Sokszor írom le én is, hogy a szegregált iskolákban a pedagógusok eszköztelenek. Mert nem bírnak a begyűrűző problémákkal, amit a szegregált környezetben, generációs szegénységben élő gyerekek magukkal hoznak. De egyre gyakrabban úgy érzem: kiürültek ezek a szavak. Konkrét történet nélkül valami általános, távoli, homályos kép sejlik csak fel, ami nem is olyan rémisztő, és amivel nem kell törődni. Senkinek.
De tudom azt is, hogy a történetekkel csínján kell bánni. Mert erősítik a sztereotípiákat, a „na ugye, hogy ezekkel nem lehet semmit…” reakciókat. Növelik a gyűlöletet, és ezt végképp nem akarom, hiszen az már így is túl nagy.
Mégis, muszáj leírnom. Mert a baj óriási, s ezt a szegregáció elszabadulása az utóbbi években felerősítette. A peremre szorult csoportok maguk között maradtak. Otthon is, és az iskolában is. Azzal a kommunikációval, azzal a viszonyulással, ami gátja az integrációnak. Nincs kortársminta. És nem szolgál mintául a kiégett pedagógus sem. Semmilyen minta nincs, csak amit ők maguk adnak egymásnak.
Ezt tudva nézzük ezt a történetet:
„Tanárnéni! Cs. csúnyát mondott nekem!”-mondja a kisfiú. „Ne ismételd meg, légy szíves!”– kérem, hogy ne fokozzuk tovább. „Megmondom én, mit mondtam!”-ugrik fel Cs., megerősítésként ököllel a mellkasára üt. „Azt, hogy leszakítom a fejit, meg hazamegyek hozzájuk, és megb….az anyját.” És nyomatékként még egy íves rúgással a másik feje felé mozdul.
Néhányan az osztályból felkapják a fejüket, kíváncsiak mit lépek majd, mások dolgoznak tovább, megszokták, nem szenzáció már számukra az efféle. Próbálom, próbálnám kezelni a helyzetet, de szavaim hatás nélkül pattannak le róla. Már csak megnyugtatni szeretném, hiszen érzem, a feszültség szinte vibrál benne, egy percre sem vehetem le róla a szemem, mert biztosan beleköt valakibe. Az óra végéig leköt. A többiekre alig marad figyelmem.
De mit is mondhatnék, ami hat rá? Mondjam, hogy ezt meg kell beszélnem a szüleivel?
Talán ők a hibásak? A család? Az apja, aki évek óta börtönben van? Jól emlékszem a filmbe illő jelentre, mikor a faluból elvitték a rendőrök a napok óta bujkálót. Vagy az anyja? Ma is beleborzongok a szavaiba, mikor arról mesélt, hogy az előző párja hogy verte ki a fogait egy verekedésben… „De én sem maradtam adósa!”-mondta nevetve. És nem értette, hogy én miért nem nevetek. Vagy azok, akik még körülötte vannak a valószerűtlenül kicsi, romos házban, ahol az áram az egyetlen, ami a 21. századi világhoz köti őket?
Vagy lehet, hogy a média a hibás? A tévéből vett minta? A gyilkolós-verekedős filmek, amiket késő éjszakába nyúlóan félve, remegve néz, és ebből vesz át viszonyulásokat másokhoz, a világhoz? Vagy a Facebook? Ahol ömlenek a trágár kommentek, megosztások?
Az iskola a hibás? Mert nem képes rendre szoktatni a gyerekeket? Megfelelő kommunikációra, szabálytudatra, viszonyulásra nevelni őket? Mit tehet az a tanár, akinek az osztályában minden gyerek hasonló? De ha csak egy-kettő is, azokkal mit legyen? Tanácsolják el őket? Hová? Ott mi lesz majd velük? Ki tudja kezelni ezt az egészet segítő szakemberek nélkül?
A központi oktatásirányítók hibásak? Mert azt hiszik, hogy amit az íróasztalnál előírnak, az mindenhol az országban működik?
Áthárítható-e ez a felelősség a helyzettel boldogulni nem tudó pedagógusra? Ez a pedagógus kap-e segítséget, plusztámogatást vagy bármi egyebet?
Vagy a gyermekvédelmi rendszer a hibás? Miért hagyják ezeket a problémás gyerekeket a családban? Miért nem emelik ki őket onnan? Hová emeljék? Ezekkel a sérülésekkel, beidegződésekkel hol boldogulnak majd velük? Bárhova kerülnek, cipelik magukkal előző kis életük minden sérülését és az ennek során rögzült valamennyi reakciójukat.
Vagy talán a globalizáció okolható? Hiszen mindenhol csökken a felnőttek tekintélye, a gyerekek szófogadatlanok, feszültek, a szülők nem bírnak velük, az iskolától várják, hogy megoldja a gondokat.
De a legegyszerűbb kijelenteni, hogy maga a gyerek a hibás. Mind a nyolc évével. Mert ilyen. Mert ilyenné vált.
Ma a szegregált iskolákban az ilyen esetek a nap minden percében előfordulhatnak. Hallom néha a gyerekek beszélgetését. Olyan történetekkel, amit a korábbi iskolában sosem tudtam volna elképzelni.
Az egyik iskolát végigkövettem. Az integrált iskola volt. És nem voltak ilyen problémák. Ott volt másik kortársminta, más volt a kortársközösség, mások voltak a pedagógusok is. Végignéztem, ahogy a megnyílt másik iskola, és sorban átkerültek oda a jó társadalmi státuszú gyerekek. Nyolc év alatt szegregált intézménnyé vált. És minden megváltozott. A gyerekek is, a pedagógusok is. Más lett az iskola légköre, fizikai környezete, szellemisége, rejtett tanterve.
Kérdezem az egyik cigány szülőt, hogy mi a véleménye erről. „Az a baj, hogy így egymástól csak a rosszat tanulják. Ha látna mást, aki másképp beszél… akinek mások az élményei, a tapasztalatai. Akkor lenne esély, hogy ahhoz húzzon. De így? Így csak azt látja, éli, amit otthon. Mert ugyanaz van az iskolában is.” – mondja.
A szegregáció tönkre teszi az oktatási rendszert, a pedagógust és a gyerekeket is. Azt állítani, hogy ez spontán dolog, és nem lehet mit tenni ellene, egyszerűen nem igaz. Mindig lehet tenni valamit. De ezt megoldani csak központi szabályozás képes. Mert a szülő, aki számára a gyereke a legfontosabb, magától sosem fog az integrált oktatás felé lépni. Nem fogja a saját gyerekét beáldozni.
Szerintem egy felelős van a történetben. Az pedig az állam. Akinek egy esélyteremtő iskolarendszert kellene fenntartani. Ehelyett engedi, sőt támogatja is az oktatási szegregációt.
Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge pótmegoldás, pláne ha a „család” ellene is dolgozik. Amíg nincs vasszigorral számon kérve a szülőkön a gyermek sorsa viselkedése, amíg elfogadjuk, hogy mindig más a hibás, csak halmozódik a probléma. A szegregációért nem azok a felelősek akik elviszik a gyereküket hanem akik nem nevelik!
Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi segítséggel, uniós finanszírozással Nyíradonyban , című videófilmben, ahol felelősségüket átérző és vállaló roma szülők beszélnek a jelzett folyamat gyermekeiket is sújtó következményeiről (forrás: atlatszo.hu, Becker András).
Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész… Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad.
Lehet méricskélni, hogy mekkora a feszültség, a nyomás, és vajon milyen sűrűn kell tízezret fizetni egyes rétegek, néhányszor tízezret más rétegek hallgatásáért – ideig-őráig.
Aztán egyszer csak… érdemes elolvasni Louise-Marie von Franz Archetípusok a mesékben című könyvéből a francia mese elemzését.
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge pótmegoldás, pláne ha a „család” ellene is dolgozik. Amíg nincs vasszigorral számon kérve a szülőkön a gyermek sorsa viselkedése, amíg elfogadjuk, hogy mindig más a hibás, csak halmozódik a probléma. A szegregációért nem azok a felelősek akik elviszik a gyereküket hanem akik nem nevelik!
Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi segítséggel, uniós finanszírozással Nyíradonyban , című videófilmben, ahol felelősségüket átérző és vállaló roma szülők beszélnek a jelzett folyamat gyermekeiket is sújtó következményeiről (forrás: atlatszo.hu, Becker András).
Egy a helyzetet szemléltető videó Nyíracsádról. Hogyan látják a szegregáció következményeit az érintett roma szülők? https://vimeo.com/254645324
Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész… Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad.
Lehet méricskélni, hogy mekkora a feszültség, a nyomás, és vajon milyen sűrűn kell tízezret fizetni egyes rétegek, néhányszor tízezret más rétegek hallgatásáért – ideig-őráig.
Aztán egyszer csak… érdemes elolvasni Louise-Marie von Franz Archetípusok a mesékben című könyvéből a francia mese elemzését.