|
Sajtófigyelő
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet) --
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline) --
2023.11.21. Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok? Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó... (Forrás: Eduline) --
2023.07.17. Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak... (Forrás: Index) --
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index) --
2023.07.15. „Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes... (Forrás: szabadeuropa.hu) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep          |
||||
|
|
Egyesek megfogalmazták azt a tényt, hogy a mélyszegénységben élő gyerekek érzelmekben gazdagok, kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnnek. A körülményeik miatt bizonyára siránkozó, kesergő, de legalábbis depresszióba süllyedt gyerekeket vártak. Ehhez képest boldog, mosolygó gyerekek szaladtak elénk, akik ölelgetve üdvözöltek bennünket, „csüngtek” rajtunk, és, ha mezítláb is, ha többen ruhátlanul is, ha koszosan, tetvesen is, de határtalan örömmel élték meg a találkozást. A kép csak tovább javult, amikor a foglakozást uzsonnával egészítettük ki. Boldogan rajzoltak, játszottak, papírsárkányoztak attól függően, hogy éppen mire adódott lehetőség. Veszekedés is csak az adományok körül bontakozott ki, hiszen nem juthatott mindenkinek egyforma focilabda vagy kisautó.
Ám ha végiggondoljuk az életesélyeket, nem hiszem, hogy irigyelnünk kellene a mieinket, és hozzájuk képest szánakoznunk a gazdag gyerekeken. Hiszen ott a legtehetségtelenebb számára is megnyílhat az út. Ő feltételezhetően el fogja végezni az iskoláit, és megszerez legalább annyi tudást, ami segít neki elindulni valamerre. Nálunk a legtehetségesebbet is lehúzza a nyomor, az itteni iskola nem tudja felvenni a harcot a családok által képviselt értékrenddel, amit meghatároz a szülők iskolázatlansága és a munkalehetőségek hiánya.
Az integráció valyon mit jelent? Konkretizáljuk már a fogalmat!
Nálam: pedagógiai-szemléleti-módszertani, szociális: család, utca, település, kisközösség, fenntartó: elkötelezettség, támogatottság, törvényi háttér: számonkérhetőség, differenciálhatóság, elérhetőség szolgáltatásban, támogatott szolgáltatás és fizető képes szolgáltatás egyaránt.
méltányosság: a jogosultságok odaítélésének megszerzése kapcsán.
Ki a szegény? Boldogok a lelki szegények? Polcz Alain is tudna a gyógyíthatatlan beteg gyermekekről ma idevalót mondani. Ki a pedagógialag javítható és ki nem? Kinek az érdeke egy családban gondozott halmozottan fogyatékos gyermek törvény szerinti integrációja és kényszerű fejlesztése: vizsgáljuk már felül az SNI kódokat! ne szégyeljük már bevallani, hogy a szakma tévedett. Vagy akitől már átvettük a kódokat, korábban tévedtek, és a mai viszonyok között normatíve nem, intézményesülve meg pláne nem alkalmazhatók. Pláne nem általánosan: szegregáció, integráció, családi gondozás, anyagi eltarthatóság, otthoni ápolás, intézményi keretek.
szerintetek?
Nekem ezt nagyon nem kell kommentálnom: a Zöld könyvben Csépe nagyon is konkrétan kimondja az egész rákfenéjét: a normatíva, a rendelkezésre álló támogatások mértéke döntően befolyásolja, hogy ki milyen iskola típusba kerül, kinek milyen fejlesztés jár, illetve milyen támogatásra lenne szüksége. Ráadásul:„Ma Magyarországon a szakdiagnózisokért felelős szakemberek, bármely intézménytípusban dolgozzanak is, beméretlen, normaértékek nélküli eljárásokkal, esetleg külföldről beszerzett, a szerzői jogokat sértő tesztmásolatokkal, nemritkán rossz minőségű magyar adaptációkkal dolgoznak. … Megállapítható tehát, hogy mivel Magyarországon nincs egységes diagnosztikai rendszer, egységes, országos érvényű diagnosztikai protokoll sem létezhet.” Csépe Valéria, Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, 2008
Amíg az "anyagi" eszközök döntik el, hogy egy gyermek értelmi fogyatékos vagy sem, addig kár itt mindenről beszélni.
Azért egy konkrét példát mondanék: az (enyhe értelmi fogyatékosok)SNI-a gyerekek száma a gyógypedagógiai iskolákban (kisegítő) drasztikusan csökkent az elmúlt években (nálunk 120-150-ről 50-re), addig a velünk egy épületben levő többségi iskolában a tanulók majd fele SNI-a, SNI-b gyerek. "Természetesen" ott nincs gyógypedagógus alkalmazva, fejlesztő pedagógus se nagyon. A mi iskolatípusaink, úgy látszik, szép lassan elsorvadnak az "integráció" jegyében. Az senkinek nem tűnik fel, hogy ezt már megjátszotta néhány ország (pl az olaszok), akik megszűntették az iskoláztatásnak ezt a fokát, majd kétségbeesetten próbálták visszaállítani. Olyan ez, mit a 80-as években a bölcsőde bezárások, most meg kétségbeesetten és sűrgősen próbálják visszaépíteni – persze sokkal többért, mit, amit nyertek annak idején. Azt gondolom, hogy össze-vissza kapkod az ország, egymással ellentétes, de legalábbis így is- úgy is értelmezhető törvények vagy éppenséggel rossz rendeletek kuszaságában elvesznek a gyerekek.
Nagyon jó lenne, ha végre ezek meghozatalába beleszólhatnának azok is, akik valóban ott állnak a végeken "egyszerű" pedagógusként, akik valóban értenek hozzá a gyakorlatban és nem csak elméletben, mert e kettő ritkán fedi egymást.Mert akkor ez a pedagógus el tudná mondani, hogy nem szabad 25 fős osztályba 8 SNI-s gyereket "integrálni" – persze így nagyobb a normatíva – köztük 5 SNI-a, egy mutista, egy autisztikus, a többiek magatartászavarosak és minden dis-es problémával rendelkeznek.
Addig meg ül az autisztikus (vagy autista??) gyerek nyolcadmagával a többségi iskola 25 fős osztályában: órán csak pörgeti ujjai között a ceruzáját,néha tagolatlan üvöltésben tör ki, míg társa, a mutista kislány évekig meg sem szólal – nem is fog, mert a tanító nem ért hozzá, a szerencsés esetben adott heti 1 óra fejlesztés meg nem elég és a tanító kétségbeesetten nézi csak, mert nem tud vele mit kezdeni. Tényleg ez az integráció?
Azt írod, Csilla, hogy ne szégyeljük bevallani, hogy a szakma tévedett…Sosem vallja be senki. Sem a pedagógus, sem a hivatal, senki, aki azon az oldalon van. Nemrég nagyon rossz helyzetbe kerültem egy gyerek kiemelése miatt, még várom, hogy csituljanak az indulatok, addig nem írom meg, mert másokat ( a családot) hozzam rosszabb helyzetbe. Csak annyit most, hogy felelősségek sora derült ki a kiemelés kapcsán, amit én kezdeményeztem. És tudod mi történt? Ahelyett, hogy beismerték volna, hogy hibáztak, nem figyeltek, rossz döntések sorát hozták, egy hónapig visszmenőleg jegyzőkönyveket gyártottak, teljesen fölöslegel látogatásokat tettek (amit előtte sosem), aztán támadásba lendültek, hogy bebitonyítsák, én vagyok a hibás mindenért (meg persze a cigányok, dehát ezt mindenki egyből előkapja), ők maguk a tökéletesek. És ebben mindannyian egyetértettek: az általános iskola, a családsegítő, a gyámügy, a védőnő, és a jegyző is…Úgyhogy azt hiszem, az is egy paradigmaváltás lenne, ha ez a réteg beismerné egyszer: bocs, és sem vagyok tökéletes, velem is előfordul, hogy hibásan döntök.
Kedves Béka! Indítottatok egy új témát a fogyatékkal élők integrációjáról. Nincs kedved egy oldalban azt, amit itt kommentben összefoglaltál megírni vitaindításként? Van ugyan köze egymáshoz a két ügynek, de a romaprobléma (csak részben a romaintegráció) , amiről Nóra sorozata szól, más hangsúlyokat jelez. Jó lenne viszont, ha nem sorvadna el ezen belül a Ti témátok. Előre is köszönöm, ha megírod.
Az értelmi fogyatékosok integrációja elhibázott politikai döntés volt, amit úgy tűnik, senki nem akar helyrehozni. Éppen azt sérti a legjobban, aminek a nevében a létjogosultságát hangoztatják: az esélyegyenlőséget. Mert amellett, hogy nem minden gyerek integrálható, már csak hab a tortán, hogy a pedagógusok sincsenek erre felkészítve. És nem a 30-60 órás gyorstalpalókra gondolok, hanem a tanárképzés első napjától indított komoly szakmai ismeretek megszerzésére.
Az integrációba bekerülő értelmileg sérült gyerekeknek a normál iskolákban esélyük sincs arra, hogy akár csak egyetlen egyszer valamiben ők legyenek a legjobbak, legügyesebbek. Ha valamivel, hát ezzel végleg meg lehet nyomorítani őket és a családjukat is. Vannak persze kivételek, nekem is volt ilyen tanítványom, de a számuk annyira elenyésző, hogy nem indokolja a rendszer fenntartását.
Örülnék, ha erről a témáról vitát indítanátok, mert mondanivalóm nekem is lenne bőven!
1. családgondozóként iskolát keresünk a gyámügyi előadómmal: nem sni-s, 17 éves, általános iskola 8. osztályában 6 tantárgyból bukott tanulónak, akinek most a sikertelen pótvizsga után határozattal megszüntetették tanulói jogviszonyát.
segítetek? lehet itt még segíteni? ki mulasztott, kik mulasztottak?
2. Nem lehetne összehangolni az oktatási intézmények pótvizsgáztatását? arra gondolok, hogy az általános iskolában mondjuk augusztus 15-20-ig, a középfokú oktatási intézményekben meg augusztus 21-25-ig. van ennek valami akadálya?
A középiskolák a mi térségünkben sokszor találkoznak azzal, hogy a 8. osztályos gyermek még ilyenkor pótvizsgázik, és így a középiskolák bizonytalanok az osztálylétszám kialakításánál, annál is inkább, mivel sok szülő a középiskolában osztályt ismétlő gyermekének is ilyenkor akar iskolát váltani. ez csak a mi térségünkben probléma?
Juli!
Én nem látok különbséget a romagyerekek és a fogyatékos gyerekek integrációja között.Ugyanazok jellemzik mindkét csoport integrációját. Röviden, a teljesség igénye nélkül:
– mindkét réteg jelentős deficittel indul
– a legtöbb fogytékkal élő gyermek pontosan olyan mostoha körülmények között él és nevelődik, mint a cigánygyerekek – ilyen szempontból én csak megsegítésre váró emberkéket látok
– mindkét esetben anyagi érdekek húzzák és taszítják ide-oda a gyerekeket, közben elvész a gyerek
– nincsenek kiépülve a segítő rendszerek vagy rosszul működnek, vagy megvan kötve a kezük
– új intézménytípusok jönnek létre vagy más, meglevő intézménytípusok kénytelenek felvállalni a feladatot, amelyek nem tudják jobban betölteni szerepüket, mint a régiek (a fogyatékkal élők esetében ezeket építik le)
– a pályázatok, támogatások nem vagy alig jutnak el azokhoz, akikhez kellene, akkor se biztos, hogy arra használják, amire valóban szükséges lenne, vagy nincsenek egyáltalán
– A gyerekek integrációjának és felzárkóztatásának folyamatában több lépcsőfok is kimarad, úgy akarunk lépni, hogy közben ugrani kellene a célok érdekében – már a gyerek megszületése után ott kellene lennie a családsegítő szolgálatnak, védőnőnek stb.
– nincs elég képzett szakember, a normarontás ellenben általános jelenség az oktatásban is – minden szintjén
Lehetne folytatni, de a probléma azonos. Azt állítom, hogy ezeknek a problémáknak megoldója csak az óvodában,iskolában levő pedagógus lehet (ne), ha alkalmas lenne rá. Sajnos, mint a tapasztalatok mutatják, a legtöbb esetben nem alkalmas. Jó lenne magunkkal szemben is kérdéseket megfogalmazni:
– fel vagyunk-e készülve az osztályunkba kerülő gyerekek szocializációs hátrányaiból adódó problémák leküzdésére?
– Ismerjük és alkalmazzuk-e ennek érdekében a modern pedagógia eszközeit: differenciálás, koopratív munka,szabadtanulás stb? Ha igen, akkor valóban tudjuk-e használni ezeket – vállalva a vele járó "túlmunkát"?
– Megvan-e bennünk az akarat,a döntés, hogy valóban szeretnénk segíteni a gyereknek és valóban tesszük-e?
STB.,stb.
Ha ezeket ma egy tantestületben felteszed, a jóesetben meghallgatják és nem történik semmi, rosszabb esetben veled lesz problémájuk és ugyanúgy nem történik semmi és ahogy Rita esetében meg még tudnék sorolni konkrétan még tucatnyit: te leszel a bűnös, az üldözendő, mert ilyen kérdéseket mersz feltenni.
Mikor elolvastam Géza könyvét, a Kiútkeresőket, akkor azt mondtam magamban: jé, ez íródhatott volna az én gyerekeimről is. És tényleg.
Kedves Zöldbéka és más Kommentelők! Ha úgy látjátok, hogy a két téma egy tető alatt megfér, akkor rendben, ezt Ti tudjátok jobban. De én azért még mindig úgy gondolom, hogy a fogyatékkal élő gyerekekről is lehetne kezdeményezni beszélgetést, mivel itt csak egy bizonyos szempontból merül fel a velük kapcsolatos kérdéskör. Persze, hogy vannak olyan dolgok, ahol közösek a problémák, de azért akadnak mindkét esetben speciális gondok.
Zöldbéka!
Igenis van különbség a romagyerekek és az értelmi fogyatékosok integrációja között!
1. Nem minden roma gyerek fogyatékos!
2. Az integráció csak egy divatos szlogen. Engem pl. senki ne akarjon integrálni sehova. Van identitástudatom, és ha nem sértik meg, jól érzem magam a bőrömben. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Abban segítsenek, hogy megtaláljam a helyem a világban, ne pedig egy ketrecbe akarjanak belegyömöszölni. Volt már erre példa a történelemben bőségesen, a következményeit Ti is tanultátok.
Juli!
Az integráció sokfélét jelenthet, én az integrált oktatásban vagyok jártas. Tehát általában beszélni erről a témáról nem lehet. Szerintem!
Igazad van Zsuzsi és nem is állítottam ilyet. Csak azt, hogy mindkét csoport nagy hátrányokkal indul (deficittel): a fogyatékkal élők fogyatékosságuknak megfelelő hátrányokkal, a roma gyerekek ( és a sok ezer meg tízezer nem roma gyerek) a szocializációjukból adódó hátrányokkal. Így biztos pontosabban érthető, miért hasonlítottam össze a két csoportot. Egyébként meg, ha már szóba került a romagyerek és az értelmi fogyatékosság összekapcsolása – hát ez egy óriási tévedés. Régebben valóban tömve voltak intézményeink roma gyerekekkel, mert az akkori oktatás még annyit sem tudott kezdeni velük, mint ma, 20 évvel később. Ma már nem így van – szerencsére.
Az integráció az én nézetemben elfogadást jelent – semmi köze oktatáshoz vagy más területhez- Emberi magatartáshoz, erkölcshöz, toleranciához annál inkább!
Juli, ha megírtam a posztot, küldöm, mert megér "egy misét"!
Kedves Béka, előre is köszönöm, és kíváncsian várom.