Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. március 31. szerda, 9:28
Címkék:

Esélyegyenlőségi napló, 8. rész

Csak egy pedagógiai asszisztens

Vendég jött a suliba. Megyünk át az ebédlőn, éppen akkor, amikor az SNI gyerekek ebédelnek, külön, most is, mint mindig. Most felmenő rendszerben szűnik meg ez az iskola, ebben a tanévben harmadiktól felfele vannak már csak gyerekek. Az alatta levő évfolyamok megszűntek, a mostani rendszerben mindenki integrálható.

Akik most ebédelnek, azok mindannyian hátrányos helyzetűek. Nincsenek sokan, három asztalnál ülnek, esznek. Többen nálam rajzolnak közülük hétfőnként. Próbálok elsietni mellettük a vendéggel, de nem megy. Amint meglátnak, lelkesen üdvözölnek.

Az ebédnél két pedagógiai asszisztens felügyel. Egyikük közömbös, a másik sem túl lelkes. „Azonnal leülni, és befogni a szádat!” – szól határozottan, jelezve nekem is, hogy nem kívánja a kontaktust. Megértem, mennék már, sejtem, nem alakul majd jól, naponta hallom a fegyelmezési módszereit, nem szeretném, ha idegen is hallaná. De a gyerekek már túl vannak egy ponton. Egy kislány feláll, és boldogan kérdezi, megkaptam-e a rajzot, amit előző nap az asztalomra tett. Igenlő válaszomra és dicséretemre ragyog. A felügyelő ezt már nem állhatja: felugrik, hogy nyomatékosítsa az előzőleg kiadott parancsot, megragadja a gyereket, és lenyomja a székre. Közben hangosan sziszegi: „A f…m tele van veletek…”.

Szégyenkezve mondom a vendégnek, hogy ő nem hozzánk tartozik, az én kollégáim nem tennének ilyet. Legyint, hagyjam csak, érti…

Ma ismét találkozhattam az asszisztenssel. Ő jött a gyerekekért, óra után. Próbálkoztam, dicsértem neki őket, hogy milyen remekül dolgoztak, figyeltek, öröm volt velük a munka. De látom az arcán: nem érti. Mi? Hogy ezek? Aztán elfordul, pattogó hangon utasít, menjenek, teljen el a nap, legyen már vége.

Illusztráció

Az iskolák zömében segíti a munkát valamilyen, a munkaügyi szervezetek által támogatott foglalkoztatásban pedagógiai asszisztens. Ennek a feltétele általában érettségi. Támogatás arra kapható, aki pályakezdő vagy régóta munkanélküli. És ilyen bőven akad, mindenfelé. Errefele különösen. Szakértelem nem szükséges hozzá, kísérgetni, ebédeltetni kell csak, vigyázni rájuk, ha a pedagógus nincs jelen. Ez nem számít szakmának, hivatásként szóba sem jön, csupán valami átmeneti állapot. Sem ők, sem a munkaadók nem tekintik végleges állásnak: addig tart az alkalmazás, ameddig a támogatás. Aztán jön majd a másik. Így persze senkitől nem várható el, hogy „teljesítsen”. De úgy vélem, azért talán ezt is lehetne emberségesebben csinálni. Hiszen gyerekekről van szó, akkor is, ha problémásak.

És az igazi problémát nem a gyerekek jelentik.

L. Ritók Nóra

25 üzenet

  1. Juli szerint:

    Remek cikk jelent meg Berettyóújfaluról, az Igazgyöngy Alapítványról és Ritók Nóráról a Magyar Narancsban. Érdemes elolvasni itt:
    http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=21119

  2. Kádár Judit szerint:

    Kedves Beszélgetők!

    Öröm, amikor egy írást ilyen sokan kommentálnak, még akkor is, ha a borzasztóhoz jönnek a gondolatok. Nekem három dolog jutott eszembe:

    1. Miért nem kérdezzük meg, miért ebédelnek külön ("mint mindig") az SNI-s gyerekek? Legalább miért nem háborodunk fel? Az SNI súlyosan fertőző betegség? Ilyen szó nélkül lenyelhető egy ilyen embertelen gyakorlat? Ha igen, nem tehetünk fel további kérdést a jelenlevő felnőtt embertelen viselkedéséről, hiszen a hallgatásunk, fel sem háborodásunk igazolja, hogy az elkülönítettek elkülönítése jogos, hogy ők nem nevelhetők, még csak nem is etethetők úgy, mint egy "normális" gyerek. Innen egy bolhaugrás annak hallgatólagos elfogadása, hogy nem is számíthatnak a "normálisaknak" kijáró bánásmódra.

    2. A legtöbb hozzám beérkezett (múlt idő, felmondtam húsz év után) pedagógus panasz folyton visszatérő konzervje: a gyerek külön figyelmet, két embert kíván. Elvileg tehát nagyon is üdvös lenne a ped. asszisztens személye, jelenléte, segítsége, persze nem kizárólag az ebédeltetésnél. Viszont be kellene őket illeszteni az iskola egész pedagógiai programjába, működésébe, értelmes, ellenőrizhető, megtárgyalható helyet, szerepet, feladatot kell nekik találni, és folyton figyelni, segíteni kellene őket, ahogy persze egymást, az egész közös munkát is. Hol van ilyen működő gyakorlat, hol van egyáltalán koncepcionálisan és a folyamatok legapróbb lépéseiig is tervezett, megtárgyalt és újratárgyalt (elemzett, korrigált stb) közös tudatos, szakmailag egybefogott pedagógiai működés, amibe bárkit (gyereket, tanárt, ped. asszisztenst, laikus segítőt…) be lehetne illeszteni? Ha nincs, mit is kérhetünk számon az emberiességi minimumon kívül – és azt vajon hatékonyan számon tudjuk-e kérni, ha nincs annál magasabb, szakmaibb szint?

    3. Röhejes és nagyon-nagyon felháborító, hogy miközben képeznek embereket erre a pályára, ők már a képzésük során azzal szembesülnek, hogy úgysem kellenek a kutyának sem, miközben az integráció nemhogy nem megvalósítható nélkülük, de felelősséggel el sem kezdhető. Ezzel együtt én nagyon is elképzelhetőnek tartom pénzszűkével kínlódó kicsi iskolákban civil segítők jelenlétét (ne hívjuk őket ped. asszisztensnek, mert nem azok), vagy ott, ahol ez másként indokolt. Olvassátok el Takács Géza új könyvében a magyarmecskei szülői segítők iskolai jelenlétéről, hatékonyságáról írottakat, és látni fogjátok, hogy egy értelmes, valódi megoldásokat kereső iskolavezetés még a szükségből és a nehézségből is erényt faraghat.

  3. csampilampi szerint:

    Kedves Mindenki!
    Megvallom érdekes a jegyzet.
    Jómagam is pedagógiai asszisztens vagyok,
    egy problémás iskolában a Jászág egyik városában.
    Az iskola tanulói 99% ban hátrányos helyzetűek.( SNI, BTMN stb ). Kolleginámmal minden nap újult erővel és lelkesedéssel vetjük magunkat bele a munkába. Mind a helyettesítésekbe, mind a felügyeletre, ebédlőbe kísérésnél mindenhogy.
    Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ne ítéljen el minden pedest. Szó szerint felháborított ez a cikk, hogy csak átmeneti állás és nem tekintik fontosnak sem a tanárok, sem az asszisztensek. De igen, nagyon is!! Abban igazat adok mégis, hogy nem lehet minden jött ment embert ilyen feladatok elé állítani. Egy pedesnek mindig naprakésznek kell lennie, minden tantárgyhoz értenie kell, sokszor a szülő helyett is szülőnek kell lennie, és még egy kicsit mókamesteri adottságok sem ártanak.

  4. L. Ritók Nóra szerint:

    Kedves Csampilampi,
    szó sincs elítélésről, általánosításról, csak egy negatív jelenség leírásáról, ami tapasztalatom szerint(és a kommentek szerint nemcsak az enyém)nagyon gyakori. Üdítő élmény látni, hogy nem mindenhol van így….visszaadja kicsit a reményt.
    És tudod a mondást: akinek nem inge…

  5. Gánóczi Anna szerint:

    Kedves L.Ritók Nóra!

    Nekem az életem a gyerekekkel való foglalkozás.
    Pedagógiai asszisztens vagyok és szerintem ezt csak
    szívvel-lélekkel lehet csinálni.Sajnálom,hogy vannak ilyen negatívumok.De részemről ez HIVA
    TÁS!!!!Sárospataki főiskolán végeztem:tanító-ember és társadalom ismeret szakon.Sajnos nem kaptam munkát,így lettem ped.asszisztens,amit szintén elvégeztem.

  6. OFOE szerint:

    Kedves Anna! Valóban ne vedd magadra. Minden pályán vannak alkalmatlanok, akad ilyen a tanítók, tanárok, sőt iskolavezetők között is. Mint ahogyan közöttük, és természetesen a pedagógiai asszisztensek között is vannak hivatásuknak élő, gyerekeket szerető szakemberek. Tedd a dolgodat továbbra is olyan elhivatottan, mint eddig, és segíts nekünk küzdeni a Nóri által is említett negatív jelenségek ellen. Sok örömet és sikert kívánunk a munkádban.

  7. Axer szerint:

    Elszomorítónak és felháborítónak tartom a cikket, és nem csak az általánosító jelleg miatt. Ilyen cikket bármilyen szakmáról lehetne írni, mert mindenhol vannak szakbarbárok, legyen az ügyvéd, orvos, ács vagy akár tanár. Ezt pedig mire kell vélni: "Ez nem számít szakmának, hivatásként szóba sem jön, csupán valami átmeneti állapot. Sem ők, sem a munkaadók nem tekintik végleges állásnak: addig tart az alkalmazás, ameddig a támogatás. Aztán jön majd a másik." Nos igen, valóban nem a gyerekekkel van a baj….de nem is a pedagógiai asszisztensekkel! 🙁 Ők (mi) igenis végleges szakmának tekintenénk, hisz azért tanultunk évekig! És az ilyen cikkek végképp nem hiányoznak egy rossz tapasztalat miatt!

  8. Juli szerint:

    Kedves Axer! Köszönjük a kommentet. Már a korábbi hozzászólásokban is felvetődött az általánosítás veszélye. De biztos, hogy a szerző ezúttal nem akart megsérteni senkit, csupán egy jelenséget írt le. Vajon miért van az, hogy amikor a probléma felmerül, akkor nem a jelenség elemzése, a probléma megoldására való törekvés jelentkezik, hanem a megbántódás. Nóra nem írta, és nem is gondolja, hogy minden pedagógus, pedagógiai asszisztens így áll hozzá a kérdéshez. Csupán egy történet kapcsán mond véleményt, és akkor az érintett így viselkedett. Az általános bizalmatlanság és bizonytalanság légkörében egyetlen biztos reakció a viszont támadás, a sértettség érzésének a kifejezése. Így soha nem lesz lehetőség arra, hogy normálisan tudjunk beszélni egymással. Nem reagálnék így erre a kommentre (ami egy 2013-as, de még mindig aktuális bejegyzéshez kapcsolódik), ha nem tapasztalnám állandóan ezt: a kritikát olyanok veszik magukra, akik mint egy bizonyos csoport tagjai személyükben sértve érzik magukat. Így nem jutunk egy tapodtat sem előre.

  9. Varga Edina szerint:

    Kedves Nóra!
    Én is pedagógiai asszisztensként dolgozom, immáron 6 éve, felháborítónak tartom amit írt, mert, általánosít és csupa negatív dolgot ír le egy pedagógiai asszisztens alkalmazásáról és a munkához való hozzáállásáról, a gyerekekhez való viszonyáról. Nem ebben a hangnemben és stílusban, valamint ezekre az információkra kellett volna csak hagyatkoznia, amikor megírta ezt a cikket. Csak egy iskolában szerzett tapasztalat általánosítása nem elég és megbántja azokat, akik nem ebben a szellemben dolgoznak. Üdvözlettel. Varga Edina pedagógiai asszisztens

  10. OFOE szerint:

    Kedves Edina! Az írásban két alkalmatlan pedagógiai asszisztensről esik szó, de senki sem gondolja (a szerző sem), hogy valamennyi pedagógiai asszisztens ilyen. Mint ahogyan minden szakmában akadnak olyanok, akik kitűnően teszik a dolgukat, és vannak, akik csapnivalóan. Sajnáljuk, ha megbántva érzed magad. Biztosak vagyunk abban, hogy sok elhivatott, gyerekeket szerető szakember is dolgozik ezen a területen.

Hozzászólás a(z) Kádár Judit bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.08.06.
Tanévkezdés: a segítségek ellenére mélyen a zsebekbe lehet nyúlni
A koronavírus-járvány miatt az idei beiskolázás – a tankönyvek és a menza ingyenessége ellenére is – nagy terhet jelent a családok többségének. A beiskolázás költségei akár iskol...
(Forrás: Infostart)
--
2020.08.04.
Komoly jutalmat követel a PDSZ a digitális oktatásban megfáradt tanároknak
A PDSZ inkább az oktatásirányítás kudarcának látja a távoktatás időszakát: a témában készített felmérésük szerint a digitális munkarendben résztvevő tanárok fokozott stresszről,...
(Forrás: Népszava)
--
2020.08.03.
OECD: elöregedett a tanári szakma, de a magyar pedagógusok felkészültebbek az átlagnál
Nemzetközi összehasonlításban kevesebbet fegyelmeznek, sokat gyakoroltatnak és felkészültebbnek érzik magukat az átlagnál a magyar pedagógusok. A kiscsoportos és projektalapú feladatmegold...
(Forrás: eduline)
--
2020.08.03.
Maruzsa: SZINTET LÉPETT A MAGYAR OKTATÁS
Én úgy látom, hogy három komoly eredménye volt az idei tanévnek. Az első az, hogy egyetlen napra sem állt le a tanítás, a tananyag lezárása megtörtént, májusban pedig volt már lehetős...
(Forrás: Demokrata)
--
2020.08.03.
Ha az oktatási egyenlőség a cél, számolni kell a magániskolákkal is
Indiában külön oktatási központok szolgálnak arra, hogy aki meg tudja fizetni, oda járassa iskolán kívül a gyerekét, ezzel növelve a továbbtanulási esélyét. Míg a törvény beterjeszt...
(Forrás: g7.hu)
--
2020.08.03.
Több oktató is felmondott, miután a kormány Vidnyánszkynak adta a Szín- és Filmművészeti Egyetemet
Az SZFE szenátusa szerint „a névsor világossá tette, hogy a kuratórium megbízója sem a kurátorok személyére tett javaslatainkat, sem a kiválasztásukra kidolgozott szakmai szempontrendszer...
(Forrás: 444.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep