Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2014. augusztus 18. hétfő, 20:28
Címkék:

48. esélyegyenlőségi napló

Egészséges lelkületű gyerekek

Amikor új táborozási meghívást kapunk a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára, mindig izgulunk: vajon a meghívók tudják, mit vállalnak? Tudják, mit várhatnak el a mélyszegénységben élő gyerekektől? Tudjuk-e mi megfelelően kezelni a felmerülő problémákat, melyek, bár sok tapasztalatunk van már ezen a téren, még mindig képesek nekünk is meglepetést okozni?

Próbálunk rendesen felkészülni, felkészíteni a fogadókat és persze a gyerekeket és családjaikat is, hogy kevesebb félreértés, konfliktus legyen. És drukkolunk, hogy mellénk szegődjön a szerencse is, ne legyen baja senkinek, és az időjárás is kedvező legyen.

A tábor után persze mindkét irányban van mindig visszacsatolás, a gyerekekben megerősíteni az élmény varázsát, hogy hasson, ameddig csak lehet, motiválja őket a lehetőség, hogy talán újra megismétlődik a közösen átélt élmény. A fogadókat is hívjuk, kérjük, véleményezzék a tábort, mit vártak, hogyan teljesültek az elvárásaik, mit javasolnak, hogy legközelebb jobb legyen, és persze, hogy megerősítsük őket is: a lehetőség, amit adtak, hosszú időre szóló élményt jelent a gyerekeknek, akik nélkülük nem jutnának efféle lehetőséghez.

A legutóbbi tábor után, ami remekül sikerült, most is beszélgettem telefonon az egyik meghívóval. Elmondta, mennyit jelentett nekik is megismerni és megérteni ezeket a gyerekeket, milyen nagyszerűek voltak a kollégáim, ahogy minden helyzetet kezelni tudtak, és sztorizott is, pl. hogy köszöntötték meg azt a 13 éves cigány fiút, akinek még sosem volt születésnapi tortája, stb. Az egyik mondata így hangzott: „Tudod, én azt látom, hogy ezek a gyerekek egészséges lelkületűek.”

Ezen a mondatán hosszan elgondolkodtam. Mert igen, én is így gondolom. De mi történik velük, mire felnőnek? Kik a felelősek, hogy nem lesz belőlük az, ami lehetne? Hogy már gyerekkorban is biztosan lehet látni a sorsukat? Az egyik faluban, ahonnan a gyerekek zöme jött, most két 14 év alatti lány is terhes. A fiúk között pedig többnek is akadt már dolga a rendőrséggel. Még általános iskolás korban.

Persze, mondhatjuk, az ok bizonyára a családi minta. És igen, igaz ez is, hiszen volt fiúcska a táborban, akinek az apja börtönben van. A gyerekek mind halmozottan hátrányos helyzetűek, 90 %-ban romák voltak, a szülők maximum közmunkáig jutottak a munkaerőpiacon. Képzetlenek, nem tudnak átörökíteni munka, tanulás iránti motivációt, az anyagi biztonság érzését, a legális jövedelemszerzés és a jogkövető magatartás értékét, semmit, ami a gyerekeiknek más, az övékétől eltérő jövőképet adna.

De vajon mi a helyzet a többi tényezővel, ami harcolhatna a kedvezőtlen hatások ellen?

Az iskola? Az oktatásba begyűrűző problémákkal szemben tehetetlen. A pedagógusok eszköztelenek, kiégettek, eddig csak a szőnyeg alá söpörték a gondokat, túlélésre játszottak, átengedni őket, hogy minél hamarabb szabaduljanak tőlük. Azt hiszem, az őket tanítók pedagógia motivációi, céljai, stratégiái átértékelődtek. Jövőre majd, ha már a tanfelügyelő elől nem lehet eldugni a hetedikesen olvasni nem tudót, kétségbeesetten próbálják majd bizonyítani: nem tehetnek róla. Hibás a gyerek, a szülő, az alsós nevelő, mindenki, csak ők nem.

Az intézményrendszer? Mindenki teszi tovább, mint eddig is, amit a rendszer előír neki. Mindegy, hogy sokszor meghasonulnak. Az állás kell, csinálják tovább azt, amivel megbízzák őket. Amiben egyre kevésbé fontos az ember, sokkal inkább a protokoll betartása, hogy védve legyenek, ha baj lesz, és a felelősség kizárólag arra tolható legyen, akikkel kapcsolatban azt a szót, hogy prevenció, legutóbb a főiskolán hallották. Mert a napi gyakorlatban erre már nincs idő, figyelem, és sokszor szándék sem.

A közösség? Az már nincsen. Szétesett, egymás gondjaiban vájkáló, egymás nyomorúságából élő emberek, akiket már nem érdekel semmi. Akit meg érdekelne még valami, azt ez az átpolitizált világ felosztja, ellenséggé teszi, megakadályozva azt is, hogy némi szerveződés elinduljon közöttük.

Az állam? A döntések, az új szabályok nem érzékenyek a szociális problémákra. Vállaltan és kihangosítottan ők csupán gondot jelentenek azoknak, akik a „vállukon viszik az országot.” Nem érnek semmit, hiszen „mindenki annyit ér, amennyije van.” Bűnbakokká váltak, a közhangulatot a média is viszi ebbe az irányba, és a jövőképükben a középiskolát végzett gyerek nyugdíjba számításától a szociális temetésig egy üzenettel szembesülhetnek.

Azt hiszem, a társadalom minden szintjén ott a felelősség, hogy ezek az egyébként egészséges lelkületű gyerekek a szüleik nyomorát termelik újjá. A családtól az intézményrendszeren át az állami szintig. Pedig ezen a problémán nagyon sok múlik. Belebukhat a jövőnk. Kicsit nagyobb a tétje ennek az egésznek, mint a futballstadionokkal és fociakadémiákkal tuningolt magyar futball jövőnkre gyakorolt hatásának.

L. Ritók Nóra

Egy üzenet

  1. csilla szerint:

    Tudom, hogy "a társadalom minden szintjén ott a felelősség, hogy ezek az egyébként"a szinte "egészséges lelkületű"-knek tűnő "gyerekek a szüleik nyomorát termelik újjá. A családtól az intézményrendszeren át az állami szintig. Pedig ezen a problémán nagyon sok múlik. Belebukhat a jövőnk." és már mennyi a veszteségünk, lelkenként gyász!

Hozzászólás a(z) csilla bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2022.05.22.
Centenáriumi falujárás Kodály népdalgyűjtő útjainak emlékezetére. Dinyés Soma, Körber Katalin és Walter Judit írása
Éppen száz esztendeje, hogy Kodály Zoltán emlékezetes népdalgyűjtő útjaira sor került. A modern magyar zeneélet, nem kevésbé a XX. századi énektanítás meghatározó műveit jegyezhette...
(Forrás: tani-tani online)
--
2022.05.22.
Totyik Tamás: meddig lehet a hivatástudatra hivatkozni, meddig lehet azzal visszaélni?
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azt tartotta volna fontosnak, hogy az oktatás egésze egységes rendszerben, egy tárcánál legyen. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy a minisztert...
(Forrás: hírklikk)
--
2022.05.22.
\"A kormány oktatáspolitikai célja első pillanattól a tanítás kontrollja volt\" – interjú Radó Péterrel
Ez az oktatási rendszer nem feltétlenül arra van kitalálva, hogy a szülőket sakkban tartsa; nem annyira az alul lévők politikai magatartásának a stabilizálását szolgálja, mint inkább a...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2022.05.22.
Egy óvónő mentette meg az allergiás sokkot kapó kisfiú életét Újpesten
Januárban halállal végződött egy hasonló eset, most azonban kéznél volt az életmentő gyógyszer, Ildikó néni pedig azonnal tudta, hogy mit kell tennie. Az Allergiaközpont tájékoztatása...
(Forrás: index)
--
2022.05.22.
Nem túl jó Magyarországon fiatalnak lenni, ha csak a statisztikákat nézzük
2022 az EU-ban a fiatalok éve. Ennek örömére az Európai Bizottság egy játékos kalkulátort készített az Eurostat adataiból, amelyben a 16 és 29 év közötti fiatalok hasonlíthatják össze...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.22.
Kulcsfontosságú az informatika és a digitalizáció a képzésben is
digitalizáció és az informatika kulcsfontosságú szerepet tölt be mindennapi életünkben: így például az egészségügyben, a folyamatosan fejlődő honvédelemben vagy a környezettudatos,...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep