Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. október 28. csütörtök, 12:13

14. esélyegyenlőségi napló

A lány

Vannak, akiknek a sorsa végképp elromlott, pedig még szinte gyerekek. Koruk szerint legalább is. Nos, őket aztán végképp nem tudja kezelni a rendszer, csak dobálja ide-oda. Miközben törnek, zúznak, ők maguk is tovább sérülnek.

A lakásotthont az egyik faluban hozták létre. Először persze morgott mindenki, de aztán elfogadták. Az ott élő gyerekek szépen éltek, gond nélkül beintegrálódtak a nyugis, otthonos általános iskolába. Minden rendben volt.

Aztán odakerült a lány, akinek egy ideje már vakvágányon volt az élete. A 14. évét már betöltötte, de még csak négy elvégzett osztálya volt. Sokat hiányzott. Az utolsó időt nem éppen gyereknek való tevékenységgel töltötte, végül állami gondozásba került, a lakásotthonba.

A túlságosan sokat megélt, túl erősen sminkelt, túl harsány, túl agresszív lány először az otthonban okozott fejtörést. A kicsikre és a nagyobbakra is rossz hatással volt. A megszokott, kiszámítható, ritmizált életben megjelent valami új, ő, aki mindig hozott valami izgalmat, felfordulást, aki bátran beszólt bárkinek, bármikor. Aki nem ismert határokat, nem tűrt korlátokat.

Aztán próbálták az iskolát. Az ötödik osztály, ami eddig a legjobban tanuló osztály címet viselte az iskolában, értetlenül állt a helyzet előtt. Már épp megszokták, befogadták a másikat, aki cigányként és szintén túlkorosként került ide. Elfogadták, elbírták. Pedig vele sem volt egyszerű.

De ezt a lányt már nem tudják. Túl sok. Mindenkinek. A társainak, a tanároknak. Önmagának is. Minden helyzetet kihasznál. Nem tanul. A napköziből néha egyszerűen hazamegy az otthonba. Senki sem mer neki szólni. Erőszakkal nem tarthatják vissza. Az otthonban is inkább hagyják. Remélik, ha nem szólnak rá, nem lesz agresszív. De nehéz a többiekkel betartatni a szabályokat, ha nem tudják elfogadhatóan megindokolni a kivételt.

Végül már ez sem elég. A lány agresszivitása fokozódik, verekedni kezd. Megüti a kisebbet. Meg is rúgja. Az iskolában rémület és félelem lesz úrrá. És tehetetlenség.

A hír hamar szétfut a faluban. Délután már a szülők jönnek. Követelik a lány eltávolítását az iskolából és a faluból is. Különben elviszik a gyerekeiket a másik település iskolájába. Nagyon dühösek. Meggyőzhetetlenek. A saját szempontjukból nekik is igazuk van.

Végül születik egy döntés. A lányt elviszik. Egy másik településre, egy másik otthonba.

A helyzet tehát itt megoldódott. Néhány nap, hét és visszaáll minden.

De mi lesz vele? Hány közösség veti ki még magából? Ki fogja visszatéríteni a normális élethez? Visszatéríthető még egyáltalán? Vagy tovább próbálkozik a rendszer, állítva megoldhatatlan helyzet elé újra és újra iskolákat, lakásotthonokat, közösségeket? Eszköztelenül és felkészületlenül?

És hány ilyen nyomorult életet tesz még tönkre a nyomorúság, a szegénység, és a tudatlanság, anélkül, hogy bármit tehetnénk?

L. Ritók Nóra

9 üzenet

  1. csilla szerint:

    Nagyon jó a kérdés!
    Még hányat? Sőt eddig hányat tett tönkre? És mi van azokkal, akik nem csinálnak ilyen nagy tüneteket a külvilág felé? Némán szenvednek csak, és a titkaikat soha senki nem is észleli! Ebben dolgozom, de a terepen végzett munkám során sem mindig lehet észlelni az igazi családi meghatározottságot.
    De sokat utazom vonattal. Ezen utazásaim során gyakran kapok szeletet egy-egy család életéből: a peronon állva, a fülkében, váróteremben. Az a fajta kommunikáció: beszéd, gesztus, mimika, mozdulatsorok egy milliőt vetítenek elém. Elborzaszt már csak az is, amikor egy göndörfürtű 4-5 éves kislány Márianosztráról énekel, gyönyörű hangon. biztos, hogy nem az óvodában tanulta, de akkor milyen lehet az otthoni szocializáció. Mi az érték, mi még az elfogadott magatartás az ilyen családoknál? Mi lehet vajon az, ami már nem? Igen, jó lenne erre valami nagyon jó eszközt találni! Igen a szegénység csökkentését, a kiábrándultságból a jövőbe vetett hitet visszaadni. A szegénységi csapdákat kikerülő megoldásokat kitalálni. A szegénységi kultúrát fel kellene számolni! Az iskolarendszer és a nagyon laza szociális háló ehhez gyenge és több helyen lyukas is.

  2. L. Ritók Nóra szerint:

    Nemrég azt kérdezte tőlem valaki, akivel már jó ideje ismerjük egymást, hogy nem unom még, hogy ennyi éven át beszélek a gyermekszegénységről, a "lyukas hálóról" ahogy írod, Csilla. És, hogy van e eredménye, értelme, mert változás nem nagyon látszik…
    Hát tényleg nem sok. A döntéshozók szintjén semmi, a szakma szintjén a hasonló problémákkal küzdőkkel való együttgondolkodásban igen (bár mire megyünk vele?), és némi társadalmi figyelemfelhívásban, odafordulásban, segítőkészségben igen.
    Az a baj, hogy a pozitív változások a tüneti kezelésre, megerősítésre fókuszálhatnak, ami persze az egyén szintjén nagyon fontos, de az okokat nem szünteti meg.
    Jó lenne, ha ezen a szinten is változhatna valami. De hogyan? Mikor tudjuk végre elkezdeni a lyukak befoltozását?

  3. csilla szerint:

    Nem is értem hogyan lehetne megunni. Elkeseredni, bosszankodni azt lehet. Együttérezni, érezni a tehetetlenséget, azt lehet. Beleunni a papírmunkába, a módszertani fölösleges adminisztratív intézkedésekbe, azt lehet. Magyarázkodni olyan személyeknek, akik a szakmai hierarchiában fölöttem állnak és számukra rém egyszerű minden papírból, amit én ÚTÁLOK: na ezt unom! Sőt unom a kompetenciahatáromat és azt is, hogy mások ebben a rendszerben nem is biztos, hogy ismerik a sajátjukat.
    Azt hiszem az én szakmám is erős megújításra szorul, de legtöbbször adminisztratíve és szankcionálva újítanak itt, na ezt is unom!

  4. terepmunkás szerint:

    A kérdés az, hogy van-e ma az országban olyan intézmény,egyesület, alapívány aki-ami (állami vagy más) felkészült, és megvannak az eszközei, hogy ennek a tininek a problémáit felismerje, s megtalálja a számára kivezető utat.És persze nem mellékesen, akar is tenni ezért a lányért.

  5. csilla szerint:

    Igen minden élet drága és mindent meg is kell tenni egyért is,amit csak tudunk. De: én hasonlót tudnék írni egy fiúról. ezek csak azért tűnnek egyedinek, mert ritkán publikáltak. Szerintem a gyermek szocializációja már prenatálisan megkezdődik. Ha van is közösség, aki segíteni akar, de hány helyen legyen egyszerre? és folyamatosan? honnan találnak erre forrást? Vagy program szerűen pályázati pénzekből, amiknek soha sincs kifutása?
    Intézmény, egyesület: hová gondozod vissza, vagy elszakítod teljesen a gyökereitől? Nem is tudom mire gondolsz.

  6. terepmunkás szerint:

    Arra, hogy a nincs biztosan nem megoldás.Arra, hogy az általam is olyan sokszor emlegetett "felteszem a kezem" kihátrálás. Arra, hogy talán nem minden bentlakásos nevelőintézet kriminalizált. Arra, hogy vannak közöttük jók. Kisközösségekre, akik súlyosabb – mondjuk drogfüggő fiatalokat is kihúznak a zsákutcákból. Elkötelezett és remekül dolgozó nevelőszülőkre. Arra, hogy 14 évesen a szocializáció már valóban aligha alakítható, de az életből még hátravan sok-sok évtized. Ilyenekre gondolok.

  7. csilla szerint:

    Igaz: nem megoldás nincs és hátra is van még sok-sok évtized, csak illetékesség van a nevelőintézetbe bekerülés jogcímén és még régiókon belül is fehér foltok kisközösségek és nevelőszülők terén.

  8. István szerint:

    Tisztelt Ritók Nóra Asszony,

    a nyomorszéle blogot szoktam olvasgatni, annak alapján találtam ide.

    Eddigi írásaival kapcsolatban szeretném kifejezni, hogy minden tiszteletem az öné, hogy egy ilyen témát felvállal, amihez képest Don Quijote harca egy eredményes, határidő előtt lezárható projektnek tűnik.

    Még egyszer: maximális tiszteletem, és kívánok önnek ehhez a harchoz erőt, kitartást és sok támogatót.

  9. L. Ritók Nóra szerint:

    Kedves István, köszönöm a megerősítést, és ezt a remek hasonlatot is…ha megengedi elraktározom magamban, és alkalomadtán használom…
    Sokszor én is így érzem, de aztán mindig továbblendít valami. Muszáj csinálnom. Nem tudok kívül maradni.
    Kérem írjon néha, és ossza meg velem a véleményét, akár itt, akár a blog levelezésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.12.01.
Rossz álom és józan ész – „A puszta hatalmi őrjöngésen kívül semmilyen alapja nincs a félév érvénytelenítésének”
Az egészségügyi helyzet miatt kihirdetett statárium árnyékában, sunyi módon meghozott \"lex SZFE\" pontosan illeszkedik a hatalom durva és folyamatos támadásainak sorába, 155 éves egyetem...
(Forrás: Népszava)
--
2020.12.01.
“Nem mondjuk ki hangosan: ég a ház!” – egy diák véleménye az oktatásról
A tanár választhat: vagy a kerettantervben foglaltakat tanítja meg, vagy az életre készít fel. Ez a választás, ahogy sok minden más kimeríti őt: amikor a fő tantárgyat tanító pedagógus...
(Forrás: Adom diákmozgalom)
--
2020.12.01.
Az iskolát be kell záratni, annyi fertőzött tanár volt- mutatjuk a tanárszűrés tapaszlatait
A lap megkereste a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ) a tesztelés kapcsán, Gosztonyi Gábor alelnök szerint vegyes a kép: sok helyen akadtak olyan tanárok, akik nem vállalták az önkéntes tesztel...
(Forrás: Hírhugó)
--
2020.12.01.
Hajnal Gabriella: Büszke vagyok a pedagógusaink helytállására
Az utóbbi időben számottevően javult az iskolák informatikai felszereltsége, az eszközpark több tíz milliárd forintos támogatásból bővülhetett – mondta lapunknak Hajnal Gabriella. A Klebelsberg...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.12.01.
Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van”
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.12.01.
\"Miközben ellenállunk, adjunk is valamit\" – az SZFE-sek tévéjével elviselhetőbb a bezártság
Az ellenállás és a sztrájk egyik formája lett az online nézhető Sztrájktévé, amelyen hazai filmes nagyágyúk, esztéták, újságírók szabad egyetemi előadásait nézhetjük meg. Ha már...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep