|
Sajtófigyelő
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet) --
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline) --
2023.11.21. Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok? Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó... (Forrás: Eduline) --
2023.07.17. Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni SZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak... (Forrás: Index) --
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index) --
2023.07.15. „Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes... (Forrás: szabadeuropa.hu) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep  |
||||
|
|
Vajon tükrözi-e ez az intézmény vezetőjének, pedagógusainak pedagógiai hozzáállását? Hát, lehet, hogy igen?! Én, Te tűrnéd?
Én biztos nem,de másoknak meg ez a természetes…illeszkedik hozzá a legutóbbi blogom (az anyák napi)is az fn-en. Mondanom se kell, az egyik itt említett iskolában történt az is…úgyhogy náluk rendszerben vannak a dolgok.
Az, hogy milyenben, más kérdés.
Ez a baj, pont ez. A rendszer egy lenne, csak a helyi sajátosságokat értékelik máshogy egyes fenntartók és a nekik megfelelni akaró igazgatók és a beosztott közalkalmazottak. Nincs is egységes szemléletünk és megsértődünk, ha egyesek miatt fel akarják emelni az óraszámokat. Nézzük már egymást differenciáltan végre: nem vagyunk egyformák. Csak egy van, amiben egyetértünk: keveset keresünk. A többi megalkuvás, valamivel, valakikkel valamiért, de nem a szakma, a hivatás már régen a cél, vagy legalább is kevés helyen. Az aki kiabálni kezd bármilyen szakmai cél miatt: kirekesztetté válik, nem találja az utat a sajátjai közé: azok zárják ki akikhez tartozna, mert ő miatta van, lesz félni valója, ha mellette nyilatkoznának. szerintem. és csak szerintem? meglepődnék, ha ezen az oldalon is sokat támogatnának. Amikor szakmai oldalról beszélünk a kontraszelekcióról, miért nem látjuk be, hogy a kontraszelektált stabilizálja a kívánt rossz helyzetet? Miért vállalunk vele közösséget? miért nem lökjük ki magunk közül? Mi is hallgatunk, mert még mindig azt hisszük , hogy magunkat csendben, udvariasan legalább a gyermekek érdekében, szélmalomharccal megmentjük, átmentjük. De nem! Csak ártunk. magunknak és azoknak is akikért küzdünk. magunkat donkihóténak nézetjük. Egy portás ellen sem merünk szólni, aki közfoglalkoztatott? akkor ki ellen?, valakikért?
Idosebbek emlekeznek meg arra az idore amikor valakinek csupan felnott pozicioja eleg volt arra hogy egy helytelenul viselkedo gyereket bizonyos ertekekre figyelmeztessen. Azutan a gyerek a csaladokban atvette a vezeto szerepet, ehhez igazodva kozponti helyet kezdett elfoglalni a tarsadalomban. Keves ido mulva megszakadt az a generacios lanc amit az elozo generaciok tisztelete es tekintelye fuzott ossze. Ha nincs vallas ami ezt eloirja, ha nincs kozosseg ami ezt megtanitja, ha nincs muveszet ami ezt kepviseli, marad a megfelemlites es erofoleny: ezt testesitik meg az iskola kapujaban ulo rendorok egyenruhat es fegyvert viselve, vagy anelkul.
Kedves Mari! Az a korábbi tekintély, amely pusztán a felnőtt pozíciójából eredt már évtizedek óta nem létezik. A generációs láncok is szét töredezettek, elég baj az. A gyerek központi szerepe a családban – nálunk – több ok miatt is egyre kevésbé igaz. (Erről a kérdésről már régóta tervezünk többet is írni.) A gondot fokozza, hogy általában nincs biztonság, szétzilálódnak a családok, talajtalanná válnak a felnőttek (szülői és tanári szerepükben is). Erről is kell majd még beszélnünk. Bizonyított tény, hogy az iskolai erőszak terjedésének legfőbb oka az egyidejűleg támogatást és kontrollt nyújtani képes felnőttek fájó hiánya. Mindezt kiváltani félelmet keltő, a testi erő fölényét kihasználó rendteremtőkkel egy gyerekintézményben borzalmas és félelmetes. Ehhez jön még az a körülmény, hogy az írásban szereplő őrző-védő emberek a legdiszkrimináltabb rétegekből jönnek, és van mit megtorolniuk. A várható következmények pedig beláthatatlanok.
Kedves Juli,
Koszonom a kiegeszitest.
Sajnos amit irsz, igaz. Ha tovabb gondolom amit mondasz, akkor ma a problema nem az hogy ki mikor foglal el kozponti szerepet, hanem az hogy egyaltalan elfoglal-e valamilyen szerepet ami funkcionalisan a csalad, az iskola es a tasadalom mukodokepessegehez hozzajarul.
Peldaul hallottam, hogy a hagyomanyokat egyaltalan nem koveto zsido csaladokban a gyerekek kezdik atvenni az apak hagyomanyos szerepet pl. az altaluk felelevenitett es ujra gyakorolt vallasi ritualekban. Ugyanez a szerep csere figyelheto meg az emigrans csaladokban, ahol a gyerekek atveszik szuleik szerepet a tarsadalmi kapcsolatok teren. A szetzilalodott csaladokban azonban, ahogy te mondod, nincs kozponti szerepe a gyerekeknek, es a teny az hogy senkinek sincs. A felnottek hianya igy dupla hiany mert sem a csalad sem a tarsadalom nem all a gyerekek mogott.
Megis, meg ebben is azt latom hogy valamilyen szinten a gyerek kozponti szerepe nem valtozik, csak negativva valik: ahogy korabban kozpontba allitottuk ot mint “a szulok sikereinek zalogat”, ahogy kiszolgalni es szolgalni kezdtuk ot mint “ertekes tulajdonunkat”, most ora mutogatunk, az o csodjet latjuk, nala kifogasoljuk a jovokep hianyat, ot okoljuk hogy semmink sem maradt, meg o sem akivel eddig reprezentalhattunk. Ez, ugy hiszem, tarsadalmi szinten is igaz.
Az tarsadalmi szegregacio legszembetunobb bizonyitekai az oktatasi intezmenyekben mukodo “portas bacsik”. Az ellehetetlenult retegek folott felelmetes rendteremtok uralkodnak. Kik vannak a gazdag privat iskolakban? Nem ok. Ott az uzleti elet “menedzserei” egeszen mas stilusban lepnek fel. Az elso “poras bacsi” megfelemliteni akar es a gyerek ertektelensegere ujjal mutogat; a masik hosszu tavu uzleti kapcsolatot akar es a soszor meg sem levo (vagy hamis) ertekekre mutat. Gondolom otthon is mindketto megtalalhato. Nagyon erdekesnek tartom Nora cikket a “portas bacsik” szereperol ebben a folyamatban. Erdemes tovabb gondolkodni es beszelni rola.
és azokról is szóljunk,akik engedték, létrehozták, és hagyták működni őket egy comenius 2000-ben: hol volt a helyük? ki felejtette el jelezni őket? a folyamat majdnem tizen éves, felnőtt két geeráció aki ezt láthatta. a mi felelősségünk is, mert nem kiabáltunk, csak helyben, pedig mindenkinek kiáltani lett volna kötelessége, túl sok kötelesség mellet alkudtunk meg a portás csak egy volt.
Az efféle portás bácsik megjelenése pontosan illik abba a folyamatba, ahogy az iskola elkezdett olyan helyből, ahol jó lenni (ha egyáltalán volt ilyen, de a mostanihoz képest biztosan volt)átalakulni valami mássá, egy hivatalként működő valamivé, ahol a munkaidő és az adminisztráció a fő szervező. Ahol a gyerek a sor végén van. Az a szörnyű számomra, hogy ez kezd rendszerré szerveződni az iskolában, ez a szemlélet uralja a pedagógusokat, a takarítónőket, az intézményvezetőket, és a fenntartókat is. Fokozom: ez kezdi jellemezni a felkért (un.fenntartóbarát, jól megfizetett)szakértőket is. Akik manapság segítik az ilyen iskolákban, ahol a HHH arány magas a szegregációt, a kirekesztést, a büntetést, stb.. És még mindig fokozható: azt gondolom, a készülő törvénytervezet is ezt támogatja.
Igen Nóra, ez így van. Emlékszem, amikor több mint tíz éve jött az első nagyszerű ötlet, hogy a délutános pedagógusok helyett közhasznú munkásokkal tudnám csökkenteni az óvoda bérköltségét. Ma már van közhasznú pedagógus, aki sajnos a munkanélküliség kettős forgójában örül ennek a lehetőségnek is, csak a szépséghiba az, hogy egy megszntetett státuszon dolgozik. Olyanról is tudok, aki a saját helyén közhasznú. Ez szakmailag még jó is, de emberileg!!!! És hagytuk!
Igen, Csilla, ilyen, amit írsz, errefelé is gyakori.
De ezek a "költséghatékony" megoldások mindig a fenntartótól jönnek….és az állami iskoláknál az igazgatók zöme nem mer ellentmondani, mert akkor biztosan nem támogatják a következő pályázatát.
Furcsa ez is: hová lettek a harcos igazgatók?
Ez is messzire nyúlik…attól tartok már-már politikai színtérre. És ott a morál más törvényeket ír elő. Legalábbis ma, nálunk.
Nemcsak a politika hat a moralis torvenyekre hanem az a gazdasagi forma is amit ma szabadversenyes kapitalizmusnak hivunk. Milyen fajo szivvel irom le a tenyt, hogy az ember erteke az uzleti profit fontossagahoz kepest semminek tunik.
A biztonsag az iskolakban nem a gyerekek biztonsagat jelenti, hanem a penz biztonsagat. Amikor az iskolak bizonyitani akarjak hogy biztonsagos helyek, eloszor azt mutatjak hogy minimalizalni tudjak a kisebbsegi es hatranyos helyzetu diakok jelenletebol eredo problemakat; igyekeznek tehat nem eszrevenni ezeket hogy ne legyen irasos nyoma a megoldatlan problemaknak. Masodszor, ha mar eszre kell venniuk ezeket, egy eros embert alkalmazni veluk szemben egyszerubb es olcsobb mint jo szakemberekhez kuldeni a gyereket es felfedni a realis problemakat. Attol felnek hogy azzal meg tobb idot es penzt emesztene fol az ugy.
Emlekszem egy esetre amikor egy biztonsagi szempontbol “veszelyes” altalanos iskolaban helyettesitettem es elmondtak a kovetkezo biztonsagi kodokat:
1.A problemas gyerekek listaja a falon van.
2.Ha ezek kozul valaki ujbol rendetlenkedik, az osztalybol fel kell hivni a biztonsagi ort.
3.A gyereket a biztonsagi or lekiseri es orizetben tartja.
4.Ha a biztonsagi or ugy iteli hogy nem tud elbanni a problemas gyerekkel, bejelentest tesz az igazgatonal is.
Amerikaban a biztonsagi orok egyenruhas rendorok es fegyvert hordanak. A gyerekek nagy tobbsege megkerdezi hogy a fegyver igazi-e. Azutan a tobbseguk tiszteletet mutat – a fegyvernek.
Akkor ez a jövő? Nem túl rózsás…A múltkor mondta nekem valaki, hogy valami felmérésben olvasta, az amerikai feketék közül, a 30 év alatti férfiaknál kimagaslóan sok a börtönviseltek aránya. Már nem emlékszem pontosan, de ijesztő százalékot mondott.Nem lehet gátat szabni, csak így túlélve a dolgot? Ez is egy út, amit az ember jelöl ki, és nincs letérés erről? Uganolyan önpusztító, mint a többi, amin elrendelten haladunk lassan a vég felé?
Az amerikai feketek helyzetere jellemzo az a jolismert teny hogy joval tobb fiatal afro-amerikai ferfi van bortonben mint egyetemen. A szazalekos arany igen magas; ez azonban a gettosodassal, az apa nelkuli csaladokkal, a drog fogyasztassal es a tortenelem atkaval: a diszkriminacioval fugg ossze.(Ez csak nehany dolog.)
Az iskolaknak ezekkel a problemakkal kell eloszor megkuzdeniuk, ami azt jelenti hogy eloszor is meg kell vedeni a gyerekeket mindattol ami az iskolan kivul var rajuk. Ugyanabban az iskolaban amirol mar irtam, egy hateves fekete kisfiu minden penteken nehany oraval a hazamenes elott az asztal ala maszott es semmivel sem lehetett onnan kihozni. Egy ido utan mar egy tanar sem akarta kiszedni ot, mert megertettuk hogy a gyerek fel hetvegen hazamenni.
Mas gyerekek a meseszonyegen ulve arrol meseltek kinek az anyukajat tartoztattak le elozo nap mert lopott valamelyik uzletbol. A kislanyok sexualis zaklatasra utalo megjegyzeseket tesznek naponta. Ez nem az a kornyezet ahol a tanitas szinvonala huzza meg a valasztovonalat, hanem az, hogy a pedagogus aki kozottuk marad, meddig kepes moralis tanitast, megertest es olelest adni a gyerekeknek.
Bizonyos ertelemben tehat igaz az hogy a veg fele haladunk, de ez a gyerekeknek csak a kezdet.
16 éves fiam egy dél Londoni középiskolába felvételizett tavaly. A recepciós hölgy egy vastag üvegkalitkában ült, mikrofonon keresztül lehetett beszélni vele. Hatalmas fekete biztonsági őr állt a kalitka után, ott voltak a kapuk. A diákok csak igazolvánnyal mehettek be, amit a kapuhoz érintettek. A diákok 90 százaléka fekete volt. Mondanom sem kell, a gyerekem a sikeres felvételi után gyorsan igyekezett elfelejteni az iskolát. Egy másikba ment, ahol nincs őr, a recepciós csak egy íróasztalnál ül, és bárkit beenged az iskolába, aki mondja, hogy hová megy, és kit keres.Ide fehérek járnak.
Igaz, hogy ez már nem általános iskola.