha is ezekhez az emberekhez! Talán jó lenne "bombázni" őket, megszerezni az email címeiket és naponta küldeni a híradásokat: hé, álljatok meg egy percre, mi is itt vagyunk!

  2. L. Ritók Nóra szerint:

    Igen, ezt a bloggal is tanúsíthatom: a többség nem tudja ezt elképzelni sem. Vannak, akik eljönnek, és megnézik. És akkor döbbennek meg igazán. De sokszor a pedagógusok zöme sem, akik tanítják őket, ők sem mennek ki a társulás központján túlra…vagy a település szélére, hogy megnézzék azokat a családokat, akiknek a csemetéit nem értik…A döntéshozók? Ők meg nem hiszem, hogy ebben a világban élnek…annyira nem vesznek tudomást a valóságról. Valami idealizált világot építenek, ami az ő gyermekkori élményeiken alapul, és innen, ebből a 20-30 éves szűkre szabott tapasztalatból gondolnak megdönthetetlen igazságokat a világról…Nem rossz szándékból, hiszem, hogy nem…csak a megingathatatlan mindenekfelett levők emberi gyarlósággal átitatott magabiztosságából.Sajnos, most így érzem. És bizakodom, hogy egyszer majd érezhetem másként is.

  3. csilla szerint:

    Túl vagyok egy hosszúra nyúlt esetkonferencián: pedagógus kezdeményezte: nem érti miért nem dolgozik a gyermek? nem akar, nem érti miért. Megkeres! örülök, szomorkodom, de örülök. összeülünk, ott van a szorongó gyermek a nagy felnőttek körül, harmadjára kezdi a harmadik osztályt: furcsának tartja az osztálytársait, mert olyan gyermekesek, igen ők még valóban kicsik, hozzá képest a tizenkét éveshez. iskolarendszer, óh istenem! egy kezdeményező pedagógus, egy a saját nevelőtestületében, nem érti miért nem befogadó, nyílt a gyermek. felajánlom apró ajándékaimat egy gyermeki mosolyért az órán ( ha csak ennyiért tudjuk dícsérni, jutalmazni, tegyük) végig beszéljük már az érintett gyermek nélkül az esetet és szégyenli magát az igazgató, hogy az apró motivációk, mint ajándék ceruza, világítós matrica, füzet, filctoll készlet egy jelentkezésért miért nem jutott eszébe? Miért is: mert teljesítményorientálttá tettük az oktatást, mert elfelejtkeztünk az egyénről, a kicsi diákról, akiből egykor majd szülő lesz, és alig egy emberöltő múlva hozza a gyermekét hozzánk és várja a pozitív hozzáállást maga miatt, kicsi szeretetet és odafordulást.
    Kértem, hogy a szegregált övezetben a 29. szám-tól számítva töltsenek el velem három órát, még valamennyi házat végig látogatunk és érezzük meg azt, hogy az utca végén már más világ van. Egy hosszú hétvége, egy délután négy órától este tíz óráig tartó időintervallum milyen meghatározó ebben a környezetben. És csak akkor, amikor mi kocsival kiérünk az utca elejére más világot látunk-e? Igen! nem jobbat, nem szebbet, de mást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.12.01.
Rossz álom és józan ész – „A puszta hatalmi őrjöngésen kívül semmilyen alapja nincs a félév érvénytelenítésének”
Az egészségügyi helyzet miatt kihirdetett statárium árnyékában, sunyi módon meghozott \"lex SZFE\" pontosan illeszkedik a hatalom durva és folyamatos támadásainak sorába, 155 éves egyetem...
(Forrás: Népszava)
--
2020.12.01.
“Nem mondjuk ki hangosan: ég a ház!” – egy diák véleménye az oktatásról
A tanár választhat: vagy a kerettantervben foglaltakat tanítja meg, vagy az életre készít fel. Ez a választás, ahogy sok minden más kimeríti őt: amikor a fő tantárgyat tanító pedagógus...
(Forrás: Adom diákmozgalom)
--
2020.12.01.
Az iskolát be kell záratni, annyi fertőzött tanár volt- mutatjuk a tanárszűrés tapaszlatait
A lap megkereste a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ) a tesztelés kapcsán, Gosztonyi Gábor alelnök szerint vegyes a kép: sok helyen akadtak olyan tanárok, akik nem vállalták az önkéntes tesztel...
(Forrás: Hírhugó)
--
2020.12.01.
Hajnal Gabriella: Büszke vagyok a pedagógusaink helytállására
Az utóbbi időben számottevően javult az iskolák informatikai felszereltsége, az eszközpark több tíz milliárd forintos támogatásból bővülhetett – mondta lapunknak Hajnal Gabriella. A Klebelsberg...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.12.01.
Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van”
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.12.01.
\"Miközben ellenállunk, adjunk is valamit\" – az SZFE-sek tévéjével elviselhetőbb a bezártság
Az ellenállás és a sztrájk egyik formája lett az online nézhető Sztrájktévé, amelyen hazai filmes nagyágyúk, esztéták, újságírók szabad egyetemi előadásait nézhetjük meg. Ha már...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep