Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2011. szeptember 11. vasárnap, 14:08

24. esélyegyenlőségi napló

Szelektív tehetséggondozás

Ma a tehetséggondozás kiemelt terület. Egyre másra szaporodnak a tehetségpontok, a minősítéssel rendelkező tehetséggondozó intézmények. Ez jó, hiszen tehetség mindenhol van, öröm, ha ehhez az egész országot lefedő hálózat társul.

Ahogy azonban ezeknek az iskoláknak a tevékenységét nézem, és persze hozzá azt a támogatórendszert is, ami a jó képességű, hátrányos helyzetű gyerekeket segíti, azt kell mondanom, ez az egész meglehetősen szelektív jellegű.

Szelektív, mert elsősorban az intellektuális tehetségekre koncentrál. Azokra, akik általában jó képességűek, főleg persze mérhetően matematikából, magyarból, gondolkodási képességekből. Pedig tudjuk, hiszen a tehetségmodellek is mutatják, vannak speciális tehetségek is, pl, aki csak a mozgás, a zene, vagy a képzőművészet terén mutat kiemelkedő képességeket. De mi lesz ma egy gyerekkel, aki csak ezek valamelyikéből jó? És mellette a többiből nem jeleskedik, sőt részképesség-kieséses?

Még a sport talán jobb helyzetben van, hiszen a klubok felkarolják őket, és biztosítják a kibontakozást, még ha más területen nem is zseni az illető.

De pl. a képzőművészetnél már nincs ilyen karrierlehetőség. Persze régen, amikor egy mester mellett kitanulhatták a szakma csínját-bínját, más volt. Senki sem rója fel pl. Picassonak, hogy nem tudott kétjegyű számokkal műveleteket végezni. Mert hihetetlen értéket teremtett e nélkül is. Ma persze neki is nehezebben menne. Mert ma ahhoz, hogy a szakmát kitanulja, jó érettségi bizonyítvány kell, ami nélkül nem mehet egyetemre, és nem lehet ez a szakmája, hivatása, élete. Lehet ugyan amatőrként, de az nem nagyon ér fel az egyetemen megszerzett címmel.

Elmarad hát ez a vonal, és még az sem valósulhat meg, hogy az iskola figyeljen erre, és építsen rá. Mert ahhoz más iskola kellene. Olyan, ahol a szemlélet más. Ahol az is értékes lehet egy pedagógusnak, aki nem érti a matekot, de kiválóan ért máshoz. Akár a rajzhoz, akár az énekhez, akár a közösségszervezéshez. Hiszen van egy csomó gyerek, akinek a tehetsége úgymond nem tantárgyiasítható. De boldog és sikeres, ha kisebbeket bíznak rá, ha irányíthat egy meccset szünetben, vagy rendet rakhat a műhelyben, és rendszerezheti a szerszámokat. De ezt a mai iskola nem nézi. Ha az egész személyiségre figyelnénk, persze lehetne. És akkor megtalálnánk a boldog gyerekhez vezető utat is. Ami most a dolgozatjavítások útvesztőjében elvész.

A másik szelektáló terület a szociális helyzet. Persze, hangzatos a hátrányos helyzetűek ösztöndíja, de mindannyian, akik velük dolgozunk, tudjuk, ez gyakran nem a valós állapotra fókuszál. Mert a jövedelem alapján sokkal többen használják ki az ezzel járó támogatásokat, mint akik valóban rászorulnak. Sokszor számunkra, pedagógusok számára arcpirító elvenni a beadott jegyzői igazolást attól, aki márkás autóval áll be a parkolóba, hogy behozza. Aki nagyon tudja, hogy nekik jár. Mert neki papírja van arról, hogy jár az ingyenes művészeti oktatás. És tényleg, hisz a vállalkozásban minimálbéren bejelentett szülő jövedelme csakugyan alatta marad a szintnek. Papíron.

És akkor még nem mentünk lejjebb. A halmozottan hátrányos helyzetűek felé. Akiket már végképp nem ér el a tehetséggondozás. Akik, ahonnan jönnek, ahol élnek, ahol sosem készül házi feladat, sosincs szülői támogatás, motiváció, mégis képesek teljesíteni. Csak abból építkezve, ami a suliban ragad rájuk. Mondjuk 3-ra, vagy 4-re. De nem többre. De onnan, ahonnan ők jönnek, ez felér akkora teljesítménnyel, mint emitt a kitűnő. Ám ezekért a gyerekekért külön küzdeni kell. És ma nincs meg az oktatási rendszerben, aki küzdjön értük. A szülő helyett is. Maga helyett is. Pár év múlva a legtöbb tanár rálegyint: jó fejű lett volna… dehát… És elmarad. Lemarad, ott marad. A nyomor újratermelőjeként. Mint a szülei. Meg a nagyszülei.

Pedig jó lett volna. Lett volna bennük lehetőség. Ha valaki észreveszi. Ha nem azokkal mérik össze őket, akiknek minden megadatott. Ha figyelembe veszik azt is, honnan jöttek.

Tehetségeket pazarolunk el. Sokszor, amikor a szüleikkel beszélek, nem értem, hogy nem vitték valamire. Mint az asszony, aki a jobb kezem a faluban. Mert látom, pillanatok alatt megért mindent. Jól kommunikál, és hihetetlenül jól szervez. És gyönyörűen énekel. A semmiből varázsol életfeltételeket a családjának. Vihette volna valamire. De nem lett belőle semmi. Szakma nélkül, segélyből él, mint a többiek.

Tartok tőle, a gyermekei sem fogják többre vinni. Mert ahhoz más iskola kellene. Esélyteremtő iskola. De ez ma csak egy jól hangzó, választási szlogen. Amiben egyre kevésbé lehet hinni.

L. Ritók Nóra

5 üzenet

  1. csilla szerint:

    Drága Nóra!
    Márciusban beszéltem a főnökasszonyommal, hogy hozzunk létre egy önsegélyező pénztárhoz hasonló valamit, ami segítené nem csak a mélyszegény családok krízishelyzetét, hanem a frissen bedőlő családjaim aktuális krizis finanszírozását. Még mindig agyalgunk, így nem hivatalosan beszélgettem jónéhány szociális munkás barátommal, akik nyitottak egy borítékot, egy bizonyos saját erőből képzett összeggel, amelyet és amelyből oda és annak adnak kölcsön, akinek kell. aki kölcsönkapja betyárbecsületből adja meg, mert tudja nem formálisan, hogy ki még az,aki informálisan rászorult, és ennyi a felhasználható összeg. Informális pénzintézetem van, élő családok titkos finanszírozására. nem váltó, csak a becsület és az adott szó. soha nem hoznám nyilvánosságra, mert minden törvényi szabályozásnak ellentmond és ellenmegy. a vezetőség agyalog én addig is illegalitásban vagyok bízom benne, hogy nem rúgnak ki és közben nézem a hivatalos politikát. a neten. a képet és a hangot már egy éve nem tudom befogadni: politikai döntések, tervek, közoktatás, esélyegyenlőség, tehetséggondozás.
    Végighallgattam az esélyegyenlőségi fórumot, amelynek még anno én szolgáltattam hhh, hh-s adatokat. megépítettünk egy sport csarnokot és évente beszámolnak a semmiről, amit az aljegyző fel is olvas és elfogadásra megszavaztat egy fórummal, Mi?……

  2. l.ritoknora szerint:

    Csilla, ezt már én is csinálom…az uzsorások ellen…de meddig bírjuk? Mi is alig…hiszen tudod…meddig lehet vinni a terhet, adni a reményt, miközben mi magunk is lassan odakerülünk (lásd a mai blogom)…Közben úgy csinálni, mintha…ki hiszi még, hogy jobb lesz nekik, nekünk?
    Kihalásra ítélt állatfajta vagyunk…az önsegélyező pénztárunkkal együtt.

  3. zoldbeka szerint:

    Annak idején, mikor kezdő voltam a gyp pályán, naivan felvetettem, hogy miért csak felzárkóztatás van, miért nincs tehetséggondozás? Majd 15 évembe került, míg valami apró elmozdulás történt ezen a fronton – persze távoztamkor megszűnt az is. Miért ne lehetne "tehetség" a fogyatékkal élőkben, a HHH gyerekekben, a cigánysrácokban? És megélem minden nap, amiről Nóra ír: az "épek" közt elkallódó tehetségek reménytelenségét, mert életben kell maradni, létezni kell. Néha azt gondolom, hogy pár száz évvel visszaléptünk az időben: lett volna a mai szemlélettel Picasso, Michelangelo, Munkácsy vagy József Attila? Nem vagyok benne biztos…
    Nórának igaza van: az utolsó bölények vagyunk. És minden nap megélem a magam reménytelenségét is…

  4. Anikó szerint:

    Kedves Rita!

    Érdemes elolvasni a sorait, felüdítő.Jó munkát kívánok a továbbiakhoz!

    Anikó

  5. OFOE szerint:

    Kedves Anikó! Nagyon örülünk, hogy tetszett Ritók Nóra írása. Gondoljuk, a Ritókot olvastad Ritának. Sok sikert kívánunk Neked!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep